Súlyra ennyi gyerekem van. Múlt héten a védőnéninél járva, míg a Legkisebb papírjait töltögettük, a Nagy meg a Kicsi azzal szórakozott, hogy megpróbálták tönkretenni a szolgálat egyetlen digitális mérlegét. Valahogy sikerült külön-külön is ráállniuk és végre saját szememmel is láthattam, hogy Hunornak a súlyára is jó hatással van az óvoda, és azon belül a dupla ebéd (14 és fél kiló), valamint Minka (baba)bájhájára kedvező hatással van a napi 12 órás folyamatos mozgás és a 3 hete önállóan felfüggesztett szoptatás (10 és fél kiló).
Aztán tegnap eljutottunk a kötelező genetikai ultrahangra, ahol kiderülhetett, hogy azon kívül, hogy minden rendben a fiatalemberrel odabent, hogy alkatilag még mindig elődeire hegyez (kurtalábú, nagyfejű) és hogy nálunk a fiúk genetikailag kódoltan farosak, (már értem, mért viselem sokkal nehezebben a mocorgásait), súlya hozzávetőlegesen 300 gramm.

S akkor a papírforma:

Egy magzat medencevégű fekvésben.
BPD: 51 mm
FL: 30 mm
Jó magzati szívhangok, 140/min
Zárt hasfal, 4 üregű szív, jól látható gyomor és húgyhólyag.
Végtagok jól láthatóak, ép, zárt gerinc.

Grav. st. 19+5.

Sztárfotó most lemaradt (kifogyott a papír), meg már amúgy sem fér el teljes terjedelmében a monitoron, arról már nem is beszélve, hogy állandó mozgásban volt odabent, jájj nekem!

Ami kissé elkeserített, az a Zsiga Úr faros léte, bár Bratyó bizonyította pár éve, hogy vannak még csodák, ám én mégis nyönyörgök rajta pöppet, mert mért is ne? (azért, mert persze megint előrevetítettem és szíves-örömest kihagynám az újabb cipzárt a hasamról, a császármetszéssel járó lábadozást, meg úgy összességében az egész műtősdit) Meg így egyértelművé is vált, hogy az az alvégi kapirgálás, a húgyhólyagtájéki birizgálás, nem finom tapogatás, hanem kőkemény rugdalás. (saját szememmel láttam a monitoron) És tényleg jájj nekem, ha ez a szellem kiszabadul a palackjából!

cucka 2011.03.01. 19:33

Kukkolda

Az elmúlt napok fetrengése után, kicsit összeszorult gyomorral jelentem meg a doftor úr esti rendelésén, főként úgy, hogy miután elmeséltem a kis kálváriámat, felkészített a legrosszabbakra is. Lelki szemeim előtt üres petezsákok lebegtek, sőt már a hasam is laposabbnak tűnt, mint reggel, amikor felfeküdtem a kényelmesnek nem nevezhető vizsgálóasztalra. KisMucc persze kikérte magának az alaptalan vádakat, kapálózva integetett, erőteljes szívdobogva, mind a 38 milliméterével. (10+2 napos terhességnek megfelelő méretek)

Fotót is kaptunk ismét, örömködtem is egy sort, és ezennel KisMuccot hőssé is nyilvánítom. Mert megérdemli.

Holnap védőnő (kiskönyv). Ugye, ha már megszületik, igazán is felfogom, hogy nemsokára három gyerekem lesz?!

Ilyen nekünk még sose volt (igen, Hunorral nem jártunk évfordulós státuszvizsgálatokra, elvesztünk a  nagyvárosi jótékony személytelenségbe, de az újvédőnénink elől képtelenség volt lelépnünk, így megjelentünk az előre megbeszélt időpontban), ezért gondoltam beszámolok róla.

Hunornak alapjáraton van egy fehérköpenyes parája, amit érteni nem nagyon értek, mert nem volt beteges fajta, két kezemen meg tudom számolni összesen hányszor voltunk orvosnál/védőnőnél, általában a kötelezőkön jelentünk meg. (vagy még azokon se, ugyebár), meg ugye az apja-anyja is a fehérruhások fajtájából való, szóval értetlenkedem kedvemre. 

Ahhoz, hogy önként dalolva velünk tartson, meg kellett ígérnem egy extra játszóterezést egy ilyen helyen, Bunci meg csak vigyorgott mit sem sejtve, ő minden sétának örül. Hunor a rendelőbe is diszkréten visszafogott maradt, sem védőnői kedveskedésre, sem anyai szigorra nem volt hajlandó megszabadulni a kabátjától, nem úgy Kismici, aki végignyalta a helységet, mérlegre állt döcögósen nevetve, kábeleket húzkodott, számítógépes egeret szerzett magának, amíg az ilyenkor szokásos kérdőívre próbáltam értelmes válaszokat adni. Aztán jött a megmérettetés: Kismici fogyott, kereken 10 kilót nyom, és 76 centi hosszú, Huncos 14 kiló és 90 centisre nyúlt. Az egyensúly akkor billent meg, amikor Hunorvezér kimenekült elindult az apjával a parkolóba, ekkor Bunci elvesztette minden barátságosságát és vígasztalhatatlanul zokogott az ajtót kapirgálva, ezért felróvandó megjegyzem, emiatt (is- meg az évvégi statisztikák miatt) csúszik a helyi baba-mama klub újraélesztésének a projektje is, hiszen a házi primadonna velőtrázó hangja mellett csak bólogatni, gesztikulálni, integetni és mosolyogni tudtunk, beszélni semmiképp. (a  sokat megélt, párnázott ajtajú háziorvosi rendelőben dolgozók is kilestek beazonosítani, hogy miként kínozhatják ezt a szegénygyermököt)

Most hosszú időre mindennemű orvoslátogatás kipipálva, gyerekek továbbiakban, bizonytalan ideig nem macerálva.

cucka 2009.09.23. 21:47

Déltől estig

A reggeli fodrászolás éhgyomorra annyira megbolygatta kispasink lelkét, hogy fél 11-kor kidőlt a sorból és sikerált ippeg oltás előtt 10 percig aludnia (azaz 13 óra 50 percig). Én mindenközben már tűkön ültem, lerágicsáltam mind a 20 fellelhető körmömet, körbejárkáltam, meg-megsimogattam, krahácsoltam a közvetlen közelében, nedves tenyeremben markolásztam a telefont, hívjam a védőnőt vagy várjak még?! Merugye azt már többször kifejtettem, hogy én mégegyszer az alvóoroszlánt föl nem ébresztem! A közel 3 és fél órás alvása után vígkedélyűen ébredt, főként, hogy azzal fogadtam: peluscsere és irány a tér, motorral!

Mellbedobással estünk be a rendelőbe, a váróban mocival bűvölt, a nyitott ajtókon bekukucskált, szerzett ropit és új ismerősöket, csak a szokásos. Kicsit várnunk kellett, az előttünk lévő tanácsadás picit elhúzódott, így beérve a rendelőbe, sajna rajtunk próbálták a csúszást behozni. Szegény Huncosnak még akklimatizációs ideje se maradt, a védőnőnk gyakorlatilag lebontotta róla a ruháit, csórikám egyre hevesebben tiltakozott, majd mérlegre került (11,7 kg, 83 cm), ekkor már teli torokból üvöltött, majd a doktornéni megmogyorózta, eképpen, méltóságától teljes mértékben megfosztva görcsösen kapaszkodott belém. Ridegen lefejtették rólam a kezeit, kinyújtóztatták és már kapta is a szurit (igen, kicsit csúsztunk a kötelező 18 hós oltással...). Szuri után azonnal abbahagyta a sírást, hagyta magát felöltöztetni és már mutogatta az ajtót, brübrüzve, hogy ideje lenne távozni, kösszépen, ő nem ilyen fogadtatásra számított.
Nem vagyok egy föld felett lebegő, mindent megkönnyező anyuka, de ez most kicsit nekem is túlzás volt.
Először is, baromira nem hinném, hogy valóban így kellene ezeknek a dolgoknak működnie, mármint, hogy ennyire futószalagon. Értem én, hogy csúszás van, meg, hogy siet a doktornő, de arra ilyenkor senki sem gondol, hogy a gyerekben ez milyen érzéseket vált ki? Hogy mindez benne hogyan is csapódik le? Aztán meg csodálkozunk, hogy a gyerek fél a fehérruhásoktól... Vagy ezt én reagálom ennyire túl? Hiszen még lélegztevételnyi ideje se maradt arra, hogy körbenézzen, nem túlzok belépésünktől státuszvizsgálattal együtt, oltásostól-adminisztrációstól mindösszesen 5-8 percet ha töltöttünk bent a rendelőbe. Én elhiszem, hogy sok a körzetbe tartozó gyerek, de nem lehetne az időpontok adásakor egy kicsit a gyerek lelkét is számításba venni, azaz nem 10 percenkéntre beírni egy gyereket, hanem mondjuk 15-20 percenként adni az időpontokat?
Másodszor meg: asse értem mért kell lemezteleníteni egy gyereket a megméréséhez, mért nem lehet azt a rövidnacit meg azt a fölsőt (nevezzük 30 dekának), levonni a ruhával együtt mért értékből?! no, mindegy, talán bennem tengenek túl ezek a jóféle kismama hormonok, de ennyire rosszul én még oltást/tanácsadást sosem viseltem.

Védőnénik összekötötte a kellemeset a hasznossal, ha már szökőévente lát, úgy gondolta most izibe megejti a terhesgondozást is. Itt már jóval oldottabb volt Huncmester is, főként, hogy kikunyerálta a dátumbélyegzőt és azzal pöcsételt, majd a védőnéni is ropival kínálta. Feloldódott. Jelentem mindenenem negatív, vérnyomásom a felfokozott oltásos izgalmak hatására is 103/62 volt, pislantásom maga a tökély, Minkaleányka szívhangja 149/min. No és a csattanó: nem szokásom méricskélni magam, meg amióta a zapjuk aszonta nem jó az itthoni mérlegünk, rá se állok, így teljes meglepetést okozott, hogy mostanáig mindösszesen 4 és fél kilót kaptam magamra. Naja, Huncnál a 30. héten szerintem már bőven 12 kiló körüli (ha nem 15...) súlygyarapodásról számolhattam be.

Az idő eléggé elszaladt, szerencsére Szőkeciklon Barátnőm már ideért, gondjaira bíztam Huncost, majd egy óvatlan pillanatban leléptem tőlük. Mint kiderült, amint konstatálta hiányomat, sírva fölcancukáltatta magát a lakásba, leellenőrizte, hogy itt sem vagyok, majd megnyugodva lekísértette magát a homokozóba, majd végigjárta a délutáni kiskörét (pékség, cukrászda).

Mindeközben én békésen olvasgattam a váróban (végre!) és vártam a dokit. Ma feltűnően keveset ficánkolt a csajom, az egész napos maratoni menetelésnek tudtam be, édesem, diszkréten háttérbe vonult vagy csak egészen egyszerűen álombaringattam a sok mászkálással?! Az ultrahangon nagyot nevetett a doktorbácsink, ugyanis azt mondta, ilyet ő is rtkán lát: Minkus tátott szájjal és kilógó nyelvvel aludt, így csak gyorsan lemérte a paramétereit és hagyta tovább szusszanni. A labor eredményem szerint pöppet vérszegény lettem, így szednem kell egy kis vaspótlást, a cukorterheléses vérvétel 5,2 mmol/L, tökéletes. A terhesvitamin rendszeres szedését abbahagyhatom, mint ahogy a magnéziumét is.

Fotó mossenincs. Ésakkor a méretek:

Egy magzat koponyavégű hosszfekvésben. (sőt, a doktorbácsi szerint már be is ékelődött a feje...)
BPD (koponya haránt átmérője): 77 mm
HC (fejkörfogat): 288 mm
AC (haskörfogat): 255 mm
FL (combcsont): 59 mm
Jó szívműködés, jó életjelenségek (szépen alszik...). Telt gyomor és hólyag, norm. veseállomány. Lepény a mellső falon tapad, I. fokban érett, átlagos mennyiségű magzatvíz. Súlybecslés: 1600 gramm.
Vélemény: Grav. s. 31+2 a biometriai adatok alapján.

Doktorbácsi szerint annyi dolgom van mostantól, hogy növesszem a pocakomban a gyereket. Szerinte felejtsem el a decemberi szülést, legkésőbb november 25.-én már külön életet fogunk élni mindketten. Hű.... mondjuk, Huncot is korábbra vártuk, aztán -kis rásegítéssel ugyan, de- napra pontosan bújt ki. Viszont ennek fényében lassacskán célszerű lenne elkezdeni rákészülni a kicsilány érkezésére...

Tegnap délután volt megbeszélve az a védőnői látogatás, melynek során kézhezkaptam a kismamakönyvem. Kicsi csalódás volt számomra, az előzőn még egy kalózkendős kiskrapek vigyorgott, majd hála a lakásfelújításnak és az elkóborolt kismamakönyvemnek, lett újabb dizájnosom is, egy édibébi újszülöttes, most pedig egy teljesen hétköznapi, Egészségügyi Minisztérium által lebélyegzett, már a címlapon száraz rendeleteket feltűntető, kissé cocalista érára emlékeztető, bugyirózsaszín formanyomtatvány.

A védőnéni röpke háromnegyed óra alatt felvette az anamnézisemet, majd egy kóbor kérdést intézett hozzám, mely szerint meddig szoptattam az első gyereket. Mondom, még folyamatban van a dolog. Erre ő, nagyon óvatosan megjegyezte, hogy ugye tudom, hogy ez mennyire veszélyes dolog (?!) és jobb lenne, ha lassacskán leállnánk róla. Nem volt kedvem vitatkozni vele, mondtam, majd igyekszünk. Ez szintén olyan téma, amihez mindenki ért és mindenkinek van is róla véleménye. Én azt gondoltam, -bár sokáig szerettem volna szoptatni Hunort-, hogy nem fog ilyen sokáig kitartani a mi kis szimbiózusunk. Azt hittem, a két gyerek között lesz időm sosemvolt vékonyra fogyni, satöbbi-satöbbi. De nem így történt és ezért egyetlen pillanatig sem érzek szomorúságot. Pár kilóval emelkedettebben kezdem a mostani várandóságomat, de azt gondolom, most nem fogok egy röpke húszast magamra kapni, örökmozgó Huncos mellett. Aztán persze, az is lehet, hogy mégsem így történik... de ez sem baj.
Amikor megtudtam, hogy érkezik a KisTesó, elkezdtem bújni a szakirodalmat, a tandem szoptatásról, a várandósság melletti szoptatásról. Arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy nem lenne túl bölcs dolog most hirtelen megvonni Huncostól a napi-másfél napi egy, megszokott langymeleg nedűt, hiszen nem áll fent semminemű terhességgel kapcsolatos probléma, nem volt vérzésem-görcseim se, Hunor sem volt koraszülött, elmúltak az illúzióromboló rosszulléteim is. Ugyan a tejtárolóimat kissé érzékenyen érinti ez a másállapot, így ha Hunor csócsálgat, azaz a megszokott komfortszopiját szeretné űzni rajtam, akkor sajna menthetetlenül le szoktam rövidíteni a rajtam töltött idejét.

Szóval, továbbra is dacolunk az előítéletekkel az ösztöneinkre hallgatva.  

cucka 2008.10.09. 22:45

Védőnő rulez!

Akikkel nem csak virtuális a kapcsolatom, megszokhatták már, hogy mióta van Hunc, nem vagyok egy kimondottan telefonon könnyen elérhető emberke. (továbbra is mentségemül szóljon, hogy mindenkit előbb vagy utóbb visszahívok!). Reggel, mire előkerítettem a telefonomat, esment volt már pár nem fogadott hívásom. Mivel Huncos lágyszívű és engedékeny volt délelőtt, elkezdtem apránként visszahívogatni őket. Az első ösmeretlen szám visszahívása nagyon furira sikeredett, ugyanis miután bemutatkoztam és elregéltem a szokásos udvarias szövegemet,  egy zavart hölgy szuszogta bele a fülembe, hogy igen, ő keresett, és hogy mikor jöhetne fel hozzánk? Bizonytalan öööö-gésemet kihasználandó rákérdezett, kinek is vagyok én az anyukája? Anyatigris agyam azonnal vérmes következtetéseket vont le (ez biztos egyike azon erőszakos telefonos hölgyeményeknek, akik mióta Hunc megszületett, havonta felhívnak és különböző előnyös biztosításra/megtakarításra szeretnének nem kicsit agilisan rábeszélni), és hirtelenjében visszasziszegtem, hogy lesszíves beazonosítani magát meg úgy egyáltalán miért is szeretne ő hozzánk feljönni?! Ekkor derült ki, hogy ösmét új védőnénivel gazdagodtunk, valahol elvesztettem a fonalat, szerintem úgy a nyolcadikat emészthetjük.

Épp erre járt, feljött, igyekeztünk megismerkedni egymással, Hunor megszavazta számára a bizalmat, pár itt-töltött perc után, melléállt és vigyorogva megharapdálta a combját... védőnéni enyém szívembe is belopta magát, végre nem egy frissdiplomás könyvbőlszakmáttudó (mindenkitől elnézést, de tényleg abszurd, hogy 31 évesen egy 22 éves leányzótól köllene gyakorlati tanácsot kérnem! ), hanem egy háromgyerekes anyuka, aki seperc alatt megtanított a hordozókendő egyik egyszerű kötési módjára. Úgy belejöttünk, hogy majd egy órán át hordoztam Mancit magamracsatolva, és láss csodát, mégsem fájdult meg a hátam tőle! (pedig mambózva lejtettük át többszörösen a lakást!)

Manci egyre hevesebben utasítja el az általam kutyult kajákat, újabban HuncApu és a macskák részesülnek bioétkeimben, ő inkább a szürkemarha raguba nevez be, de nem ám összetörve-turmixolva, hanem oda neki egy kocka husit, amit az etetőszékében elnyammog, ha végez és bármi óhaja akad még, egyre hangosodó morgással és vörösődő fejjel jelzi. A végén mégiscsak gourmandot nevelünk, úgy tűnik... Ha számokban kellene ábrázolnom Hunor 80 százalékban anyatejes lett újra és a szépen fölfelé ívelő hozzátáplálást visszaapasztotta 20 százalékra.

Éjszakáink stabil 3-szor ébresztősek, (éjfél-fél 1, 2-fél 3, valamint 5-6 közötti időkben ébred), védőnéni érdeklődésére töredelmesen bevallottam, Dedet, ha felébred, éjjel is megszoptatom, bár tudom, hagynom kéne meg vízzel itatnom, ha szomjas, meg következetesen kellene nevelnem... stbstb. Erre csak annyit mondott, védőnőként ő is ezt tanácsolja, anyaként viszont, ő is pontosan ezt csinálta. Még életben van és derűs természete azt bizonyítja, túl lehet élni ezt az időszakot, tehát ösmét erőre kaptam...

cucka 2008.05.14. 15:28

Bizonyíték!

Legutóbbi tanácsadáson, említettem a doktornéninknek és a védőnéniknek, hogy kisfiam hasprésekkel igyekszik ülő helyzetbe hoznia magát. Ekkor a doktornéni maga is kipróbálta, háton fektetve Mancit, fogva két kis kezét gyöngéden megemelte, mire fiam válaszreakciója felért egy döglöttbéka reakciójával: csak lógott az őt tartó két kézen. Azon hirtelenjében el is szégyelltem magam, magyarázkodni is kezdtem izibe, amivel valószínűleg csak azt értem el, hogy még törtetőbb anyukának tűnhettem, akinek a kisfia már mindent megcsinál, fejlődésben hónapokkal előrébb tartva kortársainál. (Zsibi szavaival élve: az a primus maximus anyuka típus, akinek a fia/lánya már egy, de maximum két hetesen átalussza az éjszakát, pörög-forog, ha köll, meg ilyenek). A vége az lett (diplomatikus a doktornénink!), hogy ne erőltessem, amíg magától nem akar ülni. Ez az amíg, egészen pontosan ma reggelig tartott, amikor is reggeli kávézás közben azt hittem, rosszul látok, rikkantottam is HuncApunak, ugyan, örökítse már meg, kisfia első felülését:



Aztán délelőtt a védőnéni is járt nálunk, átbeszéltük a hozzátáplálás elkezdését, és mikorját. Szerinte jövő héttel érdemes lenne elkezdeni egy kis reszelt idared alma levével (mert ez állítólag édesebb, mint a többi), két étkezés között, egy-két kanálkával, semmit sem erőltetve, ha nem akar enni, pár nap múlva térjünk vissza ismét rá. Szerinte érdemes, kicsivel hamarabb elkezdeni a hozzátáplálást, mert állítólag 5 és fél hónaposan könnyebben rávehetőek az új íz elfogadására, mint 6 hónaposan. Erről is rengeteget olvastam, én továbbra sem kezdeném még el a hozzátáplálást, de megpróbálom, jövő héten hétfőn egy kis reszelt alma lével indítunk, hátha valóban érdekli már más is, mint az anyatej.

Amúgy helyváltoztatásra is képes már: leteszem mondjuk a játszószőnyegére, és pár percre magára hagyom. Visszajőve sosincs már a játszószőnyegen, de elég követnem az éticsigát is meghazudtoló nyálcsíkot és megtalálom kisfiamat, általában a szoba közepén. Hogy hogyan csinálja, nem tudom, mert ha jelen vagyok, a kényelmesebb módját választja a helyváltoztatásnak: inkább sírva fakad, hogy vegyem fel és vigyem őt magammal.

cucka 2008.04.09. 17:31

Balul sikerült napok

Az elmúlt 2 napban megnövekedett foglalkozás-igényes kisfiam kellően lekötötte napjainkat (és éjszakáimat!). Hol van már az a sok szépen átaludt éjszaka?! Helyette fogzunk, nyálzunk, nyűgösködünk... mindezt oly mértékben, hogy még engem, megrögzött anyatej- és szoptatóspárti anyukát is sikerült elbizonytalanítania Hunornak. Mégpedig úgy, hogy kezdtem arra gondolni, hogy talán már valóban nem fedezi a szükségleteit a kizárólagos anyatejes táplálkozás. Éjszakánként 2-3-4-szer ébreszt (najó, ilyenkor azért csak párat kortyint), napközben is sűrűn étkezik rövid 5-10 perceseket. Ami pedig a legelbizonytalanítóbb tényező volt: az uccsó oltásunkkor (március 27.-én) kereken 7000 grammos kisfiam, tegnap reggel pontosan ugyanennyi volt. (najó, azóta rengeteg energiát felemészt az állandó forgolódásaival, felülniakarásával). Valamelyik este megmértem kíváncsiságból, hogy mennyit eszik és ledöbbentem, (hol van már az a 200-250 milis pusztítás?!), kereken 100 milit gyűrt be. Nyálzik, mint egy veszett rókakölyök és nyűgös, akár egy primadonna.

Szerencsére tegnap meglátogatott minket a védőnőnk, elnyöszörögtem búmat-bánatomat és ahelyett, hogy rábeszélt volna a tápszerre vagy a hozzátáplálásra, egészen egyszerűen rávezetett, hogy tulajdonképpen, azon aggódgatok, ami valójában nem is probléma... elmesélte azt is, hogy Ő még olyan iskolát járt, ahol azt tanították, nem kell sokáig otthon maradni szülés után, szoptatni sem kell, hiszen a tápszerbe minden benne van. Óramű pontossággal kell etetni őket, 3 óránként, nem kell kényeztetni, kivenni a kiságyból éjszaka, ha sír, nevelni kell őket, szoktatni a szabályokhoz. Ő így is tett, 6 hetes volt a fia, és visszament dolgozni és nagyon hamar le is szoktatta a szopiról, azóta is bánja, szerinte nagyon sokkal lett szegényebb, kimaradtak az efajta meghitt pillanatok, és azóta, ha teheti minden anyukát rábeszél a szoptatásra, mintegy vezeklésként a saját fiával szemben... és az évek alatt rájött, nevelni ilyenkor még nem kell, csak szeretni... és munkájából adódóan rengeteg családot, kisbabát látott és lelkes híve az igény szerinti szoptatásnak, mert szerinte azok a babák, akiket igény szerint etetnek, kiegyensúlyozottabbak, mosolygósabbak...

A szép gondolatoktól én is jobb hangulatba kerültem, és Hunor is szebbnek látta a világot. Aztán ma rácáfolt: ha szerda, akkor babamasszázs, előtte rövid szunya és szopizás. Megérkeztünk, kivételesen nem mellbedobással estünk be, mihelyst Hunor padlót fogott, velőtrázó ordításba kezdett, bojkottálva ezzel a foglakozást, hiszen a hangadó fiam után, elindult a láncreakció és már minden baba ordított, kivétel nélkül. Majd két ikegés között gyorsan rámdobta a gyomrából visszatérő aludt-tejet... Ezzel is nyomatékosítva, így immáron számomra is egyértelművé vált, hogy Huncos ma nem igényli a kényeztető masszázst, ki is jöttünk hamarabb, mert fiam lucskosra és rekedtre ordította magát pillanatok alatt. Csodaszereplése után, megérdemelten nyakunkba vettük a várost és mintegy 4 órácskát sétáltunk a szikrázó napsütésben. Ez ellen bezzeg már nem emelt kifogást!


cucka 2007.11.16. 12:06

Második CTG-nk

Kisfiam tegnap jól ránkijesztett... megérkeztünk Székesfehérvárra, megismerkedtem a szülésznőmmel -Krisztina-, kölcsönös szimpátia. Nőgyógyászok gyöngyének még akadt egy kis rendelnivalója, addig Krisztina CTG-re kapcsolt és ekkor hirtelen minden felgyorsult körülöttem. A bal oldalomon feküdtem és alig volt Hunornak szívhangja, megkértek forduljak a  hátamra, így sem volt semmi , végül a jobb oldalamon feküdve, egyre intenzívebben "magához tért" a  fiam, de ekkorra már Fruzsi is mozgósítva lett, előttem pedig tizedmásodpercek alatt minden lejátszódott. Senkinek sem kívánom ezeket a pillanatokat, mindezt úgy, hogy mindenki nagyon kedves volt, sokan álltak körülöttem és látszólagosan higgadtak voltak, de tapintható volt a  feszültség. Mint utóbb kiderült "csak" vena cava szindrómázott. (a terhesség előrehaladtával háton fekve vagy bizonyos oldalon feküdve -egyéneknél változóan- a súly ránehezedik a gerinc mellett futó erekre, ezáltal megnő a  mechanikai nyomás, az erek könnyen összenyomódhatnak, nemcsak a bélfodorban, hanem a hasi fő vénában -vena cava inferior- is. Ilyen esetekben romlik a magzati keringés, mivel a méhbe futó erek közvetve a  hasi aortából erednek és a vena cavaba folynak vissza).
A biztonság kedvéért a gépen maradtam még egy fél órát, addig  Krisztina végig mellettem ült és beszélgettünk, ismerkedtünk. Jobboldalamon feküdve már nem produkált semmi negatívat Hunc, bár nem volt túl mozgékony, sőt inkább aluszékony.
Fruzsi meg is vizsgált, méhszájam még mindig teljesen zárt, a változás, hogy már nem C 3000 -es minősítést kapott a méhnyakam, hanem C 2000 -est (rövidült a méhnyak hossza 2 cm-re!). Alapos Fruzska (most már nem írhatok róla mást, mert kiderült Ő is olvas! :DDD ) megnyugtatásunkra készített egy ultrahangvizsgálatot is, megnézendő a köldökzsinóráramlást (flow), hogy valóban minden rendben van a  gyerekkel. Természetesen igen. Mostani méretei:
- BPD (koponya átmérője): 95,5 mm (még mindig nagyfejű! :) )
- TAD (mellkas átmérője) : 90,2 mm (és nagyhasú is! :) )
- FL (combcsont hossza) : 74,5 mm (tiszta apja ez a gyerek! :) )
És bizonyítottan még mindig fiú! :DDD  Nagyon aranyosan viselkedett UH alatt, eltakarta pufi arcocskáját, amikor meg látni engedte, cuppogott (bár TáltosApu szerint azt közölte éppen velünk, hogy mindannyian megszívjuk, mert olyan dugó lesz Pestre menet ...és így is történt! :DDD )
Ha már így elhúzódott ottlétünk, Krisztinával végiglátogattuk a szülőszobát és környékét, rengeteg kérdésemre kaptam most választ. TáltosApu is végigjárta az osztályt, ő is kérdezgetett (pont neki ne lett volna kérdése?! :))) ). Összességében elégedettek voltunk a  látottakkal, a  hallottakkal. És megnyugtatott Krisztina személye is. Ebben a  kórházban a "bevett" szülés közbeni fájdalomcsillapítás a nitrogén oxid gáz beszippantása (indokolt esetben) és egyelőre hagytam magam lebeszélni az EDA-ról (epidurális érzételenítés) ...aztán majd kiderül, mennyire bírom a  fájdalmakat elviselni és mennyire vetkőzök ki önmagamból (inkább ettől az állapottól "tartok" és nem a  szüléstől. De most mindenestre nagyon pozitívan állok elébe! :) Csoda fog történni, még ha fájdalommal is jár, de a végén a  kezemben tarthatom a  kisfiamat...
Ma délelőtt pedig ittjárt a védőnénink és megdícsért a kiságy és pelenkázó elhelyezés miatt, meg azért, hogy sok mai szülővel ellentétben, mi úgy döntöttünk, hogy az első időszakban velünk egy légtérben alszik a pici. (aztán meg majd legyen szívünk kipakolni a  másik szobába :S) És nagyon tetszett neki, hogy maradtak a  macskák is, bár próbáltam elmagyarázni Kokó cicának, hogy amíg itt a "néni", látványosan ne feküdjön be az ágyunkba, de  mindhiába! :D Orsival (a védőnővel) már csak szülés után fogunk találkozni, mindenesetre nagyon jól elbeszélgettünk (egy olyan 2 és fél órát maradt itt ;) )

cucka 2007.11.07. 12:19

Védőnőnél

Kora reggel tiszteletünket tettük a védőnőnknél, ahol ismét meghallgathattuk Hunc erőteljes szívhangjait. Szépen gyarapszunk, a 34. hét óta egy újabb kilóval gazdagodtam, azaz most már 13 kiló plusszal rendelkezem. Mutogattam elefentcsülkeimet, gyorsan nézett egy vizelet vizsgálatot a toxémia kizárására, hálisten negatív!, erre azt a tanácsot kaptam, hogy ha az étrendemen semmi változtatást nem követtem el az utóbbi időben, akkor ez már tényleg a VÉG kezdete... Ajánlotta, hogy fogyasszak sok almát, uborkát és maradjon meg a napi 2,5-3 liter folyadék fogyasztásom. Vérnyomásom a reggeli nesscafém után 87/54 lett, ezt háromszor is lemérte, mert nem akart hinni a  szemének, mondtam, nyugi, ez nálam teljesen természetes. Erre napi egy csésze fekete tea fogyasztását ajánlotta, és csalánteáét (a vízhajtó hatás miatt).
Heves takaríthatnék lett úrrá rajtam, (lehet, hogy megszólaltak tudatom mélyén a  kis figyelmeztető harangocskák?!), de persze ez is sok-sok megállással és rápihenéssel megy, nem kis bosszúságomra! :S
Péntek reggel CTG, megvan az időpontunk rá ...annyira kíváncsi vagyok!
Az esti színházat nagyon bírta Hunc, figyelmesen hallgatta az előadást, és nem is ficánkolt túl sokat, inkább HuncApu idegeskedett, hogy nem zavarja-e a  gyereket a végén a tapsvihar?! :))) A lagzink után már meggyőződésem, ha megszületik, csak úgy fog tudni elaludni, ha folyamataosan "rázom"! Ezt szokta meg hibbant szőkenő anyjától! :)))

8 komment

Címkék: védőnő

cucka 2007.10.11. 17:37

És lám! :)))

Hát, íme! Sikerült beszereznünk a legújabb típusú kismamakönyvet (az előzőm még kék színű volt és egy kópébb-idősebb  kiskölyök mosolygott rám róla, ő pedig egy alig-született kisbaba) Nagyon kellemes meglepetést okozott a mostani látogatásom a  védőnőmmel. Meglepett a  pozitív hozzáállása és a  segítőkészsége. Nagyon sok minden szóba került köztünk, mondhatom igazán jót beszélgettünk! :) Közösen kiválasztottuk a  megfelelő gyerekorvosunkat is, valamint számtalan gyakorlati tanáccsal is ellátott. Megvizsgálta Hunc szívhangját is, jelen pillanatban azért tehermentes és nem feszül a  hasfalam, mert Hunc éppen keresztben fekszik a  pocakomban, azaz a hasam jobb oldalán, olyan derékmagasságban találta meg a  kicsi szívhangját. És láss csodát, most Huncúr is jól tűrte az attrocitást, igaz ma egész nap erről beszélgettem vele, hogy megyünk védőnénihez! :)  Megmérte a testsúlyomat is ...ööö... kereken 70 kiló, ami azt jelenti, hogy ezidáig ippen 10 kilót sikerült magamra kapnom...a védőnőm szerint ez teljesen normális súlynövekedésnek felel meg, de ne engedjem el magam mostantól se. És végre ő is normálisan mérte a  vérnyomásomat (beszerzett egy hagyományos pumpásat, mert a csuklós össze-vissza mért, mint azt már korábban szóvá tettem én is ;) ) és most 100/55-öt mért, ami a  saját magam viszonyításában teljesen jónak felel meg!
Nagyon készséges volt homeopátiás bogyók tekintetében is, és a védőnői szolgálat által összeállított "beszerzési" listát is átnéztük. Legközelebb 1 hónap múlva kell visszamennem hozzá, aztán rákövetkező héten ő jön fel hozzánk látogatóba. Szóval így! :)

cucka 2007.10.09. 17:19

Folyományok :)

Újabb doboz legalján sikerült fölfedeznem szépen feliratozva és dossziézva (ahogy egy rendes kismamához illik! ;) ) az eddigi kismamás leleteimet meg a tavalyi adóbevallásomat! :)))) Juppijé!!! Mondjuk, kiskönyv nyema, de erőt vettem magamon és felhívtam a védőnőmet, aki nagyon örült a  telefonhívásomnak és sok szeretettel vár csütörtökön fél 3-ra, amikor is új kismamakönyvet fogok kapni! És nem neheztelt, sőt viccelődött, hogy szerencsére még időben észrevettem a  kismamakönyv hiányát! :)
Aztán sikerült időpontot egyeztetnem a majdani szülésznőmmel, Krisztinával is, aki ugyan most 2 hét szabin lesz, de  ha azalatt bármi gondom lenne, bátran hívhatom őt! Aztán november elején személyesen is találkozunk és akkor végigvisz a szülőszobán és megbeszélhetjük a felmerülő kérdéseimet is. Azt nem tudom, hogy említettem-e már, hogy én Székesfehérváron szeretnék- és remélem ott is fogok!-  szülni. Hogy miért éppen ott? Mert "odaköt" a Szent György Kórházhoz a  Fruzsi, ugyanis a teherbeesésem környékén leköltöztek Pestről vidékre és Székesfehérváron kezdett el dolgozni. Számomra egyértelmű volt, hogy nála/vele szeretnék szülni és így nem volt kérdés, hogy követjük őt. Sokan attól félnek, nem fogok leérni Fehérvárra...hát nem tudom, azt gondolom, az első baba nem fog "kipattanni" játszi könnyedséggel belőlem, ha pedig mégis úgy alakulna, annak csak örülni fogok! :) A családi örökséget követve pedig igazán nincs okom félni: anyu 27 órát vajúdott velem, és a  nagymamám is több mint 20 órát anyuval meg az öccsével is. Teszteltük párszor az út/időt és rájöttünk egy órán belül (durván 40 perc autópályán)  lent vagyunk a kórházban, leszámítva, ha iszonyat dugó van Pöstön, de akkor A pontból B pontba sem jutnánk el gyorsabban városon belül sem. Ha pedig végképp minden kötél szakad, marad a  mentő kihívása és az Uzsoki Kórház, mert a laborvizsgálataimat is ott végeztettem (ez volt Fruzsi előző munkahelye) és velük is meg van beszélve. Szóval ettől sem félek!
És csütörtökön lesz új kismama könyvem! Hurrá!!! :)))))))

Megvan a fürdetője Huncnak...hát eléggé futurisztikus...mi elsőként egy kiskádra gondoltunk, amit be tudunk tenni a  fürdőkádba is akár. Na, hát ez tényleg 3 emeletes, meg leengedhető kádas és van egy pelenkázó is a  tetején...mondjuk az alatta lévő 2 polc rendeltetését sem igazán értem -valószínűleg abban lesznek majd Hunc tisztálkodási kegytárgyai :)-  (meg azt se, hogy helyileg hova tesszük, mert a  fürdőszobánkba tuti nem fér be!). De előnye is van: nem kell a  kádba behajolni, mellmagasságban lesz a kiskád. Ilyen, mint a  képen, csak még nem szereltük össze és sárga színű.



  After post:

Összeszereltük, így néz ki..najó, csak majdnem olyan! :)))













Határozottan jobban érzem magam, bár a  tükörbe nézve, ennek pont az ellenkezőjét látom: vizenyős szemek, sebes orr, kékes lilás karikák (mit karikák? táskák, sőt bőröndök!) a  szemem alatt...de TáltosApu is megjegyezte, hogy szerinte már jobban vagyok, mert jobban nézek ki! Na, ezen felbúzdulva néztem bele a  tükörbe és láttam meg magam...sosem fogom megérteni a  pasikat: mért mindig akkor tetszünk nekik, amikor önbizalmunk a béka segge alatt és tudjuk, érezzük, hogy hiperszerencsétlenül nézhetünk ki??? Na, mindegy...azért ezek az apróságok bearanyozzák takonykóros reggeleimet! :)))
TáltosApunak meccse van, én pedig megent egyedül maradok itthon, de kipróbálom a vásárolt multifunkcionális konyhamasinériát: konkrétan a  húsdaráló részét. És kicsit sikamikázok (inkább csak csinosítgatok!) a  lakáson. És meg kellene keresnem a  kismama könyvemet, mert sikerült a nagy költöztetgetésbe nyomtalanul eltűnnie. Jövő hétre pedig be kellene szúrnom egy védőnénis randit, feltéve, ha még mindig ugyanaz a  védőnénim, mint egy hónappal ezelőtt. Sajnos, én nem voltam olyan szerencsés védőnő ügyben, mint Térképészanyu , ezáltal én már a sokadikat (asszem negyediket) fogyasztom és nem biztos, hogy szülésig ez az állapot nem fog változni! Amikor lelkesen telefonon  bejelentkeztem a  védőnői szolgálatnál, alig 6 hetes kismamiként, az aktuális védőnőm azt tanácsolta várjak még 2 hetet, mert ő elmegy nyugdíjba, de  2 hét múlva megérkezik az utódja. Az adataimat azért fölvette, telefonon keresztül. A kijelölt időpontban valóban megérkezett az utód, akivel személyesen is sikerült találkoznom, nagyon közvetlen és szimpatikus kb.velem egykorú leányzó volt, akivel szinte azonnal megtaláltam a  közös hangot. Megbeszéltük a  következő találkozót is egy hónappal későbbre, amikor is kiderült ő már nem dolgozik a védőnői szolgálatnál, mert felajánlottak neki egy kb. tripla fizetést egy gyógyszerkutató cégnél, és ő elment. Van ugyan helyettese, akit csak napok gyakori hivogatásával sikerült elérnem telefonon és kieszközölnöm egy személyes találkozót, már csak a   pöcsétek miatt is... Rögtön leszögezte, hogy nem is érti, mért találkozunk, mert ő csak ideiglenesen helyettesít, és különben meg van egy másik körzete, úgyhogy legközelebb, majd csak szeptember végén jelentkezzek, de akkor már nem ő lesz itt! (ugye ez volt a  harmadik és ekkor még csak június végén jártunk!) Én próbáltam is magam ehhez tartani, egészen a  nyaralásunkig, ahol nem volt mindig nálam a  telefonom és esténként csak annyit vettem észre, egy vezetékes szám sokszor keresett. Másnap bele is futottam a hívásba, a  védőnői szolgálattól keresett a negyedik védőnőm. Merthogy időközben megérkezett és jól lehordott így ismeretlenül , hogy mennyire trehány anyuka vagyok, hogy hónapokra eltűnök és egyáltalán, meg különben is! Egy hét múlva találkoztunk, augusztus elején, azon az ominózus baba-szívhangvizsgálaton. A legújabb védőnő is azzal fenyegetett, hogy nem valószínű, hogy együtt "szülnénk" (na, ezt mindjárt gondoltam!), mert októberben őt áthelyezik máshova! Volt viszont egy nagyon vicces jelenet a  legutóbbi találkozásunkkor. Már éppen idultam volna haza, amikor is zavarával küszködve, az Aktuális kinyögte, hogy kérdezhetne-e valami személyeset? Mondom, persze. Erre ő: öööö, megkérdezheti, hogy a  gyerekem apjával milyen a  viszonyom? Kikerekedett szemekkel kérdeztem vissza: a  férjemre gondol? szerintem, egész normális kapcsolatom van vele. Mert? Na, és itt kiderült, hogy elvesztek az előzőleg kitöltött papírjaim (?!) és csak részadatok szerepeltek rólam a  nyilvántartásba, (ezek szerint azok is tévesen!), melyeknek  a lényege az volt, hogy egyedülálló leányanya vagyok és az apa ismeretlen! :))))
Nem tudom, mondtam-e már már, hogy mennyire imádom az új számítógépemet? :))) Sajna, nem lököm a márkáját/típusát/paramétereit, de azt nagyon élvezem, hogy gombnyomásra, egérklikkelésre azonnal reagál! :)))) És egyszerre több ablak is nyitva lehet, nem fagy le! :))) Na, ezek az élet apró örömei! :))) ...meg a  nappaliba beáramló napsütés...;)
Holnap ünnepi ebédre megyünk: TáltosApu nagyija 80. szülinapja tiszteletére összegyűlik a  család! Ez a  hétvége sem az itthonülésről szól, de  nem is baj, lassan elmúlnak ezek a  sétálós, őszies napok...

cucka 2007.08.03. 09:40

Szívhangok

Végre tegnap meghallhattam Hunorka első szívhangjait a  védőnőnél!...Hunci hozta saját megszokott és akaratos kis formáját. Mostanság a  bevett napi rutinja az alvás, aztán estére mikor már én szeretnék pihenni, akkor vidám táncikába kezd a  pocakomban...és pörög és forog és csuklik nagyokat és ha számára valami nagyon nem tetszőt csinálok, kapok egy-két figyelmeztető alhasi figyelmeztető rugdalózást! :) És a  reggeli ébresztést is megszokta ejteni, úgy 5 és 6 óra magasságában, de akkor egy rövid sétát követően még visszaalszik! Ugye nekünk 1 órára volt időpontunk tegnap a  védőnőnél, ami azt jelentette, hogy ebéd utáni legszebb álmaiban ébresztettük a doplerrel. Még nem fordult meg a  kicsi, ezért ülőpozicióban kell őt elképzelni a  pocakomban, feje és vállai a  gyomrom alatt vannak, lábacskái meg a pocim alsó részén. Nagyon kedves védőnénink van, aki türelmesen megkereste Huncit, és aztán  felcsendült az ütemes kis szívritmusa, mely könnyeket csalt a  szemembe, részben a  fájdalomtól és sajnos kevésbé a  meghatottságtól! Hunci csöppet sem értékelte a saját szívhangját, sőt az egész atrocitást sem, valószínüleg nagyon megijedt és nagyon erőteljesen elkezdett rugdosni. A végén már én kértem a  védőnőt, hogy szerintem mára hagyjuk abba, mert HuncÚrnak nagyon nem tetszik ez a  fajta vele való foglalkozás, ő jobban szereti a beszélgetéseket, a  pocisimiket. TáltosApu itthon teljesen kicsikirályfia védelmére kelt és azzal magyarázta, hogy Hunci az ő fia és ő sem szereti, ha álmából ébresztik és nem hagyják aludni! :) A következő alkalomra majd megpróbálom előre felkészíteni Hunort, "megbeszélni" vele, hogy mi fog ott történni.

Ma reggel jött a  festő negyed 8-kor felmérni a  lakást. Szerinte annyira nem rémisztőek az állapotok, mint hittük. Viszont csak 2 hét múlva fognak tudni kezdeni, ha elfogadjuk az árajánlatukat, és mivel nincs módunk elköltözni sehová, szobánként fognak haladni, kezdik a  hálószobával, mert ugye ide érkezik majd HuncÚr is, meg a  vizesblokkokkal, aztán nappali és végül vendégszoba ( a majdani gyerekszoba). A napokban ki kell választanunk a járólapot meg a  laminált parkettát is és a  színskáláról a falak színét is. És akkor már függönyöket is cserélünk, meg egy-két bútorra is rábeszéltem TáltosAput! :) Mindemellett TáltosApu új munkahely előtt áll...én pedig egyre intenzívebben pocakosodom, bár ha a  kicsiről van szó, hirtelen megtáltosodom és azt érzem kősziklákat is képes lennék elmozdítani azért, hogy mire ő megérkezik, mindenhol rend és tisztaság legyen! :) És rájöttem az évek alatt annyi fölösleges kacatot sikerült felhalmoznunk, amikre gyakorlatilag nincs is semmi szükségünk, hiszen évek óta valamelyik szekrény mélyén vannak és mára már bebizonyosodott, hogy tudunk nélkülük élni! :) (erre Micka az élő példa!) Szóval nagy szanálás is lesz! Már alig várom!!! Először ódzkodtam az idegen kezűségtől, hogy majd mindent magam akarok és fogok megcsinálni, de Orsika rádöbbentett, hogy nem fogom bírni és igenis fogadjak el külső segítséget. Megpróbálok.

Este meglepetés mega-babazsúrom volt...mondjuk nem így képzeltem a  30.szülinapomat, de végül is nagyon jól éreztem magam. ;) TáltosApu szövetkezett Húgocskánkkal és Sógival,  meg legkedvesebb druszámmal (és ki ne maradjon: kedvenc Anyósommal! :), aki tényleg kedvenc!) és meglepetés sütés-főzést tartottak. Voltak nagy lufi-Snoopyk meg Boldog Szülinapot-os színes lufik és feldíszített lakás, volt kedvenc kajám és nagyon finom szülinapi tortám és rengeteg ajándék! Megható volt és aranyos és TáltosApu csak alig-alig szólta el magát az esemény előtti napokon! ;) Köszönöm Nektek Kedveseim! :)
süti beállítások módosítása