Hunor virágszál kettős személyiségéről tesz újabban tanúbizonyságot, gyakorlatilag minden téren, légyen az játék, evés, bármi. A pillanat törtrésze alatt képes angyalból ördöggé válni. Mint ahogy arra is képes, hogy reggelire sajtkrémes sonkás kiflit egyen tejszínhabbal, mindezt egy vödörnyi bodzaszörppel kísérve.

A nap további részének a folytatásáról inkább nem nyilatkoznék (és a szomszéd kisközértes nénit sem ér megkérdezni!), mert előbb vagy utóbb tényleg családlátogatást kezdeményez a gyámügy mifelénk. Legyen annyi elég, hogy szerepel itt túrórudi, gyerek tejszelet, chips, mandula, anyaféle kókuszossüti, séták során kikunyerált apróságok, szomszédolások termékei. És bármíly furcsa, mindezek mellett, még rendes ebédet, vacsorát is fogyaszt.

Egyre többször szólja el magát, tegnap hosszasan skandáltam a dol-goz-ni szócskát, mindkét kicsi vigyorgásos örömére (én annyira nem vagyok sztahanov, hogy ettől vigyorogni tudjak, bár elég bárgyún festhettünk, én skandálgatom a szlogent, Hunor sikítva ugrál mellettm az ágyon, Minka meg öblösen nevet), egy idő után kiscinege hangon Hunc is utánam ismételte a dol előtagot.
Felkerült a szobájába a függönye, amikor elégedett vigyorgásában megkérdeztem, tetszik?, szinte azonnal válaszolt tetszik.
Este meg fürdetés után megkértem csücsüljön le, még mielőtt viharos ugrabugrájában önmagában és Hugicában is kárt nem okozna, szintén azonnal ismételte, hogy csücs.
Ma meg meglátva önmagát a számítógép monitorán, megkérdeztem, tudja-e ki van ott? én jött a válasz szinte azonnal.
Talán nyárra lesz ebből valami... bár mi az apjával titkon, egészen korrekt módon fogadásokat kötünk, hogy Minka hamarabb fog beszélni, mint Hunor, ugyanis egyedül hagyva a szobában is képes sikkantgatni, gurgulázva nevetni, heőzni és guázni. Kommunikatív a kislány.

Minka arca megszépült, azzal egyidőben, amikor is  enyhén hisztérikusan elintéztem elégedetten hátradőlve konstatáltam, hogy szombaton fogad minket az új doktorbácsi. Még mindig földreszállt angyal üzemmódban él, számomra meg minden nap egy rácsodálkozás a világra, hogy jé, ilyen gyerek is van, pedig ugyanarról a tőről fakadt ő is.

Amúgy meg takarítunk-takarítunk-takarítunk, meg havat lapátolunk, meg élvezzük a szánsájnt. Közben meg bosszankodom, mert a HResek gyöngye három adatból kettőt elpötyögött, meg lefelejtett egy pöcsétet is, így dejó, hétfőn bebumlizhatunk mindannyian az nagy székesfővárosunkba ügyintézni, és jószokásunkhoz híven a rövidke délelőttre elvégezhetetlen mennyiségű feladatot veszünk a vállunkra, -hamár úgyis ottvagyunk címszóval-, mer az jó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gneke 2010.02.04. 12:53:09

Ha a gyermek eszik rendesen, akkor nem zavar és belefér az egészségtelen is, akkor idegesítő ha válogat, nem eszik de érzi hogy pocak üres, hiányérzete van és akkor kerül elő a chips, túró rudi...
Gyámügy nem megy felétek, hogy jutna el oda, ahol a boltok is koradélután zárnak.
Csudajó dolgok vannak a receptes gyűjteményetekben!

Válasz erre 

WildShycu · http://igazvilag.freeblog.hu/ 2010.02.04. 15:37:21

Finomnak néz ki a süti, csorog rá a ...szemem..., csak arra nem jöttem rá, mi van a sütis fotó hátterében...? Én is szívesen enném azt, amit Hunc, hehe, nem csak ő ínyenc, sokszor mellőlem is menekül a család, hogy mit össze nem kotyvasztok - egyszerű időspórolás miatt lett szerintem tejszínhabos az a kifli:D

Válasz erre 

popianyus 2010.02.04. 16:40:38

Erről a blogról én miért nem tudtam?! Sütit megsütöm uzsira nyomban.

Nálunk most a gesztenyepüré a favorit, bármit elérek, ha beígérek egy pár kanálnyit. :-)) Van is itthon gesztenyemassza kilószám a fagyóban. :-)))))

Válasz erre 

popianyus 2010.02.04. 16:41:41

Mármint Popinál! Nagy általánosságban nem sajnos...:-)

Válasz erre 

masika 2010.02.04. 17:52:51

ÓÓÓ Néhány hónapja Lilinek is volt egy ilyen korszaka. Tejszínhabot evett nagykanállal, majd utána leküldött némi uborkát. Ezt betudtam annak, hogy Én is hasonlóan táplálkoztam mikor kívános voltam, és épp őt vártam.:-)

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.02.04. 18:21:21

Akkor kommunikáció terén Minka az anyjára ütött???
Hunc mindig is ínyenc volt, engem nem lepett meg a menüsora:)

Válasz erre 

Ingrid 2010.02.05. 08:10:41

Jájjj... ennyi tejszínhab... :)
Hamarosan jönnek az összetett mondatok, Hunor nem reménytelen :)
Takarításhoz be lehet csatlakozni???? :) Helénának van már takarító-felszerelése és nagyon lelkes!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: