Családunk egészségfelelőse Huncom Nagyija. Valószínűleg tőle örökölhette a Zuram is a bogyóbekapkodásait, bár ő abszolút hektikusan teszi, ha a baj már az ajtón kopogtat, pánikszerűen magábatömi az itthon fellelhető össz vitamin- és táplálékkiegészítőt. És közben látványosan haldoklik. Úgy férfimódon.
Hosszú hónapok (talán már évek is?) óta HuncNagyi gondoskodik Huncos megfelelő vitaminpótlásáról (gondos anyuka imidzs most messzehuss), hol ezzel, (bár ez sajna nem ízlett a fiatalmembernek) és hosszú ideje bizonyos időközönként beállít egy-egy üveg ezüst-kolloiddal. (bővebben a használatáról itt olvasható)

Sajnos elég trehány vagyok, sokszor sok mindent addig odázgatok, míg végül a feledés jótékony ködfátyla örökre belengi. Vagy legalábbis addig, amíg valaki nem figyelmeztet-szembesít a restanciáimmal. Pontosan így vagyok a gyógyszerek-vitaminok -kúrák precíz végrehajtásával is. Mindig elfelejtem. Ezért nincsen pölö hálivudi mosolyom sem. Mert rendszeresen elfelejtettem esténként a fogaimra aplikálni a két hét időtartamú, fogfehérítő csíkjait.

Az ezüst kolloidról számtalan pro- és kontra vélemény található a világhálón. Nem szeretném hosszasan elemzgetni, de az utóbbi hónapokban rákaptam a napindító reggeli kupicára belőle. (csak zárójelben vallom be, annyira felhalmozódott az itthoni készlet, hogy már számomra volt vérciki...) Megérkezett a szokásos 4 hós elmúlt a gyerek hullik a haj szindróma, így pöppet még az adagomon is emeltem. Persze majomkorszakát élő Huncmaci reggelente csatlakozik.

Hogy emiatt-e vagy sem, kitudja?! A család egyik része továbbra is dögrováson, én kis szédelgéssel-émelygéssel úgy tűnik megúszom (kopp-kopp). Ezt is inkább csak az éjszakázásoknak tudom be. Hunor is túl van a nyavalyán, viszonylag kis hőemelkedéssel átvészelte. Csak a  két renitens, ezüst-kolloid-nemfogyasztó szenved cefettül. Zapjuk hangja vetekszik Dártvéderével, ha számkijelzés nélkül telefonál, elsőként valami mániákus suttogóra gondolok, ha beleszól. Minus lázban ég, elég félelmetesen levihetetlenbe. Az orráből dől a cuccos, 5 percenként szivornyázom a  véres, masszív széplányokhoznemillő undormányt.

Azt hiszem, nekünk még nem is voltak igazán betegek a gyerekeink. Anyaszívnyomorgató érzés, hogy érdemben nem is tudok segíteni rajtuk...

cucka 2009.10.03. 11:22

31-eske

A különböző fórumokról érkező hírlevelek szerint beléptünk a 8. hónapba... hűűű... én még mindig nem érzem magamban azt a megfoghatatlan érzést, hogy közelítenénk a vége felé. Hunorra várva sokkalta kevésbé voltam mobilis és sokkal nagyobb körültekintéssel éltem mindennapjaimat. Fogalmazhatnék úgy is, hogy volt időm-erőm jobban megélni a pillanatokat, könnyfakasztóan lágy babazenével tarkítottan simogathattam a növekvő pocakomat és ábrándozhattam arról, milyen is lesz, ha megérkezik közénk a kiskirályfi. (sőt, bennfentesek még azt is tudhatják, éppen ezidőtájt kellett mostazonnal megvennünk Hunc sosem használt etetőszékét, valamint mostazonnal összeállítani a kiságyát, pelenkázóját és a kórházi csomagomat...) Minkára várva a napok olyan gyors egymásutánságban zajlanak, hogy minden este szent fogadalmat teszek arra, hogy holnap időt szakítok arra, hogy ledőljek és figyelgessek kicsit magamra, hogy pihenjek, hogy kötögessek, hogy befelé forduljak egy kicsit. Aztán a holnap is pontosan úgyanúgy elröpül, mint a ma és csak azt veszem észre, hogy este 10 óra, végre elaludt és ma még annyi időm sem volt megállni, mint előző nap...

Rossz érzés mégsincs bennem emiatt, hiszen Minkaleányka pontosan tudta, hogy miért is választott családjául minket, ismeri felfokozott tempójú életünket, heves vérmérsékletünket, ezért -a maga eszközeivel- már most igencsak élénken jelzi, helye van a családban, részt (és időt!) kér belőlünk. Esténként hastáncoltatja a Minkalakot, szegény apjuk rá sem "meri" tenni a kezét a pocakomra, mert olyan vitustáncba csap át a ded, mely benne ellenérzéseket kelt. (mer asziszi ez fáj nekem, hiába magyarázom, hogy max kellemetlenkedni tud a beékelődött Minkafej, az állandó csuklásával... merhogy újabban ezzel is ébreszt hajnalanta, meg éjjelente és napközben is rapszodikus csuklásba csap át: ilyenkor berezonál az egész hasam...).

Azért vagynak már - a fentebb említett mellett- apróbb velejáró kellemetlenkedések is: általában elfelejtem mekkora is vagyok és meggyőződésem, hogy én itt vagy ott még simán beférek, ennek általában az az eredménye, hogy jobb esetben beszorulok, rosszabb esetben megütöm/megkarcolom a pocakomat. Aztán meg a harmadikra felérve, amit zökkenőmentesebben veszek, mint hajdanában, úgy fújtatok, mint egy gőzmozdony, ezért igyekszem a telefonbeszélgetéseimet nem ezidőtájra időzíteni, mert mindenki ösztönösen megkérdi, hogy mit csinálok éppen, mert nagyon zihál a hangom?! (vajon mit? maratont futok szabadidőmben...). Egyre többször fájdogál az aljam, és nem csak esténként, egy kimerítő nap után, hanem reggelente frissenébredve is nehezemre esik elvonszolni magam a mosdójáratra. Mondhatnám, minden reggel újra tanulok járni egy kicsit... Néha lábikragörcseim is vagynak, kicsit faramuci ugyan a helyzet, mert doktorbácsi azt kérte, ne szedegessek már magnéziumot, hagyjam csak felkészülni/dolgozni a méhemet... A vasat igyekszem menetrendszerint bekapkodni, körítve egy kis C vitaminnal a jobb felszívódás érdekében. És törekszem minél több spenótot, lencsét, babot, borsót, burgonyát, halat, tojást beiktatni az étrendünkbe, miközben kesu diót ropogtatok, vivát természetes vasbevitel!

Fiam ma különösen szereplős hangulatában volt, így aktívan részt vett a pocakfotózáson, sőt még Huncpuszikkal is alaposan megkínálta kishugát.

(igen, nálunk mindig áll a vasalódeccka...)

cucka 2009.09.23. 21:47

Déltől estig

A reggeli fodrászolás éhgyomorra annyira megbolygatta kispasink lelkét, hogy fél 11-kor kidőlt a sorból és sikerált ippeg oltás előtt 10 percig aludnia (azaz 13 óra 50 percig). Én mindenközben már tűkön ültem, lerágicsáltam mind a 20 fellelhető körmömet, körbejárkáltam, meg-megsimogattam, krahácsoltam a közvetlen közelében, nedves tenyeremben markolásztam a telefont, hívjam a védőnőt vagy várjak még?! Merugye azt már többször kifejtettem, hogy én mégegyszer az alvóoroszlánt föl nem ébresztem! A közel 3 és fél órás alvása után vígkedélyűen ébredt, főként, hogy azzal fogadtam: peluscsere és irány a tér, motorral!

Mellbedobással estünk be a rendelőbe, a váróban mocival bűvölt, a nyitott ajtókon bekukucskált, szerzett ropit és új ismerősöket, csak a szokásos. Kicsit várnunk kellett, az előttünk lévő tanácsadás picit elhúzódott, így beérve a rendelőbe, sajna rajtunk próbálták a csúszást behozni. Szegény Huncosnak még akklimatizációs ideje se maradt, a védőnőnk gyakorlatilag lebontotta róla a ruháit, csórikám egyre hevesebben tiltakozott, majd mérlegre került (11,7 kg, 83 cm), ekkor már teli torokból üvöltött, majd a doktornéni megmogyorózta, eképpen, méltóságától teljes mértékben megfosztva görcsösen kapaszkodott belém. Ridegen lefejtették rólam a kezeit, kinyújtóztatták és már kapta is a szurit (igen, kicsit csúsztunk a kötelező 18 hós oltással...). Szuri után azonnal abbahagyta a sírást, hagyta magát felöltöztetni és már mutogatta az ajtót, brübrüzve, hogy ideje lenne távozni, kösszépen, ő nem ilyen fogadtatásra számított.
Nem vagyok egy föld felett lebegő, mindent megkönnyező anyuka, de ez most kicsit nekem is túlzás volt.
Először is, baromira nem hinném, hogy valóban így kellene ezeknek a dolgoknak működnie, mármint, hogy ennyire futószalagon. Értem én, hogy csúszás van, meg, hogy siet a doktornő, de arra ilyenkor senki sem gondol, hogy a gyerekben ez milyen érzéseket vált ki? Hogy mindez benne hogyan is csapódik le? Aztán meg csodálkozunk, hogy a gyerek fél a fehérruhásoktól... Vagy ezt én reagálom ennyire túl? Hiszen még lélegztevételnyi ideje se maradt arra, hogy körbenézzen, nem túlzok belépésünktől státuszvizsgálattal együtt, oltásostól-adminisztrációstól mindösszesen 5-8 percet ha töltöttünk bent a rendelőbe. Én elhiszem, hogy sok a körzetbe tartozó gyerek, de nem lehetne az időpontok adásakor egy kicsit a gyerek lelkét is számításba venni, azaz nem 10 percenkéntre beírni egy gyereket, hanem mondjuk 15-20 percenként adni az időpontokat?
Másodszor meg: asse értem mért kell lemezteleníteni egy gyereket a megméréséhez, mért nem lehet azt a rövidnacit meg azt a fölsőt (nevezzük 30 dekának), levonni a ruhával együtt mért értékből?! no, mindegy, talán bennem tengenek túl ezek a jóféle kismama hormonok, de ennyire rosszul én még oltást/tanácsadást sosem viseltem.

Védőnénik összekötötte a kellemeset a hasznossal, ha már szökőévente lát, úgy gondolta most izibe megejti a terhesgondozást is. Itt már jóval oldottabb volt Huncmester is, főként, hogy kikunyerálta a dátumbélyegzőt és azzal pöcsételt, majd a védőnéni is ropival kínálta. Feloldódott. Jelentem mindenenem negatív, vérnyomásom a felfokozott oltásos izgalmak hatására is 103/62 volt, pislantásom maga a tökély, Minkaleányka szívhangja 149/min. No és a csattanó: nem szokásom méricskélni magam, meg amióta a zapjuk aszonta nem jó az itthoni mérlegünk, rá se állok, így teljes meglepetést okozott, hogy mostanáig mindösszesen 4 és fél kilót kaptam magamra. Naja, Huncnál a 30. héten szerintem már bőven 12 kiló körüli (ha nem 15...) súlygyarapodásról számolhattam be.

Az idő eléggé elszaladt, szerencsére Szőkeciklon Barátnőm már ideért, gondjaira bíztam Huncost, majd egy óvatlan pillanatban leléptem tőlük. Mint kiderült, amint konstatálta hiányomat, sírva fölcancukáltatta magát a lakásba, leellenőrizte, hogy itt sem vagyok, majd megnyugodva lekísértette magát a homokozóba, majd végigjárta a délutáni kiskörét (pékség, cukrászda).

Mindeközben én békésen olvasgattam a váróban (végre!) és vártam a dokit. Ma feltűnően keveset ficánkolt a csajom, az egész napos maratoni menetelésnek tudtam be, édesem, diszkréten háttérbe vonult vagy csak egészen egyszerűen álombaringattam a sok mászkálással?! Az ultrahangon nagyot nevetett a doktorbácsink, ugyanis azt mondta, ilyet ő is rtkán lát: Minkus tátott szájjal és kilógó nyelvvel aludt, így csak gyorsan lemérte a paramétereit és hagyta tovább szusszanni. A labor eredményem szerint pöppet vérszegény lettem, így szednem kell egy kis vaspótlást, a cukorterheléses vérvétel 5,2 mmol/L, tökéletes. A terhesvitamin rendszeres szedését abbahagyhatom, mint ahogy a magnéziumét is.

Fotó mossenincs. Ésakkor a méretek:

Egy magzat koponyavégű hosszfekvésben. (sőt, a doktorbácsi szerint már be is ékelődött a feje...)
BPD (koponya haránt átmérője): 77 mm
HC (fejkörfogat): 288 mm
AC (haskörfogat): 255 mm
FL (combcsont): 59 mm
Jó szívműködés, jó életjelenségek (szépen alszik...). Telt gyomor és hólyag, norm. veseállomány. Lepény a mellső falon tapad, I. fokban érett, átlagos mennyiségű magzatvíz. Súlybecslés: 1600 gramm.
Vélemény: Grav. s. 31+2 a biometriai adatok alapján.

Doktorbácsi szerint annyi dolgom van mostantól, hogy növesszem a pocakomban a gyereket. Szerinte felejtsem el a decemberi szülést, legkésőbb november 25.-én már külön életet fogunk élni mindketten. Hű.... mondjuk, Huncot is korábbra vártuk, aztán -kis rásegítéssel ugyan, de- napra pontosan bújt ki. Viszont ennek fényében lassacskán célszerű lenne elkezdeni rákészülni a kicsilány érkezésére...

Mindennapjaink viharos sebességgel telnek, gyakran már csak azt veszem észre, hogy ismét este van, már fürdik a kisklampec, majd altatás és általában már én is alszom. Nagy ritkán még belefér egy Helyszínelők vége is, de jellemzőbb, hogy középtájékig látom. (aztán másnap igyekszem rekonstruálni az emlékképecskékből a történetet, sebaj, legalább nem lesz zavaró, ha ösmétlésbe csapnak át)

Hunor (kopp-kopp-kopp) überkedves mostanság mindenkivel, kérés nélkül ad igazi cuppanós puszikat is, meg dobál másmilyeneket is a távolban lévőknek. Puszilkodós jókedvét, sajna én nem nagyon élvezhetem, óriási kincs egy-egy számomra adott, megfontoltan aprómosolyú, arcrapuszi. A múltkoriban fellépő aggresszióját mintha elfújták volna, újra inkább bambának nevezném, most ő az áldozat, csak tűr, szemrebbenéssel. Az aprótalpúak vígkedélyű, éjszakákat egészben átalvó nemzettségéhez tartozik immáron. Lassacskán meglépjük a látszólagosan számunkra fájdalmasabbat, külön szobába -azaz saját szobájába- költözik. (persze, ez még igényel néminemű szerveződést... igen, tudom ez is csak egy kifogás...)
A bolondidőre való tekintettel reggel korán (rámvaló tekintettel igencsak ritkán), vagy inkább késő délután ejtünk meg óriási sétákat-játszóterezéseket. Napközben lakástszétszedő üzemmódra kapcsol.

Ha már aprótalpúak. A legapróbbtalpú (aki már papírforma szerint 200 gramm körüli és 15 centi hossznyúságú), egyre virgoncabban jelzi ittlétét. Esténként mocorog és ficereg, tudja, ez csak az ő ideje, ilyenkor mindketten tudunk maximálisan rá figyelni, sőt olykor még a nagyokos bátyja is behallgatózik fülrátétellel a pocakba. Túúúdom azt is, hogy rendjén van ez így, hiszen kevesebbet (kevesebbet? egyáltalán nem tudok olyat) tudok elégedetten pocakot simogatva heverészni a nagyágyban, de most valahogy minden tünet hamarabb érkezik. Ha nem figyelek oda, és esténként nem fekve olvasok-tévézek (2 napja vacsoravendégeink voltak, hosszasan ültem asztalnál), arra eszmélek, hogy nehézkes a mozgás, eltűnt a bokám. Bedagadok.
Kedvem töretlenül vidám, leszámítva a hidegfrontosabb napokat, amikor semmi se jó. Nekem se, meg pocaklakónak se. Amúgy, szerintem a pocakban egy királyleányka lakik. Egyrészt egyre biztosabban ezt érzem (nomajd jövőszerdán kiderül...  vagy, ha tréfáskedvű, akkor akkor sem), másrészt rendesen megriadok a gondolattól, hogy mihez is fogok én, genetikailag fiúsanyukaként funkcionáló lény, kezdeni egy leányzóval???  Mer a fiúkkal könnyű. Vagy legalábbis az már megy. Másrészről meg, egyre inkább azt érzem, talán nem is szeretném előre tudni, hogy milyen nemű... (ez azért önmagam számára is fölöttébb furcsa érzés...)
Pocakom is ugrásszerűen nekiveselkedett a növekedésnek (leszfotó utólagosan). Étvágyam továbbra is inkább nincs, mint van, de igyekszem. Reggeli kalcium és magnézium nélkül már föl sem ébredek, szinte fontosabb lett, mint a reggelielsőkávé (najó annyira talán mégsem, de fej fej mellett haladnak), ugyanis lábujjgörcsölgetek is. A napi ajánlott vitaminokat mostmár menetrendszerű precizitással bekapkodom, és gyümölcsöket is magamhozveszek. A jólmegszokott fogínyvérzés is óriási méreteket ölt, már nem csak fogmosáskor, hanem a nap bármely percében bármikor. (hiába puhasörtéjű, nagyondrága fogkefe és speciálisan erre a problémára kialakított fogkrém). Ezt is túléljük, Huncnál is végigkísért. Szülés után azonnal megszűnt. Ez bíztató.

Egy régebbi tegnap megszerzett játszótéri klasszikus:

Gazdagodtam egy szépséges okostelefonnal (bár annyira mégsem okos, mer az kimaradt a menűjéből, hogyan védje meg magát a kiskorúak nyáladzó szeretetétől), amire úgy kell(ene) vigyáznom, mint egy hímes tojásra, mer ez nem landolhat sem wc-ben sem Hunc (vagy kistesó) szájában, azt nem élné túl. Igen, azt is tudom, hogy okosdolog volt ezt választani, de a virágnak megtiltani nem lehet... én igyekeztem kompromisszumot kötni, de amikor a kezembe adta az eladó egy haddfogjammegegykicsit-nyi időre, éreztem, menthetetlenül elvesztem... HuncApu véleménye tömören annyi, hogy most újabb két évig nem szeretne semmilyen telefonirányú nyaffintást sem hallani részemről... jó, nem fog. És, hogy Hunc mennyire képben van a teknikával kapcs? Újtelefon érintőképernyős (igen, tudom, okosanya), párszor látta a kölök a mozdulataimat, este már érintőzött mindennel (távirányító, HuncApu telefon, enyémrégitelefon).

Ezerszeres bocsánat az eltűnésért, de tegnap már nagyon későn értünk haza (az eső következtében másfél órát ültünk a  dugóban az M7-es bevezető szakaszától a városba érkezésünkig HuncApu nem kis örömére!... szerintem olyan káromkodásokat is hallottunk a kocsiban, aminek létezéséről sem tudtunk ;) ).
Először is nagyon jó híreim vannak: Hunc befordult és szép szabályos koponyavégű fekvésben helyezkedik el a pocakomban!!! Igaz, még nem ékelődött be, de én már ezzel is tökéletesen elégedett vagyok! Valószínűleg azon a  bizonyos napon sikerült menetirányba helyezkednie, amikor nagyon ramatyul éreztük magunkat mindketten (és még a  méhem is! ;))) ). A mostani féloldalas pocakomra is megvan a  magyarázat: Hunc rájött, hogy ahol eddig a  kis feje volt, ott már tökéletesen "kitaposta az ösvényt" a kis fenekének, ezért feszül ugyanott a pocakom, mint eddig! :)))

Tehát a  leletünk:
- egy élő magzat KPF. (=koponyavégű fekvés)
- jó végtagmozgások (jógibaba lesz, mindenével kalimpált egyszerre, majd záróaktusként a tappancsát majdnem a nyaka köré fonta ...na, ezt tuti nem a mindig-kötött TáltosAputól örökölte ;) )
- BPD (koponya átmérője) : 91,6 mm
- OFD (koponya hosszanti átmérője) : 108 mm
- TAD (mellkasi átmérő) : 82,9 mm
- FL (combcsont hossza) : 62,7 mm
- becsült súlya 2600 gramm (átlagos méretű lesz Hunc a "jóslatok" szerint, 3500-3600 gramm körüli)
- Lepény: mellső fali I. stádiumú
- Átlagos mennyiségű magzatvíz
- Jó hólyag és gyomortelődés
- Kóros elváltozás a  protokoll szerint nem észlelhető.

A hüvely vizsgálati eredménye még mindig C 3000-es, ami azt jelenti a méhszáj még mindig teljesen zárt, a  méhnyak még mindig 3 cm hosszúságú. Levettük a hüvelyváladék tenyésztést is, jövő hét végére várható az eredménye. Laborjaim is nagyon jók lettek, (najó, az áldott állapotomat tekintve lettek nagyon jók! :))) ): a  vasam megemelkedett 13,1 mmol/l-re, a hemoglobinom stagnál 120 g/L-en (ami modjuk alsó határ, de én nagyon elégedett vagyok vele!). Fruzsi leállított mindennemű kiegészítő vitaminokról, azaz az Elevitet mostantól felejtsem el, marad a vas, a  napi egy C vitamin tabletta és az esetenkénti Hipp Natal Aktív (2-3 naponta), nagyon erős keményedésekre pedig 2-3 szem magnézium tabletta, de amúgy már azt sem kell rendszeresen szednem. Vérnyomásom 95/60 lett, azaz a  szokásosan alacsony érték, viszont már 12 felszedett kilónál tartok...:S

Tehát valóban, no para, ezekkel az eredményekkel simán kihúzhatoma 40.hétig, figyelembe véve azt is, hogy HuncApu is és én is 2 héttel tovább élveztük az anyaméh gondoskodó törődését! :)))
Huncot csöppet sem zavarta már az ultrahang, úgy tűnik, nem az a szégyenlősebb fajtájú gyermek, simán élte a  kamera tüzében is mindennapjait: kortyolgatott a  magzatvízből, vakargatta lábujjkáit, fülecskéjét, majd nagyokat csuklott! :))) Sajna, fotót most nem kaptunk a szeánszról, de a legközelebbi -36.hét- ultrahangról kunyerálni fogok!
Ami még jellemző lehet a 34. hétre, az az, hogy ettől a  héttől érdemes tényleg minél többet pihenni és lélekben is felkészülni a  kicsi érkezésére. Bármikor is születne, már nem kellene intenzív orvosi ellátásban részesülnie, mert enélkül is elég érett ahhoz, hogy alkalmazkodjon a méhen kívüli élethez. A 34. héttől kezdve érdemes elkezdeni (természetesen kikérve a  szülésznő és a  nőgyógyász véleményét is!) a gátmasszázst, valamint a  homeopata bogyók szedését. Ezeknek a  bogyóknak a segítségével kevesebb az esély a gátmetszésre, mert felpuhítják a méhnyakat (pl.Caulophyllum), a  málnalevél tea napi egy bögre fogyasztása pedig méhizomlazító hatású. Vannak olyan bogyók is, melyek a vajúdásban-tágulásban segítenek (Cimicifuga és Caulophyllum felváltva), vérzés- és fájdalom- csillapító hatásúak, valamint vannak sebgyógyulást elősegítőek, ha mégis gátmetszésre esetleg császárra kerülne a  sor
(Arnica, Staphysagria). Alapos kutatómunkám (=közvéleménykutatás: főként frissen szült kismamáink körében, ezúton is köszönöm Ingrid és Szilvi :) ) eredményeként időben betároztam belőlük, most pedig élvezettel váltottam a vitaminokról a  bogyókra! :DDD
Ma délelőtt pedig elmentem az anyakönyvi hivatalba, kikérni egy másolatot a  házassági anyakönyvi kivonatunkról, mert ugye kell egy 300 napnál nem régebbi és természetesen mi ebből kicsúsztunk. Nagyon kellemes élményben volt részem, aranyosak voltak és segítőkészek, ingyenes a másolat kérés,  pillanatok alatt végeztünk, aztán benéztem az Újpesti Skálába, ahol a  fennmaradó kismamakelengye hiányosságaimat most pótoltam (hálóing és köntös, pénztárcabarát áron).
A "nagykönyvek" szerint ezen a  héten Hunci elérheti a 42-44 cm hosszúságot és kb.2 kilogramm súlyt. Azt is írják, hogy a fentmaradó 7 hetünk során kb. a  kétszeresére fog nőni a  baba!!! Tüdeje már beért, zsírszövetei is szépen szaporodnak, úgyhogy már egészen rózsaszínes-bababőre lehet. Az agy fejlődése is a záró szakaszához érkezik, Hunc abszolút jól tájékozódik már méhen belül (hogy mikor találja meg végre a fejével a  célirányt???) , sőt homályosan látja a  körvonalakat is. Bár úgy tűnik, ha most megszületne, már mindene kifejlődött és életképes, még mindig koraszülöttnek minősülne. Gyakoribbakká és erőteljesebbekké válnak mozgásai, ezeket érzem is. (érdekes, Hunc eddig mindig papírforma szerint halad...leszámítva a befordulását...:S) Az éjszakai alvások is egyre nehezebben fognak menni, részint a nagy pocak miatt, részint a  baba éjszakai tivornyái miatt! Hunc is ilyen, mihelyst vízszintesbe kerülök, őrületes szambát lejt, edze vagyok, általában erre már el tudok aludni, de éjszaka rendszeresen arra (is) ébredek, hogy a buli végére kiütött fiatalember teljesen úgy viselkedik, mint a  nagyok, hajnaltájban csuklik! :)))
Állítólag gyakoriak az éjszakai lábgörcsök is. Na, ez kimaradt eddig...bár szerintem, most a  megemelt magnézium adag miatt, nem is fog előjönni! ....vagyis, ebben csak bizakodom! ;) Fontos megemelni a  kalcium bevitelt is (főleg a tejtermékekben, zöld levelű zöldségekben, szójában, búzacsírában, narancsban, aszalt szilvában, mazsolában található). Hurrá! legalább legálisan nassolhatom a  mazsolát! :))) És továbbra is receptre ihatom a napi egy pohárka borocskámat! :)))
Jelen pillanatban napi 1 C vitamint szedek (ez segít a vas felszívódásában), 2X1 Ferro folgamma tablettát, 2X3 MagneB6-ot, reggelente Hipp Natal Aktívot iszom és alkalomadtán (heti 1-2-szer) bekapok egy-egy szem Elevitet. Feladtam abbéli álmaimat, hogy természetes úton pótolni tudom azt a sok vitamint, amit kevenc Hunci-parazitám nap-mint-nap elszív belőlem, úgyhogy maradok a  piruláknál! :)))

cucka 2007.09.27. 10:05

Gyógyítás

Estére már tök jól voltam, abban reménykedtem, reggelre elmúlik ez az egész...ehhez képest egész éjjel tüsszögtem, fújtam az orrom és azon paráztam, hogy Hunc erre mit sem reagál...gyakorlatilag, amióta beteg vagyok, alig-alig jelzi jelenlétét...bíztam benne, hogy reggel a  szokásos vidám "szétrúgom-a-kecóm-falait"-tal ébreszt, de  mára ez elmaradt...helyét, valami erőtlen és most először tényleg gyöngéd szárnycsapkodás vette át! Bízom benne, hogy nincs semmi baj és csak a  náthámnak meg a  hidegfrontnak köszönhető némasága és visszavonultsága...
Ha nem javulok, délutánra bevetem az összes tuti tippet, amit kismamiként bevethetek erre az állapotra! Az, hogy napi 2 liter teát (általában gyümölcsteát) iszom nem jött be, áttérek a  cickafarkfűre vagy a  borsmentára. (az van is itthon). Megemeltem a C vitamin adagom 1000 mg/napra és szedem az immunerősítő vitaminkáimat és elkészítem a  "csodafőzetemet", mely citrommal és mézzel ízesített gyömbérfőzet lesz...ha pedig ez sem segít, marad "nagyanyáink" receptje, bűn rossz meginni, de  valóban hatásos: egy-két nagy gerezd fokhagymát szét kell zúzni egy bögre forró vízben és mindezt ízesíteni egy-két kanál mézzel...brrr...nehezen megy le, de  utána garantált egy egész éjjeli kidugult orrjáratokkal való alvás! És estére még beterveztem egy aromaterápiás fürdést : a  menta- , eukaliptusz- vagy a  fenyőolaj segít a  légzési nehézségeken, a teafaolaj antibakteriális hatású, a kamilla- , szantálfa- , rózsafa- , levendulaolaj pedig gyulladáscsökkentő hatású. Elég pár cseppet csöpögtetni a  fürdővizünkbe belőlük.  A nőgyógyászom azt ajánlotta, hogy ha nem javulok 2-3 napon belül, kezdjek el Semicillint szedni, na ezt mindenképpen szeretném elkerülni, nem akarok semmilyen antibiotikumot magamhoz venni, úgyhogy holnapra össze kell szednem magam!
Hiszek abban, hogy a  lélek betegíti meg a  testet...tegnap volt időm ezen gondolkodni és rájöttem, miért pont most tiltakozik ilyen formában a  szervezetem...A megfázás, nátha főleg a  légzőszervek betegsége. A megfázás a lélek számára  egy krízishelyzet (elegünk van valamiből, túlterhelődtünk ), így próbálja tudtunkra adni, hogy nem tudjuk kellően kezelni azt a  konfliktushelyzetet, amiben vagyunk, ezáltal egy akut gyulladással "figyelmeztet". Teljes fokú elzáródás ez a  világtól: könnyezik a  szemünk (nem akarjuk látni a  problémákat), mindenünk sebes, érzékeny, orrunk bedugul (ezáltal is lehetetlenné téve a  kommunikációt), tüsszögünk (mindenki maradjon távol, magunkban kell keresnünk a megoldást, ez igen aggresszív elhárító fegyver!), fáj a  torkunk ( ezáltal a  beszédet, mint kommunikációs eszközt is a  minimumra csökkentjük, mintegy kifejezve alkalmatlanságunkat a vitákra, a  szembesülésekre), manduláink megduzzadnak (nem vagyunk képesek mindent lenyelni, elegünk van), végtagfájdalmakkal küzdünk (esetemben hát - és vállfájdalom: nem akarjuk tovább cipelni a  problémáinkat, meg kell szabadulnunk tőle). És ilyenkor jön a  tisztulás: amikor is gennyes váladék formájában távozik belőlünk a "rossz", a  probléma, távoznak belőlünk a  mérgező anyagok. Ebből az állapotból test és lélek megtisztulva kerül ki, egészen a  következő alkalomig, amikor ismételten elegünk lesz valamiből... Szerintem, nekem a lakásfelújítás és az akörüli bonyodalmak voltak a  problémáim. És azt is nagyon nehezen tudom mai napig elfogadni (hiába bizonygatom magamnak naponta többször is!) , hogy már képtelen vagyok annyi mindent elvállalni, bevállalni, mint régen...hogy nincs erőm és ezáltal kifolyt az irányítás a  kezeim közül...úgy érzem magam, mint egy nagymama, aki szinte már arra is büszke, hogy lement bevásárolni és főzött vacsorát, vagy pedig pl. felmosott a konyhában...le kell rendeznem magamban ezeket a  dolgokat, mert nem teszek jót se magamnak, se  Huncnak (ezt is tudom és mégis!!!)...na, megyek vissza a mézes-citronyossal az ágyba gondolkodni és sebeket nyalogatni...
Már tegnap is bújkált bennem igen aktívan a  megfázás, estére felerősödött kis lázzal körítve, majd reggelre kicsúcsosodott a  takonykór és eluralta mindenemet. Úgyhogy ma egész nap ágyban párnák közt feküdtem, rengeteg mézes teát ittam, lóadag C vitaminnal kiegészítve és egy fél algopyrint  is  magamba tömtem lázcsillapítás gyanánt. És immunrendszerem ilyetén gyöngülése láttán újfent Elevitet (úgynevezett "terhevitamin": 12 féle vtamint, 4 féle ásványi anygot és 3 féle nyomelemet tartalmaz) szedek...
Mindezek mellett  hetek óta fennáll a nem-múló hátfájásom és betegségem türelmetlenségéből (vagy csak a  pörölő-hormonok újabb játéka volt? ;) ) kiköveteltem, hogy TáltosApu azonnal vigyen el a "csontkovács bácsi"-hoz. Csontkovács bácsiról annyit érdemes tudni, hogy TáltosApu nála tanult elsők között Magyarországon, (és azóta is több-kevesebb sikerrel csontkovácsol meg hozzá érkező izületi és gerinc-jellegű problémákkal küzdő kutyákat, macskákat), majd mióta kismama vagyok, úgy átlagosan 2 havonta helyre teszi a növekvő súlyomat nem elviselő csípőcsontjaimat. Anno én sem bíztam az egész tudományában, de  volt egy csúnya ganglióma  a  kézfejemen, ami valószínüleg egy jóvágású inhüvelygyulladás következménye volt, melyre rádobott egy laza lapáttal a  számítógépes munkaköröm! Iszonyú fájdalmakkal küzdöttem, ortopédusok műteni akarták már, mert semmire sem reagált. Ekkor vitt el HuncApu hozzá, aki jó erősen meglapogatta a  kézfejemet, recsegtette-ropogtatta-húzogatta-nyomkodgatta, majd diagnosztizálta, hogy valaha régen, lehetett egy rossz mozdulatom, melynek során elmozdultak a  kézfejcsontok a  helyéről, ezeket most visszateszi, de nem ígér semmit, főleg nem a  kinövés eltűnését! Aztán 2 nap múlva újból látni akart, de  ekkorra már nagyon vidáman érkeztem, mert abszolút nem volt már fájdalmam és ez így van azóta is.
Most közölte, hogy "túlsúlyos" vagyok, és nem bírja a  gerincem, majd viccet félretéve: számítógépes betegségem van (konkrétan egér-betegség!): teljes letapadás a lapockám jobb oldalán, amit részben azért Huncnak is köszönhetek, mert felvettem egy eléggé rossz poziciót a  jobb hasfalam tehermentesítésére, másrészt az egéren való klikkelgetésnek is köszönhetek, mert állandó feszülésben van a jobb karom és vállizületem. Feloldotta jelen pillanatban a letapadást és mutatott egy-két pozit TáltosApunak, hogy miket kell csinálni velem, ha már nagyon fáj, majd azzal búcsúztatott, hogy "menj, és tedd tönkre, amit csináltam!" :)))...van benne valami, mert máris itt ülök, de  most tényleg nincs semmi fájdalmam és per pillanat a náthám is enyhűlt! ;)))
Szóba került Hunc farfekvése és szembefordulása a  gerincemmel is, erre ajánlott egyfajta rásegítését a "befordulásnak": naponta 15-20 percet TáltosApunak kell stimulálnia mindkét kislábujjam körmének az alsó részét, elviekben ez segít, de  amennyiben mégsem, akkor ugyanezen pontokat akupunktúrás tűvel is lehet stimulálni és ennek hatására kb.2 óra alatt befordulhat Hunc a  szülőcsatornába. Tudom, ez most sokak számára kuruzslásnak tűnhet, de én hiszek ebben és saját bőrömön tapasztalom a  gyógyítását, segítségét és minden szkeptikus embernek csak ajánlani tudom! Ma este már kezdjük is a stimulációt! :))) Reszkess Hunc! :))))
Tegnap ittjárt Hugocskánk (aki egyenlő Sóginővel ;) ) délután és HuncApuval kettecskén olyan rendet fabrikáltak lakásunkba, hogy öröm volt nézni...szavakban nem is tudom kifejezni, mennyire jól esett és mekkora segítség volt mindez...magam sem gondoltam volna, hogy ennyire nem fog zavarni, ha "idegen" pakolássza a  cuccainkat...sőt...akkora terhet vett le a  vállamról, főleg így, hogy lebetegedtem, meg amúgy is...nem bírok már pl.kádat sikamikázni, de  a fürdőszoba többi részét még ki bírom takarítani...és annyira jó, hogy ilyen családom lett...sokszor már ezen is el tudok érzékenyülni, mert nem is tudom viszonozni azt a  sok szeretetet, amit kapok...szóval, tényleg nagyon köszönöm...HuncApu meg ma délelőtt sitty-sutty összedobott 4 könyvespolcot, melyekre el is kezdte feltenni a  könyveket, merugy holnapra ki kell pakolnunk a  nappalit, mert érkezik az ülőgarnitúra!
Amúgy Hunc ma nagyon jó gyerek volt, szerintem érezte, ha ő is elkezdi a  szokásos pályáját és feszülgetéseit, tényleg felmondják az idegeim a  szolgálatot, így inkább csöndben kivárta, hogy jobban legyek és kb.fél órája kezdett csuklani-mocorogni-rúgdosódni-boxolgatni! :)))
Kivert ösmét a  víz, úgyhogy megyek magamhoz veszem a  mézes-citronyos teát és bekúszom az ágyikóba! ...természetesen a macskák szoros, gyógyító hálójával körülvéve! ;)

cucka 2007.09.06. 10:45

Eredmények

Ma reggel betelefonáltam az eredményeimért, természetesen sejtéseim beigazolódtak: az éhgyomri vércukrom 3,2 mmol/l, a  120 perces 4,02 mmol/l lett, azaz nemhogy magas, hanem alacsony lett, még az alsó határt sem éri el. Az éhgyomri vércukor normál értékét laboratóriuma válogatja (tizedeseknyi eltérések szoktak előfordulni), általában 4,0-5,6 mmol/l körüli értékről beszélhetünk, de mindenképpen 6,0 mmol/l alatti értéknek kell lennie. Étkezések után (jelen esetben a  75 gramm elfogyasztott glükózos vízről beszélünk), a vércukorszint átmenetileg megemelkedik, de normális esetben, egészséges egyéneknél ez két órával az étkezés után 7,8 mmol/l érték alatt kell maradjon. Tehát 2 óra alatt kb.az eredeti értékre kell lecsökkennie. Diabeteszről (cukorbetegségről) akkor beszélhetünk, ha az éhgyomri vércukor értéke 7,0 mmol/l vagy efölötti, a 120 perces vércukor pedig 11,0 mmol/l vagy efölötti érték. Ilyen magas vércukorérték estében sajnos a  vizeletben is megjelenhet a cukor. (A humánusabb szűrő-módszerről már írtam, a  reggelire elfogyasztott "vizes" zsömle és egy pohár tej után 120 perccel a  vércukorszint nem emelkedhet 7,8 mmol/l érték fölé, mert akkor terhességi cukorbetegségről beszélhetünk.) Mindenesetre nálam kizárt a  diabetesz lehetősége is! :) Sajnos, most az egyszer a  megérzéseim cserben hagytak, ugyanis én úgy éreztem, ha változatosan étkezem, az elég és nem kell semmilyen külső "anyagot" bevinnem a  szervezetembe. Magyarul: pár hete leálltam a vasról is, az Elevitről is, kalcium és magnézium pótlásként pedig rengeteg ilyen ásványokban gazdag szénsavmentes ásványvizet fogyasztottam. A magnézium és kalcium szintem rendben is van, viszont a  vasam kicsit alacsonyabb lett, bár a  ferritin (vasháztartás) értékem rendben van, mégis úgy döntöttem mától újra visszaállok a vaspótlásra. A "zanyósom"-tól kaptam egy gyógynövény alapú étrendkiegészítő vaskészítményt , mától ezt iszom újra! Amire kicsit számítottam az az, hogy leheletnyit emelkedett lesz a fehérvérsejt számom, napok óta érzem, hogy mintha bújkálna bennem valami és ezért C vitamint is szedegettem, így most folytatom.
Azért késő délutánra mégiscsak hú maradtam önmagamhoz: összeszedtem magam és átmentem a közelünkben működő bevásárlóközpontok egyikébe és sikerült egy új kismamanacit beszereznem, egy multifunkcionális farmert (többféleképpen hordható:lehetek lezser is benne, de ha fölhajtom a  szárát és fekete csizmát rántok mellé, egyből átalakulok dögös kismamivá!;) ) , mert a  hideg beköszöntével nem nagyon akadt hordható ruhadarabom. És újabb melltartót is be kellett szereznem, mert havonta egy mérettel bővülök és hol van még a  szoptatás?!:))) Azért megengedtem magunknak még egy kis kényeztetést: vettem egy nagyon finom illatú habfürdőt, amit este máris kipróbáltunk Huncival! :)
Aggodalomra most már semmi ok: este lefújtuk a  kerti esküvőt a hidegre való tekintettel és eldöntöttük, nemcsak a szertartás, hanem a lakodalom is a  kastély dísztermébe kerül megrendezésre. ...de fogadjunk: egy hét múlva újra 40 fokos kánikula lesz! :))))
Visszatérve a  tegnapi témára, egy mondat erejéig: Nőgyógyászok gyönge pihenést és semmi megerőltetést ajánlott az elkövetkezendő időkre, ezzel is csökkenteni lehet a nem kötelezően felmerülő komplikációkat. Amikor pedig hellyel kínáltak Pakson, amit nem fogadtam el, egy "bölcsességgel" látott el: a 36. hétig, ha van rá mód inkább ülj, mint állj,  utána, ha van rá mód inkább feküdj, mint ülj! És megnézegetve a  leleteimet, szigorú pocaknövesztést írt elő az elkövetkezendő 4 hétre, mely idő alatt "hallani sem akar" rólam! :)
...azt hiszem, elkezdtem súlytöbbletet szerezni...most kezdtem meg a  20. hetet (félidő!) és 63 kilóval indulok neki! (ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy bár a kismamakönyvben 60 kilogrammról indul a  terhességem-ez a  8.heti érték!- igazából 58 kilós voltam, mikor megfogant HuncÚr!) Vitaminokat illetően én sok kismamával ellentétben továbbra is szedem az Elevitet (magzatvédő vitamin) , eddig napi egyet szedtem, következő héttől napi félre csökkentem az adagomat, Ferro-Folgamma (vas, folsav, B12 vitamin), napi kettő (reggel-este 1-1) és esetenként, ha enyhe haskeményedést vagy görcsölést érzek bekapok egy-egy szem Magne B6-ot (magnézium, B6 vitamin).
Mellesleg nagyon jó ötleteket kaptam babaruhákat és kismamaruhákat illetően: sokan ajánlották, hogy vásároljak egy ismert turkálóban, ahonnan ők is (Keleti pályaudvar és Blaha között van) , és teljesen új -néha még egyik-másik darabon az árcimke is rajta van- vagy újszerű, de  kellemesen bejáratott darabokhoz lehet jutni, nagyon jó áron, ellentétben a Brendon vagy más babaáruházak csillagos-ég-a-határ áraitól! ...egyelőre még szoktatom magam a  gondolathoz :)...hiszen mindenből a  legtökéletesebbet szeretném megadni Neki! ...lehet, hogy egyszercsak meglátogatom azt a turit, és ott majd eldöntöm! :)

süti beállítások módosítása