Tegnap délután volt megbeszélve az a védőnői látogatás, melynek során kézhezkaptam a kismamakönyvem. Kicsi csalódás volt számomra, az előzőn még egy kalózkendős kiskrapek vigyorgott, majd hála a lakásfelújításnak és az elkóborolt kismamakönyvemnek, lett újabb dizájnosom is, egy édibébi újszülöttes, most pedig egy teljesen hétköznapi, Egészségügyi Minisztérium által lebélyegzett, már a címlapon száraz rendeleteket feltűntető, kissé cocalista érára emlékeztető, bugyirózsaszín formanyomtatvány.

A védőnéni röpke háromnegyed óra alatt felvette az anamnézisemet, majd egy kóbor kérdést intézett hozzám, mely szerint meddig szoptattam az első gyereket. Mondom, még folyamatban van a dolog. Erre ő, nagyon óvatosan megjegyezte, hogy ugye tudom, hogy ez mennyire veszélyes dolog (?!) és jobb lenne, ha lassacskán leállnánk róla. Nem volt kedvem vitatkozni vele, mondtam, majd igyekszünk. Ez szintén olyan téma, amihez mindenki ért és mindenkinek van is róla véleménye. Én azt gondoltam, -bár sokáig szerettem volna szoptatni Hunort-, hogy nem fog ilyen sokáig kitartani a mi kis szimbiózusunk. Azt hittem, a két gyerek között lesz időm sosemvolt vékonyra fogyni, satöbbi-satöbbi. De nem így történt és ezért egyetlen pillanatig sem érzek szomorúságot. Pár kilóval emelkedettebben kezdem a mostani várandóságomat, de azt gondolom, most nem fogok egy röpke húszast magamra kapni, örökmozgó Huncos mellett. Aztán persze, az is lehet, hogy mégsem így történik... de ez sem baj.
Amikor megtudtam, hogy érkezik a KisTesó, elkezdtem bújni a szakirodalmat, a tandem szoptatásról, a várandósság melletti szoptatásról. Arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy nem lenne túl bölcs dolog most hirtelen megvonni Huncostól a napi-másfél napi egy, megszokott langymeleg nedűt, hiszen nem áll fent semminemű terhességgel kapcsolatos probléma, nem volt vérzésem-görcseim se, Hunor sem volt koraszülött, elmúltak az illúzióromboló rosszulléteim is. Ugyan a tejtárolóimat kissé érzékenyen érinti ez a másállapot, így ha Hunor csócsálgat, azaz a megszokott komfortszopiját szeretné űzni rajtam, akkor sajna menthetetlenül le szoktam rövidíteni a rajtam töltött idejét.

Szóval, továbbra is dacolunk az előítéletekkel az ösztöneinkre hallgatva.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hugomum · http://hugoelete.blogspot.com 2009.04.29. 15:34:01

az itteni dokinő szerint is le kellene szoktatnom a tízhónaposomat, pedig még nem is vagyok várandós:))) ez a világ már csak ilyen. légy dacos, rebellis, tandem, vagy várandósan szoptató anyuka, és mutasd meg , hogy még igenis vannak ösztöneikre hallgató anyukák:) nem is kevesen;)

Válasz erre 

tsetten 2009.04.29. 17:52:27

Én szoptattam tandem a két nagyobbik fiamat, a szülés előtti egy hónapban magától hagyta abba a szopást a nagy (ekkor volt ő 23 hónapos), de a szülés után azonnal újrakezdte. Viszont mikor nőtt a méhem, akkor éreztem a méhösszehúzódásokat szoptatás közben, és hát a középsőt is 32 hétre szültem:(

Válasz erre 

Eriberi33 2009.04.29. 18:35:49

Szerintem úgyis érezni fogod, ha nem jó mindhármótoknak a szopizás. Addig meg HAJRÁ! ;)
Gratula a hivatalossághoz!!!!! :)

Válasz erre 

virubiru 2009.04.29. 19:10:52

Én olvastam erről nagyon sok cikket a kismama újságban és ott, azt írták, hogy várandóság alatt nyugodtan lehet szoptatni. Én örültem volna, ha az én gyerekeim ennyi ideig kaptak volna anyatejet, de nekem nem jött össsze és ez se tetszett az itteni védőnőnek. Hát sok sikert, és garatula a kismamisághoz.

Válasz erre 

CsöppkeCsillus 2009.04.29. 20:10:09

Én is szoptattam terhesség alatt, és aztán Lóci születése után egy picit tandem is, és imádtuk! :)

Válasz erre 

LiliBogar 2009.04.29. 22:10:33

Akkor most, hogy újra a régi vagy, s mégis egészen új :) hivatalosan is gratulálok a KisTesóhoz :-D
S bizony annak idején árgus szemekkel figyeltem, kinek milyen kiskönyve van :) Totál irigykedtem a későbbi sárga könyvre, de a mi rózsaszín, csodaszép kislányos künyvünk is emlékezetes. Mennyit néztem azt a babát, álmodozva :) s híztam, híztam jó sokat :)
Huncos mellett szinte kizártnak tartom :) a sok kiló látogatását. :)
Puszi

Válasz erre 

gneke 2009.04.29. 22:32:30

Kismamakönyv: visszatér a régi rózsaszín amilyen még az anyukámnak is volt? Mintha a neve is "rózsaszín könyv" lett volna a színe miatt hajdanán.

Szoptatás: hát ebben az egyben hibáztatom a mi védőnőnket, az első mondata volt a gratu után mikor terhes lettem, hogy el kell Adrit választanom, mert elvetélhetek. Egy hét alatt kellene de tudja hogy két hét alatt sem fog. Még másfél hónapig sikerült szoptatnom, emellett a lelkiismeretfurdalásos állapot mellett, aminek semmi alapja nem volt. Csak hát lombikbébi után egy spontán terhesség maga volt a csoda, és ezzel a mondattal lehetett ijesztgetni. FELESLEGESEN, a tandem szopi teljesen elfogadott ma már, ennyit változott a világ 4-5-6 év alatt is!
A súlyoddal meg ne törődj,legalább most ne.

Válasz erre 

picur75 2009.04.30. 00:17:35

szívből gratulálok a kistesóhoz!
Bízzál a megérzéseidben, csodálatos Anya vagy! puszi Nektek!

Válasz erre 

RKriszta 2009.05.01. 22:26:53

Drága Cuckám..NAGYON GRATULÁLOK a pici kis élethez a pocakodban....annyira szeretnélek már látni...bevállalós egy nőszemély vagy.. :-)

Válasz erre 

Szöszi-Andi 2009.05.03. 00:12:15

Gratulálok a hivatalossághoz :)
A másik témában itt sok-sok tapasztalt Anyuka már írt még több és több bíztató és megerősítő szót ;) Hallgass az ösztöneidre és rájuk, akik már hallgattak a sajátjukra :)

Válasz erre 

masika 2009.05.03. 16:07:33

Én is csak annyit fűznék hozzá, hogy halgass az ösztöneidre, hiszen Te érzed, hogy mi a jó nektek!

Válasz erre 

matusi · http://csoppdodom.freeblog.hu 2009.05.07. 06:54:07

Én pont ezeket az oldalakat olvastam, és akartam is írni róla bejegyzést, de elnyomott az álom azokban a napokban:D A legtöbben lebeszélnek a szopiról, de természet szépen kitalálta az anyukákat.én se vitatkoztam, ráhagytam mindenkire, az orvosom aranyos volt nem nagyon mert visszakozni, mert tudta hogy utána néztem, de azért kötelességtudóan figyelmeztetett mindig:)Ferike nyolc hónapos koráig kérte a megváltozott tejet.A szervezete viszont nem volt túlzottan elégedett a megváltozott tejjel így amikor kiderült hogy jön a baba elkezdtem hozzátáplálni illetve tápszert adni.NA meg rengeteget fogytam, kiszívták a gyerkőcök az energiámat.Nekem nem sok jutott már:)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: