Csak, mert már rég volt róluk fotó, így ücsörögnek a konyhapulton (és felváltva piszkálják egymást), amíg készül az ebéd:

(és a "bádit dobjuk fel egy laza nyáriruhával" kombinációt pöttömpanna maga találta ki, hozta-kérte-ráadtam-örült-elégedettkedett-így én is)

Egy reggeli 14+2-es, és azért emelném ki, hogy reggeli, mert délutánra, rejtélyes okokból kifolyólag (gravitáció?) majdhogynem a duplájára ereszkedik-puffad:

És tegnap lett volna az újabb dokker-látogatás, de zsinórban, egymást követő (két) keddenként szülésre viharzott el a magánrendelése közepiből, így jövő hét kedd a következő megcélzott dátum.

Tulajdonképpen az én fiam beszél. Összetett mondatokban. Kicsit ma figyelmesebben vizslattam és megvilágosodtam. Hiszen mi beszélgetünk!

Reggeli öltöztetős jelenet: Tátyi? kérdezi kérdőjellel az arcán, holott pontosan tudja hol van. Apa dolgozik, válaszolom a megszokott módon. Tátyi vauvau -mondja ő. Igen, Apa kutyusokat gyógyít.- válaszolom én. Me' ciccci- derül fel az arca. Igen, meg cicákat is gyógyít. Tátyi brubru- folytatja. Igen, Apa autóval ment dolgozni. -érkezik részemről a megértést igazoló felelet.

Amint ma öltöztettem Hugit, egyfajta kellemes bizsergést éreztem ott szívtájékon. KicsiHugi belenőtt. Sőt.

És eszembe jutott a jóhangulatú fotózás, az a felejthetetlen vágyakozás... Istenem, mennyire vártam ezt a kislányt, mennyire bizakodtam, reménykedtem, hogy sikerüljön életet adnom neki... Sosem fogom elfelejteni azt az éjszakát, az összes fájdalmával és szépségével együtt... valahányszor ránézek Huginyuszira, a szívem megtelik valami furcsa eredetű büszkeséggel  és a torkomban egy maroknyi gombóc képződik, és csak ölelem és szorítom magamhoz...

Majcsak kiürülnek ezek a fránya hormonok... bár azt hiszem, azok már rég kiürültek, és helyüket az anyaság foglalta el, ami sejtésem szerint, örökre itt marad...

Már Hunorra várva is itt mocorgott bennem a gondolat, hogy dejó lenne a szokványos hétről hétre egy pocakos összehasonlítós képek helyett, valami művésziesen szépet is megörökíteni, valami olyasmit, amit az évek előrehaladtával is büszkén mutogathatok...

Szőlő fotósmunkái már nagyon rég óta elnyerték a tetszésemet, aztán valahogy szó szót követve összehoztunk egy kellemes délutánt és pár meseszép fotót. Bevallom nem volt könnyű meghitten Minkáragondolósra hangolódni, miközben Hunorvirágszál minden pillanatban azon mesterkedett, mit is cselekedjen ahhoz, hogy végre újra csak vele foglalatoskodjunk?!

Voltak kezdeti nehézségeink, megállván a fal előtt, rögvest mellémsorakoztak a csemeték:

majd Hunc szeretettel ölt:

(sajna az nem lett megörökítve, amikor a kanapén Hunor nem gyengéden megfektette Mazsilányt...)

És akkor pár csodaszép és emlékezetes a teljesség mindennemű igénye nélkül:

és az én nagy kedvencem:

cucka 2009.10.31. 23:01

Sokminden

Napjaink javarészt a mindent besűrítünk egy rövidke napba jegyében telnek. Az események -még számomra is- olykor követhetetlen iramban zajlanak.

Lelkileg szöges padlón toporgok továbbra is, menthetetlenül hisztérika lettem... Már csak a szülés hormonokatfelszabadító erejében bízom... Mindent én akarok kézben tartani, minden döntésben részt kívánok venni, pedig a szálak kifutnak a kezeim közül... Az idő meg pereg, fenemód röpül: ma kellett rádöbbennem, hogy lassacskán illene kórházi cumót is összedobálni, ki tudja mire képes ez a pocaklakó leányka az elkövetkezendő időkben. Azért a keddet még megvárom, csak nem ragadok bent szülni az első ctg kapcsán...

Hunor szélvész gyermek, imádnivaló, továbbra sem beszél, bár néha megcsillogtat néminemű közreműködést a magyar nyelv elsajátításának irányába. Pölö ma reggel HuncApu megunván az éhgyomorra történő hosszas csigusz gyártást rendelésre gyurmából, melyek valami csoda folytán (nyomdafestéket nem tűrő magyarsággal fogalmazva) eltörődnek a kiskrampusz kezében, emígyen igyekezett zárni sorait: én megyek reggelizni, mire azonnal érkezett a felelet: én nem!  Délután meg idegenben, a zsákmányolt banánra közölte érthetően, hogy enyém.
Vannak sajátos mondókázgatásaink is. Kocsiban ülve, hátsóülésről unalmában Hunc elindít egy Táááátiyiii-t, mire az apja elégedetten kontráz egy Huuuniii-val, ezt mosolyogva 48-szor előadják. Ma megunván beleszóltam én is, hogy Huuuniii, mire röpke rövidzárlat után érkezett a Nááányiii, szintén hosszú percekig.
Asszem telitalálat lett a névválasztás, kicsit Huncut a gyermök:

Minkaleányka szabadidejében iparkodik szétrúgdalni a háza falát. Igyekszem fölvenni a hancúrokat, de olybá tűnik a kiccsaj kameraérzékeny, bármennyit is állhatok lesben,  amint izzítom a kamerát, abbahagyja. Pedig vannak kellemes megindulásai... össze sem hasonlítható nyugodalmas Hunormanó gyöngyéd mozdulataival. Jópárszor két irányba rúg egyszerre, ilyenkor vicces formátumokat vesz fel az amúgy is gigahasam. (és az előző pocaknövesztés megkímélt a kibukkanó köldök látványától... a mostani nem...). Itt egy  rövidke kiragadás MocorMinka esti táncjelenetei egyikéből:

Fura világot élünk, amikor az ember lánya már annak is örül, hogy cirka élete végéig eladósodik, bár a serpenyő túl oldalán ott körvonalazódik az álomvacok. Cudar hónapok   és évek következnek, de érzem, megéri. Bár egy kétévessel meg egy aligegyhónapossal álomszerű lesz költözni... Nem elfelejtendőek tanult barátosném szavai: nem köllene mindenki frusztrációját magamra vennem és ezáltal magamat, magam általi frusztrációra ítélnem...

Azért az mégiscsak reménykeltő, hogy az elmúlt napokban egyre többször jut eszembe egy ősrégi dalfoszlány ("vidékre költözöm, a fákat öntözöm, szabad leszek és már semmi nem ér el, amihez nincs közöm"), melyet hangulatomtól függöen, hol Hunorral körbelejtve a lakáson, a szomszédok nem kis örömére teli torokból énekelek, hol meg könnyekig hatódva, magamban dúdolgatok.

Valószínűleg az sem dob túl sokat a lelkem pocsékságán, hogy idén először nem sikerült hazautaznom ezidőtájt... az első olyan november elseje, amikor innen messziről égetem csak a mécseseket és nem tudok végigsimítani a hideg sírköveken... talán tavasszal...

cucka 2009.10.09. 19:46

Nagyonnagy

Most, hogy technikailag újra a csúcson leledzem, rögvest beszúrok egy mai frisset témaindítóként:

És egy mai bájos: Hunor napközben pohárból issza a vizet (ahogy ő hívja "dzíz" ), gyümölcslevet. Elalváshoz (és éjszakai szomjoltáshoz) azonban nélkülözhetetlen kellék a csőrös itatóspohárból elfogyasztott pár korty víz (és nem röhög: erre ma kellett rájönnöm!). Két csőröse volt ezidáig, felváltva használtuk őket. A múlt héten az egyik csőrös megadta a lelkét a teremtőnek, gondoltam én naívan a fennmaradó kis időre bőven elég lesz ez az életben maradt egy, úgyis lassacskán leszokik róla. Ühüm. Ma délután eltűnt egyeske. (valószínűsítem Kommander Béla helyezte bele valami übertitkos objektumba...). Gondoltam, sebaj, kap pohárból vizet a kispasi, ha igazán szomjas, megfelel neki az is. A hosszas nemnemnem fülsiketítő hisztije egyeneságú következménye az lett, hogy 1. szanaszét túrtam a lakást, -közben kérdezgetve mit tud az eltűnt flaskáról?- persze mindhiába; 2. felöltöztünk, lementünk a közelünkben működő drogériába és pánikszerűen lekaptunk a polcról egy újabb csőröst.
Eredmény: pont egy mosdójáratnyi időn belül a megszokott tátott szájjal kidőlt gyerek képe.
Tanulság: majd akkortól felejtős a csőröspohár, ha Hunorvirágszál is így gondolja.

cucka 2009.10.03. 11:22

31-eske

A különböző fórumokról érkező hírlevelek szerint beléptünk a 8. hónapba... hűűű... én még mindig nem érzem magamban azt a megfoghatatlan érzést, hogy közelítenénk a vége felé. Hunorra várva sokkalta kevésbé voltam mobilis és sokkal nagyobb körültekintéssel éltem mindennapjaimat. Fogalmazhatnék úgy is, hogy volt időm-erőm jobban megélni a pillanatokat, könnyfakasztóan lágy babazenével tarkítottan simogathattam a növekvő pocakomat és ábrándozhattam arról, milyen is lesz, ha megérkezik közénk a kiskirályfi. (sőt, bennfentesek még azt is tudhatják, éppen ezidőtájt kellett mostazonnal megvennünk Hunc sosem használt etetőszékét, valamint mostazonnal összeállítani a kiságyát, pelenkázóját és a kórházi csomagomat...) Minkára várva a napok olyan gyors egymásutánságban zajlanak, hogy minden este szent fogadalmat teszek arra, hogy holnap időt szakítok arra, hogy ledőljek és figyelgessek kicsit magamra, hogy pihenjek, hogy kötögessek, hogy befelé forduljak egy kicsit. Aztán a holnap is pontosan úgyanúgy elröpül, mint a ma és csak azt veszem észre, hogy este 10 óra, végre elaludt és ma még annyi időm sem volt megállni, mint előző nap...

Rossz érzés mégsincs bennem emiatt, hiszen Minkaleányka pontosan tudta, hogy miért is választott családjául minket, ismeri felfokozott tempójú életünket, heves vérmérsékletünket, ezért -a maga eszközeivel- már most igencsak élénken jelzi, helye van a családban, részt (és időt!) kér belőlünk. Esténként hastáncoltatja a Minkalakot, szegény apjuk rá sem "meri" tenni a kezét a pocakomra, mert olyan vitustáncba csap át a ded, mely benne ellenérzéseket kelt. (mer asziszi ez fáj nekem, hiába magyarázom, hogy max kellemetlenkedni tud a beékelődött Minkafej, az állandó csuklásával... merhogy újabban ezzel is ébreszt hajnalanta, meg éjjelente és napközben is rapszodikus csuklásba csap át: ilyenkor berezonál az egész hasam...).

Azért vagynak már - a fentebb említett mellett- apróbb velejáró kellemetlenkedések is: általában elfelejtem mekkora is vagyok és meggyőződésem, hogy én itt vagy ott még simán beférek, ennek általában az az eredménye, hogy jobb esetben beszorulok, rosszabb esetben megütöm/megkarcolom a pocakomat. Aztán meg a harmadikra felérve, amit zökkenőmentesebben veszek, mint hajdanában, úgy fújtatok, mint egy gőzmozdony, ezért igyekszem a telefonbeszélgetéseimet nem ezidőtájra időzíteni, mert mindenki ösztönösen megkérdi, hogy mit csinálok éppen, mert nagyon zihál a hangom?! (vajon mit? maratont futok szabadidőmben...). Egyre többször fájdogál az aljam, és nem csak esténként, egy kimerítő nap után, hanem reggelente frissenébredve is nehezemre esik elvonszolni magam a mosdójáratra. Mondhatnám, minden reggel újra tanulok járni egy kicsit... Néha lábikragörcseim is vagynak, kicsit faramuci ugyan a helyzet, mert doktorbácsi azt kérte, ne szedegessek már magnéziumot, hagyjam csak felkészülni/dolgozni a méhemet... A vasat igyekszem menetrendszerint bekapkodni, körítve egy kis C vitaminnal a jobb felszívódás érdekében. És törekszem minél több spenótot, lencsét, babot, borsót, burgonyát, halat, tojást beiktatni az étrendünkbe, miközben kesu diót ropogtatok, vivát természetes vasbevitel!

Fiam ma különösen szereplős hangulatában volt, így aktívan részt vett a pocakfotózáson, sőt még Huncpuszikkal is alaposan megkínálta kishugát.

(igen, nálunk mindig áll a vasalódeccka...)

cucka 2009.09.18. 17:31

29-es

Most már nem csak kicsit fedetlen a Minkalak, ha így folytatjuk, nemsokára köldökkivillantós lesz ez a helyre kis rodzsaszín fölsőm.

S hogy milyen a közérzetem? röviden és tömören: lelkileg ingatag, instabil... olykor elég egy talán nem is nekem szánt, ám mégis félreérthető félmondat ahhoz, hogy tüskeként cipeljem és minden gondolatomba beférkőzzön. Minka egésznapos baba, ficánkol-lubickol megállás nélkül, tegnap este olyan vitustáncot lejtett, hogy lazításképpen muszáj volt leküldtem neki egy kortyocska tokajit.

Fizikailag abszolút jól bírom a kiképzést, sokkalta többet jövök-megyek, mint anno Huncossal, másképp nem is lehetne, hiszen kispasink napi kétszeres maratoni futtatását csak alvásáldozatok árán lehet elodázni. (lásd tegnap: egész nap monotonul szakadó eső, nemmentünkle, Hunc délután 3-kor aludt el egy órácskát se, majd este 11-kor...).

Szerdán Minkalesre megyünk, meg szülőszobalátogatni meg szülésznőmegismerni. Nagyon pereg ez a homokóra...

cucka 2009.09.09. 19:26

Gyors pocakos

Mára Huncmaci egész jó bőrbe lendült, kicsit krahácsol még meg orrfolyik, ellenben a zanyjával meg a zapjával, akik addig-addig ápolgatták gondosan, éjt nappallá téve, mígnem ők is fertőzöttek nem lettek. Kivételesen most én viselem nehezebben, Zapjuk szerintem már nem mer nyüsszögni. Helyette megteszem én.

Mivel mindjárt szülünk a 28. hétbe lépünk, a mai napot egy óriásMinkalak fotóval zárom. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy ezzel a csepplánnyal is lesz ugyanakkora pocakom, mint anno Huncmaccal.

Ím a 27+6 napos Minkabirodalom:

Ma ösmét hivatalosak voltunk doktorbácsihoz egy második trimeszteri UH-s vizitre.

Mellbedobással estünk ugyan be (pereputtyostúl Huncostúl),  de egyre inkább körvonalazódik bennem az a tény, hogy innen nem lehet elkésni. Az időpont amolyan hozzávetőleges saccolás, köbö azt jelenti, hogy elő vagyok jegyezve arra a napra. (ez azér is bosszant, mert nem vittem olvsanivalót magammal -pont, amikor a legérdekesebb a könyvem!-, így a 8-10 éve kiragacsolt kórházi szabályzatot és a különböző ezeréves tacepaókat kellett olvasnom. uff!)

Most kicsit több időnk volt beszélgetni-ismerkedni, több bennem megfogalmazott kérdésre sikerült megnyugtató választ kapnom. Jövő héten kíméletes vércukortermeléses vérvételem lesz, azaz az itthon elfogyasztott 1 zsömle 1 pohár tej után 1 órával, vérvétel. Ami ismét fájdalmas, hogy 7-re kell mennem, ami azt vonja maga után, hogy 6 magasságában (!!!) el kellene fogyasztanom szerény fentebbemlített reggelimet. Minkával nem vagyok egy kimondott evőbajnok, de legyűröm valahogy... valószínűleg álometetés lesz.

Míly meglepő fordulat: Minkaleányka a szülés kiírt időpontját újfent előrébb görgette, (azaz a mért adatok idősebb). Immáron röhögve kérdeztem meg a dokit, hogy a szeptember 23.-ai uhura már hozzam a kórházas cuccaimat is, mert ha jól számolom kb szülésidő lesz azidőtájt. Mint kiderült, a mostani mérések inkább csak tájékoztató jellegűek, minden marad a régiben, ezek a biometriai adatok azt jelzik csupán, hogy Minkalány nagy baba, nagyobb a valós koránál.

Nasakkor számokban: (mert fotót mosse kaptunk, elromlott a nyomtató... meg amúgy se volt ma a hölgyike kimondottan fotogén, a szétett lábakkal indítás után hátat fordított és az arcával végig takarásban tűrte a megmérettetését):

Egy magzat medencevégű hosszfekvésben. (érzetem én, hogy keresztből "befordult", csak azt nem, hogy merre... egyelőre faros a lelkem, mostantól arra kellene inspirálni őkelmét, hogy méltóztasson irányt változtatni, mert ha nem teszi, ösmét cipzárt vágnak az anyja hasára...)
BPD (koponya haránt átmérője): 68 mm
HC (fejkörfogat): 250 mm
AC (haskörfogat): 215 mm
FL (combcsont): 48 mm
Jó szívműködés, jó életjelenségek. Telt gyomor és hólyag, norm. veseállomány.
Lepény a mellső falon tapad., átlagos mennyiségű magzatvíz.
Súlybecslés: 970 gr. (öööö, van egy egy kilós lányom!!!!)
Vélemény: grav.s. 26+3 a biometriai adatok alapján.

És mivel rég nem volt már, bebiggyesztek Minkaleányka fotó helyett egy külsős Minkalak felvételt:

Amúgy a Minkalak lábdagad, meg szuszog, a Minkalány meg rumbát jár esténként, ma a nagy és okos bátyja ráfeküdt a pocakomra elalvás előtt, ő meg addig rugdalta, amíg Hunor homlokráncolva rám nem nézett, hogy mért abajgatom én őt? hiába magyaráztam, az nem is én vagyok, hanem a Hugi, mégis én kaptam a csúf pillantásokat.

Hunc ma este úgy érezte azalatt a nem egészen egy perc alatt, amíg magára hagyom a kádban, illene megborotválkoznia, de csak odáig jutott, hogy meghámozta a mutatóujját, vér folyt mindenfelé, én meg szentségeltem, mert én vagyok az, aki állandóan vészmadárkodik a zapjának, hogy ne hagyja elől a borotváját, meg ne hagyja egyedül a kölköt a vízben. Neki sosem történt semmi, nálam meg már a második alkalommal. Haragszom magamra, rossz érzés volt, hogy Hunc sírdogálva mutogatta az agyonragasztott ujjacskáját, hangosan bííííí-zve. HuncApu könnyedebben vette a figurát, mint én, vacsi közben megjegyezte, legalább újabb szóval gazdagodott Hunor szegényes szókincse, ugyanis az étkezés befejeztére, már mesterkélt sírással bibi-zett a hatalmas buciját mutogatva.

A nap tanulsága azonban az, hogy valóban okosnak kell lenned ahhoz, hogy okostelefont vásárolhass. Különben megszívod, de nagyon.

cucka 2009.08.06. 21:31

23 hetesen

A 23 hetes Minkával szép az élet. Gazdagodtam (ma is) sok szép leánykaruhácskával, igaz ma talán még azt is szem előtt tartottam, hogy 1. téli időszaknak megfelelő legyen; 2. születési kor környékének megfelelő legyen. Így van már 56-os bádija a királyleánykának, meg egy lehelettel nagyobb (és csajosabb) kapucnis hanorákja, amit, -ha Huncom paramétereiből indulok ki, aki havonta egy-másfél kilóval gazdagodott az első 3 hónapban-, legkésőbb tavasszal már boldogan hordhat. (62-68-as méretűek).

Azt mondják az okosok, a pocaklakók odabenti életritmusa hasonlatos lesz a kintihez, azaz, akik ficánkolók voltak odabent, kint is izgága kis örökmozgók lesznek. Háááát, Hunc sem volt egy lejtmenet, de arra még egész tisztán emlékszem, ő sosem ébresztett fel hajnalok-hajnalán (4-5-6 körül), pár kellemes alhasi rúgással, bordaközi befészkeléssel és belsőszerv matatással. Namármost, ha Minka ezt idekint is így folytatja, akkor ez tényleg az én lányom... és Hunor egy édibébi alvómaci lesz hozzá képest.

Hormonjaim lecsillapodtak kissé, ma már csak jót röhögtünk azon, hogy tegnap még oroszlánüvöltéssel kombinált lángnyelvekkel égettem parlaggá magam körött mindent.

Minkaleányka fél kiló körüli, hossza majd 30 centi. Ugyan még esze ágában sincs kibújni a vackából, ha mégis megtenné, ezen a héten már lenne esélye intenzív körülmények között az életbenmaradásra. Dedurva! egy csettintésnyi idő alatt eltelt ez a bő öt hónap... Lassan tényleg szülünk...

cucka 2009.07.23. 12:45

21-es

Jól vagyunk, melegünk van, éjszakánként szenvedősen alszunk, azaz inkább én, Hunc tapadósan-izzadósan hol rajtam, hol az apján, és hol van még a óriáspocak? forgolódni mégse jó már. Olyan extrém terhességi tünetek is jelentkeztek, amin én anno Huncossal horkantva röhögtem fel, most meg én horkantgatok éjszaka, bedugult orral és alighassal próbálok egy izzadtan rámtapadó majdnem húszhónapossal alvás szempontjából tűrhető poziciót felvenni. Kevés sikerrel.

MinkaLeányka finom, ám mégis mélyenérintő mozdulatai most már mindennaposak, sőt mindenórásak. Már nem csak akkor érezhető, ha lefekszem és ellazulok, a napi jövés-menéskor is jelzi ébrenlétét. Azért remélem, idekint ennél aluszékonyabb lesz.
A liftnélküli harmadik emeleten lakást Minka sem szereti, általában a másodiknál keménykedéssel jelzi, hogy éppen itt elég is lenne laknunk.  Úgy egyébként az egésznapos pakolászós-vasalgatós-emelgetős-bevásárlós-főzős napokon szokott csak pihenést jelezni a MinkaLak. Laza a csaj. Emlékszem, Hunorral a 8-9. hónapban már úgy jöttem fel a harmadikra, hogy félemeletenként hálát rebegtem és további lépésekre ösztökéltem magam emígyen: már megvan az egyhatoda, már a kéthatoda, azaz az egyharmada, háromhatod, azaz a fele, juhééé!, négyhatod, vagyis kétharmad, mingyá kész, öthatod, (itt már egy oxigénsátort is szívesen elfogadtam volna), és végül hathatod, azaz az egész, vagyis hazaértem, szóljatok harsonák és kürtök, megcsináltam!!!

No és a lényeg: ruhácskák illatosan, frissen vasaltan várják a gazdájukat. Magamat ismerve, még jópárszor szülés előtt átmosom és átvasalom őket. Újabban egész furcsa hobbijaim lettek.

Most kicsit egyidősek lettek a legkisebbek, azaz Hunor 19 hóanpos, KisHugiÖcsi pedig betöltött 19 hetes. Mint már említettem, a pocakom igencsak növekedésnek indult, tegnap már elő kellett vennem a kismama cuccaimat, amiket ezidáig a  szekrény hátsó polcain tároltam. Kicsit még semmisejó, ugyanis a mostanáig viseltekből már néha kikandikál alulról a pocakom, itt nyom, ott feszül, a kismamacuccok meg még egy lehelletnyit nagyocskák rám.


Sokat törtem a fejem azon, mi lehet annak az oka, hogy Hunor nagyon sokszor úgy alszik el, hogy még valamit elmajszikázik (pl. autóban, babakocsiban), hogy még egy uccsó korty vizet leereszt a torkán, és aztán a flakonját magához ölelve bóbiskol el (ez inkább esténként a jellemző). Tulajdonképpen engem nem zavar(na) ez a dolog, de mivel már 12 kinőtt fog büszke tulajdonosa, annyira nem örülnék neki, ha  pár hónap múlva, állandó bérletünk lenne a fogorvosnál.
Arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg ez oda vezethető vissza, hogy Huncos még nem is olyan régen így aludt el, szopi közben, és talán ezért van ilyen irányú igénye. Erőszakkal elvenni nem szeretném tőle a nyammognivalóit, ha ez számára biztonságot nyújt, nyammogjon, de a fogait védő, hajáttépően aggódalmaskodó mámi előjön belőlem olykor-olykor. Mert ugye, minden szülő azt szeretné, ha a gyereke egészséges lelkületű felnőtté válna. És azt is tudom, hogy kezemben a felelősség, hogy mit adok enni neki, hiszen most még én dönthetem el, és ebben  a korban már működik az "imprinting", azaz azokat a (étkezési) szokásokat fogja felnőttkori létébe is preferálni, amiket itthon lát, amiben felnő. Talán ezért sem erőltettem soha Hunor kötelező étkezéseit, nem is olyan régen, még pár kanál főzelékes ebéddel vegetált a kisfiam, aztán valahogy megjött az étvágya magától. Most már étkezésenként is mennyiségeket pusztít el, legfőképpen olyankor, ha mindhárman együtt ülünk le enni. Ha együtt a család.
A szomszéd védőnő csak annyit mondott, mikor sétából hazajövet Hunc egy fél sajtospogit nyammogott, hogy a gyerek el van kényeztetve és kész. Ugyan még mindig nem dereng számomra az egyértelmű összefüggés, de keresem a megoldó kulcsot továbbra is. (Talán mer pogácsát adok enni neki, ezzel kényeztetem el? vagy csak egyszerűen azzal, hogy enni adok neki? hm?).
Mindazonáltal, ha már ennyire szüksége van a szájon keresztül bevitt nyugtatásokra, igyekszem ezeket többnyire egészséges táplálékkal megoldani, ha egy mód van rá gyümölcsökkel (bárcsak jobban szeretné őket), vagy házilag sütögetek, persze ha másképp nem megy, bolti pogit kap vagy babapiskótát. (tegnap sajtos mufflont sütöttem a kiskrampusznak, be is puszilt vacsorára vagy 5 darabot, zapjukkal csak lestünk, mikor durran ki a kölök?! Ha már muffin: megmondaná Valaki, hogy mostazegyszer -bár isteni lett az íze!- mér ragadt bele a sütőpapírba?)

Az árulkodó sajtos mufflonnal:

cucka 2009.06.25. 21:46

Pocakságok

Ahhoz képest, hogy KisTesó esetében megfogadtam heti rendszerességgel fogom fotóztatni magam HuncApuval just for me, ma eszméltem fel, hogy a legutóbbi fotó kereken 3 héttel ezelőtt készült (szerintem az elején még belefér, annyira még nem látványos a növekedés...). Az idő viharos sebességgel pereg ki az ujjaim közül, a napok hetekké, a hetek hónapokká duzzadása meg olyan gyorsasággal telik, hogy lassan tényleg a szülőszobán találom magam. (mindjárt félidőnél járok...)

Azért nő, még az előzőhöz viszonyítva is...

cucka 2009.06.08. 12:29

Pocakomszékem

... mert ezzel (is) adós vagyok. Tegnap esti kép, nagy hirtelen magam sem tudom, hogy az aktuálisan frissített kiírás szerint éppen hol is tartunk, sacc per kábé a 13-14. hét határmezsgyéjét tapossuk. Emlékeim szerint a Huncos pocak valahogy másabb volt, sokkal hamarabb kényszerültem kismamanacikba bújni, bár lehet ez az állapot most azért is késlekedik, mert kis plusszal indítottam, no meg a nacijaim is egy mérettel nagyobbak, mint a megboldogult, Huncos előtti időkben.

Aztán meg jó lenne, azt is tudni, hogy Méhem Gyümölcse, (most a kintlakóra gondolok éppen), hová is rejtette el a meggymagozót, amivel hetek óta játszadozik, és amelyre árgus szemekkel figyeltem, hogy ne tüntesse el, mert ázik egy vödörnyi cserkóm, mely magozásra vár?! Sebaj, XXI. század gyermeke kis bosszankodás (és feltúrt Huncos összes zúgrejtekhelye) után megoldja a felmerülő problémát: megkéri a  munkából hazatérő urát, ugyan, hozzon má' neki egy meggymagozót, szépszóra.

Hétvégente háztűznézőbe járunk, szerelmetes Pilisünkbe keresgéljük álomotthonunk, hol felcsillanó reményekkel, hol csalódottabban. Tudom és érzem, valahol vár ránk az a házikó, ami az otthonunk lesz. Az igazi. Most szélesítettük a hatósugarunkat, Komárom-Esztergom megye egyes települései is számításba jöhetnek már (főként Duna kanyar)

A napok kicsit befordulósabban telnek, a hidegfront és az életemből visszatérően részt kérő migrén hatására, ma pl. erőtlen hánykolódtam, sötét szobában, párnák közt, 10-ig, szerencsémre Huncos migrén-barát üzemmódra kapcsolódva hánykolódott mellettem... reggel fél 7 óta. Mondjuk ez fájt. Most meg alszik. Én meg nem tudok cserkómagozni. Ez is fáj.

cucka 2007.11.30. 18:24

Mindjárt a finisben


 

Meglepi pocakfotó! :))) "Élőben", takarásmentesen már ekkora Hunor lakása... egész jó kedvem kerekedett, bevásároltam a  hobbiboltba egy csomó ketyerét és már össze is kreatívkodtam az idei karácsonyos ajtódíszünket, majd azt is lefotózom (időm van :D ), de még szárad a ragasztás meg a festék! Hiába, kicsi dologgal is boldoggá lehet tenni egy nőcit... kicsi vásárolgatás, emberek közé menés... :)))

Továbbra sincs semminemű változás a  közérzetemben. Kommunikáltam Hunccal, ugyan árulja már el, mi az akadálya annak, hogy még nem érzi elérkezettnek az időt a  kibújásra?! És ekkor bevillant egy újabb vad gondolat: egy dolgot még nem raktam rendbe, pedig meg szerettem volna csinálni mielőtt Hunc megszületik: a babaruhákat szelektálni (méretek és milyenségük szerint). Nos, most nekiestem (természetesen megállapítottam, hogy újra ki kell mosni őket ;) ), és átrendezem a  szekrényébe.
Hátha....

cucka 2007.11.18. 21:35

38. hetünk




Beléptünk a 38. hétbe, szakértő szemek azt mondják, eléggé "fent van még  a  hasam" ahhoz, hogy még ne szüljek! :). Bár továbbra sem értem, hova nőhet még ez a  pocak?! :)))

Kisfiam ezen a  héten már 3100 gramm súlyú és kb.50 cm hosszúságú is lehet. Egyre inkább gyakorolja a  levegővételt, de az anyaméhben magzatvízet nyel ( ami a tüdő érlelését elősegítő anyagokat tartalmaz), ezért gyakori a kicsi csuklása. Tényleg sokszor ébredek Hunc erőteljes csuklására reggelente.
Ezen a  héten a herék leérkeznek a hasüregből a herezacskóba és eltűnik a testét borító szőrzet (lagunó), bár foltokban megmaradhat még születéskor is. Az első széklete is ilyentájt alakul ki (magzatszurok), mely zöldes-fekete színű és általában születés után távozik a  kicsi szervezetéből, persze előfordulhat, hogy a magzatvízbe is kerülhet belőle szülés előtt vagy szülés közben (állítólag a baba stresszhelyzetét jelzi).

Rengeteg zenét hallgatok mostanság (babásat, felnőtteset egyaránt) és rájöttem, mi az, ami számomra nagyon hiányzik ebből az idillikus állapotból... egy felszabadult tánc... nem a  cigi, nem egy mámoros éjszaka, hanem a tánc... persze, táncikálok én Hunccal is a  pocakomban (hátha beléje több ritmus-szeretetet tudok nevelni, mint az apjába ;) ), de mióta ekkora pocakom van, már nem olyan könnyű táncolni sem vele és ráadásul, ha belendülünk ellenkező irányban mozgunk! :)))) és megfájdul a hátam is...

Ma voltunk Blanka-baba nézőbe, de sajna mire odaértünk már csak a  tarkóját láttuk, mert éppen elaludt és háttal nekünk! :S De édes volt és olyan jó volt látni! És olyan könnyfakasztó babaszag lengedezett a szobában... Amúgy annyira hihetetlen, hogy pont ma volt 2 hónapos... már eltelt 2 hónap! Hihetetlen, hogy telik az idő! HuncApu kicsit fogalomzavarban van, mert megjegyezte, milyen pici (pedig már 5 kilós a  baba) ! A kocsiban megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy Hunorka kisebb lesz, mint az 5 kilós Kokó cica és rövidebb is! :)))) ...erre megdöbbenésében, csak nézett ki a fejéből az útra koncentrálva...:)))))  Szerintem még mindig nem fogta föl igazán, bár szerintem egy apuka csak akkor hiszi el és érti meg, hogy gyereke született, ha már a  kezében tartja. Nekünk, nőknek, sokkalta könnyebb, hiszen bennünk él, mi érezzük első mocorgásait és idővel ösztönösen megérezzük, mi az amit kedvel vagy éppenséggel gyűlöl a szimbiózisunkban. Pihepuha-csodababa, remélem, érzed, hogy mennyire szeretlek...

cucka 2007.11.12. 08:25

37. hetünk



Eljutottunk a  37. hétig is! Azt gondolom, talán Huncnak sikerült beékelődnie a kismedencémbe, mert egészen egyszerűen fáj "ott lent" ha le kell hajolnom vagy gugolnom valamiért! :S És egyre többször leüléskor igencsak megérzem (enyhe kellemetlen érzéssel vegyítve) a  farokcsontomat is. Kicsifiam mozdulatai egyre erőteljesebbek, néha egészen olyan érzésem van, mint amikor rosszat álmodunk és hirtelen megrázkódunk félálomban. Na,  ilyeneket csinál Hunc is, órákig mozdulatlan, majd aztán teljes teste összerázkódik... ez nem mindig kellemes érzés... Hunorka ezen a  héten már érett magzattá van nyilvánítva, mostantól bármikor, ha szeretne, megszülethetne és nem minősülne koraszülöttnek sem. Hossza 50 cm körül van és súlya 3000 gramm körüli. (mostantól már ez is egyénileg szabályozott és minden méret már-már természetesnek minősül! :) ) Én pedig egyre természet-ellenesebb méretű pocakot kezdek növeszteni! :))))) Ránézve a fotókra már kapisgálom, miért is fáj már annyiszor a  hátam...többek között! :)))

Tegnap, házassági évfordulónkra való tekintettel, azt terveztük, kimegyünk a Pilisbe, a kedvenc kockásabroszos kisvendéglőnkbe, Márton napi libacombot enni, majd romantikusan (a körülményeimhez mérten) sétálunk egy picit a  hóesésben, pár fotó, aztán TáltosApu bemegy dolgozni (rendelni), hű asszonykája pedig veletart asszisztálni neki. Fél 3-kor indultunk volna, ekkor hullott a legszebben a hó, még itt Pöstön is elvarázsolt a bársonyos pelyhek tánca! És ekkor a  hidegre való tekintettel az akkumulátorunk megadta magát... HuncApu csak telefonált és telefonált, meg káromkodott, aztán már csak katatón módon mondta, menjünk fel, a mai ebédből már nem lesz semmi. Aztán újabb körtelefonok, végül "bebikázás" lett és nagy nehezen fél öt után elindultunk a rendelőbe.(akkor már korántsem hullott olyan szépen a  hó, inkább latyak volt már mindenhol :( ) . Rendelés után pedig beültünk egy közeli kisvendéglőbe (ahol csak mi ketten voltunk ilyen késői órában) és romantikusan gyertyafényben megvacsoráztunk, bár ekkor már mindketten hulla fáradtak voltunk... emlékezetes lett az első házassági évfordulónk! ;)

cucka 2007.11.02. 10:00

35. hetünk

Azt hiszem, a  pocakfotókkal mindig elmaradozom valahogy... viszont eldöntöttem, mostantól már úgy is visszaszámlálás van, ezért hetente készítünk! :)))



Ilyenkor mindig megdöbbenek, hogy mekkora görögdinnyét sikerült növesztenem! ;)

Hunc ezen a  héten 46 cm hosszúságú és 2500 gramm körüli súlyú (bár a múlt heti ultrahang alkalmával nagyobbnak becslődött ;) ). És mostantól heti 250-300 grammal is növelheti a heti súlyát a szépfiú (és vajon az anyukája? :) ). A méhboltozat már a  szegycsont magasságában helyezkedik el, ezért is nehezített a  légzés étkezések után
(meg lassan már úgy általában is ;) ) és a gyomorégést is köszönhetjük ennek az állapotnak. A baba feje ilyenkor már lesüllyed és rögzül a kismedencénkbe, ezáltal is még gyakoribbá téve a  vizelési ingert (szerintem ennél már nem lehet gyakoribbá tenni :) ). Ebben az időszakban vér volumennövekedés is tapasztalható és egyre inkább növekszik a  folyadék visszatartás is (lábdagadás). Ezeket még mindig sok felpolcolt lábbal pihenéssel, napi több liter folyadékfogyasztással és kevesebb fűszer használatával tudjuk minimálisra csökkenteni.

 

cucka 2007.10.06. 19:28

A 31.héten

                  

Elérkeztünk a 31. héthez (sőt, holnap már a  32.-be taposunk :) ) és úgy érzem eléggé el voltam maradva a  pocakfotókkal is! :))) Most megpróbálom bepótolni valamelyest...azonnal duplázom is! :)
Hunci ezen a  héten eléri a  40 centi hosszt és a másfél kilógramm súlyt. Növekedése lassul , agya fejlődése viszont gyors ütemben fejlődik tovább. Egyedül a tüdejének van szüksége érésre már csak. A héten (nálunk jövőhéten) esedékes egy nőgyógyászati vizsgálat, melynek keretében Fruzsi megvizslatja a méhszájamat (zárt-e?) és ultrahanggal a  magzatvíz mennyiségét is. Ha sok magzatvíz vezsi körül a  babát azt polihidramnionnak hívják és ilyenkor a kicsi vagy nem nyel elég magzatvízet vagy pedig valahol elzáródás van a gyomor-bélrendszerben. Ha túl kevés a  magzatvíz azt oligohidramnionnak hívják és ilyenkor vagy nem űrít rendesen a  kicsi, ez pedig a vesék és a  húgyutak rendellenességét jelenthetik.
Ajánlatos ilyenkor odafigyelni a lábdagadásra, visszérképződésre. Ilyenkor már egész nagy "puttonyt" is cipelhetünk magunkkal (lásd a  mellékelt ábrát is ;) ) . Ajánlott a lábszár napközbeni pihentetése, főleg ha sokat vagyunk talpon vagy nagy melegek vannak. (hál'Isten ez mostanság kilőve!) Amire még érdemes odafigyelni, az a  lábdagadás mellett a  kéz és az arc bedagadása is. Ha ezt észleljük magunkon és a  tünetek nem szűnnek 24 órta elteltével sem , értesíteni kell a  kerületi védőnőnket vagy a  nőgyógyászunkat, mert ezek a  jelek  a  preeklempszia tünetei is lehetnek (eszméletvesztéssel járó rángógörcs előtti állapot). Ez a kismamák 5-10 %-át érinti. Az előbbi tüneteket kísérheti hirtelen súlynövekedés, fejfájás, magas vérnyomás és látási zavarok. A preeklampszia valódi eklampsziává  válhat és a  kómához vezető görcsök veszélyeztetik az anya és magzata életét is.
Az egyik internetes babás oldalon megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy ezen a  héten biztos, ami biztos alapon már illett volna összekészítenem a  kórházi csomagomat is(?!). Kórházi csomagot??? De hisz nekem még itthoni "csomagom" sincs!!! Ezen felbuzdúlva ma addig nyüstöltem HuncAput, amíg végre nyakunkba nem vettük a  várost és be nem szereztünk pár  igazán nélkülözhetetlen bababútort (megvan Hunc kiságya, pelenkázója, kókuszmatraca, lepedőket kapott, kiságyra akasztható forgójátékot és egy macskás képet a kiságy felé!...de ezekről majd holnap írok és fotózok, mert most még lapraszerelten állnak a  majdani gyerekszobában!!! :)))) ).
A kórházi alapcsomagot igazából tényleg pár perc alatt össze tudnám már most készíteni -mondjuk remélem, erre egyenlőre még tényleg nem lesz szükség!- (pohár, evőeszköz, mosogatószer, törölköző, tusfürdő, testápoló, egyszerhasználatos bugyik, előlgombos hálóing vagy előlgombos pizsama -időjárásfüggő-, szoptatós melltartó- na, ez egyedül még nincs meg!- + melltartó betét, kismamakönyv -és jelen pillanatban a terheskönyvem is inkognitóban van a  lakás valamely pontján! :)-, 3 hónapnál nem régebbi házassági anyakönyvi kivonat-jövő héten beszerzem-, személyi igazolvány, lakcímkártya, TB kártya), ami meg esetleg kimaradna (vastag tisztasági betét, általában a  Tena betéteket ajánlják szülés utánra) , azt HuncApu is beszerezheti...tehát ettől sem félek. Az meg kifejezetten energiával tölt fel, hogy úgy gondolta (magától spontán dalolva!), hogy velem szeretne végig maradni a  szülés alatt, szeretné látni az első fia születését...bár ettől picit azért félek...nemtom, hogyan fogok reagálni a fájdalomra és azt sem tudom, Őt hogyan fogom tudni elviselni magam mellett...mindenesetre, azt gondolom, erőt fog adni és fog tudni segíteni!
Jó lesz minden...:)))

cucka 2007.08.10. 09:28

Kommunikáció

Hétvégén voltunk a Balatonon. Most így nézünk ki...azért már nagyobb a  pocim, mint a  kispapának, ugye? :D
Tegnap este óta  sikerült kifejlesztenünk nekünk is egyfajta kommunikációt HuncÚrral!  Ez úgy működik, hogy ő továbbra is ficánkol, gyöngéden  "körbejárja" a lakosztályának minden zúgát, és ha én ilyenkor rajta hagyom a  kezem a pocakomon, vagy esetleg simítom őt, akkor megáll és szerintem most már tetszik is neki az érintés. TáltosApu ilyenkor szívesen átveszi az irányítást és kéri, hogy csinálhassa ő is ezt. És ilyenkor olyan aranyosan "huncorog" a  fiának. (segítség!!! kezdek gügyügő anyuka szintre süllyedni!!! :D) Ma reggel pedig a jól ismert ütemes pocak-berezonálásra ébredtem: Hunci csuklott! :) És ilyenkor is használ a  simi. Annyira érzem a  kisfiam (hű, ízlelgetnem kell még ezt a  szót!) jelenlétét a  mindennapokban, hogy azt veszem észre, miközben egyedül teszek-veszek a  lakásban, hangosan elmondom, mit miért teszek és éppen hova készülök vagy mit csinálok.
Oly mértékben döntöttem 4D-s ultrahang ügyben, hogy tegnap el is mentem megnézni a  Brendonosat és be is jelentkeztünk keddre. Már alig várom!!! :)))) sejderipityom! :)))
Jó, hogy nem kell dolgoznom, mert nehezen viselem a meleget, mondjuk itthon a  4 fal között remekül eltelik az idő. Ha elfáradok a pakolászásba, le tudok pihenni és fel tudom "pócolni" a lábam. Az a szomorú tapasztalatom, hogy kb. 2 napja, amióta ilyen melegek vannak már reggel úgy ébredek, hogy bumszlira dagadtak a  lábaim. Szerencsére nem fájnak. Pedig sok folyadékot iszom (napi 2-3 liter szénsavmentes ásványvizet, esetleg málna levél teát- ennek görcsoldó hatása is van-  vagy menta levél teát) , mellőzöm az erős fűszereket (ezt  a  gyomorfekélyem után évekkel ezelőtt megtettem már!), sok gyümölcsöt fogyasztok és tényleg próbálok feltett lábakkal pihenni, olvasni. Hiába, az anyagcserém már nem a  régi. :)
Lassan feladom a  lakásfelújítással kapcsolatos gördülékeny álmaimat. Sorozatos csőd a kivitelezőkkel történő kapcsolatfelvétel. Vagy nagyon le akarnak húzni vagy pedig egyszerűen nem akarnak dolgozni és eltűnnek. Annyira szörnyű az, hogy az ismerőseink között gyakorlatilag senki sem ajánlja a  náluk dolgozó emberkéket, mert mindenkinek fenemód rossz tapasztalata van velük kapcsolatban. Pár napja még csak vicceltem, de most már komolyan kérdezem, nincs véletlenül ilyen jellegű ismerősötök? (burkolás, laminált parketta lerakás, festés, esetleg tapétázás? ) És a történet szépséghibája, hogy nem tudunk kiköltözni a  lakásból, tehát szobáról szobára tudnak haladni a felújítással.

cucka 2007.08.02. 09:39

Eljött a "holnap" :)

Tegnap megvolt a  nagytakarítás, kezd visszatérni a  komfortérzetem, dolgainkat intézgetjük, és így időm is akadt végre ideülni! :) (nem utolsó sorban sokat számít az is, hogy TáltosApu ezer felé futott ma, a  maradék banki utalásokat és ügyintézéseket végezni ;) )
A székelyföldi nyaralás csodaszép volt, szerintem még sosem voltunk távol egészben 2 hetet az otthonunktól, macskalányainkat ez igen érzékenyen is érintette (azóta mindenhová árnyékként követ mindkettő, nehogy újra eltűnjünk ilyen hosszú időre, bár okuk panaszra nem lehet, Ildici aranyéletet biztosított mindkettő számára :) ) Hosszas készülődés és hagyatékolás után július 15.-én 10 óra után sikerült elindulnunk és estére Marosvásárhelyre érkeznünk a Micihez. Sajna Mici másnap Szatmárra utazott, de  mi maradtunk és éberen őriztük a lakást és megvártuk, míg kedden este hazaérkezett :) Komolyabban: az elkövetkezendő 2 napban Vásárhelyről csillagtúráztunk a környékre (Szászrégen, Gernyeszeg, Borszék, Isten széke). Hétfőn HuncÚr nagyon rosszul viselkedett, utólag sok mindennel próbálom magyarázni, tény, biztos nem tetszett valami a  viselkedésemen neki (TáltosApu szerint a  hirtelen magambatömött levest nehezményezte, de hát micsináljak?! nagyon régen nem ettem már pacallevest ;) ), szóval, a  Vártemplomba sétálgatva, hihetetlen erős görcseim lettek, le kellett ülnöm és aztán még volt 2-3 ugyanilyen erősségű, majd amilyen gyorsan érkeztek, úgy el is múltak. E nap érdekessége: HuncÚr először engedte meg TáltosApunak, hogy megérezze őt mozgás közben! Rátette a  kezét a  hasamra este, mert Hunci rumbát járt a  poackomban és nem hagyta abba az "idegen" kéz érintésére sem! Sőt: mostanság már minden este hosszasan ficánkol és már nem elég neki az én kezem simogatása, csak a  Papa hangjára és simijére hajlandó elcsitulni! :)
Szerdán áttettük rezidenciánkat Szovátára, ahol felrúgtunk minden eddigi hagyománnyal és elvegyültünk a "pórnép" között, Gizi néninél és Gyula bácsinál szálltunk meg, semmi előegyeztetés nélkül, egyszerűen becsengettünk egy kiadó szoba felírat alá! :) Aranyosak és kedvesek voltak a  háziak, amolyan igazi székely emberek! Innen folytattuk túrázgatásainkat (Korond, Parajd, Vármező, Gyilkos tó, Békási szoros, Bucsin tető- köszi Hédi a Basa-fogadóért!!!- , Gyergyószárhegy). Észrevettem, hogy étteremben pédául, ha már tudom, mit szeretnék enni és várjuk az ebéd érkezését, Hunci heves ficánkolásba kezd, Micka szerint az érzet is elég számára, ahhoz, hogy jókedve kerekedjen. :) A vármezei pisztráng hatására valóságos hastáncot mutattunk be, mocorgásával tágította lakásának falait! :) A pisztrángosban az volt még a  csodajó, hogy a csárda mellett volt egy kis patak, amiből bárki horgászhatott, mi is szerencsét próbáltunk, nekem sikerült egy kisebb testű pisztrángot kifognom, TáltosApu viszont olyan picurkát fogott, hogy még a  halőr is aszonta ezt inkább dobjuk vissza, hogy megnőjjön! :))) Hunci mostanság mindennapi mocorgó lett: főleg olyankor a  legéberebb, amikor én aludni készülök. Olvastam erről régebben egy cikket, hogy ez azért van így, mert napközben járkálunk, jövünk-megyünk és jobb esetben ezzel elringatjuk a  picit, de  estére nyugalomban leszünk és erre őfelsége felébred. Nem tudom, hogy ez valóban így van-e, mindenesetre nálunk nagyon így működik! :)
Szombaton pedig Zeteváraljára költöztünk. Egy panzióban szálltunk meg, egy csodálatos és fiatal ifjú párnál, akik szintén kisbabát várnak, Piroskával jó nagyokat tudtunk beszélgetni a  kismamaságról! :) Innen már diszkrétebben túrázgattunk (Székelyudvarhely, Székelypálfalva, Firtosváralja, Énfalva, Madarasi Hargita, Szentegyháza, Csíkszereda, Tusnád, Tusnádfürdő, Bálványos, Szent Anna tó, Csíksomlyó, Farkaslaka, Szejkefürdő, Szejkeforrás, Homoródfürdő ) jellemzőbbek voltak a  nagy pihenések, olvasások napjai. Soha nem látott meleg volt a  Hargitán is, bár azt gondolom klasszisokkal jobb volt ott, mint itt Budapesten! Hunci is új játékot eszelt ki: ha élénken mocorog és ráteszem a  kezem, abbahagyja, majd ha elveszem, mégha csak pár másodpercre is (mondjuk lapozok a  könyvben!) azonnal "csíp" egyet belém...még nemtom, hogy csinálja, de  határozottan csípés érzetem van! :) És azt is észrevettem, hogy átalakulóban és növekvőben van a  pocakom. de ezt Ti is látni fogjátok, feltettem a  székelyföldi túrás képeket a  netre. Itt, Zeteváralján 6 napot töltöttünk és végül megtértünk az origóhoz, július 20.-án visszamentünk Mickához Marosvásárhelyre (útközben megnéztük Segesvárt is!) , ott éjszakáztunk és szombaton Szatmárra mentünk, Orsikához, ahol szinte-szinte átbeszélgettünk egy éjszakát , és ez nagyon jó volt, aztán a vasárnapi istentisztelet után a  Láncos templomban, elindultunk haza.
Végeredményben csodálatos és pihentető 2 hetünk volt, most pedig kezdjük a  lakásfelújítást (rájöttem, ez az előrehaladott pocakosok privilégiuma :) ) és várjuk Huncit nagy-nagy szeretettel! :)
Ma kell mennem 1 órára védőnőhöz, szerintem már méricskélni is fog minket! :) Nem mondom, ez alatt a szabadságolás alatt felkaptunk pár kilót magunkra! :) A 23. hetet tapossuk és 64 kilósak vagyunk. Azaz eddig 6 kiló szállt rám összesen...nemtom eldönteni, hogy ez sok vagy kevés?! Mindenesetre abszolút jól érzem magam és szerintem ez a  lényeg. :)

Ez a fotó a 22. heti termés, Zeteváralján készült a  víztározónál, ekkora a  Huncilak mostanság...kicsit sóvárogva nézem, Ingrid pocis fotóit, aki már a  30. héten jár és olyan arányosan csini pocija van! :)

A napok a kapkodás hevében kezdenek eltelni.  Mindketten azt érezzük, sehol sem tartunk és sosem fogunk tudni elindulni!
A mai nap csúcsa, hogy felhívtak a Továbbképző Intézetből a  szakvizsgám ügyében, ami ugye szeptemberben lenne...elvileg. Namármost az előadónénim finoman és burkoltan a  tudtomra adta, hogy a vizsgáztató orvosok azt javasolják így látatlanba is, hogy mégha az írásbeli vizsgám sikerülne is valami csoda folytán, a szóbelire gyakorlatilag nincs semmi esélyem, merugye én is érzem, hogy hiányoznak a  gyakorlati oktatáson szerzett ismereteim?! Viszont, tudnának ajánlani nekem egy soha vissza nem térő lehetőséget: októbertől indulna egy olyasmi képzés, mint a szakasszisztensi, gyakorlatostól, elméletistől, mindenestől, ami azért mégsem ugyanaz a képzés, ami eddig volt, de akkor már lenne esélyem a sikeres vizsgák letételéhez.
Persze, ha ez az ára az oklevélnek, más esetben vállalnám, de  jelen pillanatban -és főleg októberben!- viszonylag nagy hassal közlekednék és nem érzem azt, hogy arra lenne szükségem, hogy pl. egyik fertőző laborból a  másikba meneteljek gyakorlati tudást szívni magamba! Szintúgy 10 hónapos, és még az is lehet, hogy tandíjmentes, de még ez sem biztos. A szavak tompán estek le bennem és előszörre el sem akartam hinni, hogy tulajdonképpen most beszéltek le a vizsgáról, hiszen mégha meg is jelenek, egyértelműen bukni megyek! Könnyeimet nyeldesve, mondtam, még gondolkodom augusztus 13.-ig a  dolgon, mert akkor kellene bejelentkeznem vizsgázni. Annyira igazságtalannak érzem ezt az egészet!!! Azóta kissé lenyugodtam, mert rájöttem, nem magamnak ártok, hanem Huncinak azzal, ha idegeskedem. És tényleg nem ér az a  nyomorult papír ennyit. Azt gondolom, megpróbálok kellően felkészülni a vizsgákra, amennyiben ez mégsem sikerülne, hát akkor nem leszek SZAKembere ennek a csodálatos szakmának!
Holnap kell mennem az Állam Kincstárba is, merugye kedvenc munkahelyem sikeresen eltűntette a TB kiskönyvemet és holnapra lesz kész a  másolata. Azzal még be kellene rohannom a könyvelőhöz is, hogy mire visszajövünk a szabiról, kapjak valami juttatást állambácsitól is!
Aztán végre valami jó is:
                                    BOLDOG NÉVNAPOT MICI!!!
És vasárnap este érkezünk és végre hosszú hónapok után jól  kisírhatjuk kibeszélhetjük magunkat...

És az ígéret szép szó, itten vagyon egy tegnap előtti szerzemény rólunk:


cucka 2007.07.10. 10:20

Beosztás

Annyi de annyi elintéznivalóm lenne az elkövetkezendő 3-4 napban, hogy csak várok, hátha valami csoda történik és felére csökken a feladatok száma. Szóval TáltosApu újabb ötlete: amíg a  pocak engedi menjünk nyaralni! Hurrá nyaralunk!!!..de nem azt a fajtájút , amiről mindenkinek a sós tengerpart és a  finom jeges koktélok jutnak eszébe! ááá,dehogy... járkálósat, hegyeset, kirándulósat, székelyföldeset ("hogy ismerkedjen anyai szülőföldjével az a gyerek") Már előre kiver a  víz, hogy ha idefönt nagyBudapesten ilyen csapnivalóan vacak idő van napok óta, milyen lehet a hegyek között?! Nem is az a  baj, hogy vacak az idő, sokkalta póriasabb problémáim akadnak: nincs "hasas" vastag ruhám...és errel most hétvégén döbbentem rá, Pakson ahol kicsit lehűlt a levegő és gyakorlatilag TáltosApu kardigánjaira szorultam...merhogy tavaly még übercsinibe nyomultam, feszülős, tapadós, pontjóba :), amik most ugyebár nem gyünnek rám :D És kismamás rütyükből ezidáig csupa nyári cuccot sikerült beszereznem (fehér vászon naci hosszú és rövidített változatban, ujjatlan trikók különböző színekben :) ) Most pediglen nyakamba veszem a  várost, Pszichomacával és addig haza se jövök, míg nem szerzek be jópár hasznos holmit! :)
Vissza kellene vinnem a  könyvtárba pár ehéten lejáratos könyvet, aztán TáltosApu teljes  rokonsága szíves látogatást tenne szerény kis hajlékunkba (még mielőtt elutazunk messzeföldre, merugye kitudja?!)  TáltosApu névnapi felköszöntése céljából! Legalkalmasabb a  mai nap estéje lenne, de ehhez lakásfelforgató rendet kellene raknom, mert ahol két macska van, ott mindig akad valami  takarítanivaló. Bevásárlás sem ártana (utolsó tejet bontottam reggel, cicakonzerv is elfogyott, a Dörzsölt ördög szénája is már a  múlté-de ezeket TáltosApu magára vállalta). Mosni és vasalni is kellene, főleg azokat a  cuccokat , amiket magunkkal viszünk, nem beszélve az Ildicivel való randiról, amelynek keretében átadom állataink gondozási és ellátási ütemtervét, valamint lakásunk nagy becsben tartott kulcsait! ..asszem lassan megindulok, mert nemsoká indul a  bevásárló körút régnemlátott PszichoTündéremmel! :)

Ez a kép 2 hete készült  Sopronban (a 18.héten), mondjuk pont takarom sikeresen a  pocakomat, de  azért lehet következtetni a méreteimet! :)


cucka 2007.07.02. 16:08

Megszületett...:)

Tehát akkor legyen blog...legyen emlék ennek a 280 napnak, amikor is napról napra gömbölyödöm és minden napnak örülök. HuncÚr előtt sem kell mostantól szégyenkeznem, hogy olyan anyukája van, aki nem is dokumentálja azt a  bizonyos 9 csodaszép hónapot!
Igaz, már a  18.-at hetet is betöltöttük, de ezidáig nem mertük elhinni , hogy velünk is megtörténhet ez a  csoda...
Mivel eléggé kezdő vagyok, nézze el nekem mindenki -főleg Te kicsifiam!- kezdeti bénázásaimat és ezúton szeretnék segedelmet is kérni, máramennyiben idetévedne egy blogfélisten- esetleg egy blogIsten!- az arculat kialakításában és mindenfélékben! Tehát: kommenteket, tanácsokat nagyon szívesen fogadok és előre köszönöm is őket!
Akkor kezdjük talán egy fotóval, még a  15.hétből és egy 3 dimenziós ultrahang felvétellel a 19.hétből. Ígérem, mostantól up-to-date leszek a kismamás fotókkal is! :)

 

süti beállítások módosítása