2009.10.03. 11:22
31-eske
A különböző fórumokról érkező hírlevelek szerint beléptünk a 8. hónapba... hűűű... én még mindig nem érzem magamban azt a megfoghatatlan érzést, hogy közelítenénk a vége felé. Hunorra várva sokkalta kevésbé voltam mobilis és sokkal nagyobb körültekintéssel éltem mindennapjaimat. Fogalmazhatnék úgy is, hogy volt időm-erőm jobban megélni a pillanatokat, könnyfakasztóan lágy babazenével tarkítottan simogathattam a növekvő pocakomat és ábrándozhattam arról, milyen is lesz, ha megérkezik közénk a kiskirályfi. (sőt, bennfentesek még azt is tudhatják, éppen ezidőtájt kellett mostazonnal megvennünk Hunc sosem használt etetőszékét, valamint mostazonnal összeállítani a kiságyát, pelenkázóját és a kórházi csomagomat...) Minkára várva a napok olyan gyors egymásutánságban zajlanak, hogy minden este szent fogadalmat teszek arra, hogy holnap időt szakítok arra, hogy ledőljek és figyelgessek kicsit magamra, hogy pihenjek, hogy kötögessek, hogy befelé forduljak egy kicsit. Aztán a holnap is pontosan úgyanúgy elröpül, mint a ma és csak azt veszem észre, hogy este 10 óra, végre elaludt és ma még annyi időm sem volt megállni, mint előző nap...
Rossz érzés mégsincs bennem emiatt, hiszen Minkaleányka pontosan tudta, hogy miért is választott családjául minket, ismeri felfokozott tempójú életünket, heves vérmérsékletünket, ezért -a maga eszközeivel- már most igencsak élénken jelzi, helye van a családban, részt (és időt!) kér belőlünk. Esténként hastáncoltatja a Minkalakot, szegény apjuk rá sem "meri" tenni a kezét a pocakomra, mert olyan vitustáncba csap át a ded, mely benne ellenérzéseket kelt. (mer asziszi ez fáj nekem, hiába magyarázom, hogy max kellemetlenkedni tud a beékelődött Minkafej, az állandó csuklásával... merhogy újabban ezzel is ébreszt hajnalanta, meg éjjelente és napközben is rapszodikus csuklásba csap át: ilyenkor berezonál az egész hasam...).
Azért vagynak már - a fentebb említett mellett- apróbb velejáró kellemetlenkedések is: általában elfelejtem mekkora is vagyok és meggyőződésem, hogy én itt vagy ott még simán beférek, ennek általában az az eredménye, hogy jobb esetben beszorulok, rosszabb esetben megütöm/megkarcolom a pocakomat. Aztán meg a harmadikra felérve, amit zökkenőmentesebben veszek, mint hajdanában, úgy fújtatok, mint egy gőzmozdony, ezért igyekszem a telefonbeszélgetéseimet nem ezidőtájra időzíteni, mert mindenki ösztönösen megkérdi, hogy mit csinálok éppen, mert nagyon zihál a hangom?! (vajon mit? maratont futok szabadidőmben...). Egyre többször fájdogál az aljam, és nem csak esténként, egy kimerítő nap után, hanem reggelente frissenébredve is nehezemre esik elvonszolni magam a mosdójáratra. Mondhatnám, minden reggel újra tanulok járni egy kicsit... Néha lábikragörcseim is vagynak, kicsit faramuci ugyan a helyzet, mert doktorbácsi azt kérte, ne szedegessek már magnéziumot, hagyjam csak felkészülni/dolgozni a méhemet... A vasat igyekszem menetrendszerint bekapkodni, körítve egy kis C vitaminnal a jobb felszívódás érdekében. És törekszem minél több spenótot, lencsét, babot, borsót, burgonyát, halat, tojást beiktatni az étrendünkbe, miközben kesu diót ropogtatok, vivát természetes vasbevitel!
Fiam ma különösen szereplős hangulatában volt, így aktívan részt vett a pocakfotózáson, sőt még Huncpuszikkal is alaposan megkínálta kishugát.
(igen, nálunk mindig áll a vasalódeccka...)
18 komment
Címkék: kommunikáció gondolatok mindennapok hétről hétre érzések vitaminok kismamafotó pocakfotó terhességi tünetek kismamaság hunorfotó kistesó
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Eriberi33 2009.10.03. 13:09:05
Én is így vagyok Zsebivel... :( A napok, hetek rohannak, ő meg csak nő, és én csak éjjel vagyok 100%-osan az övé... :( De igazad van! Tudják mit vállaltak! ;)
bakacsimba · http://milanbaba.blog.hu 2009.10.03. 17:11:20
matusi · http://csoppdodom.freeblog.hu 2009.10.03. 17:33:11
hugomum · http://hugoelete.blogspot.com 2009.10.03. 18:44:24
nagyon szepsegesek vagytok, igazan meghato fotok sikeredtek.
Hunc nemsokara kivul is megolelheti Minkat.
de jo Nektek! De izgi nekunk!:)) puszik
Ui: vasalodeszka:))))
Timocska_ 2009.10.03. 18:53:05
Lyndy2 2009.10.03. 19:26:54
huncut_kata 2009.10.04. 05:13:19
(H1N1-et beadatjátok majd?)
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2009.10.04. 11:41:33
CsJ 2009.10.04. 16:08:46
Nani 2009.10.04. 17:25:51
Édespofa Huncmackó (egyre jobban tetszik a neve a drágának, bár eddig is nagyon teccett! :))
cucka 2009.10.04. 18:38:45
matusi: sajna nem hinném, hogy lesz pocakon alvós képünk, Huncmaci az apján mindig szívesebben aludt, mint rajtam, bár néhanapján vannak olyan igényei, hogy szorosan pocakomon fekve sziesztázzon... igyekszünk. ;)
@huncut_kata: H1N1 oltást biztos, hogy nem adatjuk be, sem magamnak, sem egyik gyerkőcnek. Amiről ismét nem szól a fáma, hogy ez egy teljes sejtes oltóanyag, melyet lassan már sehol sem alkalmaznak, mindamellett ilyen típusú vakcinával ezidáig 3 éves kor alatt nem volt szabad gyerekeket oltani (most hirtelen 6 hónap lett az alsó korhatár!), sem kismamákat, akik eleve egy "immunhiányos állapotban" vannak, ergo nem vakcinázunk. Szóval, sok a kusza híresztelés, a rémhírkeltés, az oltóanyag kifejlesztéséről, valamint tapasztalati mellékhatásairól fogalma sincs senkinek... Évek-évtizedek munkája kifejleszteni egy megbízható oltóanyagot, most pár hónap alatt piacra dobtak egyet, mindennemű statisztikai és tudományos háttér nélkül... kicsit pénzszagúnak érzem én ezt a fenenagy kórságot...
Csillagbaba1 2009.10.04. 18:44:25
Nálam már 4x-en rohan az idő, mindjárt férjhez megy valamelyik csajom, oszt azt se tudom mikor történt bármi is ;-)
A vasalodeccka meg ismerős állandó bútordarab lett a nappaliban...:S
A H1N1 ugyan nem nekem szólt, de egyetértek Veled!!!!!Mi sem adatjuk be senkinek! :)
Kinga85 2009.10.04. 19:00:43
Csajócák 2009.10.05. 10:07:37
Néha bejárok olvani Titeket!!
A beszédes bejegyzéshez, muszáj elöbújnom a titkos olvasás mögül:-)).
Asszem gyerköink(nálunk a kicsi), egyidösek.Dalma nov.26-i.
Pont igy kommunikál mint a Fiad!Pont!!Akár róla is irhattam volna azt a bejegyzést, csupán a név különbözik:-).remek jelbeszéddel rendelkezik, fantasztikus!
És ő is tud pár szót(néha elszólta magát), de ha kérjük, csakazértis, az elsö két betüt hajlandó kiejteni.Tehát lányban is van ilyen:-))).
Aggódtam én is, föleg, hogy a nagyobbik aki 5 éves, ilyenkor gyönyörüen beszélt!
Ilyen kis zsiványok...nem kell aggódni mig megértik és megértetik magukat/remélem én is/.
Üdv és édesek a pocakos fotók(is).
Évi
Kendemami 2009.10.05. 10:20:06
Marcipán&Frutti · http://forromarcipan.blogspot.com 2009.10.05. 15:16:24
Ja,a vasalásról én már régesrég lemondtam.Profin teregetek;-)
Pocakos Macska 2009.10.06. 15:31:52
vicger · http://vicger.blog.hu/ 2009.10.07. 17:00:05
Eszem áll meg, 31.hét... mindjárt szülsz :DDD
h1n1 teljes egyetértésem. mi sem oltatunk senkit se nem.
Hozzászólások: