Hunor nagy kedvence volt a sárgalila, malacos-tehenes zenélő körforgó. Amikor választottuk, igyekeztünk uniszexet vásárolni belőle, hogy majdan a következő dedeinket is kiszolgálja. A koncepció mondhatni tökéletes lehetett volna, amennyiben Hunor az elmúlt egy évben megfeledkezett volna egykori kedvencéről. A kiságy visszahelyezésekor döbbentünk rá, hogy bezony pöppet sem feledkezett meg a hőnszeretett körforgójáról, azonnal megkaparintotta és diadalittasan forgatva a feje felett, sikítva körbecsattogott a lakáson többtucatszor. Nem maradt más lehetőség, mint Minkusnak is beszerezni egyet: nem tanulva hibánkból, szintén uniszexet vételeztünk (cicás-kacsás, pasztellszínekben pompázó).

Ma felszereltem a délutáni szusszanásuk alatt, majd ébredésük után beüzemeltem... azt gondoltam- én még mindig ich bien naíva-, így talán akad pár szabad percem, míg Minka a körforgók bűvöletében varázsol, Hunor pedig mondjuk velem tart a konyhába mosogatni, főzni. Amíg kidobtam a csomagolását (talán lehetett 10 másodperc is)  és visszatértem a hálóba, már ez a kép fogadott (igen, lehet hüledezni: bemászott Minka mellé Hunorvirágszál; én már nem teszem, mindennap többszörösen előforduló esemény):

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ennek ellenére egy tizedmásodpercnyi időre nem állt meg bennem is az ütő, de igyekeztem a legkevesebb pánikot keltve elmagyarázni a fiatalembernek, hogy mér nem jó az, ha ő ennyire közel csücsül a Hugihoz.
Aztán, megnyugodva, még egy videót is sikerült készítenem. Emlékként. Azóta nem zenélőkörforgunk. Minkának szegényesebb gyermekkora lesz. Ámbátor sokkalta ingergazdagabb. Az én idegeim viszont továbbra sincsenek drótkötélből.

A Minilány ringatásos álombazuhintásáról lassacskán ódákat zenghetnék. Ma ismét magamrakötve dolgoztunk, míg eszembe nem jutott, van ám nekünk egy használaton kívüli hintánk, melyet kicsiként Hunor egyáltalán nem preferált. Mondjuk, csodaszép gépzenéjével azóta is mindennap megörvendeztet. Aki személyesen is ismeri elsőszülöttemet, az azt is tudja róla, ez a kilenc kilóig használatos hinta, az ő szíve csücske. Igencsak nehezen enged a közelébe bárkit is. (van ezzel így még pár dolog kapcsán...) Ezért is lepett meg, hogy első kérdésemre azonnal heves iiiizésbe csapott át (ez nála igent jelent), majd lelkesen bekapcsolta a hintát, majd még lelkesebben rázni hintáztatni kezdte kishugát. (a felvételen hallható nemnemnem-ezés és a bebújás a hinta alá, Hunor fényképezés elleni protestálását jelképezi)

Így (is) telnek mindennapjaink.

cucka 2009.10.31. 23:01

Sokminden

Napjaink javarészt a mindent besűrítünk egy rövidke napba jegyében telnek. Az események -még számomra is- olykor követhetetlen iramban zajlanak.

Lelkileg szöges padlón toporgok továbbra is, menthetetlenül hisztérika lettem... Már csak a szülés hormonokatfelszabadító erejében bízom... Mindent én akarok kézben tartani, minden döntésben részt kívánok venni, pedig a szálak kifutnak a kezeim közül... Az idő meg pereg, fenemód röpül: ma kellett rádöbbennem, hogy lassacskán illene kórházi cumót is összedobálni, ki tudja mire képes ez a pocaklakó leányka az elkövetkezendő időkben. Azért a keddet még megvárom, csak nem ragadok bent szülni az első ctg kapcsán...

Hunor szélvész gyermek, imádnivaló, továbbra sem beszél, bár néha megcsillogtat néminemű közreműködést a magyar nyelv elsajátításának irányába. Pölö ma reggel HuncApu megunván az éhgyomorra történő hosszas csigusz gyártást rendelésre gyurmából, melyek valami csoda folytán (nyomdafestéket nem tűrő magyarsággal fogalmazva) eltörődnek a kiskrampusz kezében, emígyen igyekezett zárni sorait: én megyek reggelizni, mire azonnal érkezett a felelet: én nem!  Délután meg idegenben, a zsákmányolt banánra közölte érthetően, hogy enyém.
Vannak sajátos mondókázgatásaink is. Kocsiban ülve, hátsóülésről unalmában Hunc elindít egy Táááátiyiii-t, mire az apja elégedetten kontráz egy Huuuniii-val, ezt mosolyogva 48-szor előadják. Ma megunván beleszóltam én is, hogy Huuuniii, mire röpke rövidzárlat után érkezett a Nááányiii, szintén hosszú percekig.
Asszem telitalálat lett a névválasztás, kicsit Huncut a gyermök:

Minkaleányka szabadidejében iparkodik szétrúgdalni a háza falát. Igyekszem fölvenni a hancúrokat, de olybá tűnik a kiccsaj kameraérzékeny, bármennyit is állhatok lesben,  amint izzítom a kamerát, abbahagyja. Pedig vannak kellemes megindulásai... össze sem hasonlítható nyugodalmas Hunormanó gyöngyéd mozdulataival. Jópárszor két irányba rúg egyszerre, ilyenkor vicces formátumokat vesz fel az amúgy is gigahasam. (és az előző pocaknövesztés megkímélt a kibukkanó köldök látványától... a mostani nem...). Itt egy  rövidke kiragadás MocorMinka esti táncjelenetei egyikéből:

Fura világot élünk, amikor az ember lánya már annak is örül, hogy cirka élete végéig eladósodik, bár a serpenyő túl oldalán ott körvonalazódik az álomvacok. Cudar hónapok   és évek következnek, de érzem, megéri. Bár egy kétévessel meg egy aligegyhónapossal álomszerű lesz költözni... Nem elfelejtendőek tanult barátosném szavai: nem köllene mindenki frusztrációját magamra vennem és ezáltal magamat, magam általi frusztrációra ítélnem...

Azért az mégiscsak reménykeltő, hogy az elmúlt napokban egyre többször jut eszembe egy ősrégi dalfoszlány ("vidékre költözöm, a fákat öntözöm, szabad leszek és már semmi nem ér el, amihez nincs közöm"), melyet hangulatomtól függöen, hol Hunorral körbelejtve a lakáson, a szomszédok nem kis örömére teli torokból énekelek, hol meg könnyekig hatódva, magamban dúdolgatok.

Valószínűleg az sem dob túl sokat a lelkem pocsékságán, hogy idén először nem sikerült hazautaznom ezidőtájt... az első olyan november elseje, amikor innen messziről égetem csak a mécseseket és nem tudok végigsimítani a hideg sírköveken... talán tavasszal...

Nálunk az esti rutin éppen aképpen zajlik HuncApu délelőttös-é vagy délutános rabigában vagyon éppen. Ha délelőttös (legyen ez az A verzió), a fiúk délután elcsavarognak pár órára, iylenkor végre egyedül lövöldözhetek kedvemre maradhatok a gondolataimmal, bambán olvashatok, esetleg szunyhatok egy húszperceset. Ha délutános a ház ura, (ez a B verzió) akkor van a nehezített pálya: a kettecskén töltött délután, ami estére nyűgbe és fáradtságba csap át. Ez az állapot akkor kulminálódik, amikor Huncmester előbányássza bárhonnan is a telefonomat, megjelenik vele, a kezembe nyomja és félre nem érthető módon kiadja a parancsot: Táti. (föl kell hívni az apját). Ilyenkor HuncApu pár szavára lecsitul, hevesen bólogat, majd angyal és kismama kímélő üzemmódúvá válik.

Este sikerült egy kaputelefonos Táti hívást elcsípnem: (kisszék odatol, Hunc feláll, kagyló leemel és már mehet is a szpícs... azon még nem gondolkodtam el, hogy vajon ezt a beszédet az utca előttünk elhaladó népe is hallja-e?!)

cucka 2009.10.26. 20:18

A másik én

Az utóbbi napokban életre kelt bennem egy másikén. Normális pillanataimban riasztónak tűnik ez a valaki, aki olykor-olykor kölcsönveszi a testem, eltorzult arccal képes a legapróbb dolgokért is vészvijjogó hangon sipítozni, majd magába roskadva bűnbánóan zokogni. Mert türelmetlen, mert nehezen mozog, mert ami eddig oly könnyű minden napi rutin volt, az mára teher, és ez a teher nagyon idegesíti az egyiként, aki mindezidáig abszolút zökkenőmentesen vette az akadályokat.

Nehéz lehet most a körülöttünk élőknek. Néha már attól lelkiismeretfurdalásom támad, ahogy rámnéz a kismackó azokkal a fürkésző szemeivel: vajon Náni éppen milyen állapotban leledzik, harap-e a szavaival vagy ugyanolyan mókásnak ítéli a huncutkodásokat mint eddig? Mert segítő kezek most is akadnak, és a máskor oly viccesnek ítélt közös sütés-főzések, többórás lenti bevásárlással egybekötött kolbászolások, újabban idegpróbák. Legalábbis a másik énem számára.

Feszültség-levezetésként újra leporoltam a többéves pókhálót az egyik kedvenc blogomról, ahol a komoly odafigyelést igénylő játékoktól elkezdve a párperces agymenésekig minden megtalálható. Csakúgy, mint az egyik közösségi portálról csokorbagyűjtött lövöldözős egypercesek. Azóta esténként így kapcsolok ki. HuncApu szerint ha íly bambán is látott volna meredni megboldogult lánykoromban, nem biztos, hogy valaha is lánykérésre is sor került volna. Szerintem meg Minka minimum Lara Croftként fog kipattani belőlem, ha eljön az ideje. Ennyit a pocaksimogatós ejtőzéses könnycsorgató babazenékről.

Apropó idő: amikor Huncra vártam, a védőnéni akkurátusan kérdezgette tőlem, vagynak-e már jóslófájásaim? mondtam, nekem olyanom nincs. Ahogy visszaemlékszem, valóban nem igen volt. Nem úgy, mint most: napi rendszerességgel tevékenykedik a méhem, hol fájdalmasabban, hol lájtosabban húzódik össze, ma reggel konkrétan a tipikus nehéznapokbéli derékfájásra ébredtem, sőt bele is szőttem az álmaimba, takargattam a derekamat, hoyg meleg hatására elmúlik a fájdalom, aztán magamhoztérve döbbentem rá, ez most nem az. HuncApu egyelőre blazírt nyugalommal kérdezi meg minden egyes fölszisszenésemre, hogy na, mi van, ma szülünk?

Huncmester kikeveredett a ződcsiga időkből, újra fitt és mozgalmas. Igaz, ma kisebb attrocitás érte őt a játszótéren, egy kisleányka rózsaszín motorjáért harcolva, majd leharapta csöppöm ujjacskáit, 8 napon belül gyógyul, a lelki traumát is látszólagosan már kiheverte. Új elfoglaltsága a szerepjáték: a legváratlanabb helyzetekben egyszer csak elkezd ugatni, nyelvet nyújtogatni (harapdálni, kezet-lábat nyalogatni!), és hosszú percekig képes kutyát játszani. Hogy honnan ismeri ennyire a kutya szokásait rejtély, hiszen két macskánk van, azok meg nem ilyenek... (sőt, vauvauvau-olva meg is kergeti őket... esküszöm Frakkot még nem látott!). Íme egy rövidke kutyáskodás, kivételesen ma fotogén és videogén hangulatában leledzett:

Minka érezhetően megszelídült. Napközben néha-néha jelzi ébrenléteit, általában közvetlenül étkezéskor. Nem tehetek róla, de folyton a Nicsak ki beszélre asszociálok, lelki szemeimmel látom ahogy rángatja a köldökzsinórt, hogy hé anyu, ebből még küldj le egy adagot! Esténként táncbemutatót tart, a tegnap esti laza két órás bemutató volt, kis csuklással tarkítottan.

Szerdán uccsó védőnő látogatás, megkapom a Minka kezdőcsomag receptjeit. Hihetetlen. Jövő hét kedd első ctg. És azt álmodtam Minka természetes úton született, könnyedén, ügyesen, méltósággal... És most ezt mantrázgatom...

cucka 2009.09.22. 17:54

Pénzes gépjármű

Amikor alig egy éve először találkoztak egy bevásárlóközpont  jól megtervezetten elhelyezett előterében, Hunor csak tátikálva figyelte, majd kezecskéit nyújtogatva földkéredzkedett a gépjárműre és bambán hagyta magát ráemelni. Akkor elkövettem azt a "hibát", hogy hirtelen felindultságomban pénzt gyömöszköltem a csillivilli kisautó erre a célre kihelyezett üregében, minek következtében dübörgő hangerőre kapcsolva rodeóztatta meg Huncost, aki ijedtében sírógörcsöt kapott, akárcsak a körülöttünk lévő nagyobbacska kisfiúk. (nem, ők nem az ijedtségtől, hanem azért, mert nekik az előrelátó anyukájuk nem gyömöszkölt pénzt a gépjárműbe).
Eztántól a kisautók Hunor számára légüres térnek számítottak.

Nyáron egy balatoni hétvégén, Hunor lelkes keresztapja nem tudván a fentemlített incidensről rápróbált egy bazársori zenemadárra, a konklúzió hasonlatos volt az előzővel. Fölösleges pénzkidobásnak minősítettük a csodajárgányokat.

Aztán egyszer Bea barátnőm is megénekelte Matyi lángra lobbanását, igaz ő zenélő kutyagolt, a bejegyzés olvasásakor csak magamban somolyogtam, nekünk ilyen úgyse lesz, hiszen akarva-akaratlanul nekem sikerült egy életre meggyűlöltetnem Hunorral a rodeózó pénznyelőgépeket.

Aztán ma délután kihasználva az őszi napsugarak melegét, kilátogattunk a Római-partra egy motoros séta erejéig, aztán megláttunk egy játszóteret is, (véletlenül éppen a palacsintázó mellett...), ám csöppöm ahelyett, hogy a homokozó felé vette volna az irányt, rutinosan bevágódott a kisautóba, majd ugyanezzel a nemtudomhonannszármazó rutinnal megmutatta, hova is kell a fémszázast dugdosni. Én, gonoszanya, az első százast (igen, mert azt elsőt követte egy második is, persze csak a videó kedvéért...) az esélytelenek nyugalmával helyeztem a gépbe, nyugtatgatva közben Huncost, hogy ez bezony el fog indulni és meg ne ijedjen. Mint a mellékelt ábra mutatja, nem ijedt meg, sőt... ha rajta múlt volna, még mindig ott ülnénk és ha jól számolom, éppen az egyhavi Hunor utáni juttatás összegének a végét blackjackeznénk el...

cucka 2009.09.13. 21:45

Extázisban

Amit már rég szerettem volna megörökíteni azok Hunor elmúlt időszakban kezdődő extatikus örömtáncai, felpörgései. Ha valami olyan éri, aminek örül, ha olyan helyen vagyunk, ahol jól érzi magát, tetszik a légkör, sok ember megfordul, Hunc kiteljesedik, visít örömében, táncol, pörög-forog, tüsténkedik és ami elmaradhatatlan: ha igazán jól érzi magát, otthonosan leveti a cipőjét, bárhol is járjunk.

Az élménypark után betértünk egy hangulatos vidéki kisvendéglőbe ebédelni, aminek szerencsére hatalmas udvara volt és egy kis helyisége, ahol gyerekjátékok voltak elhelyezve, így viszonylag tűrhető ritmusban és majdnem egyszerre sikerült megebédelnünk mindhármunknak.

Közvetlenül a megérkezésünk után készültek az alábbi újhelyfeltérképező videók: 

 

(csak, hogy a múló idő szépítő ködfátyla végső feledésbe ne merítse ezeket a könnyített meneteket... )

cucka 2009.08.31. 18:36

Ismét alvás

Helyesbítve: elalvás bárhol bármikor. Ilyen az, ha az embör lányának a gyermeke, aki egy igazi party people, nem akar lemaradni a BMK-ról. Sőt. Igazából semmiről sem. Soha. Így marad a végkimerülésig örökvigyor az arcon félig már álomföldön és a kidőlés a sorból. Általában szó szerint.

Továbbküldős emailként kaptam, megnyitottam, bár a szokásos légyjó és boldog, de ha nem állsz meg és gondolkodsz el egy pillanatra (valamint nem küldöd tovább seperc alatt minimum 46 -ezer- embernek), borzadalmas szerencsétlenség következik be-n kívűl, nem igazán vártam ettől sem többet.

Kellemes csalódást okozott a belinkelt videó, mely 2009. március 23-án reggel 8 órakor az Antwerpeni Központi Pályaudvaron, Belgiumban készült. Az utastájékoztató hangosbeszélőn keresztül elkezdték lejátszani Julie Andrews dalát a "Do Ré Mi"-t, a Muzsika hangja című musicalből. Ahogy a mit sem sejtő utasok meglepődve észrevették, kb. 200 táncos lepte el a váró közepét, kilépve a sorban állók közül illetve a bejáratokon át. Ezt a csodálatos táncot táncolták el, csak 2 próbával a hátuk mögött. A hatása önmagáért beszél! 

A vizuális alkatomnak köszönhetően azért én elképzeltem ugyanezt valamelyik Pesti pályaudvaron... sajnos, nem biztos, hogy a sok morózus és befordult  munkába időre közlekedő-siető ember között ugyanekkora sikere lett volna.

cucka 2009.08.10. 13:29

Kismajom

Pár napja gondoltam egy nagyot és merészet és előbányásztam az oly sok éve szekrény mélyén lapuló magossarkas cipőimet. Az első megdöbbenésemet, mely szerint bezony nem csalás-nem ámítás és nem csak a képzeletem játszik velem fura játékot, egy számot nőtt a lábam. (a cípők nagy százaléka ekkor már kiesett a rostán). A következő döbbenet akkor ért, amikor csinibinibe öltözve egy rövidke sétára indulva pár méter után egyre inkább tudatosult bennem, vissza kéne dobozolni ezeket a méltánytalanul elhanyagoltakat még egy jóidőre. Járni is alig bírtam bennük, és mindez azért is érintett kellően érzékenyen, mivel Hunor születése előtt gyakorlatilag nem voltak lapos talpú cipőim. Hm.

Ma délelőtt rávettem magam és a gondolati síkot végre tett is követte: nekiestem most már valóban szanálni a  régi szerelmeim között. Mindegyiket felpróbáltam, egy perces néma csönddel tisztelegtem előttük, és végigfuttatam magamban, a hozzájuk fűződő kedves emlékeket. Majd bedobozoltam, bezsákoltam és HuncApu navégre mondatától kísérve leköltöztek a tárolónkba. Egyelőre.

Hunor eközben némán figyelt, egyszer-egyzser felkapott egy-egy cipellőcskét, közben duruzsolt a babanyelvén valamit, oda-oda hozott egy egy általa preferáltat, látványosan tetszett neki a ma délelőtti műsor.

Végül 3 pár maradt a magosabbsarkúakból, és úgy tűnik, az egyik Hunor kényes ízlésének is megfelelt, ugyanis kismajom módjára csattogott benne a lakásban. Ennek én is nagyon örültem és feltehetőleg az alattunk lakó is. (csak a végét sikerült megörökítenem, előtte idegesítően hosszú percekig klaffogott a cipőkben...)

(talán túl sok Topmodell leszek-et nézek mostanában?)

Nadehogy napok óta ezt dúdorászom magamban, miközben könnyes szemekkel követem a Nagyfiam mozdulatait és simítok végig a pocakomban lakó Kislányomon?!

(kicsit retró ez a videó, de mostanság már úgyis minden a nosztalgia jegyében zajlik nálam)

Még mindig alig fogom fel, hogy lesz egy lányom! Egy igazi húsvér szőke cserfes kiscuckám! És addigra egy gyönyörű és napról-napra egyre kooproduktívabb és okosabb nagyfiam! Hát kell ennél nagyobb boldogság?!

Apropó nagy és okos báty... azokra biztos, hogy az a jellemző, hogy addig ugrálnak az üres pelenkás-dobozban, amíg ki nem borulnak belőle?

cucka 2009.06.17. 20:49

HuncApuval

Ilyen az, amikor a fiúk kettesben maradnak uzsonna után elpakolni, miközben cuckanéni átmegy a szomszéd szobába dolgozni:

11 komment

Címkék: videó

cucka 2009.06.11. 11:45

Icipici

Abszolútli kedvenc lett az ici-pici mese. Jöhet reggeli után,  délelőtti játék közben, délutáni alvás előtt, esti fürdés előtt, vacsora után, szinte bármikor. (a dolog pikantériája, hogy ezt a dalt utoljára nagyon kicsilány koromban énekelte nekem, az én anyukám nagyon sokszor... torokgombócképző és nagyon mélyen felkavaró, még mindig, napi többtucatszor meghallgatni... csak úgy tolulnak az emlékképek, a régfeledett érzések...)
A szabad akarata már most érvényesül szépen: a jútjúbos kedvenceim közül válogat, hol jöhet neki a Szalóki Ági, Herczku  Ágnes, Bognár Szilvia trió népzenei csoda feldolgozásai, máskor ezekre csak csóválja a fejét, hogy "nem-nem", hol kifejezetten mesedalokat szeret hallgatni, mint a Wolf Kati örökzöld Vukja vagy éppen az Icipici mese.  Nem ritka az sem, hogy Péterfy Borira vágyik, vagy éppen valami jóvágású Tankcsapdát óhajt. Mindemellett a széles paletta mellett helyet kapnak az Abba dalai is. Mondhatni mindenevő a gyermök, hangulatától függően. Ha beletrafálok az éppenkedvencébe, elégedetten vigyorogva bólogat, majd pillanatokon belül táncra perdül és csak úgy ropja az ősi tűztáncát. (majd egyszer erről is lesz vidió, de jelen esetben nem lehet megörökíteni a vitustáncát, mert amint a kezemben a fotóapparát, szégyenlősen abbahagyja).

 

Huncmacc fejlődéséhez szorosan hozzátartozik ismerkedése a pelenkája tartalmával. A fütyiszűkülete miatt azt a tanácsot kaptuk Tanult Szakemberektől, hogy tisztábatételkor hagyjuk szabadon játszani a sajátjával, mert így, úgy és addig húzogatja, amíg az még nem okoz fájdalmat neki. (persze, a műtét így is elkerülhetetlen lesz 4-5 éves korában, de csoda még azért történhet...). Az elmúlt meleg napokban, amikor is egy szál pelusban döngetett a lakásban, viszont többször előfordult, hogy játék közben is, bele-beletúrt a pelusába. Így történt ez tegnap is, amikor már csak annyit vettem észre, hogy fiam a csokis kezét undorkodva nyújtogatja törlésre felém. Csodálkoztam is, honnan került a kezébe csoki?! Aztán megéreztem a semmivel össze nem téveszthető bukét... alapos kézmosás, tisztábatétel... és valamért azt érzem, hogy ez csak a kezdet ezen a téren is...

A 18 hós újabb kötelező, többkomponensű 6 éves koráig tűnek búcsút intő oltása, ismét elnapolódott, Hunc néha taknyolódik. Nincs hőemelkedése, se láza, csak napi egyszeri orrfolyása (remélem, nem allergia), de Alapos Doktornénink (nomeg HuncApu), nem engedélyezte a Csöpp beoltódását. Szerintem csupáncsak fogat növeszt. Vagykitudja.

Aztán lőtt magának a gyermek egy hivatásos bébiszittyót is a tegnapi játszóterezés alkalmával. Fiatal, kedves lány, nagyon hamar közös nevezőre jutottak Hunorral, aki nagy kegyesen még azt is megengedte neki, hogy meghintáztassa, és a levegőbe emelgesse. Jó mélyre rejtettem a telefonszámát, érzem, nem az utolsó találkozás volt ez. Talán ezzel a segítséggel, néha kimozdulhatunk pár órácskára HuncApuval kettecskén is, akár egy jólmegérdemelt vacsora erejéig is. 

Tegnap letutiztuk Doktorbácsival is a dolgokat, elvállal. Érdeklődött az első vérvételem eredménye után, mondtam, hát nekem olyan még nemvan. Most már hozzácsapjuk a 16. heti AFP és HBsAg-s (Hepatitisz B antigén) vérvételhez. Egyeztettük volna a pontos terhességi heteket is, mire mondta, a mostani protokoll szerint, már nem az uccsó menstruáció napja számít, hanem -a mi esetünkben- a 12. heti, ultrahangon mért babóméretek alapján számított kor. Azaz kicsit idősebbek vagyunk, mint azt gondoltam, éppen ma töltjük a 15. hetet, így a szülés kiírt (új) dátuma valóban a december 3. (oldalvonalzó reaktualizálva, ha így folytatjuk a következő ultrahangon már benn is ragadok szülni... )

cucka 2009.05.30. 08:29

Én is szeretnék...

Huncos születését nem élhettem meg a szó klasszikus és magávalragadó értelmében... nem volt eget- és földetrengetően csodálatos élmény egy kivilágított műtőben, köröttem rengeteg idegennel, reszkető lélekkel világra hozni elsőszülöttemet... nem hallgathattam a testem jelzéseire, nem vajúdhattam lépésről-lépésre, nem dolgozhattam meg minden egyes előrébbjutásért, nem szoríthattam azonnal magamhoz az én tátogó kiscsomagomat, mint ahogy erre lélekben 9 hónapon át készültem... nem sírhattam örömömben-megkönnyebbülésemben... ő sürgősséggel és császárral érkezett közénk... minden olyan gyorsan, felkészületlenül és hirtelen történt... sokáig arra sem voltam képes, hogy azt kimondjam, szültem...
Most hosszasan boncolgathatnám és hasonlítgathatnám a természetes szülés és a császármetszés előnyeit és hátrányait, de ezt mégsem teszem, mert nem ez a célom... (Akik ugyanazon szkpetikusok csapatát erősítik, mint hajdanán én, azoknak üzenem: nem volt annyira "jóbuli" ez a laza hasi műtét, mint gondolják és nem csak esztétikai szempontból, a vágás mentén egy rövidke résznek a mai napig nem tért vissza az érzékenysége...)

Szeretném, ha most megadatna és KisTesóval másképp csinálhatnám... talán így, ezzel az életszeretettel és vitalitással, az anyaság őserejével...:

cucka 2009.05.29. 17:39

Kombinált teszt

Hosszas tanakodás után, fájó szívvel, de meg kellett hoznunk ezt a nehéz döntést: a második kiskrampusznál orvost kényszerülünk váltani. A távolság, mint üveggolyót... nos igen, a fehérvári túra első gyereknél még bevállalható volt, de Huncostól mindenestől már nem. (és arról nem beszélve, hogy időközben Nőgyógyászok Gyöngye még távolabbi városba vándorolt munkálkodni...)

Így hát, az időszerű kombinált teszttel egybekötött ultrahang vizgsálatot, (Down kór szűrést), már egy új Doktorbácsinál végeztettük el. Egyelőre úgy tűnik, a szimpátia kölcsönös, bár nem a bőbeszédűségéről hírös a fiatalember, de úgy gondolom, tulajdonképpen az ember lánya sem csevegni jár a nőgyógyászati rendelőbe. 

A jó hírek, hogy a picurka-mocorka jól van, méreteiben egészen hasonlatos nagy, szép és okos bratyókájára: nagyfejű és nagypocakú, valamint szintúgy kurtalábú. A mostani ultrahang alapján kicsit előrébbjárunk, azaz 13 hét+1 napos Kistesó. (utánaszámolva: ha ez így helyes, december 3.-ára módosul a szülésem dátuma, azaz pont egy nappal Huncos szülinapja után... mondhatni tökéletes az időzítés, bár a skacok valószínűleg nem így fogják gondolni...)
Kicsit számosítva:
NB (orrcsont): látható
CRL (ülőmagassága): 70,3 mm
NT (fejátmérő): 20,0 mm
NT (nyakiredő): 1,7 mm
HC (fejkörfogat): 78,4 mm
AC (haskörfogat): 64,0 mm
FL (combcsonthossz): 9,2 mm

Átlagos magzatvíz mennyiség. Szabályos szívműködés. Placenta helyzete: mellső fali. Ép koponya. Jól telt gyomor és hólyag. Zárt hasfal és mellkas. Normál hasi echogenitás. Négy végtag. FHR (szívhang): 161/min. Eszméletlen zakatolást csapott! (És nem, nem tudott könny szökni a szemembe, mert fektemben éppen azt figyeltem, Hunor hogyan próbálja meg kikapcsolni a frissen megismert doktorbácsi számítógépét... )

És akinek még mindig nem elég, ím egy rövidke film a Legkissebről:

Persze, nem a micsapatunk lett volna, ha a vérvétel eredményére, valamint az ultrahangra várva, Huncos nem rendezett volna kisebbfajta színházi előadást a váróban, elszórakoztatva azt a tucat embert, akik ezen az álmos délelőttön odatévedtek. És ha az sem lett volna elég, hogy szinte mindenkinek osztogatta a svédáruházas játékdobozban megbúvó, szintén svédáruházas pici plüssöket, egy óvatlan pillanatban mindent eldobva kezéből, beszabadult az irodába, ahol felkúszott egy szekrényre és megszerzett egy félméteres csokimikulást. Mindez oly gyorsan történt, hogy mire elkaphattam volna, már le is harapta a csokimiki fejét, nem kis derültséget keltve az ott várakozó pocakosoknak, és nem kis megdöbbenést okozva az ott-tartózkodó anyukáknak... rég volt már ilyen: éreztem, ahogy a pír a nyakamon át az arcomba kúszik... ezek után a biológus hölgy már mosolyogva fogadott, hogy hallotta már a fiam hírét... hmmmm...

Betöltött 12 hetes kismama lettem (időszerű egy pocakfotó is lassan...), azaz elröpült az első, rettegett trimeszter. Félelmetes, hogy a gréfrut méretűvé nőtt méhemben már egy hétcentis, tökéletesen kifejlett kisember úszkálgat. Aki, ha kedve szottyan lubickolgat a magzatvízben, nagyokat kortyolgatva belőle, aki, ha szomorka, sírni is tud már... félelmetes... A statisztikai adatok alapján, mától már igen alacsony a kockázata a vetélésnek, (nem szeretem a statsiztikákat!), a babonásabbak innenstől merik elmondani a külvilágnak, hogy igen, érkezik az új lélek a családba. Sosem értettem ezzel egyet, annak ellenére, hogy volt már vetélésem, mégsem tudtam most sem magambafojtani örömömet, kikívánkozott a nagy hír belőlem, feszítette a mellkasom... Talán mert örök optimista kártyát kaptam születéskor és tudom, ha baj ér, könnyebb úgy feldolgozni, ha a köröttem élők tudják, nem fontos állandóan beszélni róla, elég ha a néma jelenlétükkel biztosítanak a hozzámtartozásukról...
Persze, erről most szó sincs, kirobbanóan jól lennék, ha nem sikerült volna benyalnom valami kis finomat, a nyirokcsomóim duzzadtak, úgy érzem, az agyam is mindenféle váladékokkal teli, de egyelőre még nincs szabad folyás, nem tud távozni belőlem... iszom a teát, nyeldesem a C vitamint és várom a feloldozást. Csak annyira vagyok rossz beteg, akár egy férfi, állandóan temetem magam ilyenkor, ma reggel már arra is gondoltam, ha nem tudnám bizton, hogy átestem kiskamaszként a mumpszon, akkor a Hunor általi oltás mellékhatásaként rajtam most debütálhatna is akár...

A kulináris élvezetek hajhászásról nem vagyok hajlandó továbbra sem lemondani, igaz kettecskén a főzés kicsit bonyolultabb, mint egyedül, de megoldjuk. Igaz, áldozataink vannak, de HuncApu ősi mondása éppen idetalál: ahol háború van, ott halottak is vannak. Naszóval, ritkul a pohár állományunk, bár ettől a micsaládunkban nem tartok, még mindig annyi áll rendelkezésünkre, hogy el sem férnek a szekrényben. A kedvenc egyedi formájú jénai tálam tetejét este sikerült közös erővel a másvilágra küldenünk. Az ijedtség nagyobb volt mint a valódi történet, a tető hangos csatazajjal szétrobbant a konyhakövön beborítva mindent aprócska üvegszilánkokkal. Gyerek eliminálva, porszívó be, majd felmos... nagymamám megelégedettséggel tekintgethet le rám odafentről, éppen úgy csináltam mindent, ahogy azt tanította, főzés előtt és után is alaposan kitisztítottam a konyhát... (délelőtt takarítottam ugyanis)

Aztán volt egy újabb Sudocremes esetünk, miközben porszívóztam, Hunc az ágyról vezényelte a műveletet, Zapja meg a lakás valamely eldugodtabb pontján éppen figyelt rá, egyszer csak arra lettem én figyelmes, hogy Hunc vigyorogva tekintget rám, feje vastagon beborítva a jó kis zsíros krémmel, ösmét nem hibáztathattam, hiszen a sapka-undorítisze miatt előfordul, hogy bekenem a feje búbját napolajjal. Így intézett magának egy soronkívüli fürdést.

Jó fotók már csak álmában készülnek róla, állandó mozgásban van, így a meglesett álmait-álombeli békéjét szoktam megörökíteni. Ez a jobbszája sarkában nyálcsíkos most a kedvencem:

És még becsúsztatok egy mostani Hunckedvencet is, na ezt naponta jósokszor meg kell hallgatni, sőt, ha olyanja van, erre alszik el a karomban is:

cucka 2009.03.27. 11:00

Ajánló

Egy nagyon kedves ismerősöm oldalát szeretném most a figyelmetekbe ajánlani. A Cuccoló egy olyan hasznosdolog szeretne lenni, mely segítene a kismamáknak, friss anyukáknak tájékozódni a bőséges kínálatban, ötleteket, tanácsokat adna a szürke hétköznapokban felmerülő problémákban, valamint beszámolna az éppen zajló akciókról, és azok fellelhetőségeiről.

Személy szerint, jó ötletnek tartom, ha hamarabb találkoztam volna ilyesmivel, talán nem kellett volna, szegény HuncApunak a várandósságom 32. hetében megvásárolnia és összeállítania az etetőszéket... hogy csak egy példát említsek a saját életemből.

Aztán meg, ma volt az első igazán átaludt éjszaka, Hunorvirág este 9 után elaludt  a kiságyában (párhuzamosan mellette én is az enyémben), és csak ma reggel 6-kor ébredt, azaz megvolt az első teljesen külön töltött éjszakánk. Egyelőre nagyon élvezem, hogy annak ellenére, hogy igazán semmire sem kényszerítem (nincs rettegett napirendünk, sem órához igazított étkezéseink, sem kőbe vésett alvásaink), mégis saját maga kialakította a napi rendszerét. Egyetlen állandóságunk van: mégpedig az esti vacsora és a fürdetés, ez minden este közel azonos időpontban zajlik, ugyanazon rítus szerint: közös vacsora után, HuncApu és Hunormanó kádba szállnak, ezalatt én összekapom a szétszedett lakást, helyére teszem a játékokat, megtöltöm az éjszakai ivóedényét vízzel és kikészítem az éjszakai hálóruciját. Aztán kiemelem a Legkisebbet a kádból, játékosan felöltöztetem, majd villany leó és vagy egy jóéjt langymeleget kortyint vagy arra sem tart igényt, csak a közelségünkre. Ilyenkor köztünk elmatat az ágyban, hol hozzám, hol HuncApuhoz bújik, elhalmoz puszikkal, simikkel, majd kis idő múlva elmondjuk neki, hogy most már jöhet a kiságy, meg szép álmokat, nem megyünk sehova, pihenjen. És betesszük az őt megillető rácsosba és általában 10 percen belül már durmol is a báránybőr takaróján.

És végezetül szeretnék megosztani egy számomra nagyon kedves videót, melyben Huncom páratlan empatikus készségéről és jószívűségéről tesz tanúbizonyságot, eképpen eteti  virslijével az éhező macskalányainkat:

cucka 2009.03.26. 12:40

Alma mánia

Nem titok, hogy fanatikusok lettünk... igen, most már a gyümölcs is lecsúszik Hunor torkán, persze, csak ha saját maga eheti, ilyenkor lekanyarítok neki egy darabkát, szigorúan héjastól, amit ő akkurátusan lecsupaszít, majd jelez és a tenyerembe törli/köpi/csúsztatja... hangulatfüggő.

Node, most nem a gyümölcs-szeretetéről szeretnék írni, hanem arról, hogy szombaton részt veszünk első, igazi Alma koncertünkön, össznépileg, családilag, barátilag. A koncert délután 16 órakkor kezdődik, egy órás és a helyszín a Millenáris Park, ahol minden hónap utolsó szombatján várják a kismazsolákat és szüleiket az Alma klubban.

Egy kis ízelítő az éppenkedvencemből:

cucka 2009.02.09. 19:45

Megindult!

Megállíthatatlanul és vissazfordíthatatlanul megindult, Csöppöm ma reggel óta leginkább már csak kétlábon hajlandó közlekedni. Az ekkora mozgáshoz hatalmas energia-mennyiségre lehet szüksége, ugyanis ma annyit evett, mint egy kisebbtermetű mamutbébi és ezzel egyenes arányban lévő mennyiségű macik is távoztak belőle... azaz nem is egy mamutbébinyi, hanem inkább mamutcsordányi maci...

Már nem nehéz videózni a lépteit, büszkén-vigyorogva dülöngél felém, miközben bőgeti a hétvégén idegenbőlzsákmányolt Mekis zenélő kütyüt, ami most abszolút favorit lett:

cucka 2009.02.02. 19:42

Hétvége

Péntek kora délután nyakunkba vettük a várost és az idei téli diznyóvágási szertartásunkat is megejtettük messze Somogyországban.
Tavaly könnyebb dolgom volt, toltam pár métert a Hunorral teli babakocsin, majd órákon át aludt a friss szabadlevegőn. Idén már teljes embert kívánó üzemmódba kapcsolt: eszméletlenül élvezte a hóban trappolást, sikítva nevetett, amikor az arcán landoltak és olvadoztak a hópelyhek. Egyre ügyesebben totyog, már több métert hajlandó lecsüccsenés nélkül megtenni. (és nem szabad külön figyelmet szentelni a széttettlábú manőverének, mer' akkor azonnali hatállyal felfügeszti azt!).
Persze, a nagy píszendlávba illett szoruljon egy kis baleset is: Huncos első este közelebbi barátságot akart kötni a maximum kapacitásra felturbózott konvektorral, aminek egy órás kétségbeesett sírás és 3 brutál módon felhólyagosott ujjacska lett az eredménye. (és nagyon sok hála a JóIstennek, hogy ennyivel megúsztuk!)

Vasárnap kora délután érkeztünk, miután szeparáltuk, felíratoztuk és lefagyasztottuk a zsákmányt, összedobtam a friss hájból egy igazi nagymami szája íze szerinti hájas sütit. Kritikus fiam lelkesen majszolgatta vérbeli gourmand módjára emígyen:

(félelmetesen önállósul... szombaton maga kanalazta a levesét...)

cucka 2009.01.18. 20:09

Mindenségesség

Hiszek a kimondott/leírott szó erejében... alighogy papírra vetettem Huncos taknyolódásos-lázaskodását, máris jobban lett a gyermek. (persze, javuló tendenciájában kiemelt szerepet játszhatott újabb 2 szombatra kibukkanó fogacskája is, újfogakat fotózni egyelőre nem enged!). Kicsit még folydogál ugyan az orra (törölgetem bőszen), de az orrszívózás mennyisége lecsökkent az altatás előtti minimál-mennyiségre, bár Huncost elnézve, olykor még ezt is soknak ítéli. Így utólag már könnyedén meg tudom ítélni, hogy csak a szokásos fogzása párosult egy laza náthával.

Párásítónk lett, szerencsére családon belül megoldódott, valóban zongorázni lehet a különbséget. Részemről szerelem és óriási lehetőségek tárháza nyílt meg ezáltal... már azon agyalok, miket is fogok párologtatni a jobb levegőnk érdekében.

Szombaton HuncNagyi bevállalta HuncBogárkát, így vééégre nekivághattunk a városnak, és pótolhattuk HuncApu kinőtt ruhatárát. Lelkünket nyomta már a Hunc-szülinapi HuncNagypapa-féle ajándék, egy svédcsodás kisasztal és kisszék, melynek kiválasztása ránk volt bízva. Szenvedtünk is eleget a döntés meghozatalakor, ugye ilyenkor mindig ezer kétely és kérdés felmerül, számotvetettünk, osztottunk és szoroztunk, ez könnyen tisztítható, átfesthető (dekorálható!) és olybá tűnik, tartós darab lesz. (HuncApu súlyát is elbírta). Hunor is elégedett volt a választásunkkal, most már székről intézi az intéznivalóit és még az sem tántorítja el ettől, hogy egyedül még nem éri fel, tehát felmászni sem tud rá, viszont szépen nyekeregve kéri a felültetést, valamint, hogy a mai napon sikerült székestől kidőlnie az asztal mellől.

Dj Pelenkási keveri a zenét:

cucka 2008.12.23. 10:16

Elf család

Ezúton is szeretnénk Minden Kedves Rendszeres és Rendszertelen Olvasónknak Vidám és Meghitt Ünnepeket kívánni!

Send your own ElfYourself eCards

cucka 2008.12.16. 21:07

A zsákmány

Megvettem, mert megtetszett és mert mindig is ilyenre vágytam, mert gondoltam, ez egy kedves ajándék lehet egy Hunorforma gyerkőc számára. Itthon izgatottan bontottam ki, ki kellett bontanom, hogy megnézzem, megvan-e minden tartozéka...  aztán fel kellett húznom, és ki kellett próbálnom... csak egyetlen egyszer... azonnali szerelem lett mindkettőnk számára... a mágneses-zenére-táncoló bocik velünk maradtak... Hunor pedig odacövekelődik hosszú percekre és bűvölten nézi a pöttyös tehenek körkörös táncát, valamint rakosgatja föl-le őket fáradhatatlan lelkesedéssel... és így mindketten elvarázsolódunk egy kicsit...

cucka 2008.11.25. 20:26

Újabb kimenő

Szombatra vacsorázni hívtak régnemlátott, külföldön élő barátaink, így ismét kiszabadultunk pár órára a Hunor-fennhatóság alól. A mostani bébiszittyónk (höhöhö), szabadelvű etetésének hála, készült pár olyan fotó és videó, melynek jobban is örültem,  hogy nem élőben láttam (bár tudom, lesz olyan is!), hanem amikor már az akkor viselt ruhái frissen vasalva, illatosan és folt nélkül a szekrényében lapulnak.

Kívülállóként megjegyezném, teljesen meglepett, hogy milyen ügyesen elboldogul az étkezését elősegítő eszközökkel.

Ma pedig még egy emlékezetes dologgal lepett meg, miközben próbáltam pár percre lehunyni a szemem délután, Hunc rámmászott és a csücsöri száját odadugta az arcomhoz. Adj egy puszit kérésre pedig HuncApunak és nekem is adott még párat a csücsöri bújásból, aztán megunta az ingyencirkuszt és inkább igyekezett megkaparintani a szemgolyónkat vagy leszedni az arcbőrünket.... azért nekem könnybelábadt a szemem... hüpp-hüpp...

cucka 2008.11.11. 07:18

A második

Mivel nekünk kettő van, és ugyan tavaly Ingrid érdeklődőtt, hogy mostantól melyiket fogjuk ünnepelni: a polgárit vagy az egyházit? és mivel még mindig nem született döntés, (tehát mindkettőt ünnepeljük!), ismét eljött a házassági évfordulónk napja. Most éppen a polgárié.

A közös útunk első lépései kicsit ingaórásra sikeredtek, de akárcsak a mindennapokban, előbb vagy utóbb ott is közös nevezőre jutottunk: 

A fotók válogatása közben döbbentünk rá mindketten, hogy bezony, mi sem ússzuk meg az évek múlását ráncok és plusz kilók nélkül: (bár HuncApu szerint nincsenek is plusz kilók, csak a karom lett a Hunc-cipeléstől erősebb... )


cucka 2008.11.10. 14:15

Felpörgetett világ

Annyi minden történik velünk mostanság, állandóan mozgásban vagyunk, látogatunk és látogatnak, néha csak azon kapom magam, hogy máris este van, ismét elröpült egy nap és ezen a napon sem született blog-bejegyzés! (ha még csak erről lenne szó, de még másokat olvasni is alig jut időm!)

Nem kenem Huncra a hanyagságom, de bőségesen szerepet játszik ő is benne, hiszen mostanában, hogy két lábra állt és megindult, még több törődésre és figyelemre van szüksége, mint amikor még a földmagasságtól csak 30-40 centiig ért el a keze. Alvásai stabilizálódtak, ebéd után, 12-1 között alszik egy hosszabbat (ez akár 3 órára is sikeredhet), ilyenkor van időm dolgozni. Óraműpontossággal megérzi a munkám végének az idejét, amikor pár pillanatra föllélegezhetnék, már hallom is a nyöszörgését, mellyel jelzi, kezdődhet a délutáni móka és kacagás!

Az esti elaltatást baromira kitolja gyermekünk, hiába a korábbi időpontban elfogyasztott vacsora, hiába az előrébbhozott fürdetés, az álommanók mégiscsak 10 és 11 között röpítik messziföldre Huncmestert. (de legalább odaát, szorosan valamihez láncolják hajnali 4-ig-5-ig).

Ezen kívűl meg szépreményű gyermekem elkezdett szeparálódni meg szorongani. Mindezt olyan bájjal teszi, hogy anyai szívem is belepirul örömében: ha idegen helyen vagyunk, asszimilálódnia kell, az első 10 percben ölből-bűvöl (teljesen új dolog számomra), ha megszólítják, mélyen belémfúrja a fejét, és szorosan kapaszkodik a karomba. Mihelyst felmérte a terepet és szimpatikusnak ítélte a helyet és az embereket is, lekéredzkedik és felbátorodva, a megunhatatlan kedveskisfiú mosollyal az arcán, bárkihez odanyújtogat bármilyen keze ügyébe eső tárgyat.

Attól, mert Ráskay Lea mivoltom hanyatlásnak állt, fotók és videók még készülnek elsőszülöttünkről, ím közzéteszek pár újdonatújat.

Corpus delicti, (fekete)munkában a kis vízhordó legényke:

Ereje teljében megmássza HuncAput is, aki megadva magát sorsának, tűri:

No, ez egy külön történet: a 11 és fél hónapos kisember rákapott a cumira! Igaz, abszolút nem rendeltetésszerűen használja, ugyanis nem szopja, hanem rágja, de a célnak megfelel, hosszú percekig elszórakoztatja magát vele:

Kis rövidfilm arról, miként képes a termékmintaként kapott babasampon is hosszú percekre  lekötni egy érdeklődő 11 és fél hónapos figyelmét:

Pocakos Ildinél vendégségben, hamvadó cigarettavéges (ceruzát rágicsál ekkora művészi beleéléssel, miután diókat szortírozott):

A nyugodt kedélyállapotából ki nem mozdítható Marci:

És végül egy rövidke dokumentumfilm arról, hogy hiába a pocakon belüli és kívüli Kolompos, Alma és hagyományörző zenére nevelés, ha az ember lánya egy olyan férfiemberrel él együtt, aki új fülhallgató kipróbálás ürügyén vadmetált hallgattat gyermekével! (és a szegény áldozat szemmel láthatóan élvezi is):

süti beállítások módosítása