2007.12.23. 19:48
Kanossza járásunk
- megkerestük a Mária utcai szájsebészeten az ügyeletes fogorvost. Kedves, kulturált fiatalember volt, aki miután belenézett a számba, megállapította, hogy szerinte nem a koronával van a baj (hogy mivel azt nem tudja), viszont keresnünk kellene egy éjjel-nappal nyitva tartó fogorvosi rendelőt (kapásból mondott is egyet-kettőt a környéken), mert ő igazából nem tud mit kezdeni velem, csak kihúzni tudná a koronát, mert se röntgene, se esetleges gyökérkezeléshez használható műszere nincs. (ez ott és akkor nem is igen tűnt fel, csak miután eljöttünk fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy akkor minek is van ő ott? mit tud ügyeletben csinálni, ha viszonylag az alapvető -röntgen- vizsgálathoz sincsenek eszközei?! csak fogakat húz és kész?! :S ).
Újból telefonhegyek (saját fogorvosunk, egy HuncApu rendelőjébe járó, állatok fogorvosi problémáit is ellátó ember-fogorvos telefonszámának megszerzése -természetesen ki van kapcsolva!- majd végül egy ismerős által János Kórház, fogászati ügyeleten véletlenül éppen dolgozó ismerős-ismerősének fogorvosa... közben rájöttem a fogorvos is olyan bizalmi munkakör: valakihez csak valakinek az ajánlásával juthatunk el... )
- elindultunk a János Kórházba, végig a körúton araszolva a szmogba, miközben HuncApu szidalmait kellett hallgatnom a város légszennyezettségével kapcsolatban, valamint megtalálva a hibást ennek személyében gyermekkori asztmája tekintetében. Megérkeztünk. Megtaláltuk a vaksötét kórház udvarban a rendelés pontos helyét, a váróban egy hölgy várakozott (mint utóbb megtudtuk délután 1 óra óta!) még rajtunk kívűl. Hosszas üldögélés után (közel egy óra), Hunc felébredt. Igazából, addig teljesen toleráns kismanó volt, hiszen 3-kor evett utoljára, aztán indultunk, és ekkor már 6 óra igencsak elmúlt. Tudtam, irtózatos üvöltésbe fog átcsapni ébredező nyögdécselése, ha nem jut perceken belül élelemhez. :))) Közben behívták az előttünk lévő hölgyet, én pedig felfedező útra indultam, hol tudnám viszonylag normális körülmények között megszoptatni a kisfiamat. A koedukált mosdó egyből kiesett, végül úgy döntöttünk (mivel rajtunk kivűl senki sem volt már ott) a váróban hajtom végre eme cselekedetet, HuncApu takarásában. Anno úgy gondoltam, én sosem leszek az a valaki, aki bárhol-bármikor kikapja a mellét és megszoptatja a gyerekét, de mint minden gyermekvárással (pl.nem voltam hajlandó bárhol WC-re menni... hajajj, dehogynem, a szükség törvényt bont! :DDD) és gyermekneveléssel kapcsolatos teóriám, ez is dugába dőlt. :DDD .
Végül sorra kerültem én is, a doktornő piszkos módon fiatal, nagyon szimpatikus és alapos, totál körbevizsgálta a fogaimat, mielőtt bárminek is nekiesett volna, így alaposságának köszönhetően kiderült, hogy a bibi a korona melletti 5-ös fogammal van. (a korona szépen takarta a pici lukat, így szép nagy lukká fejlődhetett a várandósságom alatt és még ezt is a korona takarásában tette :S). Korona maradt, fog kifúr, gyökérkezel, kipucol, mindeközben olyan érzéstelenítőt használva, mely nem befolyásolja a szoptatást. Ragyogó fájdalommentes boldogsággal száguldoztunk haza, ekkor már 8 óra is elmúlt, hurrá, és még mindig semmi, de semmi nem készült karácsonyra! :))) Viszont nagy előny: nem fáj a fogam és majd reggel mindennek nekiesek, HuncApu lerendezi utolsó vásárlási köreit, nem késtünk le semmiről.
Mivel előző éjszaka nem aludtam semmit, már a tévé előtt elaludtam, közben kiment az érzéstelenítő hatása, enyhén (tompán) éreztem a fogfájást, de ezt mondta is a doktornő, hogy fogok enyhe fájdalmat érezni. Aztán az enyhe átváltott egyre erősebb, tompább és agyszaggatóbb fájdalomba (akinek volt már fogfájása nem kell részleteznem milyen érzés). Már nem bírtam aludni, feküdni és újra előkerült a jégakku borogatás céljából és a hideg víz öblögetésre. Hunor teljes mértékben szolidarizált anyjával, pedig esküszöm kijöttem a hálószobából, nem akartam, hogy a fiúk se tudjanak aludni, ha én nem tudok.
Egy adott pillanatban visszaidéztük a nyolcvanas évek magyar filmjeinek szocreál varázsát: anya sír -fájdalmában, karján a gyerekkel, aki üvölt -vígasztalhatatlanságában, apa ordít és az összes fogorvost a pokolba kívánja... mindez hajnali 5-kor történik. (közben hallom: szomszéd ágyat tologat... neki is kellemes éjszakája lehetett). Apa dönt: anya elveit felrúgva belediktál egy Cataflam nevű szoptatással össze nem egyeztethető fájdalomcsillapítót, ezzel egyidőben elszakítja magzatától, akit átcipel a hordozójában a gyerekszobába. Anya mégjobban sír (sőt már zokog), Apa ajtókat zár be, de egy anyai szív és fül egyre hangosabban hallja kétségbeesett magzatát. Órák múlva (egészen pontosan 8 perc), magzat elcsöndesedik, Anya rémségeket képzelődik és uszítania sem kell Apát, aki morogva átmegy meglesni mi okozza a csöndet. Apa vissza kisdeddel, kisded hordozóban angyali arccal álmodik. Anya és Apa kimerült álomba zuhan (bár anya foga még mindig fáj... csak most tompábban).
Reggel (fél 9-kor) ébresztett Hunc, megetettem, aludt is tovább, hiába kimerítő éjszakája volt. Fogam nem fájt, de éreztem, hogy van, ezért nem voltam nyugodt. És akkor délben újult erővel újra elkezdett fájni. (nem tudom a kimerültségtől vagy a tolerancia küszöböm zuhant egy mélygarázsnyit, de a mai fájdalom már tényleg az őrület határára kergetett) Ismételt körtelefonok, kedves doktornő fogad otthon, soron kívül. Szoptatás, indulunk, megérkezünk. Már a székben elbőgtem magam annyira fájt: ha nem volt hideg víz a fogamon, tompán, feszítően dübörgött a fájdalom. Valószínűleg most megoldodótt a probléma (biztosra mentünk): foggyökér ismételt kitisztítása, idegölés (úgytűnik volt egy mellékágazása, ami szintén gyulladt volt), korona levétele (nagyon közel álltak egymáshoz, talán így tisztább marad a kezelt fog).
5-re értünk haza, HuncApu fel se jött, ment rendelni, én pedig végre aludtam egy olyan igazi összebújósat Hunccal. Most ébredtünk és magam sem hiszem, de nem fáj a fogam!!! Kihasználva állapotom: elkezdem főzni karácsonyi dalokra a töltöttkáposztát, miközben Hunc alszik. :)))
Vajon ki bojkottálta meg a karácsonyunkat?! :))) Szerintem a Grinch volt... :DDD
... de legyőztük! :)))
Újból telefonhegyek (saját fogorvosunk, egy HuncApu rendelőjébe járó, állatok fogorvosi problémáit is ellátó ember-fogorvos telefonszámának megszerzése -természetesen ki van kapcsolva!- majd végül egy ismerős által János Kórház, fogászati ügyeleten véletlenül éppen dolgozó ismerős-ismerősének fogorvosa... közben rájöttem a fogorvos is olyan bizalmi munkakör: valakihez csak valakinek az ajánlásával juthatunk el... )
- elindultunk a János Kórházba, végig a körúton araszolva a szmogba, miközben HuncApu szidalmait kellett hallgatnom a város légszennyezettségével kapcsolatban, valamint megtalálva a hibást ennek személyében gyermekkori asztmája tekintetében. Megérkeztünk. Megtaláltuk a vaksötét kórház udvarban a rendelés pontos helyét, a váróban egy hölgy várakozott (mint utóbb megtudtuk délután 1 óra óta!) még rajtunk kívűl. Hosszas üldögélés után (közel egy óra), Hunc felébredt. Igazából, addig teljesen toleráns kismanó volt, hiszen 3-kor evett utoljára, aztán indultunk, és ekkor már 6 óra igencsak elmúlt. Tudtam, irtózatos üvöltésbe fog átcsapni ébredező nyögdécselése, ha nem jut perceken belül élelemhez. :))) Közben behívták az előttünk lévő hölgyet, én pedig felfedező útra indultam, hol tudnám viszonylag normális körülmények között megszoptatni a kisfiamat. A koedukált mosdó egyből kiesett, végül úgy döntöttünk (mivel rajtunk kivűl senki sem volt már ott) a váróban hajtom végre eme cselekedetet, HuncApu takarásában. Anno úgy gondoltam, én sosem leszek az a valaki, aki bárhol-bármikor kikapja a mellét és megszoptatja a gyerekét, de mint minden gyermekvárással (pl.nem voltam hajlandó bárhol WC-re menni... hajajj, dehogynem, a szükség törvényt bont! :DDD) és gyermekneveléssel kapcsolatos teóriám, ez is dugába dőlt. :DDD .
Végül sorra kerültem én is, a doktornő piszkos módon fiatal, nagyon szimpatikus és alapos, totál körbevizsgálta a fogaimat, mielőtt bárminek is nekiesett volna, így alaposságának köszönhetően kiderült, hogy a bibi a korona melletti 5-ös fogammal van. (a korona szépen takarta a pici lukat, így szép nagy lukká fejlődhetett a várandósságom alatt és még ezt is a korona takarásában tette :S). Korona maradt, fog kifúr, gyökérkezel, kipucol, mindeközben olyan érzéstelenítőt használva, mely nem befolyásolja a szoptatást. Ragyogó fájdalommentes boldogsággal száguldoztunk haza, ekkor már 8 óra is elmúlt, hurrá, és még mindig semmi, de semmi nem készült karácsonyra! :))) Viszont nagy előny: nem fáj a fogam és majd reggel mindennek nekiesek, HuncApu lerendezi utolsó vásárlási köreit, nem késtünk le semmiről.
Mivel előző éjszaka nem aludtam semmit, már a tévé előtt elaludtam, közben kiment az érzéstelenítő hatása, enyhén (tompán) éreztem a fogfájást, de ezt mondta is a doktornő, hogy fogok enyhe fájdalmat érezni. Aztán az enyhe átváltott egyre erősebb, tompább és agyszaggatóbb fájdalomba (akinek volt már fogfájása nem kell részleteznem milyen érzés). Már nem bírtam aludni, feküdni és újra előkerült a jégakku borogatás céljából és a hideg víz öblögetésre. Hunor teljes mértékben szolidarizált anyjával, pedig esküszöm kijöttem a hálószobából, nem akartam, hogy a fiúk se tudjanak aludni, ha én nem tudok.
Egy adott pillanatban visszaidéztük a nyolcvanas évek magyar filmjeinek szocreál varázsát: anya sír -fájdalmában, karján a gyerekkel, aki üvölt -vígasztalhatatlanságában, apa ordít és az összes fogorvost a pokolba kívánja... mindez hajnali 5-kor történik. (közben hallom: szomszéd ágyat tologat... neki is kellemes éjszakája lehetett). Apa dönt: anya elveit felrúgva belediktál egy Cataflam nevű szoptatással össze nem egyeztethető fájdalomcsillapítót, ezzel egyidőben elszakítja magzatától, akit átcipel a hordozójában a gyerekszobába. Anya mégjobban sír (sőt már zokog), Apa ajtókat zár be, de egy anyai szív és fül egyre hangosabban hallja kétségbeesett magzatát. Órák múlva (egészen pontosan 8 perc), magzat elcsöndesedik, Anya rémségeket képzelődik és uszítania sem kell Apát, aki morogva átmegy meglesni mi okozza a csöndet. Apa vissza kisdeddel, kisded hordozóban angyali arccal álmodik. Anya és Apa kimerült álomba zuhan (bár anya foga még mindig fáj... csak most tompábban).
Reggel (fél 9-kor) ébresztett Hunc, megetettem, aludt is tovább, hiába kimerítő éjszakája volt. Fogam nem fájt, de éreztem, hogy van, ezért nem voltam nyugodt. És akkor délben újult erővel újra elkezdett fájni. (nem tudom a kimerültségtől vagy a tolerancia küszöböm zuhant egy mélygarázsnyit, de a mai fájdalom már tényleg az őrület határára kergetett) Ismételt körtelefonok, kedves doktornő fogad otthon, soron kívül. Szoptatás, indulunk, megérkezünk. Már a székben elbőgtem magam annyira fájt: ha nem volt hideg víz a fogamon, tompán, feszítően dübörgött a fájdalom. Valószínűleg most megoldodótt a probléma (biztosra mentünk): foggyökér ismételt kitisztítása, idegölés (úgytűnik volt egy mellékágazása, ami szintén gyulladt volt), korona levétele (nagyon közel álltak egymáshoz, talán így tisztább marad a kezelt fog).
5-re értünk haza, HuncApu fel se jött, ment rendelni, én pedig végre aludtam egy olyan igazi összebújósat Hunccal. Most ébredtünk és magam sem hiszem, de nem fáj a fogam!!! Kihasználva állapotom: elkezdem főzni karácsonyi dalokra a töltöttkáposztát, miközben Hunc alszik. :)))
Vajon ki bojkottálta meg a karácsonyunkat?! :))) Szerintem a Grinch volt... :DDD
... de legyőztük! :)))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr61273543
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csillus · http://dilidomino.freeblog.hu 2007.12.23. 20:38:02
"Jégvirág költözzön mindegyik ablakba, gőzölgő kalácsból jusson az asztalra. Legyen sok ajándék szívemből kívánom, s hogy gazdagon, örömökben teljen a Karácsony!"
Csillus, Dominó, BatyuBaba, DominóApa
Ui: Jól megszenvedtél ezzel a foggal :(( Reméljük mostmár semmi probléma nem merül fel ;)
Csillus, Dominó, BatyuBaba, DominóApa
Ui: Jól megszenvedtél ezzel a foggal :(( Reméljük mostmár semmi probléma nem merül fel ;)
Csillagbaba · http://www.csillagbaba.freeblog.hu/ 2007.12.23. 21:36:01
Békés, boldog ünnepeket kívánok nagyon sok szeretettel!
Csillagbaba és a CsipetCsapat :-)
Csillagbaba és a CsipetCsapat :-)
Ingrid 2007.12.23. 22:50:14
Drága Cuckám!
Még olvasni is szörnyű, nem hogy végigélni! Nagyon sajnálom és egy hősnőnek kell hogy tituláljalak :)
Egyébként nekem is volt mellékágazásos foggyökerem. Amikor kezelték, "véletlenül" belelesett a /főorvos/ is és ő vette észre, így kerülhettem el a visszatapsolást a fogorvosi székbe.
És a gyerekek is hasonlóak, Heléna 9 perc után hallgatott el egy hasonlóan nehéz és kimerítő ordítozás után. Valóban kétségbeejtő, én is sírok olyankor....
Pusszantalak, főzzél finomakat és koncentrálj az Ünnepre!
Békés Karácsonyt még egyszer!
Még olvasni is szörnyű, nem hogy végigélni! Nagyon sajnálom és egy hősnőnek kell hogy tituláljalak :)
Egyébként nekem is volt mellékágazásos foggyökerem. Amikor kezelték, "véletlenül" belelesett a /főorvos/ is és ő vette észre, így kerülhettem el a visszatapsolást a fogorvosi székbe.
És a gyerekek is hasonlóak, Heléna 9 perc után hallgatott el egy hasonlóan nehéz és kimerítő ordítozás után. Valóban kétségbeejtő, én is sírok olyankor....
Pusszantalak, főzzél finomakat és koncentrálj az Ünnepre!
Békés Karácsonyt még egyszer!
Pocakos Macska 2007.12.23. 23:03:14
Ó jesszusom :((((
(azért a Párod nem semmi, annyira ügyesen járt el szerintem, néha én párom is csinál ilyet! ;))))) )
(azért a Párod nem semmi, annyira ügyesen járt el szerintem, néha én párom is csinál ilyet! ;))))) )
Eriberi 2007.12.24. 09:01:46
:(( hát ez nagyon szörnyen hangzott, még így leírva is! :( Remélem, már nem fog visszatértni a fájdalom!
Hozzászólások: