cucka 2010.02.25. 12:33

Jó megfigyelő

Hunor legózik a gyerekszobában. Minka a játszószőnyegen, szintén a gyerekszobában. Pár napja felfedezte a kezét, azóta kivülről-belülről szemráncolva nézgeti, olykor fel-felnevet. Vicceskezű.
Én mellettük ülök a szőnyegen, torokkapargatós érzésekkel bőven telve.

És ekkor Hunc összerakva 3 lego-elemet közli cici. Mondom ügyes vagy, de szép cica. Értetlenül fejcsóvál, és hangsúlyosabban közli, ciccci. Öööö, zavarba jövök, mondom cica, nem? Dühödten felrángatja a pólóját és a saját cicije elé helyezi az építményt. És ekkor esik le: ahhha, szóval mellszívó? Elégedetten vigyorog.

Hát kellhet-e ennél figyelmesebb gyermek egy anyai szívnek? Jövőképem bizakodó. Már ami az öregkoromat illeti.
Jelenkorom meg: továbbra is élettársi kapcsolat a mellszívómmal.

Ezt a bajuszalatt somolygós megjegyzést kaptam este a Zuramtól. A helyzet komikumát csak növelte, hogy csobogva zúdult sok sugárban a fejőcuccba a tej, miközben esti hírmorzsákra klikkelgettem félkézzel a világháló előtt. És karácsonyos zenét hallgattam. Juszt sem ismerném el, hogy van benne néminemű igazság, főként, ha azt vesszük alapul, hogy Minilány, már a 4 kiló felettiek súlycsoportját erősíti, ösmét van tejtesója is, és Huncorgónak is csurran-cseppen valami a mindennapokban.

A kedves szavakért véletlenül elvétettem az irányt és szerelmetes szavaim kíséretében fülbecuppanóssal jutalmaztam a Ház Urát...

Alakulunk.

Tények: Hunormackó bűbájmackó. És ezidáig -saját tudomása szerint-, egyeduralkodó is vala a képzeletbeli Pelenkási trónuson csücsülve. Aztán megtörtént a csoda, beköltözött Minkus a pocakomba. Hunor volt az első jelzője az eseménynek, még pozitív tesztem se volt, csak kóbor gondolatom, hogy talán, amikor ő az esti szopi után odafúrta a fejét a pocakomhoz és rápuszilt. Ekkor kérdeztük meg tőle, hogy lakik-e valaki a pocakomban, mire ő vigyorgott-bólogatott és mégjobban bújt. Másnap tesztet vettem és tényleg.
Ahogy gömbölyödtem, úgy lett ő egyre kedvesebb-bújósabb-puszilósabb a pocakommal. Nem tudom, mennyire tudta-fogta fel, hogy ez a valaki egyszercsak kibújik onnan, de a szülés közeledtével, egyre jobban levált rólam. Így történhetett meg az is, hogy abszolút flottul, számomra totál meglepő módon engedett el szülni, látogatott meg a kórházban mosolyogva, egyetlen legörbülő szájacska vagy könnybelábadó szemecske sem árulta el hiányomat. Mondhatni felnőttesen, példás önuralommal viselkedett, a kórházi napok alatt arra jutottam, talán azért (is) teszi mindezt, mert ezalatt a pár nap alatt feje tetejére állt a világ, minden az ő igényének és kedvének megfelelően történt. Azzal is magyaráztam még a dolgot, hogy mégiscsak jól működik ez a kötődő nevelés nálunk, hiszen 2 év nonsztop együttlét után, lazán tudta kezelni azt, hogy anya elment kistestvért szülni. Persze, ehhez az a fokú apa-fiú rajongásos kapcsolat is kellett, ami HuncApu és hőnszeretett trónörököse között leledzik.

A kórházban semmi okom nem volt panaszra, nagyon sokszor eszembe jutottak Gneke finoman megfogalmazott mondatai, amelyek arra utaltak, hogy hiába ez a 9 felkészüléses hónap, agyban szülésig még mindig csak egygyerekes anyuka maradtam, csak és kizárólag elsőszülöttem érdekeit szem előtt tartva. A látogatási tilalom kifejezetten jókor jött, nem zsibongott az osztály hajnal 7-től este 9-ig a látogatók tömegétől. (merthogy ebben a kórházban úgy szokás, hogy a látogatók bármikor jöhetnek a fentebbemlített időtartam alatt és gyakorlatilag bármeddig maradhatnak a sokágyas kórtermekben is!). Ott, és abban a szituációban értettem csak meg, hogy időre van szükségünk, Minkának és nekem ismerkednünk kell. Jó sokszor összebújni (nem is töltött sok percet a kórházi zsúrkocsiban), és jó nagyokat aludni napközben is. Közben megenni az ágybahozott reggelit, ebédet, vacsorát, olykor látogatókat fogadni, engedni a kényeztetésnek, és a nap 24 órájában nembetelni a királylányom szépségével. A három ágyas kórteremben, mind többgyerekes anyukák voltak, így volt közös témánk is, de mindannyian tudtuk értékelni a csöndet is.
Amint hazajöttünk, megosztottá vált a figyelmem, sőt: igazából a legkisebbre szinte alig jut idő, Hunor úgy varázsol, hogy leginkább vele és körülötte legyen elfoglaltságunk. Ha éppen nem éhes, akkor szomjas, és ezeket a dolgokat variálja és kombinálja napestig.

Szereti a kishúgát, puszilgatja, ha tehetné rápakolná az összes játékát, elhalmozza mindenféle földi jóval, de mindenemellett érezhetően vékony a jég... újra elkezdte rágni a körmét és az első itthontöltött napunkon, estére, amikor már kellően elfáradt, nem viselte el, hogy Minkát a miágyunkba szerettem volna megszoptatni. Végtelen türelemre van most szükség, hagynom kell, hogy saját kezüleg tapogassa, dögönyözze Minkát, hiszen a számtalan tiltás még nagyobb feszültségek forrása lehet. Néha nehéz... mert Hunc jószándékúan közelít, de nincs tisztában a négyszeres túlerővel, amit ő jelent a kicsi számára. Olykor megrángatja egy gyere felszólítással, máskor megcsípkedi, esetenként szeretné meglovagolni és néha szeretne vele is kutyásast játszani és megharapdálni... és olykor én is a türelmem határán táncolok, amikor egy napon belül cirka 228-szor használom, az óvatosan és az ésszel szavakat... Igyekszem feladatokkal ellátni, (pl.pelusozáskor ő hozza a pelenkát meg a popsitörlót), mindig adok választási lehetőséget Huncnak, (pl. tegyem vissza Minkust az ágyába vagy maradjon itt köztünk?). Sőt köldökcsonk ápolás közben bibibízve majdhogynem sírva nem fakad, szolidaritásból. Beválni látszik a dolog, ma önként kérte, hogy hadd vehesse ő kézbe Minkust. Odaadtam és ugyan csak egy villanásnyi ideig tartotta, utána hihetetlenül elégedett volt magával, vigyorgott és símogatta Hugit. Az esti elalvások a nehezek. Bízom benne, lassan lecseng az újdonság ereje.
Ma éjszaka megszomjazva, egyből a hugát kereste, adott neki egy puszit és mosolyogva aludt tovább. Nagy-okos bátyó.

Kis-erős hugi meg... igyekszik felkészülten fogadni a szeretethullámokat, igazi kis szumós módjára. Kicsit számokban: ugye ő 3160 grammal született szombat hajnalban, pár órával később, a csecsemőosztályon 2930 grammra mérték. Az első közös éjszakánkon 10 percenként csatlakozott rám, ennek koradélelőttre meg is lett a jutalma, vasárnap már igazi sárga anyatejet kortyinthatott. Kedden reggel jöttünk haza, új vezetéknevet ragasztottak a csecsemősök a kiskirálylányra: Döbrögi Minka lett (idomul a családhoz...), a zárójelentésén 3220 grammos súly szerepel. Szemmel láthatóan is gömbölyödik (főként arcra, mint a kölyökgólyák...), ám engem a kíváncsiság is vezérelt, amikor ma délelőtt ráhelyeztem a mérlegre: és azt hittem rosszul látok, egy hetesen 3640 gram súlyra tett szert! Mondjuk enni szeret, dől a tej, ebből is látszik mennyire jól is sikerült az a szombat esti tejfakasztó parti... Oly mértékben fakad a dolog, hogy a fagyasztás mellett Huncnak is kijár napi 2 deci frissen facsart... Így ismét élettársi kapcsolatban állok a mellszívómmal, ha mégis elfelejteném a dolgom, mint pl ma reggel, akkor Hunor az összeszerelt szerkezettel gyöngéden paskolgatva ébreszt...

Az éjszakáink továbbra is mintaszerűek: Minka 9 körül szopizik, belealszik, majd hajnal 3 és fél 4 között (véletlenül éppen akkor, amikor született...), minden éjjel felébred, eszik-rotyog-eszik-rotyog, kb fél 5-5-ig, majd reggel 8-ig alszik. Reggel szopi, nézeget, alszik, 10 után újra rámcsatlakozik, pár órát alszik (ekkor betársul Hunor is mellé), és 2-3 felé ismét ébred, eszik-rotyog, fénybenéz, majd alszik egy hosszabbat, amennyiben Hunor bátyó is úgy gondolja. Majd nézeget, szopizik néha és indul az esti fürdetés-evés-alvás. Megjegyzem: már most sokkal toleránsabb, mit Hunor volt ennyi idősen. Az éjszakáink meg ha tényleg ilyenek maradnak (gyakorlatilag egy-két ébredősek), egy szavam sem lesz.

Hunor újabb szavai: vuvávuvá (felvágott, hús), néni, kaka (ha tele a pelus... És mindenre az a válasz, hogy nem. Bármire irányuljon is a kérdés..

Még a kórházban sikerült elcsípnem egy féloldali Minkamosolyt. Ekkor volt 3 napos a kiskirálylány. Azóta igazibb mosollyal is képes már vigyorogni. Sőt: Hunor idétlenkedésén teli szájjal nevetni is szokott:

Az utolsó napom, hogy hajnalok hajnalán erre ébredek! Najó, ez így kicsit túlzás, mert általában addig vártak a  rádió bekapcsolásával, míg nem léptem ki a  hálószobánk ajtaján, de  ahogy kitettem a  kislábujjamat, már dugták is be a zsinórt a  konektorba! Reggeli első csobogásomat már a verhetetlen és engem borzasztóan kikészítő Boros-Bochkor páros idegesítő humorszemcséire kellett megejtenem, akik dobhártyaszaggató hangerővel vették birtokba kislakásunk minden szegletét! És hiányozni fog a  reggeli bebotorkálásomkor a wcbe a "jóreggelt, kiskezicsókolom!" , hiányozni fog, hogy már nem kell az igencsak megrövidült hálóingemet állandóan huzogatnom lefelé mihelyst reggeli folyó ügyeimet szeretném gyorsan elintézni! Tulajdonképpen rájöttem a  Sláger rádióban egész jó zenék vannak...vagy az is lehet egyszerűen csak hozzáöregedtem! :))) Mindenesetre csempesúrolás közben ma reggel megéreztem ugyanazt a  fílinget, amit tizenévesen valamely tapadós házibuliban egy-egy lassú szám hallatán! :))) És újra száguldott velem a  Porsche is meg a  szerelem is, miközben Charlie viszkivel átítatott hangja búgta be a  konyhát, aztán voltam újra flower-power -hála a Hairnek!- persze mindezt szigorúan konyhaszekrény tisztítás közben! ;)
Már egészen hiányozni fognak munkásaink, bár tegnap azt éreztem, az idősebbiket seccperc alatt vízbe tudnám folytani...történt vala, hogy áradoztam a  kombinált tűzhelyemről meg szagelszívómról, meg arról,  hogy csütürtökön érkezik. Aztán tegnap ezer felé futottunk TáltosApuval és valóban elfelejtettem ismételten közölni elindulásunkkor, hogy érkezik a vásárolt termék! A telefonom le volt halkítva, mert olyan helyen voltunk ahol nem illik bömbölő telefonokat felvenni és én olyan kis jólnevelt vagyok, hogy valóban lehalkítom élettársam! :))) Órákkal később vettem észre, hogy egy bizonyos szám nagyon sokszor hívott, hát visszahívtam. Kiderült a  szállító cég szerette volna jelezni, hogy festők-gyöngye (a fiatalabbik valahova kiszaladt addig az "öreg" önfejűen intézte a  dolgokat), nem volt hajlandó átvenni a  tűzhelyet, mert ezt neki senki se  mondta, hogy átveheti és a  tulaj amúgy nincs is itthon! Megejtettem még vagy 3 körtelefont, mélygarázsig puncsolva a  szállítóknak többek között és visszafogottan közölve értelmes festőnkkel, hogy lesz'oly'szíves átvenni és kifizetni a szállítást, mer'hanem legközelebb csak jövőhéten  fogják tudni újra kihozni a  tűzhelyemet és már nagyon unom a  pizzaparadicsom által forgalmazott étkeket és a  kifutófiú arcán a  vigyort, miközben szegény TáltosAput és megszületendő gyermekemet sajnálja, hogy ilyen tápokon élnek ennek a  gaz nőnek köszönhetően! :))) Mondjuk lényegesen kényelmesebb így a  főzés, de nekem már nagyon hiányzik a saját ízvilágom! :(
Merthogy tényleg ma vannak utoljára! Már az uccsó simitásokat végzik...bármilyen hihetetlen is...mondjuk nem kevés takarítanivaló marad utánuk...de jelen pillanatban nem ez érdekel...újra visszakapom az álomittas reggeleimet, a pár perces ágyban heveréseimet, a délelőtti lepihenéseimet, az intim szférám közszférává alakított perceit...
Délben lesz egy randim...van egy ismerősöm, aki egy kismamaboltban dolgozott eddig eladóként, aztán nagy ötlete támadt: megvalósítja álmait/vágyait és megpróbál elérhető áron olyan kismamaruhákat gyártani, amikre valóban van kereslet, hasznosak kényelmesek és főként csinosak! Angliából nézegetett ki ruhamodelleket és szerintem (bár csak képről láttam őket), nagyon használhatónak tűntek.  Pár hete beszélgettünk erről, hogy szerinte lehetnék a  modellje, mert szerinte tökéletes 38-as méret vagyok. Beleegyeztem, mert TáltosApu szerint "megvett kilóra" , ezen a  héten meg jelentkezett, hogy aktuálissá vált a  dolog és péntek délután ráérnék-e , mert ruhapróba lenne?! Naszóval, asszem eljutottam a  csúcsra, bár sose gondoltam volna, hogy mindezt nem önsanyargató diétával, hanem nagypocakkal fogom elérni! :))))
És Hunc csak két szabad napot adott...már tegnap este visszaállt eredeti farfekvésébe :(((... éjszaka még itt kolbászoltam a  lakásban, mert nem találtam kényelmes pozíciót se fekve, se ülve...és mosse jó ülve...csak állva-járkálva.
Fontos infó: Térképész Apu blogján óriási akcióra hívta fel figyelmünket -még jó, hogy egy kispapa veszi észre az ilyesmit! ;)- az egyik hipermarketben nagyon le van értékelve az Avent Isis kézi mellszívó, melyhez 5 db. ajándék anyatejtároló edény is jár most, és kismama berkekben most ez a  legmenőbb! :))) Este mi is veszünk egyet, bár az ilyeneket a  rendrakás és a  dolgok helyére kerülése utánra terveztük, de  ez most tényleg kihagyhatatlan ajánlat!
süti beállítások módosítása