2009.08.25. 14:21
What a feeling? avagy kis betekintés Ezotér Géza munkásságába
Homályosan utalgattam az előbbiekben bizonyos természetfeletti dolgokra, amiket Hunorral éltünk meg, általa fedeztünk fel, messzi távol. Néha már magam sem tudom, minek is higgyjem a történéseket, mindenki ítélje meg saját érzületei, vallási és lelki hovatartozása illetve habitusa szerint. Nekem még mindig lúdbőrözik a hátam, ha eszembe jut.
Mielőtt elindultunk volna tágabb értelembe vett hazánkba pihenni, két dolgot leszögeztünk, amit mindenképpen beiktatunk a sűrű programjaink közzé: a Csíksomlyói Templom és a Madarasi Hargita újbóli felkeresése. A Madarasi Hargitáról le kellett mondanunk, a tapasztalt helybeliek sem igazán ajánlották a felfelé vezető útat, az idei tél cefet mód megközelíthetetlenné tette akár a menedékházat is bárminemű gépjárművel. Onnanstól pedig még van mit túrázni a meredélyen fölfelé a csúcsra. Szóval erről letettünk, a templom látogatást viszont nem hagytuk ki.
A Csíksomlyói Kegytemplom híres zarándok- és búcsújáróhely, kapui egész évben nyitva állnak a látogatók előtt, igazából mégis a pünkösdi búcsúja által ivódott be a köztudatba, ahol évente többszázezer ember rójja le kegyeletét Magyarország Patrónája előtt. A templomban, az oltár fölött található Szűz Mária faragott szobra, előtte kétnyelvű táblácskákon láthatóak a hozzá intézett imák szövegei. Igyekeztünk úgy bemenni Hunorral, hogy ne zavarjunk meg senkit, próbáltuk elcsípni azt a lehetetlenül kevés pillanatot, amikor csak mi járulhatunk a szobor elé. Itt ért az első meglepetés, Hunor annak ellenére, hogy sokszor nem fordult meg templomban, főleg nem katolikusban, magabiztosan fölmászott az oltár mögötti csigalépcsőn, aztán a szobor előtti 3 lépcsőfokon, majd odahajolt és megpuszilta mindkét bekeretezett imát, végül a lépcsőt díszítő rácsra is kiutalt egy puszit. (ezt sikerült megörökítenünk lentebb) Hirtelen megdöbbenésünkben nem is tudtuk mire vélni a dolgot, hiszen eddigi földi életében ilyet ő még sosem látott.
Mindezek után, mint aki jól végezte dolgát, a lépcső másik oldalán lemászott, mi szó nélkül, enyhén lúdbőrözve követtük. A kertben még üldögéltünk kicsit, próbáltuk emészteni a dolgokat, Hunor szerteszét rohangált, majd arra lettünk figyelmesek, hogy tőle alig pár méterre leszállt egy hófehér galamb. (amit persze, rövid időn belül továbbröptetett...)
És okozott még hasonló furcsaságokat a fiam, melyek megdöbbentettek, sebeket téptek fel, s amelyekről talán sosem leszek képes írni nyilvánosan...
Persze, történhetett mindez a világ fura konstellációjaként is, hogy éppen akkor és éppenígy összeállt minden. Én mégis szeretném azt hinni, hogy a fiam még annyira tiszta és őszinte, és az ő kapcsolatreceptorai még nagyon fogékonyak a természetfeletti (közeli?) dolgokra...
"Kinek mi dolga? - Szerintem
a gyermeké az, hogy szülessen,
a Napé, hogy megsimogassa,
s a Holdé, hogy álomba ringassa."
12 komment
Címkék: gondolatok életképek érzések hunorfotó
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hugomum · http://hugoelete.blogspot.com 2009.08.25. 16:43:45
a mult heten sikerult elolvasnom(anyasagom ota eloszor) egy fantasztikus, biztos sokakat ledobbento konyvet. a cime A ma gyermekei letehetetlen olvasmany, az indigo gyerekeket koveto kristaly, es csillaggyerekekrol szol.ha meg nem olvastad nagyon ajanlom:)Libriben vettem.
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2009.08.25. 17:05:11
Marcipán&Frutti · http://forromarcipan.blogspot.com 2009.08.25. 20:16:12
Timocska_ 2009.08.25. 20:20:16
cucka 2009.08.25. 21:56:28
@PBea: nekem is volt mit megemésztenem, meg aztán folytatta pár nappal később... azok még megdöbbentőbb dolgok voltak... azokat még emésztenem kell...
@ForróMarcipán: én nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi lehet ez az egész. Mindenesetre érdemes odafigyelni ezekre a jelekre. :)
@Lillusék: hűűű, Timcsi, nagyon kíváncsivá tettél! Mindenesetre, mivel soraidból az csapódik le nekem, hogy jó ügyben látnokolt a leánykád, drukkolok nagyon! :)
Csilli81 · http://malibaby.freeblog.hu 2009.08.25. 22:58:34
Csilli81 · http://malibaby.freeblog.hu 2009.08.25. 23:29:33
Kendemami 2009.08.26. 08:35:59
Ingrid 2009.08.26. 09:22:31
Nem kerítenék nagy misztikumot köréjük. Nagyon divatos most indigo gyerekekről beszélni, körbemsztifikálni őket, pedig ez mindig is így volt, mióta világ a világ. A gyermekek sokkal érzékenyebbek a spiritualitásra, a rezgésekre, amik körbevesznek bennünket. És ha egy templomban egy felnőtt átszellemül, akkor egy gyerek duplán éli ezt meg.
De minden sorodat megértem és átérzem :) Nagyon édes fiad van!
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2009.08.26. 09:51:48
Csillagbaba1 2009.08.26. 16:25:22
cucka 2009.08.26. 23:12:29
@Kendemami: én is így gondolom, hogy ha nem torkoljuk le a kicsiket és meghallgatjuk a kis "dolgaikat", a későbbiekben ez csak előnyükre válik. Mint ahogy a mienkre is, hiszen rengeteget tanulhatunk belőlük. Ha odafigyelünk. ;)
@Ingrid: ááá, ez bonyolult. (persze, tudom, jókifogás. :$) Én ugyanis katolikus vagyok, a skacok meg reformátusok. Tehát közös templombajárás és elmélyülés szinte kizárva. Bármennyire is szimpatikusabb számomra a "vastagnyakú kálvinisták" élethez való hozzáállása, nem tudom kitörölni magamból a többéves katolikus nevelést, a mai napig hiányérzetem van, ha belépve egy református templomba nem vetek keresztet ésatöbbi, ésatöbbi. És Hunc még igazándiból kicsi, mihelyst jobban fogja tudni érteni-értékelni ezeket a dolgokat, természetesen gyakrabban fogja látogatni a szentélyeket, addig maradnak a kirándulásokkori és az esküvőkkori templom látogatások. :)
@PBea: sejtettem. :)))
@Csillagbaba1: talán pont ezért választott minket a szüleinek... :)
Hozzászólások: