Kérem tisztelettel a fenenagy ömlengések közepibe történt meg az ELSŐ és NAGYBÖTŰS, Hunor általi megfelelő helyre intézett, barnamackók elhelyezése.

Történt vala, hogy a tegnapi ünnepi pelenkavásárlás keretén belül kifakadtam. Gyors fejszámolással kikövetkeztettem a haza-kocsiút alatt, hogy az elmúlt 3 évben hányszázezret (igen, többet is) költöttünk Hunor pelenkáira.
Hazajőve és blogokat olvasva, megláttuk Matyit az oviban, aztán beszélgettünk Hunorral és példálóztam neki elmeséltem neki, bármekkora hátszele is van nekije kicsiny közösségünkben, akkora még neki sincs, hogy pelenkával induljon a csatába. Percekkel később levette magáról a bádubát (pelenka, a Hunor nyelvet nem ismerők számára), és nem kért újat. Ellenben kérte a régelcsomagolt wc szűkítőt, felült a trónra, és mint Kovácskatinak danolás közben, úgy dudorodtak az erek a nyakán az erőlködéstől, közben nyögdösött is az erősebb hatás érdekében, de eredménytelenül. Ezt eljátszottuk jópárszor, hol kiküldött a helységből, és az ajtót is becsukatta velem kívülről, hol kérte, hogy maradjak és öleljem át, én elétérdeltem, ő belémfúrta a fejét és teljes átéléssel játszotta szerepét.
Megunva, bevetettem a genya-anya csalit, hogy abban az esetben, ha esetleg  mégiscsak sikerülne valamicske produktumot prezentálnia, szerintem el tudnám intézni, hogy vacsorára Tátyi egy gyorséttermi menüvel honorálja igyekezetét. (ritkán kap ilyet a kölök és állítom a mai gyerekek genetikailag kódoltan rajonganak a gyorséttermi cuccokért).
Végül az engedékeny Tátyi megelőlegezett egy reggel teljesítendő macicsaládot, amit Hunor megígért, alku telefonon megköttetett, árú leszállítva, volt öröm-bódottá.

Ma reggel folytatódott a tegnapi menet, kiegészítve a hideg wc deszkára panaszkodással, szomjúsággal, fázással. Már a feladás határát súroltam, amikor végre meghallottam a semmihez sem hasonlítható pottyantás hangját, a sikkantását, az örömét, majd megláttam a győzedelmes mosolyt a tükörben. Megnéztük, megcsodáltuk, örömködtünk,  sőőőőt, elsőszülöttem még egy potót is készített remekművéről. (és igen, azon izibe el is mms-eztük a ház urának... báááh)

Meghasonulok, ím eljött az a pillanat, amikor eufórikus örömöt érzek attól, hogy két kolbászka végre a számára kijelölt tartályba landolt.

Ez már tényleg a vég.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

motymoty 2010.12.21. 23:47:10

:)

Válasz erre 

Timocska_ 2010.12.22. 06:15:19

Azért igen nagy lépés ez az ő részükről, úgyhogy nem csoda, ha örülsz! Egy kedves macicsaládot csak úgy elengedni... :-)

Válasz erre 

Anita... 2010.12.22. 07:20:46

Nagyon ügyes! Ez tényleg nagy dolog! Nálunk ez úgy történt, hogy megmondtam, hogy nem veszek több pelenkát. A fiatalember már képes volt saját magát pelenkázni, így véget vetettem ennek. Megdöbbenésemre könnyen elfogadta. Most már a bili-wc témán megy vita, de lassan átszokik teljesen a wc-re. :)

Válasz erre 

micka · http://micka.freeblog.hu 2010.12.22. 10:33:34

és még mondja valaki, hogy a sz.rnak nem lehet örülni:-)

Válasz erre 

gneke 2010.12.22. 14:02:54

Bocs, de nem tudom kihagyni...szóval kis dolgoknak is örül az ember, hát még a nagynak!

Válasz erre 

Eriberi33 2010.12.22. 15:07:08

Beszarás mennyire jól írsz még erről is! :)))))))))))

...és hogy fog Hunci örülni ennek, mikor majd elolvassa... :)))))))

Gratulálok neki, és drukkolok, hogy megmaradjon a lelkesedés!

Válasz erre 

Kinga85 2010.12.22. 15:54:49

Hi-hi, ez tetszett :) Nagyon ügyes a fiatalúr :D

Válasz erre 

EszterL 2010.12.22. 16:22:44

Éljen! Éljen! :)

Válasz erre 

pcsilla 2010.12.22. 20:55:27

Én még emlékszem erre a bejegyzésre ( kismamavagyok.blog.hu/2008/01/28/anyatejes_szokasok#more315234 ), azóta meg is tapasztaltam élőben is (saját gyerkőcnél)! Gratulálok! Nagyon gyorsan megy az idő! Így tovább!

Válasz erre 

Csilli81 · http://malibaby.freeblog.hu 2010.12.22. 22:57:58

Hálelúja:))) Akkor megvan a karácsonyi ajándékotok Hunortól:D Dejót röhögtem...:)

Válasz erre 

Hencsi+Zita · http://kicsizita.freeblog.hu/ 2010.12.23. 14:52:59

Nálunk ugyanez volt,amikor 3 hónaposan segítség nélkül sz..rt először.MMS-t küldtem a dolgozó apjának,Ő meg végigmutogatta mindenkinek:)))
Nagyon boldog ünnepeket kívánunk nektek szívünk minden szeretetével!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: