Mára virradólag kaptam meg Katától és Pihütől, kedves blogtársaimtól, ezt az újabb kitüntetést, díjat, amely inkább egyfajta baráti ölelést, egymásragondolást jelent számomra.

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.
Lényege, hevenyészett fordításban: Ha blogolsz, hiszel a 'proximitásban' a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!
Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Világ életemben grafomán voltam, bár egyetlen naplóm sem húzta pár hétnél tovább, esténként lusta voltam bejegyezni az aznap történteket, így mire legközelebb bejegyeznivaló kedvem támadt, már rég nem volt semmi sem aktuális. Így hát gyermekkori naplóim nagy százalékban ilyen és ehhez hasonló mondatokkal voltak teletűzdelve "annyi minden történt amióta nem írtam..." vagy éppen az aktuális szerelmem tárgya lett lecserélve, míg az előző oldalakon az volt a vezérmotívum, hogy hurrá, XY végre rámmosolygott és nem hiába grasszáltam előtte napokig-hetekig, az aktuális bejegyzés már arról szólt XY kőbunkó, node a Gipsz Jakab... ő az igazi! Szóval, ehhez a virtuális naplóhoz sem fűztem igazán vérmes reményeket, talán ezért sem említettem az első időkben senkinek, féltem, csak egy fellángolás lesz, ami hamar elmúlik... ma azt gondolom, szerencsére nem így történt, hiszen nagyon sok virtuális kapcsolat alakult barátsággá, napi kapcsolattá.

És akkor következzen az én nyolc megölelgetnivaló blogbarátom, a teljesség mindennemű igénye nélkül:

Ingrid: az övék volt az első blog, amit elkezdtem olvasni, és talán az ő hatására kaptam kedvet az íráshoz, neki köszönhettem, hogy első pillanattól mertem hinni Hunor létezésében. Nagyon sokszor ápolgatta lelkemet önzetlenül... majd megejtettük oly sok év után az első személyes találkozást is és onnantól nem volt megállás! Mindig meg tud lepni egy-egy új arcával, egy-egy sokáig rejtegetett jellemvonásával.

Bíborlili: ha valaki beleolvas, soha többé nem fog tudni az írásai nélkül létezni... nekem, konkrétan elvonási tüneteim vannak, ha valamiylen oknál fogva nem tudom őket olvasni... bár mazochista módon, néha azt csinálom, hogy napokig nem nyitom meg az oldalukat, és így ömlesztve többnapnyi történéshez jutok. Már alig várom a személyes találkozót... addig meg csak blogbarát!

Szilvi: tetszik örökös nyüzsgése, ötletei, az, hogy kétgyerekes családanyaként meg tudott maradni belül gyereknek, hogy játszi könnyedséggel veszi az akadályokat. Imádom a humorát, az őszinteségét, a szarkasztikus cinizmusát.

Eriberi: a blogtali óta talán még kedvesebbek lettek számomra... igazi húsvér emberek ők, csodálatos kis családot alkotnak, tetszik a temperamentus természetűk... és tapintható köztük a harmónia, a szeretet... szívem csücskei ők is...

PocakosIldi: jó érzés újra pocakosnaplót olvasni és együtt izgulva várni a születést... és végre egy olyan egyedi napló, amelyben nem köszön vissza más blogok szóhasználata.

Gemini: három csodaédes kislány mindennapjai. Csak csöndben, megilletődötten pillogni lehet a szülők olykor emberfeletti erején...

Lyndy: ha három kívánságom lehetne, az egyik az övék lenne...

Nani: nagyon jó lenne, olyan igazi összeropogtatós öleléssel magamhozszorítani őt...

és nekem lesz egy bónusz magyarázatnélküli simogatós ölelésem Béjbnek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ingrid 2009.01.13. 13:28:21

Húúú... én ilyet nem tudok csinálni.... olvasok vagy 40 blogot, közülük minimum 30-at megölelgetnék, ennek se vége se hossza nincs :)
Én is ölellek, nagyon-nagyon sokszor!
És köszönöm a támogatást a nehéz napokban... Heléna is hálás a sok-sok érdeklődésért...

Válasz erre 

cucka 2009.01.13. 13:31:46

@Ingrid: talán éppen ez a lényege! ;) én is mindenkit megölelgetnék, és annyira nehezemre esett csak 8 embert kiválogatni... :o

Válasz erre 

Nani 2009.01.13. 13:47:34

Hogyan lehet, hogy megtalálod a napot, mikor a legnagyobb szükségem van az ölelésre??? Én is ropogtatnálak, mert nekem meg Te vagy az elsők között akiket olvastam. Itt voltam már Hunormanó születésekor is és azóta is. És persze Te is ott voltál, mikor kiderült pocakosságom. Tudom, hogy a következőnél is /hamarosan/ itt leszel. :))

Válasz erre 

gyulaiszilvi 2009.01.13. 14:38:49

úristen, de megleptél! nagyon köszönöm!
puszik, ölelések, soksok. :-)

Válasz erre 

gemini! 2009.01.13. 21:03:40

Na, most én is meglepődtem és meghatódtam! :-))) Nagyon szépen köszönöm és jólesik a "pillogás" is - erőt ad a mindennapokhoz.

Válasz erre 

Eriberi 2009.01.15. 18:46:25

Köszönöm szépen!!!! Hüpp.... ;)
Neked-Nektek is nagy-nagy ölelés!!!!!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: