Megérkeztünk és bele is csöppentünk azonnal a fővárosi dugóba valóságba. Meleg van, kosz van és az emberek továbbra sem túl toleránsak sem egymással, sem önmagukkal...

Köröttünk minden rendben, Apjuk hosszas betegeskedés után (mely kerek 5 napig tartott és kemény pénzen vett gyógyszer valamint jó ízes erdélyi szilvórium hatására múlt csak el), meggyógyult.

A 10 nap alatt nagyokat ettünk, pihentünk. Hunornak továbbra is több orra van, mint foga (azaz egysenincs), de a fogínyével már nagyon ügyesen széttrancsírozza a házi kenyér héját. Apróbb csillagtúrákat szerveztünk a környéken, komolyabb túrázgatásokat nem mertünk bevállalni. Minden reggel Huncorgó köztünki mocorgására, szöszmötölésére ébredtünk, az utolsó napokra el is bizonytalanodtam, vajh nem szoktattuk-e bé a gyermököt a mi ágyunkba?! (itthon a saját ágyában aludt, tehát mégsem... mindenesetre azt leszámítva, hogy minden reggelre beállt a hátam, nagyon jó érzés volt az apró piszkálódásaira ébredni...)

És akkor az elmaradhatatlan pár összegző fotó a nyaralásról:

Első nap Hunc találkozott öreg cimborájával, a Királylány barátnőm kisfiával, Örs babával, akire olyan, de olyan csodálattal tudott nézni, ahogy csak a kisfiúk tudnak a nagyobbakra és még azt is megbocsátotta neki, ha olykor-olykor a fejét használta játékai leszállópályájának:

Folytatva útunkat, a Csíksomlyói templomban:

Az ezeréves határnál Gyimesbükkön :

...és a panoráma a Rákóczi várromról:

Megpihentünk Bucsin tetőn, a tavaly már jólbejáratott Basa fogadóban, ahol részesei lehettünk a frissen sült kenyér ínycsiklandó látványában/ízében:

Hunor a Zeteváraljai gátnál jó alaposan megfigyelte a sokaságot:

...majd jószokásához híven a bömbölő zene ellenére is képes volt elaludni:

Esténként a természet lágy ölén a fiúk komoly dolgokat megvitatva söröztek:

Végül Micka barátosném karjaiban talált megnyugvást (főként este mikor álombasimogatták a kis kéjencemet):

A nyári menőmanós programoknak ezennel még koránt sincs vége: azért érkeztünk pár nappal hamarabb, mert ma kedves barátaink esküvőjére készülődünk, Huncostól mindenestől. Remélem, Hunor ma is a tőle oly megszokott mosolygombócos figurával fog megörvendeztetni mindannyiunkat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.