Hunor virágszál kettős személyiségéről tesz újabban tanúbizonyságot, gyakorlatilag minden téren, légyen az játék, evés, bármi. A pillanat törtrésze alatt képes angyalból ördöggé válni. Mint ahogy arra is képes, hogy reggelire sajtkrémes sonkás kiflit egyen tejszínhabbal, mindezt egy vödörnyi bodzaszörppel kísérve.

A nap további részének a folytatásáról inkább nem nyilatkoznék (és a szomszéd kisközértes nénit sem ér megkérdezni!), mert előbb vagy utóbb tényleg családlátogatást kezdeményez a gyámügy mifelénk. Legyen annyi elég, hogy szerepel itt túrórudi, gyerek tejszelet, chips, mandula, anyaféle kókuszossüti, séták során kikunyerált apróságok, szomszédolások termékei. És bármíly furcsa, mindezek mellett, még rendes ebédet, vacsorát is fogyaszt.

Egyre többször szólja el magát, tegnap hosszasan skandáltam a dol-goz-ni szócskát, mindkét kicsi vigyorgásos örömére (én annyira nem vagyok sztahanov, hogy ettől vigyorogni tudjak, bár elég bárgyún festhettünk, én skandálgatom a szlogent, Hunor sikítva ugrál mellettm az ágyon, Minka meg öblösen nevet), egy idő után kiscinege hangon Hunc is utánam ismételte a dol előtagot.
Felkerült a szobájába a függönye, amikor elégedett vigyorgásában megkérdeztem, tetszik?, szinte azonnal válaszolt tetszik.
Este meg fürdetés után megkértem csücsüljön le, még mielőtt viharos ugrabugrájában önmagában és Hugicában is kárt nem okozna, szintén azonnal ismételte, hogy csücs.
Ma meg meglátva önmagát a számítógép monitorán, megkérdeztem, tudja-e ki van ott? én jött a válasz szinte azonnal.
Talán nyárra lesz ebből valami... bár mi az apjával titkon, egészen korrekt módon fogadásokat kötünk, hogy Minka hamarabb fog beszélni, mint Hunor, ugyanis egyedül hagyva a szobában is képes sikkantgatni, gurgulázva nevetni, heőzni és guázni. Kommunikatív a kislány.

Minka arca megszépült, azzal egyidőben, amikor is  enyhén hisztérikusan elintéztem elégedetten hátradőlve konstatáltam, hogy szombaton fogad minket az új doktorbácsi. Még mindig földreszállt angyal üzemmódban él, számomra meg minden nap egy rácsodálkozás a világra, hogy jé, ilyen gyerek is van, pedig ugyanarról a tőről fakadt ő is.

Amúgy meg takarítunk-takarítunk-takarítunk, meg havat lapátolunk, meg élvezzük a szánsájnt. Közben meg bosszankodom, mert a HResek gyöngye három adatból kettőt elpötyögött, meg lefelejtett egy pöcsétet is, így dejó, hétfőn bebumlizhatunk mindannyian az nagy székesfővárosunkba ügyintézni, és jószokásunkhoz híven a rövidke délelőttre elvégezhetetlen mennyiségű feladatot veszünk a vállunkra, -hamár úgyis ottvagyunk címszóval-, mer az jó.

cucka 2008.06.16. 14:28

Az új családtag

Várandósságom 32. hetében (igen, valóban a 32.-ben), egyik onlájn kismamás okosítón felkészítettek, hogy a kórházi csomagom innentől bezony nem árt, ha készenlétben vagyon (a hátralevő 8 héten át állt bekészítve a kocsi csomagtartójában) és a baba érkezése körüli dolgoknak is bezony illik ám a helyükön lenni, mert mostantól már bármikor babázhatunk! Pánikrohamom hevében zokogva közöltem HuncApuval, hogy mi nem is várjuk szegény gyermeket kellőképpen (és ezt Ő biztosan érzi is!), hiszen pár ruhácskán kívül még semmilye sincsen! Nyakunkba vettük a várost és a legszükségesebbeken kívül sikerült beszereznünk egy nagyon mutatós és a konyhabútorunkhoz maximálisan illő, ám gyakorlati szempontból -egyelőre- maximálisan használhatatlan etetőszéket.

A napokban viszont előállt az a furcsa helyzet, hogy bár én szívesen etettem Hunort a pihenőszékében ülve, én pedig mellette lehuppanva a földre, dedünk rájött, hogy nemcsak, hogy fel tud egyedül ülni a pihenőszékében, hanem már menekülési útvonalat is kidolgozott. Szóval tűrhetetlen állapotok uralkodtak és nem csak étkezésekkor, hanem már egy egyszerű mosogatás alatt is percenként kellett hátrafordulnom, leellenőrizni, hogy Hunor a helyén van-e még?!

Első körben megnéztem a kedvenc márkám (a bevált pihenőszék márkája), olasz honlapját, ahol sikerült is találnom egy nagyon praktikus, viszonylag ár-érték arányban elfogadhatónak mondott darabot, melyet magyar oldalakon is egekbe dicsérnek. Fantázianevén békás mintájú volt, de természetesen azt külön meg kellett volna rendelni és az amúgy sem akciós. A választható akciósok közül az egyik gyermekkorom megkopott konyhai viaszosvászon asztalterítőjét idézte (haloványkék kockákon halovány narancsok és félbevágott társaik), a másik a képen látható enyhén retro darab (de mindenképpen uniszex, gondolván a jövőre). A következő versenyfutás a hozzánk legközelebb eső bolt felkutatása, már gyerekjáték volt. (természetesen akciósan utolsó darabos, telefonon félretetetni..stbstb).

Így ma délelőtt kislakunkba érkezett az új családtag, melyet Hunor büszkén fogadott magáénak és vidáman üldögélt és játszadozott benne, miközben elköltöttük mindhárman ebédünket.



... és akkor kérdezze még egy valaki meg tőlem, hogy mi kerül pénzbe egy gyereken... ma nézegettük a következő kocsiüléseket, hiszen Huncos elmúlt már jócskán 8 kiló és a mostani 9 kilóig jó neki... hááát, itt aztán valóban a csillagos ég a határ és még az alsó kategóriások is a minimálbér határán mozognak...
süti beállítások módosítása