Azt hiszem, gyerekes anyukaként, újabb okot találtam arra, hogy miért is úúútálom én a telet. Túl a mínuszokon, a jeges úton való balanszírozáson, a gumiemberkének öltözésen és Hunor Michelin-babává varázsolásán minden kilépéskor a lakásból,  a sohamegnemszűnő taknyolódást sem szeretem.

Az idei évben, azaz január 3-4.-én kezdődött egy laza vízszerű orrfolyással, ám azóta napról-napra egyre változatosabb skálát  futunk be. Volt itt már enyhe hőemelkedés, magas láz, voltak vaskos, fradi-színű orrból eltávozók és egy egész napra teljesen visszavonulók is. Ekkor azt hittem, győztünk és végleg elvonult tőlünk a takonykór. Persze, nem így történt. És rádurrant az ilyenkor szokásos könnycsatorna-átmosott szeme is.

Azt gondolom, kellően higgadtan tudom kezelni Hunc takonykórságát, és valahol belül érzem, mikor van igazán riadó betegség-fronton. Tegnap aztán nálam is eljött az a pillanat, amikor már elveszettnek láttam még a reményt is, és felhívtuk a doktornőnket, ugyan jöjjön már ki, vessen egy pillantást Szemünkfényére, mert lassacskán elfogy az egy üveg köptető szirup, rég elfogyott a tengervízes sóoldat, amit telefonos tanácsadáson ajánlott... és a türelmünk is fogyóban... Dokinénink a tőle abszolút nemmegszokott módon volt undok, ő szabin van, ha úgy gondoljuk vigyük be a rendelőbe... pfff... újabb telefon, védőnéni: nem ajánlja, hogy bevigyük, csak ha valóban indolkoltnak ítéljük a problémát, ha folyamatosan magas a láza, kedvetlen, étvágytalan, befulladna vagy görcsösen köhögne... nagyon sok a beteg gyerek a váróban és ha igazán nincs gond, csak összeszedne valami komolyabbat várakozás közben. És fény derült doktornőnk váratlan undokságára is: ő is több hete hasonlókkal küzd, és táppénzre kényszerült...

Következő út: patika, újabb köptető, orrspray és immunerősítő vásárlás a kölöknek... elcsépelt közhely, de nem olcsó mulatság betegnek lenni... persze, ebben az esetben pénznemszámít, de akkor is halkan megjegyzem... merthogy ezek a típusú gyógyszerek nem vénykötelesek és így semminemű támogatás nem illeti őket... patikusnéni pozitív csalódás: megnyugtat, ne aggódjak, a legtöbb, amit tehetek az ez, rengeteg a msotanában elhúzódó felsőlégúti megbetegedés, valószínűleg a légszennyezettség az oka... Valóban, volt szmogriadó is... ez azért is nagyon durva, mert amíg csak elméletileg beszélünk róla, az azért egészen más, mint amikor a gyakorlatban kopogtat az ablakunkon a szmog és szembesülünk a következményeivel a saját bőrünkön.

Hunor továbbra is vígkedélyű, bár kissé bágyadtnak tűnik, ellenben jól eszik, lakásátrendez, pontosan ugyanúgy, mint máskor... talán annyiban változott, hogy többször igyekszik megszökni előlem... általában olyankor, ha meglátja az orrszívót a kezemben...

cucka 2008.12.15. 15:03

A nagy pofáraesés

Huncorgó úgy igyekszik minél több figyelmet magára irányítani, hogy sajátosan vicces dolgokkal örvendeztet meg minket.

Arra már csak cinkosan összenézünk a gyermek apjával, ha Hunc fejjel megy a falnak, vagy ha belenyúl az arcunk valamely nyílásába, de az esti produkcióján hangosan röhögtünk. Van nekem ugyanis egy kis narancssárga műanyag tálacskám, amely arra hivatott, hogy a frissen mosott ruhák szárítóig való eljutását segítse elő.  (imádom a cikorványos körmondataimat...) Hunc pár napja rendszeresen előszedi a tálacskát, megpróbál beleülni, maga mellé vesz még egy-két játékot is... bohóckodik - nekünk. Tegnapelőtt este felpörgetett állapotában ki-be ugrált a tálból, sikkantgatott, folyamatos mozgásban volt. Anyu szavai kavarogtak a fejemben ("sírás lesz a vége!"), és szinte láttam magam előtt az azonos szituációt, a szilaj csikóként ugrabugráló kiscuckát, aki a játék hevében valóban figyelmetlenül leesett, beütötte magát, és valóban sírás lett a vége. Kicsit talán meg is könnyebbültem, hogy Hunc, megunván a játékot, mégis inkább odabújt hozzánk és igyekezett a földön fekvőtámaszozó apját lebírkózni. Kistál helyére került.

Tegnap délelőtt kipihenten újra kihozta a kedvenc tálját, majd ártatlan mosollyal az arcán ismét beleült. (az alábbi képen is szépen kivehető, hogy csak a glória hiányzik a fejéről...). ...annyi időm sem volt, hogy letegyem a kezemből a fényképezőgépet, Hunor ugyanis egy hirtelen mozdulatnak köszönhetően, feltérdelt és előrebukott, lassított felvételszerűen láttuk, szinte ő maga sem hitte el, hogy arcra esik és így még a kezeit sem tette ki maga elé. Tátott szájával a fogaira esett, volt nagy sírás, közepes vérzés, nagy bújás anyához... szerencsére a nehezen növesztett fogai nem törtek ki, nem is lötyögnek, délután nem nagyon használta rágásra őket, de mára még a sebe is begyógyult. Hiába no, gyorsan regenerálódnak ezek a csöppök...

Ezenkívűl jópár napja szörcsög is a kiskrapek. Nem lázas (néha talán volt egy kis hőemelkedése, de ugye ezt általában a fogzásnak tudtuk be...), nem köhög, csak orrszívóznunk kell az orrában felhalmozódott trutyit. Olyan édes, mára már teljesen megszokta a maceratúrát, alig zsörtölődik, egyáltalán nem sír, eltűri az orrszívózást. Mivel hetek óta tart ez az állapot, hol rosszabb, hol szinte nem is érzékelhető, ma felhívtam a gyerekorvosunkat. Első lépésben párásítót ajánl, és csöpögtetést tengervízes sóoldattal, mert szerinte a távfűtés átka a megduzzadt nyálkahártya. (a zapja is ilyen, meg allergiás-fajta is...). Aztán, ha mégsem javul, két ünnep között kijön, ránéz Huncmacira.

cucka 2008.10.30. 15:45

I will survive!

Múlt hét csütörtökön úgy ébredtem, hogy kapar a torkom... Péntek reggel már fájt a torkom, szombaton egész nap az orromat fújtam, vasárnap dettó, hétfőre belázasodtam, kedden taknyolódtam és lázaskodtam, szerdán már azon töprengtem, elvisz ez az ősz. Javarészt feküdtem és szenvedtem, miközben azon bosszankodtam, hogy menniyre szerencsétlen avgyok és miért nem tudom már lenyomni a lázamat végre?! Mázli, hogy ezen a héten nálunk tartózkodik a barátnőm a családjával, így legalább pár órára tehermentesítetten lázálmozhattam, a lassan Dózsa György úti aluljáró-szagúvá átalakuló ágyamban.

Ma reggel pedig pont úgy ébredtem, mint egy héttel ezelőtt: kapar a torkom... remélem, nem kezdődik az egész előlről... Mr.H. és HuncApu szerencsésen kimaradt a kórságomból.

Huncorgó nagyokat tanul Örstől, imádom nézni a két kispasit játék közben. Manca olyan, mint egy kis szivacs, annyira feltétel nélküli tisztelettel pillog a Nagyra, hogy anyai szívem összefacsarodik ilyenkor... és hatalmas lefárasztásnak is van kitéve, újabban már csak egyszer alszik koradélután, de akkor 3 órát egyvégétébe.

És a mostani abszolút kedvencem: A meglesett álmúak:

Jelentem: Hunc benyalta első igazi dátháját! Ehhez ugye azt is tudni köll, hogy Hunor még sosem volt beteg úgy igazán, így eléggé készületlenül ért minket a dolog. (merperszehogy estére csúcsosodott ki, mikor már telefonos segítséget sem lehet kérni). Amire eddig fel voltunk készülve - a lázra- (ugye, volt az a 3 napos lázasosdi), azt most természetesen nem produkálta. Egész napos szörcsögése éjjelre kulminálódott, Dartvéder gyermekem nem jutott levegőhöz, sokadszori orrcsöpögtetésre sem.

Előrelátóan (ParaAnyu?) még a várandósságom alatt beszereztem egy orrszívó porszívót, persze csak a biztonság kedvéért, valamilyen kuponakciós volt, ha jól emlékszem. Mostanáig sok hasznát nem vettük, ott porosodott a szekrény tetején. Éjjel 3-kor HuncApuval karöltve, bódultan próbáltuk megérteni használatát. Életem értelme teljes mellszélességgel ellenezte a nehéztüzérség bevetését (értem ezalatt a porszívó használatát), inkább saját tüdeje erejét csatlakoztatta a porszívó helyére, miközben a süvöltő dedet próbáltam lefogni és az orrába dugdosni a csövet. Érdekes kis társaság vagyunk mi így iccakánként, sejderipittyom! Én tuuuudom, hogy a porszívó teljes watt-teljesítményével ügyesebben és jobban kitisztította volna fiam orrjáratát, de ha belegondolok, hogy gyermekkoromban még nem voltak ilyen csodás készülékek, Apu a számba fújt nagyerővel és az orromon távozott a távoznivaló, és tessék, életben vagyok, megúsztam mind a felső-, mind az alsó-légúti megbetegedéseket. Szóval, ezzel a gyöngéd módszerrel is látványos dolgok meneteltek ki Huncosom orrából. és képes volt végre aludni is.

A nagyobbik bibi, hogy a duzzadt nyálkahártya következményeként, ismét eldugult a könnycsatornája, így most szemet is csöpögtetünk és masszírozunk. (és bizakodunk, hogy nem marad így!)

Délelőtt megindult az állandó orrfolyás és a szemváladékozás is. Ami jó (?!): továbbra is láztalan, nem köhög, csak taknyos, de nagyon. Kedélyesen eljátszogat, mint eddig, tobábbra is jó az étvágya is.

Doktornővel konzultáltam, azt tanácsolta szívjuk-szívjuk az orrát, mert ugye a csecsemők még nem tudnak orrot fújni, kaphat Nasivin orrcseppet, és ha holnapra nem javul, délelőtt meglátogatja kis taknyosunkat.

... most azért már tudom értékelni azt, hogy eddig makk-egészséges volt Huncos...

cucka 2008.09.18. 14:29

Lázas Manci

Az egész a hirtelen jött hideggel kezdődött, meg az örökös földönmászkálással, amit ugyebár egy majdnemtízhónaposnak nem lehet megtiltani. A 19 fokos lakásban, hiába öltöztettem fel, zokniztam, melegruháztam, valami galiba mégiscsak becsússzanhatott.  (este óta mondjuk már fűtenek). Délután már nagyon bújós Hunorom lett, akit egyetlen percre sem tehettem le az ölemből. Gondoltam, minket is utolért a kedvenc babablogosok körében terjedő nyűgös-nyafizós-fogzásos járvány, így különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam a viselkedésének, talán még örültem is, hogy nyugisabb a gyerek. Mikor már határozottan vörösszemű álmoskának tűnt, hozzábújva megéreztem, ide bizony megérkezett Láz Géza. Ölbevettem, meghőmérőztem és csöppöm 38,5 fokos lázzal büszkélkedhetett. Volt még itthon a fájdalomcsillapító kúpból, amit még anno írt fel a doktornénink az oltás után esetleglázra. Szerencsére percek alatt hatott, és újra a tiszta szemű, kedves kisfiam gügyögött mellettem.

Más tünete nincs, se takonykór, se tüsszögés, talán pici torokfájás lehet, nehezebben nyeli a szilárdakat, de úgy tűnik, Huncos ételszeretete felülkerekedik még a torokfájásán is.

Az éjszakánk csapnivaló volt, rengetegszer ébredt, ugyan nem volt láza, de nagyon nyugtalanul, nyüsszögve vészelte át az éjjelt, volt olyan, hogy csak a ringató énekemre nyugodott meg, akkor  is csak közöttünk aludt valamicskét, azt is inkább hajnal 5 és reggel 11 között. (alig mertem megmozdulni, mert szenzitív csápjai még az egyszerű mosdójáratot is észlelték és panaszos nyöszörgéssel reagálták le). Napközben többször mértem, nem érte még el a 37 fokot sem a hője, 36.8 körül mozgott. Doktornénivel beszéltünk, figyelgessük, figyelgetjük.

Hogy mi volt és hogy elmúlt-e már, nem tudom. Lehet, megfázás vagy a jólismert fogzás a ludas, most is, nem tudom... az első 4 kibúvó fogánál, nem volt láza. Evvan...

(közben meg szétrágom az összes körmöm Mazsolánkért, aki a mai napon hozza viágra első szülött Marciját...)

cucka 2007.09.27. 10:05

Gyógyítás

Estére már tök jól voltam, abban reménykedtem, reggelre elmúlik ez az egész...ehhez képest egész éjjel tüsszögtem, fújtam az orrom és azon paráztam, hogy Hunc erre mit sem reagál...gyakorlatilag, amióta beteg vagyok, alig-alig jelzi jelenlétét...bíztam benne, hogy reggel a  szokásos vidám "szétrúgom-a-kecóm-falait"-tal ébreszt, de  mára ez elmaradt...helyét, valami erőtlen és most először tényleg gyöngéd szárnycsapkodás vette át! Bízom benne, hogy nincs semmi baj és csak a  náthámnak meg a  hidegfrontnak köszönhető némasága és visszavonultsága...
Ha nem javulok, délutánra bevetem az összes tuti tippet, amit kismamiként bevethetek erre az állapotra! Az, hogy napi 2 liter teát (általában gyümölcsteát) iszom nem jött be, áttérek a  cickafarkfűre vagy a  borsmentára. (az van is itthon). Megemeltem a C vitamin adagom 1000 mg/napra és szedem az immunerősítő vitaminkáimat és elkészítem a  "csodafőzetemet", mely citrommal és mézzel ízesített gyömbérfőzet lesz...ha pedig ez sem segít, marad "nagyanyáink" receptje, bűn rossz meginni, de  valóban hatásos: egy-két nagy gerezd fokhagymát szét kell zúzni egy bögre forró vízben és mindezt ízesíteni egy-két kanál mézzel...brrr...nehezen megy le, de  utána garantált egy egész éjjeli kidugult orrjáratokkal való alvás! És estére még beterveztem egy aromaterápiás fürdést : a  menta- , eukaliptusz- vagy a  fenyőolaj segít a  légzési nehézségeken, a teafaolaj antibakteriális hatású, a kamilla- , szantálfa- , rózsafa- , levendulaolaj pedig gyulladáscsökkentő hatású. Elég pár cseppet csöpögtetni a  fürdővizünkbe belőlük.  A nőgyógyászom azt ajánlotta, hogy ha nem javulok 2-3 napon belül, kezdjek el Semicillint szedni, na ezt mindenképpen szeretném elkerülni, nem akarok semmilyen antibiotikumot magamhoz venni, úgyhogy holnapra össze kell szednem magam!
Hiszek abban, hogy a  lélek betegíti meg a  testet...tegnap volt időm ezen gondolkodni és rájöttem, miért pont most tiltakozik ilyen formában a  szervezetem...A megfázás, nátha főleg a  légzőszervek betegsége. A megfázás a lélek számára  egy krízishelyzet (elegünk van valamiből, túlterhelődtünk ), így próbálja tudtunkra adni, hogy nem tudjuk kellően kezelni azt a  konfliktushelyzetet, amiben vagyunk, ezáltal egy akut gyulladással "figyelmeztet". Teljes fokú elzáródás ez a  világtól: könnyezik a  szemünk (nem akarjuk látni a  problémákat), mindenünk sebes, érzékeny, orrunk bedugul (ezáltal is lehetetlenné téve a  kommunikációt), tüsszögünk (mindenki maradjon távol, magunkban kell keresnünk a megoldást, ez igen aggresszív elhárító fegyver!), fáj a  torkunk ( ezáltal a  beszédet, mint kommunikációs eszközt is a  minimumra csökkentjük, mintegy kifejezve alkalmatlanságunkat a vitákra, a  szembesülésekre), manduláink megduzzadnak (nem vagyunk képesek mindent lenyelni, elegünk van), végtagfájdalmakkal küzdünk (esetemben hát - és vállfájdalom: nem akarjuk tovább cipelni a  problémáinkat, meg kell szabadulnunk tőle). És ilyenkor jön a  tisztulás: amikor is gennyes váladék formájában távozik belőlünk a "rossz", a  probléma, távoznak belőlünk a  mérgező anyagok. Ebből az állapotból test és lélek megtisztulva kerül ki, egészen a  következő alkalomig, amikor ismételten elegünk lesz valamiből... Szerintem, nekem a lakásfelújítás és az akörüli bonyodalmak voltak a  problémáim. És azt is nagyon nehezen tudom mai napig elfogadni (hiába bizonygatom magamnak naponta többször is!) , hogy már képtelen vagyok annyi mindent elvállalni, bevállalni, mint régen...hogy nincs erőm és ezáltal kifolyt az irányítás a  kezeim közül...úgy érzem magam, mint egy nagymama, aki szinte már arra is büszke, hogy lement bevásárolni és főzött vacsorát, vagy pedig pl. felmosott a konyhában...le kell rendeznem magamban ezeket a  dolgokat, mert nem teszek jót se magamnak, se  Huncnak (ezt is tudom és mégis!!!)...na, megyek vissza a mézes-citronyossal az ágyba gondolkodni és sebeket nyalogatni...
Már tegnap is bújkált bennem igen aktívan a  megfázás, estére felerősödött kis lázzal körítve, majd reggelre kicsúcsosodott a  takonykór és eluralta mindenemet. Úgyhogy ma egész nap ágyban párnák közt feküdtem, rengeteg mézes teát ittam, lóadag C vitaminnal kiegészítve és egy fél algopyrint  is  magamba tömtem lázcsillapítás gyanánt. És immunrendszerem ilyetén gyöngülése láttán újfent Elevitet (úgynevezett "terhevitamin": 12 féle vtamint, 4 féle ásványi anygot és 3 féle nyomelemet tartalmaz) szedek...
Mindezek mellett  hetek óta fennáll a nem-múló hátfájásom és betegségem türelmetlenségéből (vagy csak a  pörölő-hormonok újabb játéka volt? ;) ) kiköveteltem, hogy TáltosApu azonnal vigyen el a "csontkovács bácsi"-hoz. Csontkovács bácsiról annyit érdemes tudni, hogy TáltosApu nála tanult elsők között Magyarországon, (és azóta is több-kevesebb sikerrel csontkovácsol meg hozzá érkező izületi és gerinc-jellegű problémákkal küzdő kutyákat, macskákat), majd mióta kismama vagyok, úgy átlagosan 2 havonta helyre teszi a növekvő súlyomat nem elviselő csípőcsontjaimat. Anno én sem bíztam az egész tudományában, de  volt egy csúnya ganglióma  a  kézfejemen, ami valószínüleg egy jóvágású inhüvelygyulladás következménye volt, melyre rádobott egy laza lapáttal a  számítógépes munkaköröm! Iszonyú fájdalmakkal küzdöttem, ortopédusok műteni akarták már, mert semmire sem reagált. Ekkor vitt el HuncApu hozzá, aki jó erősen meglapogatta a  kézfejemet, recsegtette-ropogtatta-húzogatta-nyomkodgatta, majd diagnosztizálta, hogy valaha régen, lehetett egy rossz mozdulatom, melynek során elmozdultak a  kézfejcsontok a  helyéről, ezeket most visszateszi, de nem ígér semmit, főleg nem a  kinövés eltűnését! Aztán 2 nap múlva újból látni akart, de  ekkorra már nagyon vidáman érkeztem, mert abszolút nem volt már fájdalmam és ez így van azóta is.
Most közölte, hogy "túlsúlyos" vagyok, és nem bírja a  gerincem, majd viccet félretéve: számítógépes betegségem van (konkrétan egér-betegség!): teljes letapadás a lapockám jobb oldalán, amit részben azért Huncnak is köszönhetek, mert felvettem egy eléggé rossz poziciót a  jobb hasfalam tehermentesítésére, másrészt az egéren való klikkelgetésnek is köszönhetek, mert állandó feszülésben van a jobb karom és vállizületem. Feloldotta jelen pillanatban a letapadást és mutatott egy-két pozit TáltosApunak, hogy miket kell csinálni velem, ha már nagyon fáj, majd azzal búcsúztatott, hogy "menj, és tedd tönkre, amit csináltam!" :)))...van benne valami, mert máris itt ülök, de  most tényleg nincs semmi fájdalmam és per pillanat a náthám is enyhűlt! ;)))
Szóba került Hunc farfekvése és szembefordulása a  gerincemmel is, erre ajánlott egyfajta rásegítését a "befordulásnak": naponta 15-20 percet TáltosApunak kell stimulálnia mindkét kislábujjam körmének az alsó részét, elviekben ez segít, de  amennyiben mégsem, akkor ugyanezen pontokat akupunktúrás tűvel is lehet stimulálni és ennek hatására kb.2 óra alatt befordulhat Hunc a  szülőcsatornába. Tudom, ez most sokak számára kuruzslásnak tűnhet, de én hiszek ebben és saját bőrömön tapasztalom a  gyógyítását, segítségét és minden szkeptikus embernek csak ajánlani tudom! Ma este már kezdjük is a stimulációt! :))) Reszkess Hunc! :))))
Tegnap ittjárt Hugocskánk (aki egyenlő Sóginővel ;) ) délután és HuncApuval kettecskén olyan rendet fabrikáltak lakásunkba, hogy öröm volt nézni...szavakban nem is tudom kifejezni, mennyire jól esett és mekkora segítség volt mindez...magam sem gondoltam volna, hogy ennyire nem fog zavarni, ha "idegen" pakolássza a  cuccainkat...sőt...akkora terhet vett le a  vállamról, főleg így, hogy lebetegedtem, meg amúgy is...nem bírok már pl.kádat sikamikázni, de  a fürdőszoba többi részét még ki bírom takarítani...és annyira jó, hogy ilyen családom lett...sokszor már ezen is el tudok érzékenyülni, mert nem is tudom viszonozni azt a  sok szeretetet, amit kapok...szóval, tényleg nagyon köszönöm...HuncApu meg ma délelőtt sitty-sutty összedobott 4 könyvespolcot, melyekre el is kezdte feltenni a  könyveket, merugy holnapra ki kell pakolnunk a  nappalit, mert érkezik az ülőgarnitúra!
Amúgy Hunc ma nagyon jó gyerek volt, szerintem érezte, ha ő is elkezdi a  szokásos pályáját és feszülgetéseit, tényleg felmondják az idegeim a  szolgálatot, így inkább csöndben kivárta, hogy jobban legyek és kb.fél órája kezdett csuklani-mocorogni-rúgdosódni-boxolgatni! :)))
Kivert ösmét a  víz, úgyhogy megyek magamhoz veszem a  mézes-citronyos teát és bekúszom az ágyikóba! ...természetesen a macskák szoros, gyógyító hálójával körülvéve! ;)
süti beállítások módosítása