cucka 2011.06.12. 23:12

Hétdolgos

Dius dobott felém egy virtuális labdát, és bár évek óta kibújok az ilyen feladatok alól, oroszlán lelkem azon húrját pengetve invitált táncba (biztos vagyok benne, hogy mindezt tudatosan tette), melynek nem tudok ellenállni. És akkor itt is az első titok, amit a virtuális létben talán kevesen tudnak rólam:

1. A hízelgésnek alig, vagy csak nagyon ritkán tudok ellenállni. Pedig nem volt mostoha gyermekkorom, bőségesen megrakott szeretet-bőrönddel vágtam neki a nagyvilágnak hamvas 19 évesen. Ha gyöngéden vakargatják a sörényem, doromboló cirmoscicává válok. Az utóbbi időben -szerencsére- egyre kevesebbszer. (sőt, néha már attól tartok a túlzott bizalmatlanságom átcsap valamiféle paranoiditásba)

2. 21 évesen egy rutin nőgyógyászati rákszűrésen, az akkori -nevezzük túlbuzgónak- nőgyógyászom egy gyulladásos folyamatot, kezdődő méhnyakráknak diagnosztizált, azonnal műteni akart. Ugyan máig nem tudom egészen pontosan mimet is szerette volna. Azt prognosztizálta, sosem lehet gyerekem, és maximum 5 év áll még rendelkezésemre a családalapításhoz, mielőtt végleg elveszíteném a méhemet. Orvost váltottam, de csak Hunor születésekor nyugodtam meg úgy igazán. A vetéléseimkor azonban mindig megjelent fekete árnyként ez az emlékkép.

3. Ha választhattam volna kort és helyszínt, a kilencszázas évek elejei Budapesten éltem volna. Amikor még a polgári világ egészen mást jelentett, mint most. Egy életre keltett Krúdy novella az álmaim netovábbja. Egész vicces ez így a kecskefarmunk árnyékából...

4. A titkos vágyam, hogy egyszer tüsihajú és lángvörös/piros/sokszínű legyek. És sosem merem megtenni.

5. A köldök piercingemet kétszer vetette ki magából a szervezetem, így feladtam ezirányú ambícióimat. Viszont: már tudom, hol fog elhelyezkedni az a mini-tetkóm, amit évek óta a szívemben dédelgetek. Hogy mi lesz, azt még mindig nem tudom, és annak fényében, hogy egyszer egy balatoni hosszúhétvége keretén belül, kissé illumináltan a barátnőmmel beestünk egy tetoválószalonba, hogy én most, itt és azonnal, nemtudommit, de azt nagyon, és akkor a mester éleslátón csak annyit mondott, nem szívesen tenné, mert aki így esik be, az meg fogja bánni, talán még odáznom kellene a döntést. Térjek vissza akkor, ha már tudom, hogy hova és mit. Akkor már fog tudni segíteni. Örökre hálás vagyok a bölcs szavaiért.

6. Iszonyodom a rovaroktól, a legyeket meg kifejezetten gyűlölöm. És hiába mantrázgatom fejéskor, hogy ők is Isten teremtményei, a légy érintésétől is lúdbőrőzöm, a feldobott pacskerűtől meg egyenest öklendezem. 35 fokba is hosszúnadrágba és hosszú ujjú fölsőbe megyek ki az istállóba, és ha látom, hogy rászáll az ételünkre, egy óvatlan pillanatban lecsippentem azt a részt vagy kidobom az egészet. Ugyanez vonatkozik arra, ha a fogkefémre száll. (tudnám még fokozni: a ruhákat/törölközőket a szennyesbe dobom, ha elcsípem, amint egy légy grasszál rajtuk, az evőeszközök/tányérok pedig a legmagasabb és leghosszabb hőfokos programot nyerik meg a mosogatógépben)

7. Van egyfajta vizuális memóriám, ami csak akkor működik, ha a megjegyeznivalót lefirkantom, az agyam így tudja lefényképezni és megőrizni. Ezért a lakás különböző pontjain fellelhetők mindenféle cetlik és papírok, rajtuk értelmezhetetlen szavakkal számokkal. A fontosabbak karikázva-kerekezte-aláhúzva.

(egyszer már volt egy ilyen hetes-titkosom, és visszaolvasva kezd körvonalazódni, hogy Hunor kitől örökölte azt a leheletnyi kényszerességet, ami beléje szorult.)

A továbbadásokkal mindig gondban vagyok, így én inkább szórnám a játékot az éterbe, ám annyit kérek cserébe, ha elvitted, szólj róla egy komment erejéig. (mert én is imádok titkokat tunkolni)

8 komment

Címkék: blog játék

cucka 2011.01.27. 21:24

Hamár

Ha már beadtam a derekam, (értsd: elkészítették helyettem a blog profilját az egyik ismert közösségi portálon), egyfajta kötelezettséget is a nyakamba vettem, szóval illene rendszerese(bbe)n jelentkeznem. (amúgy meg imádom a magam tudatlanságát, ahogy rácsodálkozom arra, hogy ide egy klikk, meg oda egy klikk és rögvest olyan összefonódások keletkeznek, melyeket paranoidabb napjaimon, simán összeesküvés elméletekké alakíthatok majd)

Mondtam már, hogy szeretem nézni, ahogy együtt játszanak? röpke percekig tudnak közösen építeni, meg montessori tornyot rakni (bár kényszeres-Hunor itt is megmutatkozik, mer perszehogy nem mindegy a sorrend), és az együttjátszás elkerülhetetlen végkifejlete is hajszálra azonos: valamelyikük elveszti a türelmét. Íme:

Régi adósságomat törlesztem most, leginkább magamfelé. Szeretnék bemutatni Nektek pár kedvencet, akiket talán már ismertek-szerettek is, és akiket nagy szeretettel mentek el a virtuális füzetecskémbe.

A sort kezdeném Nanival, aki a veleszületett kreatívságát kihasználva, előbb a saját kislánya babaszobáját álmodta meg, majd később barátok-ismerősök kérésének eleget téve, dekorációs hungarocell figurák gyártásába fogott. Eddigi munkái ITT találhatóak, kérésre bármilyen méretben és színösszeállításban vállalja a kedvencek elkészítését, jutányosan- rövid határidővel. (már amennyire egy 14 hónapos cserfes mellett működhetnek a határidők).  A gyerekek karácsonyi ajándéka ITT található, de a gyerekszobánk kaotikus állapota miatt még zacskóban hevernek, ám ígérem, amint legalább az egyik méhem gyümölcse birtokba veszi a szobáját, dekorálom-fotózom-pótlom.

A lakberendezés vonalán haladva említeném meg az alábbi oldalt is. Hosszú időn át el lehet veszni a honlapon, így már tudom, miként fogom létrehozni a fotós álomfalamat a gyerekek képeiről az étkezőben, a mifotóinkból a hálószobánkban, de ugyancsak ötleteket meríthetünk szobaátrendezésből, ha érkezik a kistesó, és virtuálisan még azt is megtudhatjuk, milyen színű lesz álmaink babaszobája, még mielőtt nekiesnénk a föstékkel a valós életben. És már azt is tudom, hogy ezt jövőre biztosan ki fogom próbálni!

Aztán az örök kedvencem: EZ. Imádok a sok szívetmelengető játék közt bogarászni és nosztalgiázni. (emlékeztek pölö erre?) Újra gyereknek lenni...

...majd hirtelen felnőni és nyálösszefutva megkívánni egy kedves bor-barátunk, a csillagszemű borász-szőlész semmivel össze nem hasonlítható frizzantéját.

(és már el is terelődtem a sok rosszról. meg kell tanulnom megkeményíteni a lelkem és csak azok véleményét átengedni a szűrőmön, akik igazán fontosak nekem. csak nehéz. bő 10 év személytelen fővárosi lét után, fájdalmasan nehéz visszazökkenni egy "mindenki-mindekit ismer és mindenkiről mindent tud" közösségbe, annak minden előnyével és hátrányával. nehéz  a hátbatámadások ellen védekezni. és talán nem is kell. )

cucka 2010.12.16. 14:36

Levél a Jézuskának

A világegyetem nagy összekuszálódásai, avagy a minden mindennel összefüggés bizonyítéka, és ha jól odafigyelünk, kellően paranoidok is lehetünk, hiszen annyira de annyira klapfol minden mindennel, hogy az néha már félelmetes. Vegyük például most az én esetemet: hetek óta párhuzamosan jelen van a mindennapjaimban, -egészen pontosan azóta, amikor egyik sárkánykodásom alkalmával a simulékony szörnyeteg hitös (télicsizma igényem) megvesztegetésével próbálta ellapítani a családi göröngyöket-, a karácsonyi kívánságlista léte (avagy annak hiánya).

Ekkor jött egy régikedves ösmerős megkeresése, és máris legálisan ábrándozhatok. Következzen az én karácsonyi kívánságlistám, a teljesség mindennemű igénye nélkül: (hátha megértő fülekre talál... )

A legjobban talán pár szabadon felhasználandó órának tudnék örülni. Pontosabban a csöndnek, ami ezzel jár. És szeretnék egészen addig nem hallani semmit, amíg már szúrná a fülem a némaság.
Szeretném, ha a füst gomolyogna a házikónk kéményéből, ha békesség lenne köztünk, ha egészségben és szeretetben élhetnénk. Persze, ezt nem csak karácsonyra kérném. (telhetetlenség, asszony a neved). Aztán meg jó lenne az összes szerettemet karnyújtásnyira tudni, mert valamyilen furcsa képzet szerint, azt gondolom, akkor megvédhetem őket minden bajtól.
És igen, még mindig szeretném ezt a csizmát (vivát praktikum). Annak ellenére, hogy tudom, hogy idén ez nem fog összejönni.
És szeretnék újra moziba járni, és színházba, és reggelente lustálkodva ébredni (és nem úgy, hogy Zetor Nina áthalad az arcomon a finom kis térdecskéjével), újra gondatlannak és felelőtlennek lenni. Élni bele a nagyvilágba. (ez már asszem, az újrafiatalodásos vonal, engem is utolért... )
Szeretnék újra slim lenni, legalább pár napig, hogy újra felvehessem az ifjonti hévvel vásárolt nagyontrendi és übermárkás nacijaimat, amiket kidobni sajnálok, odaajándékozni sincs még lélekjelenlétem (hátha csoda történik és egy reggel 10-15 kilóval kevesebbel ébredek, mert érdemben képtelen vagyok tenni az ügyért), viszont jelenleg méltánytalanul hevernek egy zsák mélyén, jobb időkre várva. (és lassan, de biztosan kimennek a divatból...)
Kérnék még egy napsugaras kapucsinozós délutánt egy fővárosi kávézó teraszán, a régilányokkal, akikkel félszavakból és mozdulatokból is mindent tudunk-értünk. És talán ebből a napsugaras kávézgatásból éjszakába nyúló koktélozgatás is lehetne, meg izomlázig táncolás, és akkor én csak azt kérném, hogy reggel délig alhassak, és a velejáró macskajajt pedig egyáltalán nem kérném.
Jó lenne napközben azt csinálni, amit szeretek, jókönyvvel ágybabújni, melegteás bögrét földre helyezni, kedvencblogokat olvasni, sűrűbben írni, (az íráshoz tehetséget és szaktudást is kérnék), hitöst akkor ölelni, amikor az csak szeretné, meg az összes létező restanciámmal tisztába kerülni (megválaszolatlan levelek, orvoslátogatások -úgymint: nőgyógyász, bőrgyógyász, fogorvos, csontkovács)

És kérnék még: több türelmet, erőt és empátiát az emberi butaság elviseléséhez, és méltóságot a szőkenőből szőkeasszonnyá válásomhoz.

Zárósoraimban pedig ácsingóznék egy diszkrét összegért a lottóötösből, ami biztosítaná azt, hogy életben maradjunk, ha kifutna a lábunk alól a talaj, és legalább addig ne haljunk éhen, amíg újra összekapargatjuk önmagunkat a romjainkból.

Akiknek továbbadnám:

- Kinga, akivel éppen olyan rövid ideje, mint amennyire mélyen
- Mimikri, akinek a sorai mellett sosem tudok továbbgondolás és bólogatás nélkül elmenni
- BíborLili, akinél amennyire nagyokat tudok visítva röhögni, éppen annyira tudok egy százdarabost telesírni
- Dius, aki sokszor pontugyanúgy és éppenennyire
- Motyorgó virágszálam, aki a legfinomabb krumplispogácsa a habosbabos sütemények között
- Lepkevárék, akik rokonylelkek, és Tőlük már kaptunk egy dönörű karácsonyi ajándékot

A szabályok pedig:
1. Add tovább a listaírós feladatot további hét bloggernek. (csaltam-csaltam!)
2. Linkeld be őket.
3. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
4. Írd meg a karácsonyi kívánságlistádat.
5. Küldd el a listát a Karácsonyi ajándéklistára azaz a radmila.morgan kukac gmail.com címre.
6. Szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid.
7. Legyen boldog karácsonyod :)

cucka 2010.11.02. 11:43

Édes álom

A napokban jutott eszembe a tavaly előtti játékunk, mely szerint nagyot kellett álmodni, majd évente számot adni arról, mennyire jutottunk, mennyire sikerült a bevonzás. (totálisan novemberre emlékeztem, ezért is csúsztam meg vele... )

2 év múlva, 2010. október 23.:
Huncmanóval ovira próbálósat játszunk... közben KisTesó szedi szét az álomkuckónkat, mely távol van a nyüzsgő főváros zajától. Jó itt, végre elférünk kényelmesen, van pincénk HuncApu kedvenc borainak, mosókonyhánk, tágas nappalink és búboskemencénk. A kéményből cirmosan száll a füst az ég felé, a friss kenyér illatára még a környékbelieknek is mosolyra húzódik a szájuk. A cserekereskedelem újra virágzik: HuncApu kezeli az ebeket, a szomszéd Marika néni nagy tál túrós buktát hoz érte cserébe.

 

Huncmackóval eljátszottuk az ovirapróbálósat, több-kevesebb sikerrel. Szereti, tetszik neki, szívesen van ott, de csak akkor, ha én is jelen vagyok. Így a beszoktatást elnapoltuk, élő egyenesre januárra. (Már van B tervem is, ha mégsem működne).
Kicsi Hugi tényleg szétszedi az álomkuckónkat, és teszi mindezt oly csöndesen és finoman, arcán angyali mosollyal, mintha ösztönösen tudná, így úgysincs szívünk letolni semmiért.
HuncApu borai a kamrában állnak, pincénk nincs, mosókonyhám van, a nappalink valóban tágas (vivát minimáldizájnú bútortalanság), a búboskemencénk még várat magára, reményeink szerint a tavaszi  házmegújító prodzsekt része lesz. (addig apjuk szaporán gyűjtögeti a belevaló üres borosüvegeket... )
Friss kenyérillat nem jellemez újabban minket, süteményekre specializálódtam, ellenben a szagelszívónknak hála, minden készülő ételből illatmintát vehet az éppen erre sétáló. Kéményünkből  száll ugyan a cirmos füst az ég felé, ám ez a kandalló füstje, hűvösebb estéken befűtünk már.
Cserekereskedelem teljes gőzzel virágzik: néha napok telnek el, hogy kenyéren kívül másfajta élelmiszert nem kell vásárolnom. Naponta érkezik valami apróság a hálás gazdiktól. Vagy csak úgy, mert szeretnek. Alakul a kertünk is, innen-onann érkeznek a növények, állatok.
Marika néni (mert tényleg így hívják!), cicája végelgyengülésben eltávozott az örök egérhajkurászós paradicsomba, azóta nincsenek autentikus süteményeink. Előtte viszont valóban ontotta őket.

S hogy mi lesz egy év múlva? Beleolvasva a két évvel ezelőtti vágyaimba, azt gondolom, nem lesz nehéz teljesíteni őket. Sőt.

5 komment

Címkék: blog játék

cucka 2010.10.17. 22:34

Gyurma 4evör

Hunor imád gyurmázni. Legalábbis ő az anyag atomjaira tépését  érti ezalatt.

Minka imádja fölcsippenteni majd viharos sebességgel szájbatömködni a földön fellelhető bárminemű maradványt.

Én gyűlölöm percenként kissöprű-lapát kombinációval körbetáncolni gyermekeimet és ronggyá gyűrnöm az idegeimet azzal, hogy a nagyonolcsó gyurma mely alkotórészétől szenvednek maradandó károsodást a gyermekeim.

Így eldöntöttem, igen a fogyasztói társadalom prominens képviselőjeként, beszerzek egy agyonreklámozott jófajtát. Aztán előbújt az ökomami énem (vagy ha úgy tetszik a sóherebbik felem), és elkezdtem kutakodni a  neten a biomassza után. Több receptől gyúrtam az alábbit, és azóta órákra nyugodalmam van: a fiam különböző ízesítésű pizzákat és ipari mennyiségű sütiket gyárt naphosszat. Valamint csigagyárunk van,  de készülnek kerékmintás lapótyák is, a massza pedig nem ragad, nem morzsálódik, nem szárad ki, kellemes tapintású, és pár perc alatt elkészíthető, minimális befektetéssel. És minden összetevőjét ismerem, ergo egyék, ha ízlik nekik.

Hozzávalók:
- 20 deka liszt
- 10 deka só
- 1 evőkanál olaj
- 1 zacskó citromsav
- 3 deci víz

A hozzávalókat egy edényben fakanállal összekevertem, majd feltettem főni. Folyamatos kevergetés mellett (hamar besűrűsödik!), 2-3 percig melegítettem, majd a konyhapultra kapartam és hagytam kihűlni. Ekkor az állaga miatt még nem volt sok bizodalmam a sikeremben, de kb 10 perc múlva, amikor már kézlangyosra hűlt, könnyedén átgyúrtam és létrejött álmaim gyurmája. Azóta kiscsaládunk 0-24-ig alkot. Tetszik. Nem szárad ki, könnyen formálható, puha, nem törik, nem repedezik. Szeressük.

És azóta Hunor is formáz és nem tépked.

Legközelebb színesíteni fogom ételfestékkel vagy kakaóval (bár akkor ezek itt ketten megeszik...)

(öööhm, a lábast illik beáztatni...)

Mehettünk volna kirándulni is akár. Vagy tevékenykedhettünk volna a ház körül. Vagy papucs orrán pamutbojt. Ám mégis a csöndes benti foglalkozás mellett döntöttünk, főként, hogy 1. föl kellett számolni a kertben még fellelhető babot, karalábét, körtét, zellert; 2. már a reggeli kisbevásárlás alkalmával  eldöntöttem, ma nem mászkáló-napos hangulatban leledzek, sokkal inkább láblógatós pihenősbe. (halljátok, vasalnivalók?)

Először segített a kisszakács babot aprítani, sárgarépát-karalábét rágcsálni (és értelmesen mosolyogni...) :

Aztán elővettük a még sosem próbált vízfestéket, kicsit nosztalgiázva beszereztünk egy trendi retró viaszosvászon terítőt (Hunor választotta a mellettünk-működőből, szó, mi szó elég extrém darab a szeccesszióra emlékeztető gyümölcs-áradatával). Hunor hihetetlenül kiváncsi volt a festékre, befogadó volt, kivételesen türelmes és érdeklődő, így 4 lapnyit telerajzolt magaválasztott mintákkal és színekkel. Ezt se gondoltam volna pár héttel ezelőtt! És még egy félórányit gyurmázott is. (azt csak zárójelben említem meg, hogy aztán fél órán keresztül tüntettem el a gyerekszoba egész területéről a mm-esre tépkedett gyurmamorzsákat...).

És ím az alkotásai, a bal alsót faként nevezte meg a többire halandzsanyelvet használt. Ami elsőre szembetűnő, az a balra-húzás, a bal felé dőlés minden rajzon. A készítési sorrend pedig bal fölső, jobb fölső, bal alsó, jobb alsó.

Update: azt mondta a zuram, hogy neki a balfölső kép fekete foltjaira kutyát mondott a kölök.

Kedvenc nyálcsorgatós meitai-os oldalam játszani hív. Éppenhogy nem csúsztam még le róla, és bár van már pár igen tutkó hordozóeszközünk, ez is valami olyasféle szenvedély, mint a nőknek a cipő/táska/ékszer/kozmetikum (megfelelő rész aláhúzandó) : sosincs elég belőle ahhoz, hogy ne essünk szerelembe egy újabb iránt.

Hm. Ebbe a korondi tulipiros mintájúba nagyon bele tudnám képzelni Minkeszt, akárcsak ebbe a csodaszarvasosba Huncost (bááár, elképzelhető, hogy hoszasan már nem időzne benne):

Ismét a szülinapos ajándékoz, Márti egy csodaszép hordozót sorsol ki holnap a jelentkezők között, játékszabályok és részvételi felvételek ehelyt találhatóak.

Beáéknál találtam rá erre a kitöltögetősdire, kedvet kaptam hozzá. A könyvek mindig is a szívem csücskei voltak, azt hiszem, szeretetüket még Anyu könyvmolyképzőjén szívtam magamba. Ezért (is) szívfájdalom nekem kicsit, hogy Hunort ezidáig alig-alig érdekelték a könyvek, de most, hogy a nyuszi személyreszabott markológépek- és társaik könyvekkel állított be kislakunkba, úgy tűnik, mégiscsak megfogható a fiatalember ezen a vonalon is. (a ma reggeli magányos maciperceim ezáltal éppen a nullára csökkentek, helyette félkómásan mutogathattam és ecsetelhettem  teljes meggyőződéssel, a számomra ezidáig ismeretlen markolóautók alkatrészeinek a világát)

1. Mi volt életem legrosszabb könyvélménye:

A gyűrűk ura trilógia. Az első (hetek alatt!) nehezen átverekedett oldal után, szégyenteljesen félre tettem. Többszöri nekifutásra sem ment. Akárcsak a film.
Továbbra is piszkál, hogy hol lehet a hiba. 

2. A könyv, ami a legnagyobb hatással volt rám:

Képtelen voltam Kende Péter könyvét egyszerre elolvasni. Szakaszokban, olykor sírva haladtam. Minkára várva meg ebbe futottam bele. Szintén erőteljes hatással volt rám.

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?

Stephen King könyvei hamvas tizenévesen kerültek a kezembe. Azóta nemszeretem a bohócot és az állattemetők említésére is összeborzongok. Nomeg a nagy, loncsos kóborkutyákat sem szeretem már.
És amióta gyerekeim vannak, az efajta irodalom tenyérizzasztásai sem hiányoznak már.

4. Mit használsz könyvjelzőnek?

Amíg dolgoztam lejárt bkv bérletet, bkv jegyet. Majd kaptam egy ásítóoroszlános mágnesest, ami rejtélyes körülmények között eltűnt, mihelyst Hunorvirágszál négykézlábas mászkálós lett. Azóta naptár, keménykartonos reklámlap a könyvjelzőm.

5. Mikor szoktam olvasni?

Bárhol-bármikor, amint akad egy szabad percem. Lehet ez öt perces autóút, de akár Minka tankolás alatt is a háta mögé csempészem az aktuálist.

6. Az első könyv, amit olvastam:

A Grimm testvérek meséivel tévelyedtem az olvasás birodalmába. Örök kedvenc.

7. Puha kötésű, vagy kemény fedeles?

A vékonykák inkább puhák legyenek, a vaskosabbak keménykötésűek.
Ezeddig nem is tűnt fel, hogy lennének ezirányú rigolyáim, most már (részben) értem Huncos kényszerességét.

8. Mit olvasol most?

A Millenium trilógia második kötetét.

9. Hányadik oldalon jársz?

200 körül.

10. Rajta hagyod a kezed nyomát, belefirkálsz, meg ilyenek?

Sosem tennék ilyet, szentségtörésként élem meg az aláhúzott könyveket. Mint ahogy a könyvjelzőnek betűrt sarkoktól is kiver a víz. (szamárfül vagy mi)

11. Befolyásol a könyv borítója, hogy elolvasod-e a könyvet?

Max az olvasási sorrenden változtat(hat). Szeretem az ízléses, kreatív, figyelemfelkeltő borítót. Kedvcsináló.                                       

12. Az oldalszám?

"A kerek csokoládét, a szögeletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét és mindne olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon."
Szóval semmi sem tántorít el.

13. Hátralapozol, hogy mi lesz a vége?

Kezdő koromban elkövettem a hibát, egy-egy vontatottabb jelenetnél, aztán annyira elvette a kedvem az olvasástól, hogy azonnal leszoktam róla.

14. Volt olyan könyv, amit többször is elolvastál?

Igen, tizenévesen a nyári szünetek alatt újra-újraolvastam az Agatha Christie krimiket.

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?

Kislánykoromban egy tévéfilmsorozatban a főszereplő ebéd közben olvasott. Roppant stílusosnak tartottam, még aznap kipróbáltam. Éppen Anyu Nemtudomkáját olvastam, ráborult a kakaó. Sírtam, mint a záporeső. Azóta sose.

16. Eladod, elajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk?

Ami itt belép, az velünk marad. Nem tartom mániákusnak magam, de ragaszkodom a könyveimhez.

17. Még a budira is magaddal viszed, vagy csak meghatározott helyen olvasol?

Ha ott akad pár Hunormentes perc, akkor oda is viszem. Bárhova.

18. Vezetsz rendszert az olvasmányaidban?

Vannak korszakaim, van amikor történelmi regényeket olvasok, aztán limonádé irodalomra cuppanok rá. Mikor milyen lelkiállapotban élek.  
 

Vegyétek-vigyétek. Jó játék.

5 komment

Címkék: blog játék

Ercsinél találtam, kedvet kaptam hozzá, áthoztam:

Mit tennék ha nyernék a lottón?

Ha sokat, akkor először rendeznénk sorainkat az álomvacok körül. Aztán Nővérkém sorait is. Vennénk nekem zöldutat a közlekedésben.  Már nem csak jelképes összegeket utalnék az általam támogatott alapítványoknak.
Ha még ezen felül is maradna, azt rábíznám a Ház Urára. Fektetgesse kedvére. Abban ő a jó.

Rossz szokás?

Kismillió akad. Látványos: az ezer éven át tartó körömrágás után, mára már csak bőrketépkedés maradt. Ez is csak stresszesebb időszakban.
Ha érkezik egy levelem, rávetem magam, elolvasom, konstatálom a dolgokat, majd... jól elfelejtek válaszolni rá. (ezt nevezik hanyagságnak, ugye?)

Koffein?

Gy.sz.e. (=gyerekek születése előtt), a SokMunka fennhatósága alatt, napi nagyonsok, javarészt feketén-tisztán-erősen. Kellett az ébrenléthez. Aztán a testem figyelmeztetett, egy gyomorfekélyes stopptáblával, azóta reggelielső tejes-habos és általában koradélután még egy, ugyanebből a fajtából.

Szín?

Mióta Minka megszületett előszeretettel preferálom a vidám színeket. (rózsaszín, lila). Amúgy hangulatfüggő.

Mi van most rajtam?

Rózsaszín pizsi (naugye?) és rózsaszín papucs. (áááá)

Háziállat?

Kutya, macskák, TMC (tengerimalacka) és még ki tudja mit hoz a jövő?!

Hogy látom magam 10 év múlva?

Kiegyenesedve. Hunor már 12 éves, Minka 10, elviselhetetlen kiskamaszok. A jövőbeni mégkettőkicsi iskolás-környéki. Bennem meg lassacskán kikristályosodna, mihez is kezdhetnénk itt a világ végén. 

Legutóbbi nagyon jó élmény?

A hétvégi kirándulásos együttlét.


És akinek kedve-ideje: Vegye-vigye!

Ihlet kicsit most balra el, a való világ magával ragadott, Minkus továbbra is angyallány, békés-csöndes-nézegetős (update: ágyról legurulós... még szerencse, hogy csak egy 10 centis ágykeret+matrac kombóról gurult le ma délután... IronLady, meg sem rezdült... ), Hunor torokreszelős, reméljük megússzuk a megfázásosdival járó dolgokat, közben a délelőtti polcfelfúrás során addig segédkezett, amíg sikerült beszereznie egy jóvágású jobbmonoklit. Ő nem IronMan, sírdogált, szerintem közrejátszik a nyüzüge állapota. 

A hétvégi Szőkeciklonos látogatás jóóóra sikeredett, nosztalgikus-ölelkezős-a-gyereknélküli korra emlékeztető... azt hiszem, az igazi barátságok túlélnek házasságot-gyerekszületést-költözést mindent... túlélik a változó szerepeinket és ugyanúgy módosulnak az övéik is, mindennemű játszmák beiktatása nélkül...

Szombaton kicsit össze kellett raknunk önmagunkat, hiába elszoktunk az ilyen jellegű éjszakai mulatozásoktól. A kedvenc félálom-részem az volt, amikor hajnal 7-kor H&M Fádör azt próbálta elmagyarázni éhező Huncosának, hogy ő ugyanennyi idősen, hagyta a szüleit pihenni, kiment a konyhába, magához vett egy kiflicsücsköt és leült a tévé elé mesét nézni... Kiflicsücsök ugyan nem volt itthon, de kevéske túrórudival kompenzálható volt a fiatalember, aki tényleg leült mesét nézni ezekután.

Aztán, volt a napokban a blogomban egy játék. Aki esetleg lemaradt róla(m), ám fékezhetetlen kedvet érez részt venni a csináld magad ajándékozásban, az bátran tegye meg egy nagyon kedves blog barátom oldalán, akinek az írásait amúgy is jószívvel ajánlom, kismamáknak, anyukáknak vagy olyanoknak, akiket érdekel a dúlaság, a természetes és háborítatlan szülés békés világa. Nagyon sok hasznos és érdekes cikk várja az arra járó kedves olvasót, és Orsi nagyon segítőkészen fogad bármilyen kíváncsiskodót.

cucka 2010.01.28. 21:23

Újabb játék

Alapvetően szeretek kapni, és tudom, hogy elcsépelt, de adni talán mégjobban. Persze a magam sajátos feltételeivel. Azaz, ha van időm ráhangolódni a megajándékozott félre és akad elég energiám személyreszabottan ajándékozni. Mert annak csak úgy van értelme. Ezért is mentem bele a Vicger femilinél látott keringőbe, hiszen egy évem van teljesíteni-hangolódni-kiötölni...

És a szabályok:

  • 1. Bárki játszhat, akinek blogja van.
  • 2. Az első 3 ember, aki kommentet ír ehhez a bejegyzéshez, saját kézzel készített ajándékot kap.
  • 3. Ezt az ajándékot, az elkövetkező 365 napban kell eljuttatni a szerencsés nyerteseknek
  • 4. Előre kell fizetni úgy, hogy ezt a felhívást közzéteszitek a blogotokban

És most hátradőlve, izgatottan várom a 3 leggyorsabbat, aki szívesen fogadna tőlem valami tájjellegű manufaktúrát.

10 komment

Címkék: játék

1. észrevétlen elrobogott mellettünk-velünk a nyugodalmas gyermekágyas időszak, azaz Minka elmúlt 6 hetes. Hogy mennyire volt nyugodalmas? Asszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Minka egy hetes kora óta ismét dolgozom, közben költöztünk, mindezt javarészt négyecskén abszolválva. Voltam nagyon fent, ilyenkor könnyes szemekkel dúdorásztam a szépkékszemű feketehajúmnak, hogyaszongya: Oda vagyok magáért! A fekete hajáért, egyetlen egy szaváért, mosolyáért. Oda vagyok egészen! A szívembe bevéstem. Hallgassa meg ha kérem a kérésem. Szeretném ha szeretne, rám nevetne! Nem kívánom sokáig, csak örökre...stbstb, és róttam pár karikát a pokol tornáca körül, szigorúan mélyrepülésben.
Valahogy most mégis könnyebb minden, mint Hunornál. Minka egyszerkelős továbbra is, úgy beleolvad a mivilágunkba, hogy néha komoly lelkiismeretfurdalással is küszködöm, hiszen alig jut időm-időnk rá. Ő meg nem követeli ki úgy, mint anno Hunor. (egy árnyalt példa: Minka a költöztetők siserehadát békés szunyával fűszerezte majdanvolt nappalinkban, amikor a kanapé kivitelére került a sor, az egyik kedves szállító finoman megkért, hogy tegyem át máshová aludni ezt a null-kilóméteres kislányt még mielőtt őt is be nem fóliázzák...) 
Méretek: 5670 gramm, és 62-es ruciméret (nem nyújtóztattam, nemtom mekkora centikben)

2. A vidéki lét szépségei: ma be kellett utaznunk a fővárosba, korán keltünk, készülődtünk -volna, kiderült nincs víz, sem az alsó, sem a fölső szinten. Rövid keresgélés után, családunk feje megállapította az éjszakai minusz 20 fok szétfagyasztotta a vezetékeket. Hurrá! pontjókor. Kellemes állapotban ügyintéztünk, én majd' leharaptam a postai alkalmazottak fejét, majd a könyvelőnkét is... hazaértünk, várom a szerelőt-előző tulajt, akárkit, aki a poros lakunkba vizet csihol, bármilyen megoldás érdekel! Előző tulaj megérkezik, bizonygatja, hogy náluk ilyen sose, mondom dejó, merpersze, nálunk még ez is. Alsó szinten toporgunk, hősünk csavar-teker, majd pillanatok alatt dől az összes csapból a víz, merperszehogy minden létező helyen kinyitottuk, majd elfelejtettük elzárni. Hálás kutyaszemekkel várom a megoldókulcsot, hogyan is sikerült ezt íly könnyedén, hiszen HuncomMinkámApja véráldozatok árán sem tudta, pedig már a vízóraaknánk vízóráját is eltörte. (nem, aszongya nem ő volt, így találta...), nomeg az ujját is elvágta és mártírként jóalaposan mindenfelé szétkente vérét.  Papa mosolyog, kérdezi volt-e lent Hunor, mondom, mindig velem-mellettem csattog, perszehogyigen. Na, mert akkor elzárta a főcsapot. Nézek Huncra, kérdezem Te voltál? Sikítva, gurgulázva röhög és bólogat. Én megsemmisülten folytam le a fal mellett. Viccelődik a kisravasz. Kb 5 boldog évet vett el mindkettőnk életéből, de sebaj. Lesznek még kamaszok is.

3. kaptam vala Nani barátosnémtól egy különleges és lelketmelengetően szép díjat, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök. A mostani krejatív blogger díj engem kicsit emlékeztet  két tavalyi társára. Az akkori szabályoknak megfelelően büszkén ki is helyeztem a logót az oldalsávomba, ám a mostani szabályok szerint 7 titkot is fel kellene lebbentenem magamról, de ezt is megtettem már egy másik játék során.
Nos, önhatalmúlag rendbontó leszek és durcáskismalacként a díjat ugyan megköszönöm, ám tovább nem adom, nem lenne igazságos, hiszen olyan kevesekhez jutok el újabban... meg kicsit kivetettem magam a blogtársadalomból... talán megcsömörtem, talán csak ismét más irányt vesz az életem, fenetudja.

Mindenestre: KÖSZÖNÖM!

cucka 2009.10.23. 10:57

Éppen egy éve

... talált el egy képzeletbeli játék, melynek lényege volt, hogy merjünk nagyot álmodni, merjük leírni, majd 1-2-3 éven belül tekintsünk vissza rájuk és konstatáljuk: mennyire vonzottuk be őket, mennyire teljesültek legtitkosabbjaink avagy esetenként mennyire ellenkező irányba indultunk el, mennyit változtunk.

"1 év múlva, 2009. október 23.:
Elsőszülöttem csodálattal lesi a KisTesót, szívélyesen próbálja játékba invitálni, aki ugyan még csak rövid ideje érkezett közénk, mégis kellően felkavarta unalmasnak eddig sem nevezhető életünket. A majdnemkétéves Huncmester már vidáman csicsereg, a környéken mindenki ismeri,  és szinte szusszanásnyi pihenőt sem engedélyez sem nekem, (ennek hála, KisTesóra várva, nem is dobtam magamra egy laza 20-ast), sem a felfutó rendelőben sokat dolgozó HuncApunak. Üres perceimben burkolatok, falfestékek és lakáskiegészitők prospektusát bújom... hiszen már megtaláltuk az álomházikónkat..."

S hogy mi az, ami megvalósult belőle?

Hunor egyelőre még a pocaklétben élő Minkalányt lesi csodálattal, kínálgatja mindenféle földi jóval, csőrös pohárból vízzel, kekszdarabkákat dugdos a köldökömben, jajjneki, ha egyszer szabadlábra kerül... nem ússza meg a kiflicsücsköt, akárcsak Sóginő anno HuncAputól. 
A majdnemkétéves Huncmester már valóban vidáman csicsereg -a maga nyelvén- és a környéken is hírös, ismert. Laza huszast sem dobhattam magamra (asszem 5-öt sikerált ezidáig mindösszesen), a megálmodott szusszanásnyi pihenő hiányában. Zapjuk sem pihen, az előbb említett okoknál fogva, és valóban sokat dolgozik.
És igen... valóban prospektusokat bújok, igaz a költségvetésünkbe nagyálmok nem férnek bele, én mégis álmodozom, hiszen már megtaláltuk az álomházikónkat...

És hogy mit érzek most?

Az arcomon forró könnyek folynak végig, mert boldog vagyok, mert úgy élek, ahogy mindig is szerettem volna, mert a nehézségek ellenére itt vagyunk egymásnak és én már másra nem is vágyom... talán csak annyira, hogy adjanak az Égiek kellő erőt óvni és szőni a csodahálót magunk köré, mely megtart és megvéd mindentől... mert csak így alkothatunk mi megbonthatatlan egységet...

cucka 2009.10.10. 11:09

Régiúj addikció

Az ősz beköszöntével, ismét hatalmába kerített a régiúj genetikailag öröklött szenvedélyem. Kötök. Ennek kapcsán bogarászom a blogokat, oldalakat, hogy aztán újfent rájöhessek arra, hogy sok új változás, -az Anyutól örökölt, és a nyolcvanas évek végén megjelent, Divatos kötésminták névvel ellátott zsebkönyv és ilyetén kaliberű társai óta-, nem történt. Ami viszont tény: a fonalak és a kötőtűk varázslatosan megújuló világa elbűvöl és magával ragad. Árban és kreativitásban csillagos ég a határ. 

Minkának keresve valami édibédi kiskötöttet akadtam rá az alábbi játékra: (a képre kattintva és teljesítve az ott található feltételeket, egy különlegesen szép kötőtűkészletnek lehetsz a boldog tulajdonosa, amennyiben a sorsolás Neked kedvez...)

cucka 2009.07.21. 14:24

Mosolydíj

"Abban a pillanatban, amikor egy embert megszeretünk, belebújunk, és látni kezdjük. Ha csak rövid időre megszeretsz, meglátod, ki lakik bennem, és olvasni tudsz a múltamban és a jövőmben."   (Müller Péter: Örömkönyv)

Ösmét egy díjjal gazdagodtunk, és ráadásként egy olyan díjjal, amire igazán büszke vagyok, hiszen számomra a pozitívitás, a mosoly, az örömszerzés nagyon fontos dolog. Az effajta visszajelzések pedig lelketsimogatóan azt bizonyítják, hogy jó az út amin járunk, hogy képesek vagyunk önmagunkból adni a nagyvilágnak és akadnak az olvasóink között olyanok, akiknek képesek vagyunk mosolyt csalni az arcukra.

Ezt a díjat Ilgyától és Lilitől kaptuk, vagynak szigorú szabályok ismét, de most valahogy úgy érzem, nem szándékozom senkinek továbbadni ezt a díjat. Azaz, de: Mindenkinek. Hiszen a kedvencblogjaim azért a kedvenceim, mert szeretek oda járni, mert kedvelem a naplók íróit és nekem is kellemes perceket okoznak a mindennapokban.

... és igen, még ha néha olyannak is tűnik, hogy személytelenek ezek a díjak és előbb-utóbb mindenkit körbejárnak, azért valójában bájosan hájkenegetőek...

2 komment

Címkék: blog játék

cucka 2009.07.01. 13:48

BlogCukorka

Egy kedves zúgblogom oldalán találtam az alábbi játékot, melyet nagyon kreatív kezdeményezésnek érzek a babablogok világában, ugyanis ezidáig ilyet csak scrap- vagy kézimunkás blogokban láttam. A játékra lehet jelentkezni a föntebbi linken vagy az alábbi fotóra kattintva.
A lényege röviden: a blog profiljával megegyező ajándékcsomagok kerülnek felajánlásra a blog tulajdonosa által, melyre hozzászólásban lehet jelentkezni meghatározott ideig, majd a blog-gazdi kisorsol a jelentkezők között egy nyertest.

Remélem, sokak érdeklődését  felkeltettem ezzel a játékkal!

cucka 2009.05.12. 21:17

Csak egy játék...

BíborLili hívott most táncba, és tette mindezt egy olyan keringőbe, amelyre azonnali késztetést éreztem, hogy eleget tegyek, így a délutánom diszkrét pityorgással telt, miközben nosztalgikus zenéket kellett hallgatnom... szigorúan válogatás céljából.

1. Nevezz meg egy olyan énekest, vagy zenekart, akit szeretsz!
2. A kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból.
3. 6 embernek dobd tovább a pöttyöst!

Mostani hangulat-ingadozásaimhoz leginkább Ákos dalai passzolnak, aki amúgy is nagykedvenc.

Férfi vagy, vagy nő?

"Most kell élned. Most élned kell. Hited az ős-eredet gyökerén növekszik, ha hagyod. Hagyd hát. A Férfi az Istent keresse, a Nő az Istent kereső Férfit."

 

Írj magadról!
"Megíratlan könyv vagyok
Sok-sok fehér lappal,
Festhetsz rám tiszta képeket"

 

Hogyan írnád le az előző kapcsolatodat?

"Annyi mindenről álmodtál,
De idegen ágyakban ébredtél,
Kevés volt amit megtudtál,
Mert alig hitted, ha értettél..."

Milyen a jelenlegi kapcsolatod?

"Ha százszor születnék, akkor sem lennék boldogabb"

 

Most hol lennél szívesen?

"az áhítat lassan átitat,
S hogy itt lehetek, most megköszönöm."

 

Mit gondolsz a szeretetről?

"Nem értem, hogy mi kényszerít, hogy megváltozzunk.
Elfordulunk egymástól és bezárkózunk.
Jó lenne, ha úgy élhetnénk, ahogy gyermekként hittem,
Fájdalmak és örömök összekötnek minket,
A szeretet mindig segít!"


Mit kérnél, ha egy kívánságod volna?
"Csak legyen kenyér és legyen bor,
Legyen békesség köztünk mindenkor"

 

Továbbgurítanám a lasztit - a teljesség mindennemű igénye nélkül-  jajjdenehézválasztani, szóval MátéAnyu Beának, Eriberinek, Hugomaminak, Mazsolának, Szösszömnek és végül, de nem utolsó sorban Masikának. (és persze, most is örökérvényű a szabály, hogy bátran vegye-vigye, aki csak kedvet kapott hozzá! )

cucka 2009.01.21. 17:24

Gyermekkori emlékek

Nagyon reméltem, talán kimaradok ebből a játékból, sokáig azon gondolkodtam, legyek-e ünneprontó és utasítsam-e vissza vagy egészen egyszerűen csak tegyek úgy, mintha megfeledkeztem volna az egész felkérésről?!

Az elmúlt években drága pénzen megtanultam azt, hogy a földi élet túl rövid ahhoz, hogy másokkal és önmagunkkal ne legyünk őszinték, hogy szavainkért és tetteinkért ne vállaljunk felelősséget...

Viszont továbbadni nem fogom, mert szerintem már mindenkinél járt... ha mégsem és  kedvet kap hozzá bárki, nosza!
Akkor kezdjük...

Ami először eszembe jut az a mindenbajtmegoldó anyaszag. Szüleim sokáig vártak rám, hosszas -kapcsolatukat is igencsak próbáratevő- várakozás után, a házasságuk 7. esztendejében érkeztem. Talán ezért, talán az egykeségemért, első éveimet szeretetburokban töltöttem. Biztos voltak súrlódások, hiszen Anyu az Anyósával élt egy fedél alatt és sokkalta több kompromisszumra kényszerült, mint amit a józan ész elbír... valahogy ezek az ellentétek hozzám mégsem jutottak el, Anyu szeretetpajzsa felfogta előlem az összes negatívságot.

Születésem után, nagyon hamar visszament dolgozni, ennek ellenére két éves korom utánig mégis szoptatott engem. Hogy hogyan oldotta meg, örök rejtély marad számomra.

Ha tehette, mindenhová magával vitt. Órákon át rótta a köröket velem az utcán, a parkokban, miközben lassacskán bevásároltunk.

3 évesen rápróbáltunk a házunkkal szemben működő óvodára, de három napos sztrájkomnak köszönhetően (mindent bevetettem: volt ott földhözvágólagos hiszti a nyílt utcán, könyörgés, és egész napos! üvöltés az óvodában...), Anyu a családi tanács előtt kikönyörgött nekem egy kis haladékot. Éppen egy évvel később önként és dalolva én kértem, hadd járhassak óvodába. Emlékszem, mindig Anyu jött értem, és sosem kellett ottaludnom, ebéd után már jöhettem is haza. Egyszer, hazafelé menet legugolt mellém és így tettük meg az utat hazáig, mondván, hadd lássa, milyen az élet a törpék világában...
Volt egyszer egy néptáncos óvodai előadás, talán anyák napi, erre már nem emlékszem pontosan. Nagyon nem akartam elmenni, pedig első sor közepén táncoltam. Előző este kiböktem Anyunak, hogy azért nem akarok résztvenni az előadáson, mert a partnerem köpköd. Anyu azt tanácsolta, ha köpköd, rúgjam bokán. Így tettem. Az előadás röhögés miatt megbukott: ő köpködött- én rugdostam. Mindezt középen, első sorban.

Rengeteget énekelt, főként reggelente, általában így ébresztett.  Sokat táncoltunk, bohóckodtunk a tükör előtt, csomó gyerekdalba beleszőtt engem is... Rengeteget mesélt, mindenből mesét fabrikált pillanatok alatt, így Fogtündér mellett, nekünk házi használatban volt Zokni- és RuhaTündérünk is.

Nyaranta koszorút font nekem búzavirágból és a földön ülve együtt nézegettük a várukat építő hangyákat, vagy négylevelű lóherét keresgéltünk, amiket aztán könyvek lapjai közé rejtettünk, és azt találtuk ki, ha a könyv újra a kezünkbe akad, szerencsét hoz a négylevelű...
Imádtam a hétfőket: azidőtájt sokkal kevesebb volt a tévében amúgy is a műsoridő, és hétfőnként egyáltalán nem volt adás. Az a nap volt nálunk a játéknap. Ilyenkor kicsit korábban volt az ebéd, és aznap fürdetésig társasoztunk 3-asban Apuval. Fürdés után esténként diavetítés volt a szobámban, a kedvencem Zebulon volt, egy álmos kismedvéről szólt, aki kispárnájával végigkullog az erdőben, nyugodt zugot keresve álmához, de sehol sem talál ilyet. Szakadtra néztem ezt a mesét.
Mesemondásos-beszélgetés után volt egy rítusunk Anyuval, hogy miből alakult ki, már nem emlékszem. Ő mindig Szép álmokat! kívánt, megpuszilt, én pedig azt válaszoltam, Jó nikkelbolhásokat!, és már fordultam is befelé hónom alatt Elével, a plüsselefánttal.

Mindig kézimunkázott valamit. Sokszor bánom, hogy bennem csak az alapok rögzültek,  így az én kezemből sosem fognak életre kelni olyan csodák, mint az övéiből.
Oviból hazajövet együtt főztünk, volt saját vágódeszkám, nyújtófám, edénykéim. Istenien főzött Anyu, én hiába készítem el ugyanazt az ételt, követve az ő keze által írott receptúrát, sosem sikerül visszahoznom a konyhámba az Ő ízeit.
Telente együtt szánkóztunk, korcsolyáztunk, kockárafagyásos állapotig és rengeteget nevettünk. Apu szerint majomszeretettel lógtunk egymáson, ma azt gondolom, ennek a szeretetnek köszönhetem azt, ami most vagyok...

A suliban osztályelső voltam, viszont a magaviseletemmel voltak gondok. Ma már tudom, azért vettem részt minden balhéban, hogy ne tartsanak strébernek a többiek... Bármit követtem is el, tudtam Anyu még akkor is nőstényoroszlánként kiáll értem a suliban, ha utána otthon át fogjuk beszélni a dolgokat.

Barátnők voltunk, igazi anya-lánya kapcsolat volt a mienk. Tizenévesen éjszakákon át pusmogtunk, mindenféle nőcis és egyáltalán nem nőcis dologról. Titkokat osztottunk meg egymással... és mégis annyi minden kimaradt...

Az első unokájának a születését nem élhette meg... furcsa, de valahogy ittragadt belőle egy darabka bennem... a  magabiztossága, a féktelen szeretete... most lenne 58 éves...

Mára virradólag kaptam meg Katától és Pihütől, kedves blogtársaimtól, ezt az újabb kitüntetést, díjat, amely inkább egyfajta baráti ölelést, egymásragondolást jelent számomra.

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.
Lényege, hevenyészett fordításban: Ha blogolsz, hiszel a 'proximitásban' a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!
Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Világ életemben grafomán voltam, bár egyetlen naplóm sem húzta pár hétnél tovább, esténként lusta voltam bejegyezni az aznap történteket, így mire legközelebb bejegyeznivaló kedvem támadt, már rég nem volt semmi sem aktuális. Így hát gyermekkori naplóim nagy százalékban ilyen és ehhez hasonló mondatokkal voltak teletűzdelve "annyi minden történt amióta nem írtam..." vagy éppen az aktuális szerelmem tárgya lett lecserélve, míg az előző oldalakon az volt a vezérmotívum, hogy hurrá, XY végre rámmosolygott és nem hiába grasszáltam előtte napokig-hetekig, az aktuális bejegyzés már arról szólt XY kőbunkó, node a Gipsz Jakab... ő az igazi! Szóval, ehhez a virtuális naplóhoz sem fűztem igazán vérmes reményeket, talán ezért sem említettem az első időkben senkinek, féltem, csak egy fellángolás lesz, ami hamar elmúlik... ma azt gondolom, szerencsére nem így történt, hiszen nagyon sok virtuális kapcsolat alakult barátsággá, napi kapcsolattá.

És akkor következzen az én nyolc megölelgetnivaló blogbarátom, a teljesség mindennemű igénye nélkül:

Ingrid: az övék volt az első blog, amit elkezdtem olvasni, és talán az ő hatására kaptam kedvet az íráshoz, neki köszönhettem, hogy első pillanattól mertem hinni Hunor létezésében. Nagyon sokszor ápolgatta lelkemet önzetlenül... majd megejtettük oly sok év után az első személyes találkozást is és onnantól nem volt megállás! Mindig meg tud lepni egy-egy új arcával, egy-egy sokáig rejtegetett jellemvonásával.

Bíborlili: ha valaki beleolvas, soha többé nem fog tudni az írásai nélkül létezni... nekem, konkrétan elvonási tüneteim vannak, ha valamiylen oknál fogva nem tudom őket olvasni... bár mazochista módon, néha azt csinálom, hogy napokig nem nyitom meg az oldalukat, és így ömlesztve többnapnyi történéshez jutok. Már alig várom a személyes találkozót... addig meg csak blogbarát!

Szilvi: tetszik örökös nyüzsgése, ötletei, az, hogy kétgyerekes családanyaként meg tudott maradni belül gyereknek, hogy játszi könnyedséggel veszi az akadályokat. Imádom a humorát, az őszinteségét, a szarkasztikus cinizmusát.

Eriberi: a blogtali óta talán még kedvesebbek lettek számomra... igazi húsvér emberek ők, csodálatos kis családot alkotnak, tetszik a temperamentus természetűk... és tapintható köztük a harmónia, a szeretet... szívem csücskei ők is...

PocakosIldi: jó érzés újra pocakosnaplót olvasni és együtt izgulva várni a születést... és végre egy olyan egyedi napló, amelyben nem köszön vissza más blogok szóhasználata.

Gemini: három csodaédes kislány mindennapjai. Csak csöndben, megilletődötten pillogni lehet a szülők olykor emberfeletti erején...

Lyndy: ha három kívánságom lehetne, az egyik az övék lenne...

Nani: nagyon jó lenne, olyan igazi összeropogtatós öleléssel magamhozszorítani őt...

és nekem lesz egy bónusz magyarázatnélküli simogatós ölelésem Béjbnek...

6 komment

Címkék: játék

Titkon bizakodtam, hogy megkapom ezt a labdát Valakitől, mert kora gyermekkorom óta,  szinte anyatejjel szívtam magamba a könyvek szeretetét, tiszteletét.

Bár nem volt ez mindig így... amikor egészen kicsi voltam imádtam Anyu kiscucka szája íze szerintire alakított estimeséit, betéve tudtam a Grimm meséket és ha Anyu csalni szeretett volna és a feledés jótékony homályába burkolni a főszereplő egyes kalandjait, lerövidítve ezáltal az esti időtartamot, rendszeresen figyelmeztettem őt, hogy ez bizony kimaradt... Amikor iskolába kerültem, Anyu nem értette, mért tiltakozom minden idegszálammal a betűk megismerése, és szavakká alakítása ellen. Egy ugyancsak mesemondós-filozofálgatós estén végül sírva kiböktem, hogy én tudom azt, ha megtanulok olvasni, ő soha többet nem fog nekem mesét mondani... sosem felejtem el, ahogy akkor magáhozölelt és miközben nyugtatólag simogattam a hátam, megígérte, hogy addig fog esténként mesélni, amíg én szeretném, de higgyjem el, ha megtanulok olvasni, és megérzem, mekkora hatalom lesz a kezemben, én fogom kérni, hogy hadd olvassak magamválasztottat esténként. Hittem is meg nem is, de egy próbát megért... ekkor már nem sírtam, kicsit erőt adott a biztos háttér, talán még fogadtunk is, hogy én aztán soha le nem cserélem őt száz meséskönyvre sem! Mert így voltunk mi mindig: barátnők...
Aztán valóban rákaptam az ízére, kiskamasz koromban egymás kezéből téptük ki a friss könyveket, olyan is előfordult, hogy amíg Anyu ebédet főzött én olvastam a könyvet, amíg tanultam, Anyu vette bírtokba. És egy idő után rendszeressé vált, hogy az ajándékba nekem szánt könyveket kikutattam és még mielőtt megkaptam volna, kiolvastam őket.

Talán így történhetett, hogy nem lehetett az a kemény vizsgaidőszak, az az ólmos esti fáradtság, hogy én ne olvassak aktuálisan valamit (esetenként valamiket, mert volt kisebb könyv az utazásra és vaskosabb az ágy mellett). Ha sokat kellett utaznom a munkahelyeimre az utat végigolvastam, talán egyedül Hunor születése okozott némi zavart: közel két hónapos koráig nem volt affinitásom semmit se olvasni, szabad perceimben is inkább őt csodáltam álmában.

A MátéAnyuja Bea által invitált játék lényege, hogy összesítsünk kicsit és említsünk meg 5 darab tavaly olvasott könyvet. Szerencsére többtucatot tudnék kapásból megemlíteni, így inkább kiválasztom azt az ötöt, mely mély hatással volt rám:

Irving Stone: A napsugár fia - Van Gogh élete. Kissé optimistán ezt a könyvet vittem be szülni, persze odabent egyetlen oldalt sem voltam képes elolvasni belőle és magamban olvashatatlannak minősítettem, aztán valamikor nyáron a kezembe akadt és rengeteg kellemes percet szerzett.

Pearl S. Buck: Nők pagodája. Őt kedves Ingridemtől kaptam, hogy ne csak limonádé irodalmat olvassak. Csodálatos könyv, mely magával ragad és elrepít egy idegen világba, egy számunkra teljesen más kúltúrába.

Robin Maxvell: Boleyn kisasszony és Boleyn Anna titkos naplója . Erre a könycsemegére éppen a laszti felémdobója hívta fel a figyelmemet, azóta is hajkurászom az író egyéb műveit is, valamint a Boleyn lányokról fellelhető összes irodalmat.

Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végződnek Csáth Géza örök kedvencem, az ő novellái balzsamként símogatják a lekem bármely időben.

Kathleen Winsor: Amber ez is egy történelmi alapokon nyugvó regény, a 17. századi Angliába kalauzol el, olvasmányos, története rabul ejtő és magával ragadó.

És most jönne az a rész, amikor tovább kellene passzolnom a játékot. Az a baj, hogy ismét későn reagáltam és szerintem már mindenkin végigsöpört ez a hullám is... nomeg az előző továbbpasszolóssal is úgy jártam, hogy oda passzolgattam, ahol már járt... így én nem adom tovább, viszont ha olvas olyan Valaki, aki még nem játszott ilyet és kedvet kapott, rajta, ne habozzon és emlékezzen vissza a 2008-as könyvélményekkel teli évére!

3 komment

Címkék: játék

Masika Lilije dobált meg minket orvul egy kósza hógolyóval, melyet azon sebtiben készülünk tovább is dobni, nehogy tócsává olvadjon a távfűtéses lakásunkba...

A játék első részét határozottan jó ötletnek tartom, már nagyon rég óta készülök egyfajta összesítőt írni arról a napról, amikor Hunorvirág úgy érezte, megérkezik végre közénk. A második részére inkább magam válaszolok, nem szívesen adok szavakat a fiam szájába, talán, mert nem vagyok egészen biztos abban, hogy amit én leszűrök a viselkedéséből, azt ő is pontosan így gondolja/gondolná. Persze az én pszichózisomból nem kell semmifajta messzemenő következtetéseket levonni, van  profánabbik oka is: már gyerekként is úúútáltam a szereplők bőrébebújós fogalmazásokat...

Hunor:

Horoszkópja: Nyilas
Csecsemő: már kiskorában önálló és független. Mosolygós, életvidám baba, aki állandóan nyüzsög. Szereti a társaságot, a nyüzsgést, ha emberek veszik körül. Az alváshoz biztonságra és nyugalomra van szüksége, különben nem lehet leállítani az állandó pörgésből. (hogy ezt hamarabb mért nem olvastam el?!)
Gyermek: azonnal feltűnik mindenkinek, ellenállhatatlan és nagyon elszánt, igazi egyéniség. Mindent megtesz, hogy elnyerje mások rokonszenvét, gyakran hangoskodással hívja fel magára a figyelmet. (kipipálva)
Szeret sok mindent kipróbálni, de hamar ráun a dolgokra. Ha felesleges energiáit nem tudja mire használni, hisztis lesz, feszült, csapkod és tör-zúz. (pipa)
Nagyon szeret beszélgetni és kérdezni. Szeretetéhes, de ő is éppúgy szeret adni, mint kapni. Ha nem érzi érzelmileg biztonságban magát, könnyen megsértődik, vagy butaságokat kezd csinálni, csak hogy felhívja magára a figyelmet, megszerezze a vágyott személy szeretetét. (ez még folyamatban van, de könnyen el tudom képzelni ezt is, szép kiscsalád leszünk, már látom...)

Ez történt a születése napján:
Vlagyimir Putyin orosz elnök pártja, az Egységes Oroszország éppen e napon nyer az oroszországi parlamenti választásokon.
Hazánkban Törő György, szekszárdi iparművész harmadmagával ember nagyságú betlehemi jászolt készített, mely az adventi hetekben volt látható Szekszárd főterén.
Kislakunkban éppen
3. napja vajúdgattam, hol rendszeres, hol rendszertelen fájásokat produkálva. Mivel papíron is enapra voltam kiírva szülni, a kupaktanács (nőgyógyász-szülésznő-HuncApu, aki már nem bírta a többnapja felgyülemlett stresszt), úgy döntött, ideje látogatást tennem a kórházba, ahonnan már nem jövök haza 2:1 állapotban.

A nap híres szülöttei:
1762 – Festetics Imre magyar főúr, genetikus
1873 - Nyilasy Sándor festőművész
1909 - Garay György, Liszt Ferenc- díjas hegedűművész
1933 - Komjáthy György a Magyar Rádió zenei szerkesztője
1947 - Sami Géza szobrász, képzőművész
1973 - Szeles Mónika, teniszező
1981 - Britney Spears (áhá, szóval innen a Britni őrülete!)
 

És akkor innenstől önző módon én következem:

Ha nyernék a lottón: megépítetném álomházikónkat, nem sürgetne az idő, alaposan kiválaszthatnánk minden odaillő alapanyagot és talán kicsivel kevesebb idegeskedéssel építkezhetnénk, mint az ismerettségi körünkből jópáran. Már csak egy jogsi és egy biztonságos kisautó hiányozna az életemből. És jótékonykodnék. Nagyon sok ötletem lenne (már van) hozzá.

Rossz szokásom: ha valami viharfelhő beárnyékolja életem, általában azokon töltöm ki, akiket a legjobban szeretek, velük vagyok a legtürelmetlenebb, legundokabb.

Ha koffein: kávé, bárhol-bármikor. Egy habos forró csodával engem mindig le lehet venni a lábamról.

Színeim ruhában: fekete-barna, rózsaszín. A kékkel továbbra sem tudok jóban lenni, max farmer szinten.

Most mi van rajtam: édibébi piros macinaci, rózsaszín malacpapucs, narancssárga póló... asszem, tudok élni!

Ha háziállat: bioágymelegítő macska forevör, bár néha az örökös porszívózáskor rádöbbenek, a legjobb lenne, ha semmilyense lenne... persze, ezek csak fellángolások.

Ahol 10 év múlva látom magamat: sokgyerekes családanyaként, valahol a pilisi régióban.

A legutóbbi jó, ami velem történt: Hunor habkönnyedén, egyszeri ébresztéssel aludt ma éjjel.

S akit én is szívesen eltalálnék a hógolyóval: Mazsoláék, MátéAnyuBeáék, Mickalánynak, Pocakos Macskuszék (hátha legalább egy kis időre el tudom terelni a gondolatait a jelenről).

cucka 2008.11.30. 13:09

Köszönjük!

Nem, bundáért nem zárták ki Huncost a játékból, hanem ma reggel (éjjel?) véget ért a szavazás, a versenyt toronymagasan megnyerte Hunor, minden rá leadott voksot ezúton is nagyon szépen köszönünk Mindenkinek! Nélkületek nem sikerülhetett volna!

Levélben küldött értesítőben megtudtuk, Hunc nyereménye egy 25 %-os kedvezményre jogosító vásárlási utalvány, valamint egy kisebb ajándékcsomag. Az elkövetkezendő 3 hónapban pedig nem nevezhető be újra a játékba. (bár szerintem sosem fogom újra megtenni...)

(amit picit sajnálok, az az, hogy mivel ma éjjel állították le a versenyt, nem lehettem 1000. szavazó... bár gondolom, ezzel nem vagyok egyedül)

20 komment

Címkék: játék

cucka 2008.10.28. 08:33

Játék-hullám

Tavaly sikerült valahogy kicsusszannom a bűvös, hét-titkos játék alól, idén viszont én sem úszom meg, nem maradtam ki belőle én sem. Sok felkérésnek eleget téve (Kata, Csillagbaba, Bogi, Bakacsimba és Ildi -linkjeiket megtaláljátok a jobboldali sávban), én is megosztom a legféltettebbeket...

Szigorú szabályok is vannak, melyek szerint a minket kipécéző célszemélyt illik belinkelve megemlíteni, majd 7 különleges vagy hétköznapi dolgot elárulni magunkról, és végül nem marad más hátra, mint 7 újabb személyt kijelölni titkai feltárására. 

1. pár éve rendesen kirántotta az élet a lábam alól a talajt, amikor elvesztettem a szüleimet... talán, még az életbenmaradás is nehezemre esett akkoriban...
2. nagyon fontos számomra mások véleménye, egy negatív kritika (főként, ha jogos is!), napokra megbénít és belémfojtja a szót
3. született segítő vagyok, mindig mindenkinek mindenben... fizikai fájdalmat okoz, ha mégsem tudok... igyekszem megtanulni, hogy nem húzhatok el mindenki elől minden falat...
4. imádom az új könyvek illatát, a frissen nyomtatott újságokat. (talán éppen ezért, nomeg az elveim miatt, sosem voltam hajlandó interneten könyvet olvasni)
5. a tükörtojásos perverzióm: amelyik tojást én megeszem, az csak szép, szabályos, rajzolt tojgli lehet, nem maradhat nyunyákos a fehérje része és nem sülhet nagyon át a sárgája. (magam sütöm inkább, így nem lehet benne hiba). Kívűlről haladok befelé, előbb csak a fehérjéjét fogyasztom el, majd mikor már csak a gömbölyded és érintetlen belseje marad meg, óvatosan kiszürcsölöm a sárgáját, így egyetlen csöppje sem vész kárba.... Tükörtojást csak itthon fogyasztok. Zárt ajtók mögött.
6. közel 25 éven át aktív körömrágó voltam
7. imádom a tisztítószer illatú lakást, de képtelen vagyok folyamatos rendet tartani magam körül, (számomra értékesebb az együtt töltött idő, mint a csillli-villi lakás), az idegenkezűség bevonását még gondolati síkon is képtelen vagyok elfogadni. 22-es csapdája.

Továbbadnám a titokvallósdit, Ingridnek, Mickának, LillusAnyunak, Zsibinek, Cukiéknak. (szerintem már Mindenkin végigment ez a hullám is)

14 komment

Címkék: játék

cucka 2008.10.23. 12:13

Álmodni kell!

És ha már egyszer álmodunk, merjünk nagyot álmodni! Vörösbegytől indult az alapötlet, akkor én is eljátszadoztam a gondolattal, majd tegnap este már Pöttyöm mézédes álmairól olvashattam, ma reggel pedig konkrét felkérésem érkezett Béjbtől, kinek jövőbeni pozitív álmaiban mi is szerepeltünk.

Nasakkor a szabályok:

Tessen szabadjára engedni álmainkat, vágyainkat, és szépen mondatokba fogalmazva leírni, hogy mit szeretnénk elérni 1, 2 illetve 3 év múlva, hogy hová szeretnénk eljutni, mit szeretnénk megvalósítani. Majd igyekezzünk ezeket nem el felejtve élni. És bízni benne és hinni, hogy megvalósítható, hinni a bevonzásban, a pozitív gondolatok erejében.
Eztán már más dolgunk nem akad, mint megjegyezni a mai dátumot és évről évre nyomonkövetni, mit sikerült megvalósítani (bevonzani) az álmainkból.

1 év múlva, 2009. október 23.:
Elsőszülöttem csodálattal lesi a KisTesót, szivélyesen próbálja játékba invitálni, aki ugyan még csak rövid ideje érkezett közénk, mégis kellően felkavarta unalmasnak eddig sem nevezhető életünket. A majdnemkétéves Huncmester már vidáman csicsereg, a környéken mindenki ismeri,  és szinte szusszanásnyi pihenőt sem engedélyez sem nekem, (ennek hála, KisTesóra várva, nem is dobtam magamra egy laza 20-ast), sem a felfutó rendelőben sokat dolgozó HuncApunak. Üres perceimben burkolatok, falfestékek és lakáskiegészitők prospektusát bújom... hiszen már megtaláltuk az álomházikónkat...

2 év múlva, 2010. október 23.:
Huncmanóval ovira próbálósat játszunk... közben KisTesó szedi szét az álomkuckónkat, mely távol van a nyüzsgő főváros zajától. Jó itt, végre elférünk kényelmesen, van pincénk HuncApu kedvenc borainak, mosókonyhánk, tágas nappalink és búboskemencénk. A kéményből cirmosan száll a füst az ég felé, a friss kenyér illatára még a környékbelieknek is mosolyra húzódik a szájuk. A cserekereskedelem újra virágzik: HuncApu kezeli az ebeket, a szomszéd Marika néni nagy tál túrós buktát hoz érte cserébe.

3 év múlva, 2011. október 23.:
Huncmanó szerelmes egy négyéves szöszke cserfesbe, ezért sajátos útvonalon kell az ovit megközelitenünk reggelente: érintenünk kell a kiscopfosék portáját, hátha éppen akkor indulnak ők is oviba. KisTesó minden reggel nyüsszög, hogy maradhasson csak kivételesen ma a Bátyjával ő is egész nap. Türelmes vagyok és az ÁTALUDT éjszakáknak köszönhetően kisimult. Szeretettel teli csodálattal nézem, hogyan bontakozik ki mindkét gyermekünk jelleme napról-napra egyre jobban. Hétvégente vendégektől zajos a ház, sütögetünk, beszélgetünk. Az indián nyár régnemlátott módon tombol, esténként, ha már ágybaparancsoltuk a lurkókat, elszopogatunk egy-egy pohár borocskát a teraszon, a sárguló lombkoronájú fákon legeltetve a szemünk és rádöbbenünk, hogy felnőttek a picik, jó lenne ha a gólya néni (vagy bácsi?) újból errefelé kanyarodna...  

Továbbguritanám én is ezt a játékot, szivem szerint az összes blog-barát álmaira kiváncsi lennék... mégis kiemelnék pár nevet, aztán a gyürü úgyis mindenkit körbeér: PocakosIldi, BiborLili, MátéAnyu (Bea), Mazsola, Pocakos Macsek és Micka.

19 komment

Címkék: játék

süti beállítások módosítása