Tulajdonképpen az én fiam beszél. Összetett mondatokban. Kicsit ma figyelmesebben vizslattam és megvilágosodtam. Hiszen mi beszélgetünk!

Reggeli öltöztetős jelenet: Tátyi? kérdezi kérdőjellel az arcán, holott pontosan tudja hol van. Apa dolgozik, válaszolom a megszokott módon. Tátyi vauvau -mondja ő. Igen, Apa kutyusokat gyógyít.- válaszolom én. Me' ciccci- derül fel az arca. Igen, meg cicákat is gyógyít. Tátyi brubru- folytatja. Igen, Apa autóval ment dolgozni. -érkezik részemről a megértést igazoló felelet.

Amint ma öltöztettem Hugit, egyfajta kellemes bizsergést éreztem ott szívtájékon. KicsiHugi belenőtt. Sőt.

És eszembe jutott a jóhangulatú fotózás, az a felejthetetlen vágyakozás... Istenem, mennyire vártam ezt a kislányt, mennyire bizakodtam, reménykedtem, hogy sikerüljön életet adnom neki... Sosem fogom elfelejteni azt az éjszakát, az összes fájdalmával és szépségével együtt... valahányszor ránézek Huginyuszira, a szívem megtelik valami furcsa eredetű büszkeséggel  és a torkomban egy maroknyi gombóc képződik, és csak ölelem és szorítom magamhoz...

Majcsak kiürülnek ezek a fránya hormonok... bár azt hiszem, azok már rég kiürültek, és helyüket az anyaság foglalta el, ami sejtésem szerint, örökre itt marad...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ilgya1 2010.03.07. 00:26:00

én is érzem azt a bizsergést,szóval nyugi ez az anyaság..(megspékelve egy kis hormon adaggal.....)
nagyon édesek az apás képek:) már csak te hiányzol:)

Válasz erre 

Ingrid 2010.03.07. 20:09:46

Hunor megiscsak beszel? :) tudtam!!!!

Az erzest ismerem...

Válasz erre 

Kendemami 2010.03.07. 22:04:21

Na ugye. Kár,hogy a folyamatos szinkrontolmácsolásért nem jár fizu... Milyen jól megszednénk magunkat, nem ? :)))

Válasz erre 

popianyus 2010.03.08. 19:05:02

Igenigenigen, mi is így kezdtük a beszédet! :-)

Válasz erre 

Nani 2010.03.08. 20:29:31

Na csak mondja az a gyerek a magáét!!! Ügyes és egyre csak ügyesebb lesz... Minkánál meglásd visszasírod Te még ezt! ;)
Tecc a fotókombináció... édeshusi nagylány... no neki sem kell husikáért a szomszédba mennie. Nagyon cuki kis pufók!

Válasz erre 

cucka 2010.03.08. 23:10:51

@popianyus: akkor van remény! :)))9
@Kendemami: :)))
@Nani: 7 kilós kis pufók... :o)

Válasz erre 

Pankababa 2010.03.10. 11:26:27

Hát, ahogy olvastalak rájöttem, hogy nálam még mindig nem ürültek ki a hormonok:)
Tetszik a reggeli kommunikációtók:-)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: