cucka 2011.03.11. 09:26

Túlnőtt

Van az úgy, hogy egy apró rutin túlnő az emberen, és a hógolyó csak gurul-gurul a hegytetőről, és te meg csak állsz előtte és magad sem hiszed el amit látsz, hiszen ez nem történhet meg veled, de ekkor már sodor is a lavina, és visz magával, neked meg annyi időd sem marad, hogy felocsúdj. Az elmúlt napok történései velem tették ezt, és mivel még mindig bizonytalan és képlékeny minden, (bár egyre inkább tűnik valószínűtlennek), hagyom, hogy leülepedjenek a dolgok, és minden a helyére kerüljön. Természetesen, fogok írni róla, de most még nem megy.

A természet viszont ismételten tökéletesen alkalmazza az elterelés művészetét. Tegnap előtt este megszületett az újabb kecskefarm, és most tényleg így van, mert szépleányunk a röpke 40 perces vacsoránk alatt 3 gidónak adott életet: 2 fehér és egy tarkabarka.

Azt sejtettük, hogy a mámi számára nem lesz sétagalopp a helyzet, eleve 2 csöcsre három éhes száj nagy feladat. Mi is hibáztunk, mert miután megbizonyosodtunk róla, hogy tudnak szopni, valamint megszárítottuk és egészségesnek ítéltük őket, bejöttünk és tovább rágódtunk a mirágódnivalónkon, aztán reggel csak egy röpkét pillantottunk rájuk (ekkor készült a fönti kép is), majd rohantunk is teljes stábbal a nagyvilágba.

Kora délután érkeztünk meg, kis idővel később már láttuk, nagy a baj. A kicsik közül kettő teljesen elfeküdt, a harmadik bánatosan mekegett összegörnyedt derékkal. Behoztuk őket, előbb csak az alsó szintre, radiátor közelibe, addig mamócát vizslattuk. Mellgyuszkó-szerűje volt, a kicsik mégsem tudtak enni, lefejtük, előkerült egy békebeli aventes kezdő cumi, kicsit tágítottam a lukán és kezdődött a buli! Viszonylag korán rájöttem, a testületben döntésthozó férj hiányában, magamra maradtam két szinten 5 darab kiskorúval. Nem sokáig gondolkodtam, kipakoltam a gyerekek járókáját, kibéleltem egy nemhasznált törölközővel és a kecskuszok beköltöztek a gyerekszoba fűtőtestje elé. Ekkora már kettő gidó túl volt a bőralá infúzión, egy magától magára találva benyalt 3 üvegnyi tejet,  a második éledezett, elkezdett végre enni, a harmadik egyre inkább odavolt.
A gond ott kezdődött, hogy az okosok szerint a kisgidák óránként esznek viszonylag kis mennyiségeket, ellenben a mama lefejt teje fogytán volt. Nem csűröm bizarr történetünket tovább, de képbe került Minkucifuci fagyasztóban pihenő csak végszükség esetén kibontandó anyateje is. Szerencsére erre nem került már sor, mert ezek a csöppök (akiknek már kibújt a foguk 2 naposan!), kidőlve-összebújva végigaludták az éjszakát a gyerekszoba járókájában, egyedül a pitymallat hozta meg számukra a farkaséhséget. A Harmadik viszont hajnal 2 és 3 között gyereksírást imitálva, a karomba kelt át a Sztüx folyón.
Amúgy meg édesek és viccesek voltak, ahogy anyjukként tekintve rám, mekegtek meg hivogattak, meg bökögettek, és próbáltak követni a lakásban, az állandóan szétcsúszó pilinszka lábacskáikon.

Reggel visszapróbáltuk az anyjukhoz a maradék kettőt, aki egész éjjel kétségbeesve mekegve kereste leányait (mindhárman csajok voltak). Úgy tűnik, most már tudnak együtt működni, azóta jártam kint náluk, csiszolódnak.

Ismét tanyasi lájf rovatunkat olvashatták.

A bejegyzés trackback címe:

https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr202730114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vicger · http://vicger.blog.hu/ 2011.03.11. 10:09:23

szegény Hármaska :((((
Előtted pedig le a kalappal! a járókás ötlet zseniális volt :)

cím?

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2011.03.11. 10:35:25

Látod, látod, micsoda rutint nem ad két kiskorú Embergyerek:)Azért én sajnálom nagyon a kis Hármaskát:(((
Remélem sikerült kibújnod a lavina alól!!!
Puszik

2011.03.11. 10:51:57

Hú de sajnálom h ismét bebizonyosodott milyen "sokat ér" az állattenyésztő diplomám, merthogy fogalmam sem lett volna hasonló esetben h mihez kezdjek :) De te nagyon ügyes vagy! Mondjuk az is igaz h kecskékről szinte egyáltalán nem tanultunk, a borjakat viszont azonnal elviszik az anyjuktól és külön nevelik szegényeket tápszerrel. Mert a tej az embernek kell :(

Csöppke · http://www.csoppkeblog.hu 2011.03.11. 11:47:27

Cucka, le a kalappal előttetek, egyszerűen fantasztikus amit csináltok:)) És hogy ezt meg is osztod velünk, azt külön köszönöm. Örömmel jövök ide olvasgatni mindig!
A kis Harmadikat nagyon sajnálom én is. :(

motymoty 2011.03.11. 11:49:36

Jaj de édesek. Sajnálom a pici kecskét.

Remélem minden mielőbb a helyére kerül.

Timocska_ 2011.03.11. 13:21:20

Szinte látom magam előtt a kisszobában a járókát és a gidókat! :-) A harmadikat nagyon sajnálom, de a természet tudja a dolgát.
Puszik!

BPanka 2011.03.11. 15:12:51

Nahát, sírtam és nevettem egyszerre, micsoda drámát alakítottak ezek az édes kiskecskék. :-)

cucka 2011.03.11. 16:27:09

@vicger: jelentem, pótoltam a lemaradásomat! :) és köszönöm! cupp!
@PBea: a ház urának tiszta dezsavüje volt, ugyanis szerelmünk hajnalán állandóan hazahurcibáltam valami megmentenivaló párnapos árvácskát. A legszebb történetünk az, amikor én ügyeletes voltam, éppen 4 kutyakölökre vigyáztunk, a fiúknak pedig sörözéses focimeccs nézés előtt, el kellett látniuk "anyai" feladatukat (fürdetés/etetés). :)))
a lavina meg oszlóban. ;)
@anyuss: ezt nem is tudtam, mármint, hogy azonnal lekapcsolják a kisbocikat az anyjukról. :( nálunk biogazdálkodás folyik, már előre (is)azon röhögünk, hogy a parasztgazda a kecskebaknak nem nevet ad és dédelgeti, hanem felhizlalja a levágásra. Azért abban bízom, hogy egy bizonyos számú kecskénél azért leállunk. (akitől kaptuk az első kettőt, az azt mondta ő is belesett ebbe a hibába, 42 darab kecskénél "tért észhez" ). Mi most Csiribiri ivartalanításán gondolkodunk, különben nem nagyon maradhat ennél a csajos háznál. :(
@Csöppke: jajj, Csillus, én meg nálatok szoktam hasonlóan érezni magam, sőt! Olykor megkondul bennem a lelkiismeret, hogy míg én kifúlok a kecskeszoptatás kreatívkodásában, addig Ti számtalan csodadolgot műveltek manuálisan. :)
@motymoty: @Lillusék: én is sajnálom a kis harmadikat, de tényleg be kell látnunk, hogy a mamóca nem tudta volna gondját viselni. Az, hogy hármas vagy négyes ikrek születnek, nem "természetes" dolog, a kecskék esetében az egy darab az ideális, a kettő még elfogadható, az e feletti mennyiség viszont már külső segítséget igénylő. Amúgy PicurAnyu (így hívta az előző tulaja, a lányát meg roppant kreatívan Picurkának) bevett szokása a 3-4 fialás, amiből átlagban kettőket tud felnevelni. Mondjuk, ha rutinosabbak lettünk volna, és időben észrevesszük a bajt, életben tarthattuk volna, állítólag két hét után már tudnak szemes takarmányt enni. Hű. (és akaratlanul eszembe jutnak ilyenkor az elkényelmesedett embergyerekek)
@BPanka: mi is valahogy így éltük meg. :)

motymoty 2011.03.11. 16:31:20

@cucka: Erről a gyergyói macska jut eszembe, amit Picukának hívtak, az anyját meg (Picuka) Anyukájának.

Mindenhol élnek kereatív emberek. :)