cucka 2009.12.08. 10:06

CTG forevör

A tegnapi ctg gyors és rövid volt, Minkát álmában leptük meg, kicsit megriogatott az asszisztensnő, hogy 40-160 közti pulzusokat produkál a leányzó, irány az ultrahang, flowmetria (köldökzsinóráramlás: jut-e elég oxigén, tápanyag a kicsihez, ellátja-e még a lepény a neki szánt feladatokat...). A véletlenek ismételt összjátéka következtében sikerült az osztályvezető főorvos és egy másik, szintén rutinróka és tapasztalt nőgyógyász elé keverednem szekérderéknyi leletemmel, akik seperc alatt megnyugtattak: a CTG pillanatnyi állapotot rögzít, tehát, ha Ded alszik, akkor is mozoghat álmában egy minimálisat, a tappancsok meg az én pocakomra vannak erősítve, nem a gyerek szívére. Flowmetria teljesen rendben, lepény még mindig egyes fokban érett, sőt oly idilli szimbiózisunk, akár félidősen... Minki 3 és fél kiló körüli, bár ez ilyenkor már igencsak becsült érték, és szerintük nincs jelentősége... hááát, ezzel azért én tudnék vitatkozni.... a revidiált szülési dátumom pedig a december 12. Ezután már át kell gondolni a következő lépést: úgy, mint befektetés és szülésindítás...
Mindezek ellenére (vagy inkább emiatt?), továbbra is marad a kétnaponta ctg, meg a magzatmocorgás figyelés... ha nincs fél napig mocor, irány a kórház soron kívül.

HuncApu reggeli ébredéskor ösmét futott egy kört szerelmetes fia hajállapotának változtatása ügyében, számunkra is meglepő módon, de a kisfiatalember elsőre rábólintott a Figaróra. Így bekönyörögtem magunkat Kinganénihez, aki soron kívül beszuszakolt. Megérkezésünkkor Huncmaci azonnal átkéredzkedett fodrásznéni ölébe, őt szorosan átölelte, majd lerúgdalta csizmáit, letépte magáról a fölöslegesnek ítélt ruhadarabjait, kezébe fogott egy sajtos rudat és elhelyezkedett egy maga által kiválasztott székbe. És ott is maradt egyetlen moccanás nélkül, az egész művelet alatt, arcán kisfiús elégedettséggel, miközben mi olvadoztunk könnybelábadó szemekkel. Igen, kérem szépen, eljött ez az idő is... Mondjuk, nem ő lett volna, ha az attrakció végén a szépségszalon  ámuldozó hölgykoszorújától nem vasalja be az őt illető (?!) asztalon felejtett csokimikulást és nem kebelezi be együltő helyében.

Nagyfiú már... akármennyire is kicsinek érzem-látom én még őt...

Este pedig mézeskalács-gyártásba fogtunk... persze mindez annak fényében, hogy a mézeskalács még a szüléshez is jóljön majd... Hunc preferálja a nyers és összeállninemakaró tésztát, egy éjszakára pihentettem, összeállt, ma délelőtt sütjük ki... Közben csuklómba dörgölve szimatolom tanult barátném ajánlásával a muskotályzsálya illatanyagát, kapkodom a homeós bogyeszokat, iszom a palástfű-málnalevél teát és várom a csodát... mondjuk az éjszaka érkező hidegfront úgy megkínzott, hogy olyan haskeményedéseim voltak, hogy majdhogynem négykézláb abszolváltam a mosdómeneteket...

Délelőtt megejtettük a soron következő újabb ctg-nket,  Minkaleányka oly mértéken jól érzi magát odabent, hogy esze ágában sincs még kibújni a fészkéből -legalábbis  a gép szerint semmiképp. A mai ügyeletes orvos-szülésznő kombó -lassan már tényleg tragikomikumba csap át ez az egész- a leleteim láttán egy újabb időpontot tűzött ki szülési célul: mégpedig a december 19.-ét. Persze, azt az apró tényt továbbra is mindenki figyelmen kivűl hagyja, hogy a fogantatás dátumát ismét majdnembiztosan be tudom lőni, ennek fényében még éppen időben vagyunk, Mikulásbácsi vagy akár a második adventi gyertyagyújtás is hozhatná Minkust... Elvégre az advent amúgy is az eljövetelről szól...

Hunor kétéves mérföldköve mellett a beszédfejlődése sem mehetett el nyomtalanul, ugyanis ma csípőből kibökött pár új szót. A kocsiban ülve hátranyújtottam az utazás alatt nélkülözhetetlen nógrádi ropiját, erre hanyag eleganciával közölte, hogy "köszi". HuncApuval döbbenten néztünk össze, Beszédesünk nem volt hajlandó ismételni, csak mindenttudóan vigyorogni. Meglátogattuk HuncNagypapát, Hunor virágszál a kocsiból kilépve olaszos "Páppá"-val üdvözölte, koradélután HuncNagyit láttuk vendégül, akit dumagépünk következetesen "Ágyi"-nak titulált, majd a kádban ücsörögve egyetlen egyszer Nagyinak is kimondta. Kétévesünk bezsebelt egy raklapnyi szülinapi ajándékot és egy bő fél évre való Mikuláshozta édességet...

Az egész napos pezsgés hatására, ma korán kidőlt a sorból és édesdeden alszik... már nem is mondom, de annnnyira ideális lenne ma egy este/éjjeli kórházi menet...

A tegnapi ctg oly mértékben jól sikeredett, hogy optimista lelkülettel tértem haza, ugyanis közös történelmünk során először fordult elő, hogy a gépre kötve szép szabályos 30-35 másodpercig tartó 7 perces fájásokat produkált a kiskisasszony! (mondanom sem kell, hogy én naiva már megint azt hittem, estére útnak indul a királylány...) Ezért közel egy órán át élvezhettem a kórház vendégszeretetét, valamilyen változásban bízva, közben onlájn izgult Huncom apja is, végül hazaeresztettek, majd röpke egy óra múlva minden a régi lett. Azaz semmilyen fájás, se rendszeres- se rendszertelen. Már nem is izzítok be senkit, totál fölösleges.

Igyekszem élni az eddigi mindennapjaimat, bár sokkal terhesebben, mint eddig, hiszen akármit is eszem-iszom, mostanra már állandó gyomorsavval küzdök, hű társam lett a savmegkötő és reggelente is bucilábakkal ébredek. Megboldogult lánykorom egyetlen formabontó kispiros cipellője jön már csak fel a lábamra- ez is necces, hogy meddig-, ezt anno csak azért vettem meg, mert tetszett a nemmegszokott színe és aznap nagyon rossz passzban voltam, ezzel igyekeztem valamiféle fényt csempészni borúmba. És mindezt tettem annak ellenére, hogy egy számmal nagyobb volt, mint az akkori lábméretem, mert csak ez az egy darab volt belőle. Hiába, fiatalság-bolondság. Most vizsont határozottan jól jön.

Mostantól ctg kétnaponta, így holnap délelőtt is, hurrá! Ezenkívűl megdőlni látszik mindenféle népi megfigyelés és babona, mely szerint csúcsos has fiú gyermeket jelöl, többedik gyerek nagyobb és hamarabb jön, mint ahogy a lányok is... stbstb.

Azért ha valaki pár héttel ezelőtt azt mondja nekem, hogy  én ezt a Minkalányt túl fogom hordani, na, azt én jól szemberöhögöm!

cucka 2009.11.30. 16:34

Kezdek telítődni...

Akik nyomonkövették mostani várandósságomat, vagy még esetleg az előzőt is, azok tudhatják, hogy míg Hunor napragyerek volt (azaz tankönyvileg napra pontosan fejlődött, napra pontosan tudtuk a fogantatását, minden kötelező és fakultatív ultrahangon korának napra megfelelően volt érett, és mindezt megkoronázva: a kiírás dátuma szerint érkezett is meg közénk), addig Minka -ebből a szempontból- igencsak hozzávetőlegesengyerek. (azaz két egymást követő ultrahangon sem felelt meg a becsült korának, méretbeli és hetekbeli eltérésekkel fűszerezte egész várandósságomat).

A legutóbbi ctg alkalmával megbeszéltük a szülésznővel, hogy a sokféle dátum és lelet között a mai napon megpróbálunk rendet teremteni és -stílusosan- közösen megszülni a valódi szülésem napját. A folyóson ctg-re várakozó kismamák legnyagobb örömére röpke másfél órásra sikeredett a mai monitorozásom, Minkának esze ágában sem volt felébredni, sem csikizésre-vakargatásra, sem szépszóra, sem heves felrázogatásra, sőt még csokival sem lehetett ébrenlétre bírni. (felajánlottam, szívesen visszajövök egy hajnal 3-as mosdómenet alkalmával, olyankor mindig ébren van a kiskisasszony... vagy akár most is, éppen készül szétrúgdalni a kecója falát...). Ezalatt egész kis orvosi konzílium gyűlt a szekérderéknyi leletem felé, volt nagy hümmögés, néha odavetett kérdések. A legnagyobb problematikát az okozza, hogy mint olyan, nekem sosem volt szabályos ciklusom, így Hunor szoptatása mellett sem rendeződött, sőt. Tehát a legutolsó Mikulás csapatok szerint már babáznom kellene, így az ez alapján történő számítás kilőve. Maradna az első ultrahang. Igenám, de az első ultrahang hivatalosan a 6. héten készült, ami a mai orvoscsapat szerint mégisinkább az 5. héten esett meg, ennek ellenére Minek akkori fejkörfogata egy 7. hetes magzatnak megfelelő volt. (?!). A hivatalos 6. hét szerinti megállapításra épült a kötelező 12. heti uhu, mely szerint akkor már 13+4 naposnak lettem titulálva. Ez alapján készült a 16. heti AFP és a 18. heti genetikai ultrahang is (azaz minden kicsit előrébbhozott lett!), és minidg egy kicsit idősebbnek nézték a leányzót, mint valójában.

Nos, a hosszas fejtegetés eredménye kapcsán egyre több szülési dátum is felmerült és sok másik elvetődött. Így a mai nappal egy újabb időpont került előtérbe, mégpedig a december 12. Mindennek ellenére a héten marad a csütörtöki és a vasárnapi ctg is.

Én már csak blazírt nemtörődöttséggel veszem tudomásul ezeket és elgondolkodom, hogy a 21. században tényleg van ilyen, amikor családiház értékű műszerek állnak rendelkezésre és minden ultramodern és lassacskán már a gyerek neme is előre programozott?! nem napokról van szó, sokkal inkább hetekről és nem elefánt vagyok, akinél 2 év a várandósság és mondjuk belefér egy-két hét ide vagy oda tolódás...

No mindegy, Minka jön, ha jönnie kell. És ami biztos, hogy ilyen helyre kis szöszke nyilaslány lesz. És pont. Már nem keresek jeleket és nem fedezek fel vélt vagy valós szüléses érzeteket. Mindamellett Hunor jósúr prognózisai is sorra megdőltek. Báááááár, ma fölöttébb bújósfajtájú a legényke...

 

 

 

 

 

cucka 2009.11.19. 18:55

Maseszülünk

Délelőtt túlestünk a 3. ctg-ken is. Hunormanó mindeközben HuncNagyinak igyekezett még emlékezetesebb születésnapot okozni. Jófej volt, reggel minimális tiltakozás után, utamra bocsátott, pár cuppanóst is dobált utánam, melyeket igyekeztem elkapdosni  még az ajtó bezáródása előtt.

Minkaleányka legaktívabb napszaka a délelőtt, egész pontosan a 10 és 11 óra közti időszak, (majd van egy délutáni edzése is, ezt olyan 6-7 órára időzíti), éppen ezalatt az idő alatt sikerült gépre kerülnünk. Az első 5 perc masszív csuklását, tappancs lerugdalás követte, szinte végig 180-as pulzussal kattogott, majd az uccsó 5 percben egész egyszerűen elaludt, így a pulzusa is normalizálódott. A legintenzívebb mozgolódása alatt is gépszerinti alig 60-as fájásokat produkáltam, így úgy érzem a világrajövetel prodzsekt valóban halasztva a hétfőn érkező hidegfrontig. Ez a langymeleg roppant jó hatással van a lelkemre is meg a fizikumomra is.

Kedden vár egy újabb ctg-vel egybekötött uhu. Reményeim szerint az utolsó lesz, és reményeim szerint megvárjuk még egyben, bár a szülésznő úgy búcsúzott, ha bármi van (értsd rendszeres 5 perces fájások vagy magzatvízcsordoga), azonnal hívjam, ha lehet már a kocsiból, a kórház felé menet.

Tegnap megesett a hajnali menettel megejtett vérvétellel egybekötött ctg is. Minkalányt lekenyereztem egy kis csokival, asszem 32 évembe telt -és egy kedves baráti ajándékba, nomeg, hogy Hunor egy óvatlan pillanatban felszakítsa a csokis-zacskót -az, hogy megtaláljam életem csokiját. Azaz a kedvencet. A nagybötűs CSOKIt. Soha rosszabbat.

Naszóval, ennek tükrében a leányzó hiperaktív volt, ezért se kaptunk dícséretet, bár minden rendben vele. Extra ultrahang most kimaradt, doktorbácsink késett-csúszott, én hajnal 7 óta ücsörögtem a pincefolyosón, inkább hazatértem az ítéletidőben. A pozitívum: majdnem kiolvastam az aktuális könyvem.

Aztán ma éjszaka végre-végre-végre egyvégtébe sikerült bő 8 órát aludnom, mindezt úgy, mint akit leütöttek. Sem Huncmaci nem rugdosott ki az álmomból, sem Minkalány nem morzézott valami roppant fontosat munkára buzdítva ezáltal a húgyhólyagomat. Meg is lepődtem a 9 órai ébredésen.

Hunormanó alvásai megérnének egy külön bejegyzést. Ha eddig azt mondtam, hogy igyekszik megélni minden pillanatot és alvásra gyakorlatilag nulla időt fecsérelni, erős túlzás volt. Napközben kitolja összeesős-bárhol elalvósig a szunyát, az estire ugyanez a jellemző. Órákban mérve: általában reggel 8-kor kel, délelőtt időtől és kismamás hangulatomtól teszem függővé, hogy lemegyünk-e, majd ebéd, utána rápróbálás egy alvásra. Általában otthagy, 10-ből egyszer hajlandó aludni, viszont, ha látja rajtam, hogy fekvő üzemmódú vagyok, békésen elszöszmötöl rajtam a kisautóival, vagy elnézegeti Vukot. (ha mégsem alszik, délután 4-5 körülre dől ki KO-sra, ez a rosszabb... ilyenkor még éjfél-1 körül is dáridózik, felelőtlen szülei alvó gyűrűjében... noigen, hetek óta köztünk alszik ismét) Ha ő is elalszik 2 magasságában, egy órás szunya után frissen-fiatalosan ébred, eszik-játszik, újabban kifestőkönyvezünk meg színesceruzázunk. Élmény. Vigyorog és tetszik neki az új móka.
Előbbre hoztuk a fürdetést, hátha felkiáltással, de mégse lett belőle. Így mire apjuk hazaér a csatából, csöppje már frissen-illatosan fogadja a vacsorához. Aztán, indul a buli! Kis játék, kis összebújás, majd alvás... helyett: játék, bírkózás, ugrálás, dögönyözés, oda-vissza... jobb esetben 10 körül elalszik, rosszabb a 11-fél 12. És reggel minden kezdődik előlről. Próbáltunk már villanylekapcsolásos retorziókat, eljátszani, hogy mi hullafáradtak vagyunk és már alszunk is, kismaci is alszik, Kokó és Natasa cica is alszik, az egész ház alszik... egyelőre semmi sem vált be. Bízom az időben, mely mindent megoldott eddig is. És még a beszédfejlődésére sem foghatom, mert az majdnem stagnál, azaz dehogy is, míg el nem felejtem, lett egy új szavunk: úúúúú (a gyöngébbek kedvéért, a szívószálat hívja így... sosem fogom megérteni mért...).

Szóval így megoldódott egy hónapok óta visszatérő kérdés: hogyan is fogunk Minka születésével elférni a hálóban? Hát ma megszületett a döntés, Hunc csodaszép ágya helyet cserélt a régi rácsosával, miután jól megbeszéltük nagyfiammal az alábbiak szerint:
Mi (Hapu-én): Hunor, hol van az ágyad? Hunor vigyorog, mutogatja az ágyát. Mi: és hol alszol? még jobban vigyorog, mutogatja a mi nagyunkat. És ha megszületik Minka ő hol fog aludni? kis gondolkodás, szemöldökráncolás, majd rámutat a sajátjára, de azért kiböki ányim. (messzemenő következtetéseket nem akarok levonni, de számunkra ez azt jelentette, aludhat ott Minka, de azért a tulajdonviszonyokat időben illik letisztázni a későbbi félreértések elkerülése végett...). Hunor, az az ágy nagy a Minkának, kicseréljük a rácsosra, jó? vigyorgás, bólogatás, és újfent elhangzik az ányim szócska. (oké, kicserélhetitek, de attól még az is az enyém...). Kicseréltük, Hunor heves mutogatása és irányítása alatt. Ez is egy élmény volt. Így, ha Pelenkási uraság meggondolná magát és elkülönített sajátszobás magányra vágyna, megtehetné.
Egészen kézzelfoghatóvá kezd válni ez a szülésesdi... lassan, tényleg elsimulnak a dolgok körülöttünk...

És ma van a 3. házassági évfordulónk. Különösebb izgalom már nem jár át, inkább csak rácsodálkozom, hogy mennyi minden történt velünk ezalatt a 3 év alatt, hogy mennyire gondtalanul fiatalok voltunk még... Mintha nem is 3, hanem 13 év telt volna el... Lett egy csodaszép nagyfiúnk, mindjárt érkezik a picilányunk, lett sok-sok ráncunk, szerencsére, ha a mérleg serpenyőjére kellene dobnom őket, egyforma arányban állnának a nevetéstől-vidám percektől  és a szomorkodástól-gondoktól keletkezettek...és ez így is van jól...

cucka 2009.11.03. 18:59

Minka első ctg-je

Szerét ejtettük ma délelőtt a kombinált csomagomnak, elviekben vérvétel + uhu + hüvelyváladék + ctg lett volna, de hajnal hétre nem éreztem magamban az erőt, hogy végigcsináljam a sort, így a vérvételt a jövő keddi ctg-vel kapcsoltam inkább össze.

Minka komatózusan aludt, többszöri hasfelrázásra és Balaton szelet bevetésére sem volt hajlandó felébredni, így közel egy órán át pittyogott monotonul a pocakomon a kütyü, gyakorlatilag egy darab méhtevékenység nélkül. Nabezzeg, ha a tegnapi hidegfront közeledtekor lett volna a ctg, talán még szülésre is benntartanak, egész dezsavüm volt intézkedés közben meg-megállva, fájásokkal tarkítottan, levegőkifújásokkal gazdagon megspékelve. Most már tényleg össze kellene állítanom a kórházi pakkunkat, erről jut eszembe...

Az ultrahang meglepetéseket tartogatott több szempontból is. Elsőként kisasszonka végre-végre a saját korának megfelelő méretekkel rendelkezik, ráadásként napra pontosan! A másik észlelés sajna, már nem ennyire pozitív: a monitor nézegetése közben a doktorbácsi, miközben diktálta a méreteket, egy eddig sosem hallott mondattal zárta a leletet: jobb láb varus állásban. Persze, azonnal rákérdeztem, hogy ez mit is takar, mire könnyedén rávágta, ez azt jelenti, hogy nincs elég helye a leánykának és befelé fordítja  bokától a jobb lábát a leányzó, azaz csámpás. És ilyenkor mi a teendő? Leginkább semmi, tornáztatni kell, esetleg speciális cipők és kinövi viszonylag rövid időn belül... A dokibácsi érezhette rajtam a feszültséget, mert ugyan nem járna, de felajánlotta, a jövő heti ultrahang mellett ösmét rápillant Minkaleányzó böcsös csülkeire.

Számokban:
Egy magzat koponyavégű hosszfekvésben.
BPD (koponya haránt átmérője): 92 mm
HC (fejkörfogat): 322 mm
AC (haskörfogat): 303 mm
FL (combcsont): 71 mm
Jó szívműködés, jó életjelenségek. Telt gyomor és hólyag, norm. veseállomány.  Jobb láb varus állásban (bővebben erről itt olvasható/látható, kicsit utánaolvasva nem dobódtam fel a dolgoktól...). Lepény a mellső falon tapad, I. fokban érett, átlagos mennyiségű magzatvíz.
Súlybecslés: 2870 gramm.
Vélemény: Grav. s. 36+0 a biometriai adatok alapján.

Minka feje, nagyon lent van már, igencsak beékelődve (ezt mondjuk érzem is rendesen...), méhszáj még zárt ugyan, de már felpuhult. (ez azt jelenti, hogy ugyan még nem nyílt ki, de már nem is zár olyan szorosan). És ez jóóóó!

cucka 2007.11.29. 17:31

5. NST-nk

Megérkeztünk, még mindig semmi... azaz, méhnyak hossza ismételten rövidült C 1000-re (1 cm-re) csökkent, viszont a méhszájam masszívan zárt. (Nőgyógyászok gyöngye látva elkeseredett arcomat, mely szerint mi már sose szülünk, alaposan megvizsgált... nem volt egy kellemes érzés, miközben kézzel próbált "rásegíteni" a tágulásra :S) A CTG-nk tökéletes, Hunc mocorgott is, meg rúgdosódott is. Ha vasárnapig (a kiírt időpontig) semmi változás nem történik, hétfőtől naponta kell CTG-re mennünk, és maximum egy hétig hordhatom túl Hunorkát, mert beindítja a szülést... bár én azt gondolom, most kellően rásegítettünk a  tágulásomra, legalább abból a szempontból, hogy már tudom, mit kell éreznem, ha eljön a  mi időnk (mert állítólag azok a fájások hasonlatosak lesznek a mostaniakhoz! ).
A napok óta érezhető derékfájások és a gátam körüli feszülgetések pedig már a jóslófájások maguk! (azaz tágul a kismedencém) :)

És van egy titkom és majd megesz a  fene, mert megígértem és nem mondhatom el, nem mondhatom el, nem mondhatom el!!!! :S

10 komment

Címkék: ctg

cucka 2007.11.23. 19:54

Negyedik NST-nk...




Indulás előtt kicsit feltúrbóztam Huncot: kapott finom habos kávét tejszínhabbal és "édes pillanatok" vaniliás csodafinomat! :) ...szóval lekenyereztem a kicsimacsót ;)...  beestünk a  CTG-re, ugyan most sem a  hiperaktivitásáról volt híres, de legalább voltak komolyabb megmozdulásai is! :) Így hát: hazajöttünk és úgy tűnik a szülés bizonytalan ideig elhalasztva! :D ...bár a szülésznők egymás közt megbeszélték, hogy kész diliház a  mai nap, ma 6 nemvárt szülés "esett be" és mi lesz még éjszaka?! Hiába no, hidegfront van! :)))

Ezúton is köszönöm az aggódó sms-eket, emaileket, telefonhívásokat Mindenkinek! :) És továbbra is ígérem, ha valami történik, jelentkezem! :) Szép és nyugodt éjszakát Minden pocakos és nem-pocakosnak egyaránt! ;)

11 komment

Címkék: ctg

cucka 2007.11.23. 10:45

Harmadik NST-nk

Reggel 5-kor ébredtem, a  megszokott pisilési kényszerem kielégítése után sem tudtam már visszaaludni és kemény is maradt a pocakom. Nem vagyok már izgatott a vizsgálatoktól, mert tudom mi vár rám: vérvétel és NST.
8 órára oda is értünk vérvételre (véralvadás+vérkép), elsőre nem sikerült megszúrnia, (pedig az a  hölgy volt, aki eddig halál rutinosan vette tőlem a  vért!), második bökésre jól szétdurrantotta a vénámat, majd cseppenként lefolyatta a csőbe a kívánt mennyiség töredékét, miközben végig a  tűt mozgatta bennem... :S Ezekután átbattyogtunk CTG-re, gondoltam már ott sem érhet semmilyen meglepetés, hiszen első alkalommal le akarta rúgdalni a  CTG-s tappancsokat, másodjára vena cavazott.... de úgy látszik, az én kicsifiam mindig tud meglepetésekkel szolgálni! Most éppen aludt, gondoltam, ennél nagyobb baj sose legyen! Közben végig kemény volt a  pocim, ezt meg is beszéltük az asszisztensnővel. A CTG-t végző szülésznő félidőben közölte próbáljuk meg felébreszteni, mert nem lesz jó így, meg fog kelleni ismételni a  vizsgálatot. Hunc egy-két heroikus rúgásra tett kísérletet, majd visszaaludt. (gyakorlatilag magzatmozgás nem volt, viszont ütemes és nagyon mély férfias szívhang az igen! :) ). Kezemben a lelettel kerestem egy nőgyógyász bácsit, aki miután kikérdezett pár terhességi adatomról, azt ajánlotta jöjjünk vissza este és ismételjük meg a  vizsgálatot, mert ebből akár szülés is lehet!
Most itt tartunk, Hunc továbbra sem óhajt mocorogni (pedig tejbegrízt is csináltam neki vagy inkább magamnak?! ;) ). Fruzsival konzultálva abban maradtunk, pihengessek ma, az esti NST után beszélünk és ha az esti is indokolja, lemegyünk Fehérvárra és megvizsgál.
Nem tudom, mit kellene éreznem, gondolom, valami magasztosabb, fájdalmasabb valamit... de nekem csak az elmúlt napok óta tartó poci-keményedéses-érzésem van, semmi más...szerintem, nem fogok még szülni... hiszen, nincsenek is fájásaim... Na, meglátjuk, mindenesetre, most ledőlök olvasni...

7 komment

Címkék: ctg

cucka 2007.11.16. 12:06

Második CTG-nk

Kisfiam tegnap jól ránkijesztett... megérkeztünk Székesfehérvárra, megismerkedtem a szülésznőmmel -Krisztina-, kölcsönös szimpátia. Nőgyógyászok gyöngyének még akadt egy kis rendelnivalója, addig Krisztina CTG-re kapcsolt és ekkor hirtelen minden felgyorsult körülöttem. A bal oldalomon feküdtem és alig volt Hunornak szívhangja, megkértek forduljak a  hátamra, így sem volt semmi , végül a jobb oldalamon feküdve, egyre intenzívebben "magához tért" a  fiam, de ekkorra már Fruzsi is mozgósítva lett, előttem pedig tizedmásodpercek alatt minden lejátszódott. Senkinek sem kívánom ezeket a pillanatokat, mindezt úgy, hogy mindenki nagyon kedves volt, sokan álltak körülöttem és látszólagosan higgadtak voltak, de tapintható volt a  feszültség. Mint utóbb kiderült "csak" vena cava szindrómázott. (a terhesség előrehaladtával háton fekve vagy bizonyos oldalon feküdve -egyéneknél változóan- a súly ránehezedik a gerinc mellett futó erekre, ezáltal megnő a  mechanikai nyomás, az erek könnyen összenyomódhatnak, nemcsak a bélfodorban, hanem a hasi fő vénában -vena cava inferior- is. Ilyen esetekben romlik a magzati keringés, mivel a méhbe futó erek közvetve a  hasi aortából erednek és a vena cavaba folynak vissza).
A biztonság kedvéért a gépen maradtam még egy fél órát, addig  Krisztina végig mellettem ült és beszélgettünk, ismerkedtünk. Jobboldalamon feküdve már nem produkált semmi negatívat Hunc, bár nem volt túl mozgékony, sőt inkább aluszékony.
Fruzsi meg is vizsgált, méhszájam még mindig teljesen zárt, a változás, hogy már nem C 3000 -es minősítést kapott a méhnyakam, hanem C 2000 -est (rövidült a méhnyak hossza 2 cm-re!). Alapos Fruzska (most már nem írhatok róla mást, mert kiderült Ő is olvas! :DDD ) megnyugtatásunkra készített egy ultrahangvizsgálatot is, megnézendő a köldökzsinóráramlást (flow), hogy valóban minden rendben van a  gyerekkel. Természetesen igen. Mostani méretei:
- BPD (koponya átmérője): 95,5 mm (még mindig nagyfejű! :) )
- TAD (mellkas átmérője) : 90,2 mm (és nagyhasú is! :) )
- FL (combcsont hossza) : 74,5 mm (tiszta apja ez a gyerek! :) )
És bizonyítottan még mindig fiú! :DDD  Nagyon aranyosan viselkedett UH alatt, eltakarta pufi arcocskáját, amikor meg látni engedte, cuppogott (bár TáltosApu szerint azt közölte éppen velünk, hogy mindannyian megszívjuk, mert olyan dugó lesz Pestre menet ...és így is történt! :DDD )
Ha már így elhúzódott ottlétünk, Krisztinával végiglátogattuk a szülőszobát és környékét, rengeteg kérdésemre kaptam most választ. TáltosApu is végigjárta az osztályt, ő is kérdezgetett (pont neki ne lett volna kérdése?! :))) ). Összességében elégedettek voltunk a  látottakkal, a  hallottakkal. És megnyugtatott Krisztina személye is. Ebben a  kórházban a "bevett" szülés közbeni fájdalomcsillapítás a nitrogén oxid gáz beszippantása (indokolt esetben) és egyelőre hagytam magam lebeszélni az EDA-ról (epidurális érzételenítés) ...aztán majd kiderül, mennyire bírom a  fájdalmakat elviselni és mennyire vetkőzök ki önmagamból (inkább ettől az állapottól "tartok" és nem a  szüléstől. De most mindenestre nagyon pozitívan állok elébe! :) Csoda fog történni, még ha fájdalommal is jár, de a végén a  kezemben tarthatom a  kisfiamat...
Ma délelőtt pedig ittjárt a védőnénink és megdícsért a kiságy és pelenkázó elhelyezés miatt, meg azért, hogy sok mai szülővel ellentétben, mi úgy döntöttünk, hogy az első időszakban velünk egy légtérben alszik a pici. (aztán meg majd legyen szívünk kipakolni a  másik szobába :S) És nagyon tetszett neki, hogy maradtak a  macskák is, bár próbáltam elmagyarázni Kokó cicának, hogy amíg itt a "néni", látványosan ne feküdjön be az ágyunkba, de  mindhiába! :D Orsival (a védőnővel) már csak szülés után fogunk találkozni, mindenesetre nagyon jól elbeszélgettünk (egy olyan 2 és fél órát maradt itt ;) )

cucka 2007.11.09. 15:57

Az első CTG-nk :)

Megvolt az első CTG-ként! Esküszöm úgy izgultam, mintha a fiam Nobel díj átadására készültünk volna, de legalábbis is a diplomaosztójára! :))) (vagy az első ultrahangok egyikére, amikor még minden olyan bizonytalan volt?!...;) ). Természetesen Hunc nagyon jól teljesített és végre HuncApu is szembesült fia hihetetlen mennyiségű és milyenségű mozgásaival! Néha olyan hangos lett a masina, hogy attól féltem, leáll a működésben, ilyenkor HuncApu arcán egyhe rángásokat véltem felfedezni...nemtom, hogy fogja bírni a  szülést! :S A CTG-t értékelő doktorbácsi meg is jegyezte, hogy mennyire élénk és mozgékony kisfiú! Mondtam, én ezt CTG nélkül is érzem a  nap minden órájában! :)))) Szóval, egyelőre még nem szülünk, hiába riogatnak mindenféle elefántlábak! :))) Mondjuk általában estére nézek ki nagyon lepukkanva, tegnap estére is már lüktettek a  csülkeim  és mindig azt hiszem, ennél már nem lehetnek puffadtabbak és mégis! :)))) Viszont ma éjjel szinte "denevér" pózban aludtam (2 nagypárnát raktam a  lábaim alá) és ébredéskor meg is volt az eredménye: visszakaptam a régi lábaimat...igaz, csak pár óra erejéig! :)))
Annyira meghatódtam ma ezen a  vizsgálaton...ezidáig sosem éreztem ennyire "bensőségesnek" a viszonyunkat Hunccal. És ma először, ahogy hallgattam szívdobbanásait, érzékeltem mocorgásait, és néztem HuncApu megilletődött arcát miközben szorongatta a  sálamat és a  kabátomat jöttem rá, hogy soha ennyire közel még nem éreztem magamhoz Őket. Hogy mi most már egy igazi család vagyunk...hogy pár nap és mindez kézzelfoghatóvá is válik...édes kicsi fiam...annyira boldog vagyok, hogy eldöntötted, hogy hozzánk érkezel!

Az élet profánabb pofonja: most már biztos, hogy munkáltatóm tavaly nem nyújtotta be az adóbevallásomat a  nevemben, csak elkészítette, aláíratta velem és valahogy "elfelejtette" beadni és befizetni. A hétvégén megpróbálom megszülni a papírkáimból a  bevallásomat és hétfőn ott kezdek az APEH-ban szánva-bánva bűneimet és könyörögve, nézzék el nekem, gyarló alkalmazottnak, a  bírságot és azt, hogy megbíztam a  munkáltatómban! Valamint vessenek előrehaladottan áldott állapotomra egy bűvpillantást és dolgozzák föl minél hamarabb a bevallásomat!
Hejdeja zéletszép! Csuhajja...

2 komment

Címkék: ctg

Ha már az állatoknál tartunk: Vörösbegy totyog, akár egy aranyos kiskacsa, és lassan haladunk a  bálnakorszak felé... upssz... itt jegyezném meg, én itt tennék egy kis kiltérőt az állatok között: bevállalom az elefánt lábakat! :))) Már este a  vacsora tálalás közben éreztem, hogy valami nagyon furcsán működik a  lábaim körül, mintha nehezemre esne a  járás, ólomlábaim lennének. szimpla kíváncsiságból felrántottam a  nacit csülkeimről és sírógörcsöt kaptam: én eddig ilyet még nem láttam: eltűnt a térdem és vaskos parizerek vették át az uralmat combtól lefelé! :))) Természetesen lepihentem azonnal, várva, hogy reggelre újra visszakapom a  régi lábaim, de sajna most nem történt meg a  csoda! :S  Aztán a  nap záróakkordjaként le szerettem volna gugolni, amiből fenékrecsüccsenés lett, amit már HuncApu sem tudott tétlenül nézni, fel akart segíteni, de  botrányba fulladt a  kísérlete, így inkább elkúsztam az ágyamig...:S (vajon az elefántok hogy csinálják, hogy azt a vaskosan duzzadt valamilyüket -térdüket- olyan játszi könnyedséggel tudják be- és kihajlítani?! :)))) )
A héten kezdődik a  CTG ( kardiotokográfia). Még ide is be kellene jelentkeznem. Ez a  vizsgálat a  magzati szívműködést, a méhösszehúzódások erősségét és milyenségét méri. A kismama pocakján két érzékelőfejet helyeznek el: ezek
fájástevékenységet és  szívműködést figyelnek meg. A kismama is kap a  kezébe egy nyomógombos készüléket, melyet magzatmozgásonként kell megnyomni. Az adatokat a  gép az idő függvényében görbéken ábrázolja. Közben teljes hangerővel hallhatjuk magzatunk szívhangját. (ezeddig mindig irigykedve hallgattam a  kórház folyósóján elhaladva a kiszűrődő szívdobbanásokat, most viszont a saját kisfiamét fogom hallgatni...:) istenem, el sem hiszem, hogy már itt tartunk!) Amennyiben a  pici átmeneti vagy tartós oxigénhiányos állapotban van, a  kapott görbénk eltér a  szokásostól. Maga a  vizsgálat 20 percet vesz igénybe és a 36. héttől hetente kell elvégeztetni.
Összekapcsoljuk a  kellemeset a hasznossal, megpróbáljuk péntekre időzíteni a CTG-t és a szülésznői találkozást, meg a szülőszobával való ismerkedést is. Holnap pedig védőnő délben. Újabb mázsálás következik (asszem a hétvégei nagyevések nem múltak el nyom nélkül ;) ) vizeletvizsgálat (nincs-e benne cukor vagy fehérje a  terhességi toxémia miatt), és el kell döntenem azt is, ki lesz Hunc gyerekorvosa. Ez azért is fontos, mert ő állítja össze a baba kezdeti patika kelengyéjét, ami pár nélkülözhetetlen baba-ápolási és köldökcsonk-ápolási csodaszert tartalmaz. A védőnőmmel azt is megbeszéljük, mikor teszi tiszteletét Hunc szerény hajlékában, mert még egyszer sem járt nálunk! :)))
Aztán délután villámlátogatást teszünk szülővárosomba, a bürokrácia nagy úr és bizonyos papírokat csak személyesen tudok elintézni...:S... és csak csütörtökön délkörül-koradélután  érkezünk haza.
Ma este pedig színház, már alig várom! :)))

Úgy érzem, ezen a héten sem fogunk unatkozni kisfiammal! :)))
süti beállítások módosítása