2008.07.02. 12:27
A 7 hónapos felfedező
A mai nap egy újabb mérföldkő az életünkbe: megváltozott külsővel kívánok Huncnak Boldog Hófordulót. (hála Ingrid gyöngédnek egyáltalán nem mondható presszúrájának ;))
Csak a szokásos sablonos közhelyeket tudom ma is ismételni, mint a röpül az idő, és a szemünk láttára változik napról-napra... de ez valóban így van.
Hunor önálló kis emberkévé vált, kúszási techinkáját immáron tökélyre fejlesztette, négykézlábaz bőszen és egyre inkább bosszantja, hogy -egyelőre- érdemben nem tud még haladni eme mozdulatsorával.
Evési szokásaiban érzékelhető változás nem történt, azt leszámítva, hogy napi 2-3-szor szilárd ételeket is kap már (uzsonna, ebéd, vacsora) és, hogy napközben többször kínálom meg vízzel, gyümölcslével. Tegnap utánaszámolgatva rájöttem Hunc még mindig napi 6-szor (de inkább 7-szer) cicizik, étkezései után még mindig igényli záróaktusként a tejcsit. Még a várandósságom ideje alatt elhatároztam, Hunor igény szerinti baba lesz: igény szerint szopizik, igény szerint veszem fel és igény szerint próbálok mellette lenni, játszani vele. Azt akartam, sose érezze azt, hogy cserben hagyom, rám mindig számíthat, ha viszont önállóan óhajt ismerkedni a világgal, háttérbe szorulok és -néha ugyan nagyon nehéz!-, de mosolyogva elfogadom szuverenitását. Talán ennek is köszönhető, hogy Hunor sosem sír indok nélkül. Sokan mondták, hagyjam sírni, mert ezáltal tágul a tüdeje és jót tesz neki, hiszen függetlenebbé válik és ha állandóan fölkapkodom, elkényeztetem... de miért hagyjam magára a félelmeivel, miért tanulja azt meg, hogy a bajában magányosnak kell éreznie magát? Az emberek, ha meglátnak egy kismamát vagy egy anyukát, azonnal késztetést éreznek, hogy tanácsokkal lássák el, én meghallgattam/meghallgatom őket, de tudom, akkor tudok erős köteléket építeni közénk, ha önmagamra hallgatok, arra a bizonyos anyai ösztönre. Csak így lehetünk mindannyian boldogok és nyugodtak.
Alvási szokásai vannak igencsak változóban, ezekkel az új szokásokkal le is amortizál estére mindkettőnket: egészen egyszerűen az én jól alvó kisfiam nem hajlandó 11 előtt lefeküdni. Annak tudom be, hogy meg akar élni minden pillanatot és nem akar alvással elfecsérelni egyetlen drága percet sem. Az esti etetés, fürdés és altatási kísérlet után végkimerülésig velünk négykézlábaz a nappaliban. Bízom benne, a fogacsák megjelenésével, vagy a holdállással elmúlnak ezek a rossz szokások is.
Nem hivatalos paraméterei számokban: 8320 gramm és 74 centiméter hossz.
17 komment
Címkék: hunorfotó hónapról hónapra
2008.06.02. 16:47
Félév
Félév nagy idő. Fél év alatt egy útnak induló pici, mozgó kiscsomagból kész kisember lett. Egyre kisfiúsabb napról-napra. Egyre mosolygósabb, egyre huncutabb, eddig is tudtuk, de mostmár egyre szembetűnőbb, hogy mennyire érti a beszélgetésünket. Visong, ha meglátja a kék evőkanalát, keze-lába sajátos táncot lejt, szemei csillognak, miközben türelmetlen mormogások hagyják el a torkát. Az előkéje felkötésével már elszabadul a pokol: türelmetlen hördülésekkel jelzi, hogy most már nagyon enne, nyomatékként mellékelve pár deciliternyi nyálat.
A pelenkázón már pelenkázhatatlan, marad a mi ágyunk, ott is többször megpördül-fordul egyetlen átpelenkázás alatt. A járókájában atomrobbanáshoz hasonlítható óriáskáoszokat képes véghezvinni pár perc alatt: piciny ujjacskáival pillanatok alatt elemeire szétkapirgálja az állatos habszivacs szőnyegét, megrágcsálja, majd szétdobálja mindenfelé, ha lehetősége nyílik rá kidobja a járókából is, macskáink legnagyobb örömére, mert így ők is játszhatnak velük.
Fogzásügyileg a doktornéniknek lett igaza, bár akkor még nem hittem neki: nyáltengerünk és fogínyfájásunk ugyan már van jóideje, de apró fogacskának még nyoma sincs. (azaz van: fehéredő fogíny képében, mintha éppen csak alatta lennének Huncos még kinembújt gyöngyöcskéi).
Az evéssel, úgy érzem, nem lesznek különösebb problémáink (sütőtök és krumpli bármikor jöhet), bár a tápláléka 90 %-át még mindig kizárólagosan az anyatej fedezi. (a maradékot: napi egyszer, ebédidőben 4-5 kanál főzelék, pár korty víz és végezetül anyatej, valamint a nap folyamán valamikor kb. 100 ml sütőtöklé). Örül az "ebédnek", de az említett pár kanál fölött egyelőre nem hajlandó többet elfogadni, én meg továbbra sem erőszakoskodom.
Kedvenc dalunk is lett, hála egyik ismert olvasónk blogjának zenei aláfestéséért Britni babát találta meg magának, a Lucky című dalt, melynek videóklipje alatt kifejezetten "tombol", az ölemből nézi és közben hevesen magyarázva csapkodja a számítógépasztalt. Továbbra is széles palettájú a muzikális érdeklődése, mert a Kolompos együttes dalai mellett, békében megfér Britney bébi is, de ugyanitt megpihennek a népdalok, nemzeti vezérdalok is. Persze, nem mondom, hogy nem válogatós a Szentem, ha valami nem tetszik, tovább kell léptetni, mert egyreelviselhetetlenebb emelkedettebb hangon tiltakozik.
Éjszakai alvásai jelentősen javuló tendenciát mutatnak, ma éjjel egyszer ébredt, konkrétan enni, aztán hatig aludt. Nappali pihenései is megmaradtak, két hosszabb másfél-2 órás délelőtt és délután és több rövidebb 20 perces séta és autózás közben.
Végezetül adatai számokban: jelenleg 7700 gramm súlyú a maga csupasz valójában, és 74 cm hosszú.
A pelenkázón már pelenkázhatatlan, marad a mi ágyunk, ott is többször megpördül-fordul egyetlen átpelenkázás alatt. A járókájában atomrobbanáshoz hasonlítható óriáskáoszokat képes véghezvinni pár perc alatt: piciny ujjacskáival pillanatok alatt elemeire szétkapirgálja az állatos habszivacs szőnyegét, megrágcsálja, majd szétdobálja mindenfelé, ha lehetősége nyílik rá kidobja a járókából is, macskáink legnagyobb örömére, mert így ők is játszhatnak velük.
Fogzásügyileg a doktornéniknek lett igaza, bár akkor még nem hittem neki: nyáltengerünk és fogínyfájásunk ugyan már van jóideje, de apró fogacskának még nyoma sincs. (azaz van: fehéredő fogíny képében, mintha éppen csak alatta lennének Huncos még kinembújt gyöngyöcskéi).
Az evéssel, úgy érzem, nem lesznek különösebb problémáink (sütőtök és krumpli bármikor jöhet), bár a tápláléka 90 %-át még mindig kizárólagosan az anyatej fedezi. (a maradékot: napi egyszer, ebédidőben 4-5 kanál főzelék, pár korty víz és végezetül anyatej, valamint a nap folyamán valamikor kb. 100 ml sütőtöklé). Örül az "ebédnek", de az említett pár kanál fölött egyelőre nem hajlandó többet elfogadni, én meg továbbra sem erőszakoskodom.
Kedvenc dalunk is lett, hála egyik ismert olvasónk blogjának zenei aláfestéséért Britni babát találta meg magának, a Lucky című dalt, melynek videóklipje alatt kifejezetten "tombol", az ölemből nézi és közben hevesen magyarázva csapkodja a számítógépasztalt. Továbbra is széles palettájú a muzikális érdeklődése, mert a Kolompos együttes dalai mellett, békében megfér Britney bébi is, de ugyanitt megpihennek a népdalok, nemzeti vezérdalok is. Persze, nem mondom, hogy nem válogatós a Szentem, ha valami nem tetszik, tovább kell léptetni, mert egyre
Éjszakai alvásai jelentősen javuló tendenciát mutatnak, ma éjjel egyszer ébredt, konkrétan enni, aztán hatig aludt. Nappali pihenései is megmaradtak, két hosszabb másfél-2 órás délelőtt és délután és több rövidebb 20 perces séta és autózás közben.
Végezetül adatai számokban: jelenleg 7700 gramm súlyú a maga csupasz valójában, és 74 cm hosszú.
2008.05.02. 07:55
5 hónapos
Hunc a mai nappal csatlakozott az öthónaposak táborához és ezt a pár nappal előtte haladó Nikivel tette meg. (igen, a kissé zilált háttérben Kokó cica lapul meg... amikor meglátta az újabb csecsemőt, rémülten odébb telepedett)
Méretei erős stagnálást mutatnak: nyúlni nyúlt ugyan (72 cm), a súlya maradt, 7540 gramm körüli most. Viszont szociálisan hatalmas változásokat él meg: figyeli az arcunkat, ellesi a mimikánkat, sőt utánozni próbálja, még a hangokat is. És nevet, nevet, rengeteget nevet. (még a kórházban is tegnapelőtt, pedig ott aztán igazán nem volt min ). Az ujjacskái szinte folyamatosan a szájában vannak, kotorász odabent, ha kiveszi mégis őket, azt csakis valamilyen fontos ügy érdekében teszi, mondjuk, hogy utánanyúljon valaminek, amit aztán jó erősen megszorongathat. (ez a valami lehet a saját zoknija, lábujja, de lehet a hajam, a kezem, az orrom, a fülem... vagy akár HuncApu ilyetén testrészei is) A pelenkázón keze-lába jár, teli macis pelenka esetében szabály, hogy ilyenkor mindig meg is fordul hátáról a hasára. Ami elérhető távolságban van azt ölből kihajolva megfog (kilincset, a szék karfájáról menet közben "leemel" dolgokat). Egyre többször szeretne felülni, a pihenőszékében reggelente hasprésezik, közben nyög is nagyokat, akár az Apja. ;) Kedvenc játék a Pelus (nem, nem, most nem a pelenkáról van szó, értelmes szülők a Pelikánját hívják "Pelusnak"), de emellett még mindig kedvenc a "sárga izé", aki mindig jön velünk mindenhová.
Szopi szokásai csöppet változtak, kisfiam játékosságával. Ha éhes, komor, mély kortyokban nyeli az anyatejet, ilyenkor, nincs móka, nincs kacagás, gyilkos pillantásokat lövel afelé, aki megérinti/hozzászól/ -neadjisten- megpiszkálja. Ám amint megtelik a pocak, úgy kezd egyre huncutabbul nézni és akkor már tudom, hogy valamin töri a buksiját. A leggyakoribb móka: jó erősen megszívja a cicit, többször is, majd elengedi nevetve, ilyenkor spriccel a tej, és nevet a Hunc, majd mikor már fuldoklik a tejben, tüsszent egyet, ezzel a tejmentesen maradt felületeket is beborítja az édes nedűvel! És csak nevet és nevet, gurgulázva kacag és én sem teszek mást, mint magamhoz szorítom és vele nevetek... nem adnám ezeket a perceket semmi kincsért...
Szopi szokásai csöppet változtak, kisfiam játékosságával. Ha éhes, komor, mély kortyokban nyeli az anyatejet, ilyenkor, nincs móka, nincs kacagás, gyilkos pillantásokat lövel afelé, aki megérinti/hozzászól/ -neadjisten- megpiszkálja. Ám amint megtelik a pocak, úgy kezd egyre huncutabbul nézni és akkor már tudom, hogy valamin töri a buksiját. A leggyakoribb móka: jó erősen megszívja a cicit, többször is, majd elengedi nevetve, ilyenkor spriccel a tej, és nevet a Hunc, majd mikor már fuldoklik a tejben, tüsszent egyet, ezzel a tejmentesen maradt felületeket is beborítja az édes nedűvel! És csak nevet és nevet, gurgulázva kacag és én sem teszek mást, mint magamhoz szorítom és vele nevetek... nem adnám ezeket a perceket semmi kincsért...
2008.04.02. 16:40
4 hónap...
Elröpült ez a négy hónap, minden nap valami újat, valami mást produkálva teltek napjaink. Mondhatni pelenkázástól pelenkázásig változnak a szokásai. Négy hónapja él itt köztünk, mégis olyan, mintha mindig is ismertem volna, mintha mindig is velünk lett volna.
4 hónappal ezelőtt onlájnba voltam Sokatokkal, röpültek az sms-ek, égett a telefon a kezemben. Ekkortájt indultunk a kórházba, vidáman csicseregtem, útközben több helyen megálltunk szőlőcukorért, hiszen ez nélkülözhetetlen tartozéka egy valamirevaló szülésnek! Persze, nem kaptunk, pedig nagyon sok bolt és benzinkútnál megálltunk. (szerencsére Zsó kisegített ;) ). Szabályos 7 perces fájásokkal indultunk el, utolsó pillanatra időzítve a kórházba menetelt, hiszen tudtuk, onnan már nem eresztenek el 2:1 állapotban! Emlékszem, délelőtt idegességemben kuncogva méricskéltük a fájások közti időt és kivert az a bizonyos hideg veríték, mert tudtam, vége van ennek a csodaszimbiózisnak és a nagytalálkozás előtti gyomorgörcs is megvolt. Ha rajtam múlt volna, még akkor sem indultunk volna el, HuncApu belső szervei (konkrétan a belei) mondták fel a szolgálatot. (nagyon vicces volt, a fájások közti idő csökkenésével egyenes arányban nőtt HuncApu mackózni járásának a mennyisége!). Rámparancsolt, hogy most már nem bírja tovább: indulunk és kész!
A szülőszoba előtt vidáman csicseregtünk Zsóval, közben megérkezett a nőgyógyászom is, és a rám vadászó szülésznőm is kitekintgetett a szülőszobáról. Az a bizsergetős idegesség tapintható volt, idétlen vihogással próbáltam semmihez sem fogható zavaromat palástolni. Úgy léptem be a szülőszoba ajtaján, mint akit akasztani visznek, HuncApu akkor még nem jöhetett be, előbb megvizsgáltak, le kellett vetkőznöm kórházi szerkóba és Ctg-re kötöttek.... a folytatást tudjátok, leírtam már...
És az egészben a lényeg, hogy érdemes volt! Minden fájdalmat, csalódást és rossz gondolatot megért az én csodaszép kisfiam, aki 19.25-kor erőteljes férfihangján köszöntött minket! És nem tudom, meddig marad ez így, hogy valaha is visszakapom-e az én régi, megkérgesedett szívem, nem tudom, de elég ha rámnéz, ha rámmosolyog, ha hozzámbújik, ha magamba szívhatom azt a finom babaillatát és jóerősen megszorítja az ujjamat, és már könnyfátyol is borítja a világot...
Nélküle sokkal szegényebb lennék...
4 hónappal ezelőtt onlájnba voltam Sokatokkal, röpültek az sms-ek, égett a telefon a kezemben. Ekkortájt indultunk a kórházba, vidáman csicseregtem, útközben több helyen megálltunk szőlőcukorért, hiszen ez nélkülözhetetlen tartozéka egy valamirevaló szülésnek! Persze, nem kaptunk, pedig nagyon sok bolt és benzinkútnál megálltunk. (szerencsére Zsó kisegített ;) ). Szabályos 7 perces fájásokkal indultunk el, utolsó pillanatra időzítve a kórházba menetelt, hiszen tudtuk, onnan már nem eresztenek el 2:1 állapotban! Emlékszem, délelőtt idegességemben kuncogva méricskéltük a fájások közti időt és kivert az a bizonyos hideg veríték, mert tudtam, vége van ennek a csodaszimbiózisnak és a nagytalálkozás előtti gyomorgörcs is megvolt. Ha rajtam múlt volna, még akkor sem indultunk volna el, HuncApu belső szervei (konkrétan a belei) mondták fel a szolgálatot. (nagyon vicces volt, a fájások közti idő csökkenésével egyenes arányban nőtt HuncApu mackózni járásának a mennyisége!). Rámparancsolt, hogy most már nem bírja tovább: indulunk és kész!
A szülőszoba előtt vidáman csicseregtünk Zsóval, közben megérkezett a nőgyógyászom is, és a rám vadászó szülésznőm is kitekintgetett a szülőszobáról. Az a bizsergetős idegesség tapintható volt, idétlen vihogással próbáltam semmihez sem fogható zavaromat palástolni. Úgy léptem be a szülőszoba ajtaján, mint akit akasztani visznek, HuncApu akkor még nem jöhetett be, előbb megvizsgáltak, le kellett vetkőznöm kórházi szerkóba és Ctg-re kötöttek.... a folytatást tudjátok, leírtam már...
És az egészben a lényeg, hogy érdemes volt! Minden fájdalmat, csalódást és rossz gondolatot megért az én csodaszép kisfiam, aki 19.25-kor erőteljes férfihangján köszöntött minket! És nem tudom, meddig marad ez így, hogy valaha is visszakapom-e az én régi, megkérgesedett szívem, nem tudom, de elég ha rámnéz, ha rámmosolyog, ha hozzámbújik, ha magamba szívhatom azt a finom babaillatát és jóerősen megszorítja az ujjamat, és már könnyfátyol is borítja a világot...
Nélküle sokkal szegényebb lennék...
8 komment
Címkék: érzések hunorfotó hónapról hónapra
2008.03.02. 17:59
Egy jólfésült 3 hónapos
Így fest egy jól feltankolt, kissé álmoska 6580 grammos 3 hónapos, akit vasárnapi shoppingra visznek a szülei. A shopping célja: HuncApu kinőtt ruhatárát bővíteni. Helyszíne: a kispesti mindenmegtalálhatóbenne bevásárlóközpont, ott is a sportruházati bolt. Sikerült vennünk pár ruhadarabot HuncApunak, bár állítólag holnaptól oda fog figyelni arra, hogy mikor és mit étkezik, fogyózni fog és mindennap kondizik! (a megismerkedésünk óta azzal "fenyeget", ha úgy gondolom, ő pár hónap alatt bármikor leszálkásítja a testét! :DDD) Azért nem bánom, hogy vettünk neki pár rávaló méretű nadrágot és pólót, mert a mostaniakban már kezdett úgy kinézni, mint egy jóllakott óvodás! ;) Persze, ilyenkor nekem is lecsurran valami: kaptam végre egy melegítőt (a gyerekosztályon találtam rámvalót ;), pedig mostanság nem vagyok egy kifejezett gyerekméretű :DDD) .
Huncorgó nagyon jól viselkedett, egy ideig kézben kellett tartanom, majd elaludt és így be tudtam helyezni az autósülésbe, míg válogattuk a ruhákat. Az időnkbe belefért egy rövidke dédilátogatás is, aztán rohanás haza, HuncApu meg rendelni.
Számomra még mindig hihetetlen, hogy Hunor érkezése óta már eltelt 3 hónap... még mindig annyira elevenen él bennem a szülés-élmény, mintha csak pár hete történt volna. Annyira ügyes és figyelmes gyermek (biztos, minden Anyuka ugyanezt érzi a sajátjáról, de akkor is ), és olyan érzékeny minden rezdülésünkre. Szerencsére elmúltak a félelmetes felsírásai, HuncApu sajna újra trombitálhat reggelente a hálószobába, Huncbaba már nem fél tőle, hanem kineveti a trombitáló hangot! Ma reggelre ismételten sikerült hátról hasra átfordulnia, ismét félsikerrel, a lábai keresztben maradtak, a keze maga alatt maradt és újra felsírt ijedtében. Nem tudom, mért erőlteti ennyire, ha állandóan megijed az önmaga által generált forgástól?! :D
Tükörképét egy ideje már felismeri és ha nagyon vígasztalhatatlan, belenézve a tükörbe és meglátva önmagát- rögtön jobbkedvre derül. (vajh kitől örökölhette ez a gyerek ezt az egó-szeretetet?! ), Ébren töltött ideje alatt, mely mostanság már egyre hosszabb, (1 óra -másfél - 2 óra is lehet) egyre intenzívebben gügyög ( mondandója javarészét a "heö", "gigigi", "uá", "íjjjj") szavak teszik ki, de előszeretettel fúj nyálbuborékokat is, "fff" hangokkal kísérve, melyek nevetéssel végződnek) és kiköveteli a figyelmet, igényli a vele való foglalkozást. Figyelme éber, ha megpróbálunk HuncApuval beszélgetni miközben ő is jelen van, már csak úgy tudjuk megtenni, ha beszélgetés közben nem egymásra, hanem őrá nézünk, mintha mindketten vele beszélgetnénk, akkor megengedi a diskurzust. Elérkeztünk a hangpróbálgatós időszakhoz, egyre többször kiereszti a hangját, visong, sikít és látványosan élvezi, hogy ezáltal ő kerül a központba. (a sportboltban is a csodájára jártak vásárlók és eladók egyaránt, amikor elvisította magát, és ha ránéztek mosolyokat szórt és nyálazott rendületlenül! ).
Elfogultak vagyunk (de hát, ki is legyen elfogult, ha nem mi?!), biztos, hogy így van, de napjában többször is elmondjuk Huncnak, hogy mennyire csodaszép kisfiú, és hogy milyen okos és mennyire ügyes (ő ilyenkor helyeslően "heő"-zik és mosolyog), és hogy mennyire szeretjük Őt. És minden nap, minden percben azt érzem, hogy akkor és ott a legtökéletesebb. Hogy annál, már nem lehet csibészebb, helyesebb, huncutabb, tökéletesebb... és aztán következő nap, következő héten, rácáfol, hogy debizony, hogy lehet!
2008.02.03. 12:40
2 hónapos
Huncorgó ugyan tegnap töltötte hófordulóját, de olyan mozgalmas napjaink vannak, hogy nem volt időm összefoglalót írni... sokkal fontosabb volt megélni a pillanatokat és beszippantani, majd nagyokat nyelve eltelni a szeretetgombócokból...
Pénteken este megérkezett már az iskolában is királylányosan szép barátnőm kedves kis családjával. Érdekes, míg az ember valakivel nap-mint-nap találkozik, nem is érzi (értékeli?), hogy mennyire fontos is lehet ez a kapcsolat... így volt ez velünk is, és nagyon örülök, hogy életünk fonalai újból összegabalyodni látszódnak...
Szóval, igazi nagycsalád lettünk, igaz jelen pillanatban két kismanó van körülöttünk, de jó kis gyakorlat ez a későbbiekre nézve ( a napi 3-4 mosogatás mellett rendszeresen tele van a mosogatótálca: következő gyermeknél célszerű beszereznünk egy mosogatógépet! :D). A kicsik ritmusának összehangolása is teljes embert kívánó feladat... és jelen pillanatban két tündérgombóc babáról van szó, akiknek semmilyük se fáj, szeretnek nagyokat aludni-enni és nagykanállal felfedezni a tágas nagyvilág ismeretlen sarkait is.
Szombaton este pedig a pár napja említett kedves barát (és snooker-partner) valamint kedves menyasszonya tette nálunk tiszteletét. Jó volt hallgatni, hogy milyen lelkesen szervezik a lakodalmukat és kicsit nosztalgiát is éreztem, meg azt, hogy mennyireöregnek érzem magam távoli már a tavalyi lagzink... borzongásos izgalmas (és csípős veszekedéses!) időszak volt ez nálunk, amíg sikerült összecsiszolnunk a vendéglistát, hogy minél kevesebb sértődés legyen... és tudom, hogy úgy sem sikerült mindenki elvárásainat megfelelnünk, de mint akkor is, most is azt érzem,nem is lehet mindenki kedvére tenni, mindig lesznek olyanok, akiknek valami nem tetszik... számomra örök élmény-emlék marad a Isten előtti eskütételem, főleg úgy, hogy már a pocakomban volt Hunc is... és már alig várom, hogy mutogathassam a KisMancának (mostanában olyan neveket találok ki...) a fotókat...
Nagyon jó volt látni, hogy az amúgy is összeillő pár a lánykérés óta még erősebb és összekovácsoltabb benyomást keltett... jóbeszélgetős (hiperkommunkációs hiányomban és az elfogyasztott pohárka meggysörnek köszönhetően főként énbeszélős!...), lélekemelgetős, kellemes este volt...
És akkor Huncos adatai számokban:
- az esti megmérettetésén nettó 5680 grammal szerepelt
- hosszát illetően nem jutottunk dűlőre: hiába feszítem szegény gyermeket, folyton kevesebbet mérek, mint a születési mérete, viszont ruhaméretekkel tudok szolgálni és ebből valamelyest lehet következtetni: 62-es rugdalózót hord és 3 hónaposoknak való kisnadrágot. (ezekkel a ruhaméretekkel, számozásokkal folyton bajban vagyok: vannak olyan hordható darabjai melyek 58-as méretűek és jók és vannak 6 hónaposra való ruhái, melyek éppen jók vagy nagyon nagyok!)
- elfogyasztott tejcimennyisége a nagy maci-ősrobbanások óta csökkent, mostanság "csak" 180-200-akat eszik gyermekünk, ezáltal ritkábbá és disztingváltabbá váltak távozó medvéi.
- délelőttönként szívesen van egyre többet ébren, ilyenkor beszélgetünk, játszunk, tornázgatunk (és igen, Huncost is össze lehet úgy hajtogatni, mint Helénát és ugyancsak gurgulázó nevetéssel köszöni meg ezt a műveletet!)
- szemével követ minket, már tudja, kinek, hol van a "helye" a kocsiban és a lakásban is
- nagyokat nevet, ha valami tetszik neki és néha-néha a játék hevében egy-két sikkantás is kicsúszik már a torkán
Szépreményű fiatalemberünk megkapta végre HuncAputól a régóta óhajtott pihenőszékét, melyet nagy örömmel vett birtokba és hihetetlen érzékkel, szinte percek alatt rájött, hogy saját maga is képes mozgatni azt és ilyenkor hatalmas mosolyok és elégedett gügyögések hagyták el a száját:
Pénteken este megérkezett már az iskolában is királylányosan szép barátnőm kedves kis családjával. Érdekes, míg az ember valakivel nap-mint-nap találkozik, nem is érzi (értékeli?), hogy mennyire fontos is lehet ez a kapcsolat... így volt ez velünk is, és nagyon örülök, hogy életünk fonalai újból összegabalyodni látszódnak...
Szóval, igazi nagycsalád lettünk, igaz jelen pillanatban két kismanó van körülöttünk, de jó kis gyakorlat ez a későbbiekre nézve ( a napi 3-4 mosogatás mellett rendszeresen tele van a mosogatótálca: következő gyermeknél célszerű beszereznünk egy mosogatógépet! :D). A kicsik ritmusának összehangolása is teljes embert kívánó feladat... és jelen pillanatban két tündérgombóc babáról van szó, akiknek semmilyük se fáj, szeretnek nagyokat aludni-enni és nagykanállal felfedezni a tágas nagyvilág ismeretlen sarkait is.
Szombaton este pedig a pár napja említett kedves barát (és snooker-partner) valamint kedves menyasszonya tette nálunk tiszteletét. Jó volt hallgatni, hogy milyen lelkesen szervezik a lakodalmukat és kicsit nosztalgiát is éreztem, meg azt, hogy mennyire
Nagyon jó volt látni, hogy az amúgy is összeillő pár a lánykérés óta még erősebb és összekovácsoltabb benyomást keltett... jóbeszélgetős (hiperkommunkációs hiányomban és az elfogyasztott pohárka meggysörnek köszönhetően főként énbeszélős!...), lélekemelgetős, kellemes este volt...
És akkor Huncos adatai számokban:
- az esti megmérettetésén nettó 5680 grammal szerepelt
- hosszát illetően nem jutottunk dűlőre: hiába feszítem szegény gyermeket, folyton kevesebbet mérek, mint a születési mérete, viszont ruhaméretekkel tudok szolgálni és ebből valamelyest lehet következtetni: 62-es rugdalózót hord és 3 hónaposoknak való kisnadrágot. (ezekkel a ruhaméretekkel, számozásokkal folyton bajban vagyok: vannak olyan hordható darabjai melyek 58-as méretűek és jók és vannak 6 hónaposra való ruhái, melyek éppen jók vagy nagyon nagyok!)
- elfogyasztott tejcimennyisége a nagy maci-ősrobbanások óta csökkent, mostanság "csak" 180-200-akat eszik gyermekünk, ezáltal ritkábbá és disztingváltabbá váltak távozó medvéi.
- délelőttönként szívesen van egyre többet ébren, ilyenkor beszélgetünk, játszunk, tornázgatunk (és igen, Huncost is össze lehet úgy hajtogatni, mint Helénát és ugyancsak gurgulázó nevetéssel köszöni meg ezt a műveletet!)
- szemével követ minket, már tudja, kinek, hol van a "helye" a kocsiban és a lakásban is
- nagyokat nevet, ha valami tetszik neki és néha-néha a játék hevében egy-két sikkantás is kicsúszik már a torkán
Szépreményű fiatalemberünk megkapta végre HuncAputól a régóta óhajtott pihenőszékét, melyet nagy örömmel vett birtokba és hihetetlen érzékkel, szinte percek alatt rájött, hogy saját maga is képes mozgatni azt és ilyenkor hatalmas mosolyok és elégedett gügyögések hagyták el a száját:
2008.01.02. 18:35
1 hónap
Egy hónappal ezelőtt éppen a szülőszobában voltam. Akkor még azt hittem, reggelre megszülöm a kisbabánkat... már igencsak erős fájásaim voltak (hála az oxitocin jótékony hatásának), fájások közt még telefonálgattam, sms-eket küldözgettem, modern kori vajúdó nőként... akkor és ott csak arra tudtam gondolni, minden egyes fájás egyre közelebb visz ahhoz, hogy végre a kezemben tarthassam Hunort, hogy végre megismerhessem a pocaklakómat személyesen is... Most pedig Vörösbegy van soron... érte izgulhatunk... Volt már egy "beriasztása", most pedig nagyon várjuk a híreket... mert bármikor bármi elkezdődhet... ahogy Hunc engedi nyitogatom Erika oldalát és próbálom nyomonkövetni az eseményeket...
Innen is nagyon sok erőt kívánok Neked és kicsi Barninak! ...(havat már nem kell, hiszen az megérkezett...:) )
Hunc-mester egy hónapos méreteit immáron publikussá teszem- (amíg még megengedi ;) :
- született 3110 grammal és 56 centivel
- 2800 grammra esett vissza a súlya a kórházban, de szerencsére már a második napon megindult a tejecském és így Hunc kórházból való távozásakor már majdnem elérte születési súlyát, 3080 grammal jöttünk haza
- itthon a következő napon visszanyerte "érkezésekori" tömegét, azaz 5 naposan
- közben néha méregettük, de mivel alaposan telerakja a pelust és napról-napra nehezebbnek is érezzük, nomeg látványosan kerekedik is, nem tettük rendszeresen. Párszor lemértük szopi előtt és után, egészen addig hinni sem mertem a szememnek, gondolván, valamit félremértünk, míg lefejt tejcit nem kapott, mert ő bizony alkalmanként 100-160 miliket eszik meg (most nagyon pirulok, mert mivé lesz ez a gyermek, ha így folytatja?!... állandóan Roald Dahl nagysikerű Szuperpempője jut eszembe...)
- ... kereken egy hónappal születése után 4400 gramm és 59 centiméter hosszú...
Ez egy mai fotó Huncról (természetesen az ilyenkor tomboló tejkiütéses lázunkat éljük... ez csúfítja gyönyörű szép orcánkat :), de hálisten a szeme megjavult! ):
Innen is nagyon sok erőt kívánok Neked és kicsi Barninak! ...(havat már nem kell, hiszen az megérkezett...:) )
Hunc-mester egy hónapos méreteit immáron publikussá teszem- (amíg még megengedi ;) :
- született 3110 grammal és 56 centivel
- 2800 grammra esett vissza a súlya a kórházban, de szerencsére már a második napon megindult a tejecském és így Hunc kórházból való távozásakor már majdnem elérte születési súlyát, 3080 grammal jöttünk haza
- itthon a következő napon visszanyerte "érkezésekori" tömegét, azaz 5 naposan
- közben néha méregettük, de mivel alaposan telerakja a pelust és napról-napra nehezebbnek is érezzük, nomeg látványosan kerekedik is, nem tettük rendszeresen. Párszor lemértük szopi előtt és után, egészen addig hinni sem mertem a szememnek, gondolván, valamit félremértünk, míg lefejt tejcit nem kapott, mert ő bizony alkalmanként 100-160 miliket eszik meg (most nagyon pirulok, mert mivé lesz ez a gyermek, ha így folytatja?!... állandóan Roald Dahl nagysikerű Szuperpempője jut eszembe...)
- ... kereken egy hónappal születése után 4400 gramm és 59 centiméter hosszú...
Ez egy mai fotó Huncról (természetesen az ilyenkor tomboló tejkiütéses lázunkat éljük... ez csúfítja gyönyörű szép orcánkat :), de hálisten a szeme megjavult! ):
Hozzászólások: