Régi adósságomat törlesztem most, leginkább magamfelé. Szeretnék bemutatni Nektek pár kedvencet, akiket talán már ismertek-szerettek is, és akiket nagy szeretettel mentek el a virtuális füzetecskémbe.

A sort kezdeném Nanival, aki a veleszületett kreatívságát kihasználva, előbb a saját kislánya babaszobáját álmodta meg, majd később barátok-ismerősök kérésének eleget téve, dekorációs hungarocell figurák gyártásába fogott. Eddigi munkái ITT találhatóak, kérésre bármilyen méretben és színösszeállításban vállalja a kedvencek elkészítését, jutányosan- rövid határidővel. (már amennyire egy 14 hónapos cserfes mellett működhetnek a határidők).  A gyerekek karácsonyi ajándéka ITT található, de a gyerekszobánk kaotikus állapota miatt még zacskóban hevernek, ám ígérem, amint legalább az egyik méhem gyümölcse birtokba veszi a szobáját, dekorálom-fotózom-pótlom.

A lakberendezés vonalán haladva említeném meg az alábbi oldalt is. Hosszú időn át el lehet veszni a honlapon, így már tudom, miként fogom létrehozni a fotós álomfalamat a gyerekek képeiről az étkezőben, a mifotóinkból a hálószobánkban, de ugyancsak ötleteket meríthetünk szobaátrendezésből, ha érkezik a kistesó, és virtuálisan még azt is megtudhatjuk, milyen színű lesz álmaink babaszobája, még mielőtt nekiesnénk a föstékkel a valós életben. És már azt is tudom, hogy ezt jövőre biztosan ki fogom próbálni!

Aztán az örök kedvencem: EZ. Imádok a sok szívetmelengető játék közt bogarászni és nosztalgiázni. (emlékeztek pölö erre?) Újra gyereknek lenni...

...majd hirtelen felnőni és nyálösszefutva megkívánni egy kedves bor-barátunk, a csillagszemű borász-szőlész semmivel össze nem hasonlítható frizzantéját.

(és már el is terelődtem a sok rosszról. meg kell tanulnom megkeményíteni a lelkem és csak azok véleményét átengedni a szűrőmön, akik igazán fontosak nekem. csak nehéz. bő 10 év személytelen fővárosi lét után, fájdalmasan nehéz visszazökkenni egy "mindenki-mindekit ismer és mindenkiről mindent tud" közösségbe, annak minden előnyével és hátrányával. nehéz  a hátbatámadások ellen védekezni. és talán nem is kell. )

Tegnap megesett a hajnali menettel megejtett vérvétellel egybekötött ctg is. Minkalányt lekenyereztem egy kis csokival, asszem 32 évembe telt -és egy kedves baráti ajándékba, nomeg, hogy Hunor egy óvatlan pillanatban felszakítsa a csokis-zacskót -az, hogy megtaláljam életem csokiját. Azaz a kedvencet. A nagybötűs CSOKIt. Soha rosszabbat.

Naszóval, ennek tükrében a leányzó hiperaktív volt, ezért se kaptunk dícséretet, bár minden rendben vele. Extra ultrahang most kimaradt, doktorbácsink késett-csúszott, én hajnal 7 óta ücsörögtem a pincefolyosón, inkább hazatértem az ítéletidőben. A pozitívum: majdnem kiolvastam az aktuális könyvem.

Aztán ma éjszaka végre-végre-végre egyvégtébe sikerült bő 8 órát aludnom, mindezt úgy, mint akit leütöttek. Sem Huncmaci nem rugdosott ki az álmomból, sem Minkalány nem morzézott valami roppant fontosat munkára buzdítva ezáltal a húgyhólyagomat. Meg is lepődtem a 9 órai ébredésen.

Hunormanó alvásai megérnének egy külön bejegyzést. Ha eddig azt mondtam, hogy igyekszik megélni minden pillanatot és alvásra gyakorlatilag nulla időt fecsérelni, erős túlzás volt. Napközben kitolja összeesős-bárhol elalvósig a szunyát, az estire ugyanez a jellemző. Órákban mérve: általában reggel 8-kor kel, délelőtt időtől és kismamás hangulatomtól teszem függővé, hogy lemegyünk-e, majd ebéd, utána rápróbálás egy alvásra. Általában otthagy, 10-ből egyszer hajlandó aludni, viszont, ha látja rajtam, hogy fekvő üzemmódú vagyok, békésen elszöszmötöl rajtam a kisautóival, vagy elnézegeti Vukot. (ha mégsem alszik, délután 4-5 körülre dől ki KO-sra, ez a rosszabb... ilyenkor még éjfél-1 körül is dáridózik, felelőtlen szülei alvó gyűrűjében... noigen, hetek óta köztünk alszik ismét) Ha ő is elalszik 2 magasságában, egy órás szunya után frissen-fiatalosan ébred, eszik-játszik, újabban kifestőkönyvezünk meg színesceruzázunk. Élmény. Vigyorog és tetszik neki az új móka.
Előbbre hoztuk a fürdetést, hátha felkiáltással, de mégse lett belőle. Így mire apjuk hazaér a csatából, csöppje már frissen-illatosan fogadja a vacsorához. Aztán, indul a buli! Kis játék, kis összebújás, majd alvás... helyett: játék, bírkózás, ugrálás, dögönyözés, oda-vissza... jobb esetben 10 körül elalszik, rosszabb a 11-fél 12. És reggel minden kezdődik előlről. Próbáltunk már villanylekapcsolásos retorziókat, eljátszani, hogy mi hullafáradtak vagyunk és már alszunk is, kismaci is alszik, Kokó és Natasa cica is alszik, az egész ház alszik... egyelőre semmi sem vált be. Bízom az időben, mely mindent megoldott eddig is. És még a beszédfejlődésére sem foghatom, mert az majdnem stagnál, azaz dehogy is, míg el nem felejtem, lett egy új szavunk: úúúúú (a gyöngébbek kedvéért, a szívószálat hívja így... sosem fogom megérteni mért...).

Szóval így megoldódott egy hónapok óta visszatérő kérdés: hogyan is fogunk Minka születésével elférni a hálóban? Hát ma megszületett a döntés, Hunc csodaszép ágya helyet cserélt a régi rácsosával, miután jól megbeszéltük nagyfiammal az alábbiak szerint:
Mi (Hapu-én): Hunor, hol van az ágyad? Hunor vigyorog, mutogatja az ágyát. Mi: és hol alszol? még jobban vigyorog, mutogatja a mi nagyunkat. És ha megszületik Minka ő hol fog aludni? kis gondolkodás, szemöldökráncolás, majd rámutat a sajátjára, de azért kiböki ányim. (messzemenő következtetéseket nem akarok levonni, de számunkra ez azt jelentette, aludhat ott Minka, de azért a tulajdonviszonyokat időben illik letisztázni a későbbi félreértések elkerülése végett...). Hunor, az az ágy nagy a Minkának, kicseréljük a rácsosra, jó? vigyorgás, bólogatás, és újfent elhangzik az ányim szócska. (oké, kicserélhetitek, de attól még az is az enyém...). Kicseréltük, Hunor heves mutogatása és irányítása alatt. Ez is egy élmény volt. Így, ha Pelenkási uraság meggondolná magát és elkülönített sajátszobás magányra vágyna, megtehetné.
Egészen kézzelfoghatóvá kezd válni ez a szülésesdi... lassan, tényleg elsimulnak a dolgok körülöttünk...

És ma van a 3. házassági évfordulónk. Különösebb izgalom már nem jár át, inkább csak rácsodálkozom, hogy mennyi minden történt velünk ezalatt a 3 év alatt, hogy mennyire gondtalanul fiatalok voltunk még... Mintha nem is 3, hanem 13 év telt volna el... Lett egy csodaszép nagyfiúnk, mindjárt érkezik a picilányunk, lett sok-sok ráncunk, szerencsére, ha a mérleg serpenyőjére kellene dobnom őket, egyforma arányban állnának a nevetéstől-vidám percektől  és a szomorkodástól-gondoktól keletkezettek...és ez így is van jól...

Aki arra tippelt, hogy nem fogom kibírni júli 15-ig ultrahangmentesen, az nyert egy hatalmas nyalókát, tegnap délután éppen útba esett a rendelő, és tényleg éppen be kellett ugrani valamért. Ha meg már ott vagyunk, Hunc bentlakó macskuszozott vidáman, akkor meg mért ne?
Szóval KisTesó hatalmas és mozgékony, kísérteties volt, ahogy pontugyanúgy belenézett az arcunkba, ahogy 2 évvel ezelőtt nagyokos bátyuskája tette. Viszont doktorbácsi legyen a talpán, aki erről a kölökről megaszongya mije is van a lába között, ugyanis befeléfordulva hasal a pocakomban. Viszont gyönyörű gerince van. Meg nagyon szépen pulzáló szíve. És valamit mutogatott folyamatosan a jobb kezével (talán fityiszt, hogy ugyse tudjátok meg mimvan?), ami számomra nem volt egyértelmű, HuncApu szerint  egészen nyilvánvalóan integetett. Ő az orvos, biztos a kölökkutyák is így szokják.

Amint Hunc kigyógyult a rejtélyes kórságából, lóra pattantunk és nyakunkba vettük a szóba jöhető peremfalvakat, házkeresgélés céljából. Mivel mindenhol tetőzik a Duna, így legalább saját szemünkkel is láthattuk, mennyire kiöntött (félelmetesen), többfajta embertípust is láthattunk (volt, aki élvezettel fotózta családilag a "katasztrófát" -őt idéztem-, sajátos módon: felváltva bicikliztek be a kiáradt Dunába a femili tagjai mosolyogva, míg Apuka szemből utasítgatott-kattintgatott... nem vagyok -mindig- rosszmájú, de kicsit megvidámodtam volna, ha éppenŐ beleborul. Ennyit a kárörömről mára), de az igazán jellemző a néma döbbenet volt mindenki arcán, a tisztelet a természet ereje előtt. (Hunor kavicsokat dobált a nagyvízbe, ő nem döbbent meg)
Visszatértünk egy korábbi ház-szerelemhez, asszem lókupec (vagy kalmár, vagy kereskedő) lehetett az uram előző életében, ösmét alkudozott egy gurigányit, minden tiszteletem az övé, ahogy teszi, sosem bántón, sosem arcpirítón. Most nálunk vagynak a tervrajzok, meg mindenféle értékbecslési papírosok, sok minden kell, hogy összejöjjön, de remélem, sikerül. Szép lenne. (túl szép)

Ma meg, míg a család férfitagjai meglátogatták a Dédit, engem beszabadítottak a svédáruházba. Jó volt, csak kár, hogy semmi sem figyelmeztetett, hogy amellett, hogy hétvégi tumultus van, éppen felújítás alatt is áll, így nehézkes volt bizonyos dolgok megtalálása, sárgaruhást meg még nehezebb volt találni, hozzáértő sárgaruhást, szinte lehetetlen. Viszont lett Mancinak kispárnája, meg kispaplanja, meg vidám ágyneműje, (aminek láthatóan nagyon örült!), aztán mégse ott délutáni szunnyog, hanem a miágyunk romjain.

Rendelés előtt még Római partoztunk is egy rövidkét, naívan sétafikkantani szerettünk volna, épphogy az Evezősig jutottunk egy gyors hekkezésig, a kerthelyiség alját is mardosta a kiáradó Duna. Félelmetes.

cucka 2009.05.18. 10:11

A nagyfiúk...

... már nagyágyban alszanak:

Hetek óta problémát jelentettek, Huncos rácsos ágyból való érdekes landolásai, melyek a fáradtságával egyenes arányban sikeredtek egyre rosszabbra. (kiesett, lengedezett a rácsos ágy tetején, beakadt a rácsokba...). Hetek óta tipródunk, melyik ágy lenne az az áthidaló megoldás, amely egy ideig megoldaná ezt a lehetetlen helyzetet. Ma már tudom, olyan rácsos ágyat kellett volna beszereznünk annak idején, melynek a középső rácsai a gyerek növekedésével, kiszedhetőek, így könnyebbé tehető a közlekedés számukra. Az akkori ágyválasztásnál viszont még nem értettem, miért lehet ez hasznos bárkinek is?!...
Végül erre a heverőre esett a választásunk, melyet Hunor oly nagy szeretettel vett birtokba, és oly lelkesen vette ki részét az összeszerelésében is.
(bár nem potyog le róla, azért első éjszakára, a biztonság kedvéért a lemászókához helyztem egy nehéz tönkönybúza szoptatóspárnát).

Végül, -mint a mellékelt ábra is mutatja- maradt a mi hálónkban a fiatalember, úgy döntöttünk, túl sok lenne a változtatás egyszerre. Hogy így hova kerül KisTesó ágya? Reménykedünk, hogy addigra már sikerül elköltöznünk innen, ahol Huncos azonnal különszobába kerül... KisTesó meg... követi a nálunk megszokottakat: a mi hálónkban kezdi ő is a pályafutását!

cucka 2007.10.08. 14:52

Bababútorok



Na, most már itt tartunk! Ma egész délelőtt HuncApu fúrt-faragott, (kicsit káromkodott ;), és az összes bútort azzal szereltette volna össze, aki kitalálta, hogy lapraszerelten árusítsák őket és most már tutibiztos, hogy nem lesz Legoja a  gyerekünknek, mert ő aztán sose többet nem legózik, ha végre vége lesz ennek a  felújításnak! :DDD ) , de  meglett az eredménye! Ide várjuk a Kisherceget! A pelenkázó fölé még polcot fogunk felfúrni, jobb oldalra meg egy kislámpát, de  a tegnapi állapothoz viszonyítva (amikor itt még méteres oszlopokban álltak a  könyvek!), egész babaszobás hálószobánk lett! :)))
És nem hiszitek, mekkora megnyugvást okoz mindez nekem... HuncApu egész nap azon vigyorgott, hogy hányszor mostam le és sikáltam át a kiságyat meg a  pelenkázót! :))) Végigpróbáltam többrendbeli babágyneműt is...:))) Jajj, olyan bizsergető érzés, ahogy közeledünk a  cél felé! :) Olyan erőt ad, hogy gyakorlatilag reggel óta talpon vagyok TáltosApu mellett és serénykedem! Már látom, hogy nagyon szépen alakulunk és mire Hunc megérkezik, minden a helyére kerül! És Hunc is jófejkedik: egész nap hagyott jönni-menni, igaz lekenyereztem egy kis baby Mozart-tal és többször lejátszottam neki az ágya fölötti forgó zenéjét. :)
Este érkezik Hunc fürdetőkádja meg az utazóágya. Egy nagyon kedves ismerősünk hívott fel tegnap és ajánlotta fel, mondván ugyan 4 éve volt véve, de  reméli, azért elfogadjuk, mert ő már biztos , hogy nem fog több babát szülni. Természetesen nagyon köszöntük (ezúton is köszi Zselyke!) és elfogadtuk! Még nem igazán tudom elképzelni milyen, mert valami több emeletes (?!) fürdetőkádat emlegetett Zselyke, de  majd holnap arról is készül fotó! :)
Túl hamar jártam indiántáncot tegnap...öregeink mégiscsak tudhattak valamit, mikor szájról-szájra adományozták tovább azt a  közmondásunkat, mely szerint "ne igyál előre a  medve bőrére!"...ismételten fennforgások vannak, mert nálunk semmi sem műkszik egyszerűen. Az a  bizonyos utolsó simítás nálunk kissé elhúzódik...mondjuk úgy keddig...és mindez egy egyszerű matematikai művelet miatt...rosszul számolták ki az előszobánk laminált padlólap mennyiségét, természetesen azt a fajtát, ami miatt TáltosApu leutazott hajnalok hajnalán Kecskemétre! Már a munkálatok sem zajlottak egyszerűen, a burkolók csak délután 4 óra után értek ide, aztán nem nagyon értettek ennek a  fajta járólapnak a lerakásához, végül valahogy mégiscsak magukra találtak és elkezdték lertenni HuncApu óvó pillantásától vezérelve. Abszolút idillikus kép volt: HuncApu Kikás számítógépasztalt szerelt össze, burkolóink pedig versenyt rakták le a lapokat. (nem ilyenek, mint ezen a  képen...akkor nem lett volna kifogásom a hosszas itt-tartózkodásuk ellen! ;) ) , én közben elbóbiskoltam a tévé előtt és csak a hangos szavakra ébredtem fel: TáltosApu nem válogatva szavait közölte, hogy nem hiszi el, hogy még egy egyszerű szorzást is le kell ellenőriznie...stbstb...ugyanis elfogyott a wc előtt a lap. 2 négyzetméterrel kevesebb lett!  A megoldás: a festő lemegy hétvégén Kecskemétre és megveszi az elszámolt mennyiséget és a  fiúk újrajönnek kedden...akkor talán tényleg kész leszünk!
Reggel viszont jött a  gázos fiú, seccperc bekötötte álomtűzhelyemet és ugyanannyi idő alatt nem kevés pénztől is megszabadított! (asszem, tényleg pályát tévesztettem! :))) ) HuncApu Jokkmokk Ikeás konyha asztalkánkat és 4 székecskénket szereli a  konyhába és feltűnő módon még egyet sem káromkodott! :))) Lehet, hogy mégiscsak ennyire könnyű ezeket összeszerelni? ;))) Vagy pedig már egyszerűen csak rezignálttá vált az eseményektől? Nevezhetjük ezt bemelegítésnek is, a  Hunc etetőszéke is innen való lesz, színben abszolút harmonizáló, csak sajna most nem volt raktáron és könyvespolcaink is lapraszerelhető állapotban állnak a  nappaliban.
A modellkedésről meg csak annyit, hogy nagyon jó dolgokat talált ki a  barátnőm: annyira praktikus és hordható darabok és nagyon nőcisek! :))) Tulajdonképpen ez most olyan igazi ruhapróba volt, ott volt a varrónő és csak a  gyakorlati oldaláról közelítették meg a ruhákat, azaz esésüket, az anyag minőségét nézték és a  véleményemet kérdezték a  ruhák milyenségéről. Voltak ötleteim és felvéve számukra is láthatóvá váltak az apróbb korrigálást igénylő  részek.  Úgyhogy to be continued, ha kijavították a  hibákat! :)
Természetesen nem jutottunk el A Nagy Tesóba, de  majd ma! :))) és este utazunk is haza és még Örsnek sem sikerült semmilyen bimmbammos jellegűt, se  templomos ajándékot vennem...:((( Micsoda gyerek ez: két éves múlt és imádja a harangokat meg a  templomokat...tegnap kb.hülyének néztek minden játékboltba a  sok kamikaze hős és barbi álomkecó között, templomos-harangos játékot keresve...

cucka 2007.08.17. 11:29

Összefoglaló...

Hát itt vagyon az első 4D-s ultrahang HuncÚrról! Nagyon jól viselkedett, teljesen jó baba volt, végig ébren tűrte a  beavatkozást, sőt látszólagosan még élvezte is a valóság-showt : élte a saját kis megszokott mindennapjait. Az ultrahang szerint még mindig napra pontosan fejlődik (azaz van amiben már most nagyobb, mint vele egykorú társai...a súlyában pl.! :) ), a  szülés várható időpontjának december 2. helyett december 1.-et jelölte meg a  csodamasina. A doktornő azt mondta, szerinte is nagy baba lesz, már most a becsült súlya 705 gramm. Nagyon aranyos volt, bár Hunci végig takargatta az arcocskáját, ez volt a  legelőnyösebb fotó, ami készült róla. Bezzeg a fütyijét már nem takargatta ennyire, széttett lábakkal hagyta a  filmezést, és így már fotónk is van róla! Teljesen jól tűrte az attrocitást, az ultrahangozás felénél már szopizta az ujjacskáját és stílusosan keresztbe rakta lábacskáit, mint a  nagyok. Egy apró dologra hívta fel a  doktornő a  figyelmünket, hogy mivel most állt (!) a  kukija a  picinek, elképzelhető, hogy azért nem pisilt, és csak ezért tűnt a  veséje kicsit "tágnak" (újabb para-alap! :) ). Mindenestre kérte, hogy a  legközelebbi ultrahangozás alkalmával említsük ezt meg a  doktornőnknek.
A mindennapokban Hunc -hova lehet ezt még fokozni?!- még aktívabb baba lett, mint volt. Most már órák telnek el a  mocorgásával, reggel rendszeresen Ő ébreszt, este pedig sosem akar még olyankor lefeküdni, amikor én. Már tud olyat is csinálni, hogy teljesen felkúszik a gyomorszájam alá és szerintem ott megfeszítheti magát, nem fájdalmas, csak nagyon viccesen néz ki, ahogy "hullámzik" a  hasam! :) Lábdagadásom már a  műlté, nem tudom, mi lehetett azokban a  napokban, mert most is kánikula van és mégsem dagadok, szerencsére. TáltosApu szerint, elképzelhető, hogy valamit nyomhatott Hunci, mert igazából csak a  bal lábam dagadt be mindkét napon.
Hurrá! Kedden kezdődik a  lakásfelújítás. 2 hétig dolgoznak nálunk aztán 2 hét szünet következik (máshol is van bevállalt munkájuk) aztán újabb 2 hét és elvileg kész a  lakás! Igazából én már ezt az állapotot várom! :)
Jártunk rengeteg babaszobabútor boltban, mert amit elsőre kinéztem, gyakorlatilag rá kellett jönnöm, hogy nem az igazi, mert semmi sem tartja a  babát, azaz a pelenkázónak nincs két oldalt támlája. És élőben nem is tűnt annyira jónak. Elképzelésünk van arról, amit szeretnénk, -pl. a kiságy végéhez legyen csatlakoztatva a  pelenkázó, legyen ágyneműtartó polc a kiságy matraca alatt, és a  pelenkázó alatt is legyenek polcok vagy szekrénykék-  csak nagyon nehéz kiválasztani az igazit. Őszintén szólva, még nem éreztem azt a  "szerelmet" amit  az "igazi"-nál érez az ember lánya.
Aztán meg felsűrűsödtek körülöttünk az események. Nagyon készülünk a  lagzinkra. Merugye tavaly csak az állam előtt lettünk eggyé és még Hunci érkezése előtt megbeszéltük, hogy idén ősszel kelünk Isten színe előtt is egybe. A nagy nap szeptember 8.-án lesz, és igencsak megsokasodtak a  teendőink. Mindenki attól fél, hogy mennyire fogom bírni, de  én ettől csöppet sem parázom, nagyon "mászkálós" kismama vagyok (kivéve ha nem dagad be a  lábam! :) ). Ha pedig nagyon nem bírom szerintem érthető lesz mindenki számára, ha most nem én leszek a táncparkett ördöge! :) Szóval meghívókat osztogatunk és szervezzük a dínomdánomot. :) Amúgy a  lagzin ott lesz Fruzsi is (a nőgyogyóm!), ez azért nagy biztonsági faktor számomra! :)
Az aggódó érdeklődőknek pedig ;) : Jól vagyunk, csak nagyon melegünk van... ezért -is- tűntünk el picit.


cucka 2007.07.11. 07:00

A mai nap termése

Megtaláltam a  neten álmaim baba-szobabútorát! Persze, meg kell nézni élőben is, de azt hiszem, ideális lehet, legalábbis addig, amíg Hunci a  mi hálószobánkban fog lakni! Praktikusnak tűnik az ágy alatti kihúzható 2 darab fiókos szekrényke is, meg az ágy végén lévő pelenkázó is, ami alatt ugyancsak 2 nyitható szekrényke helyezkedik el valamint egy polc is. A matrac magassága természetesen állítható (úgy gondolom kókuszmatracunk lesz...állítólag ez a  menő manapság bababerkekben! :)) És nem utolsó sorban helytakarékos. Aki járt már nálunk, az tudja, eléggé kicsi hely marad a  hálónkban, de ez az ágyikó kényelmesen elférne mellettem. Szerintetek?

A másik "csodatalálmány" pedig ez a lap tetején megjelenő "vonalzó" , ami nap-mint-nap mutatja a  múló időt és visszaszámlál a  születésig. És nem utolsó sorban mindezt úgy varázsoltam bele a  blogba, hogy magam sem tudtam mit csinálok! Erre különösen büszke vagyok! :)
süti beállítások módosítása