Alakulunk.

Tények: Hunormackó bűbájmackó. És ezidáig -saját tudomása szerint-, egyeduralkodó is vala a képzeletbeli Pelenkási trónuson csücsülve. Aztán megtörtént a csoda, beköltözött Minkus a pocakomba. Hunor volt az első jelzője az eseménynek, még pozitív tesztem se volt, csak kóbor gondolatom, hogy talán, amikor ő az esti szopi után odafúrta a fejét a pocakomhoz és rápuszilt. Ekkor kérdeztük meg tőle, hogy lakik-e valaki a pocakomban, mire ő vigyorgott-bólogatott és mégjobban bújt. Másnap tesztet vettem és tényleg.
Ahogy gömbölyödtem, úgy lett ő egyre kedvesebb-bújósabb-puszilósabb a pocakommal. Nem tudom, mennyire tudta-fogta fel, hogy ez a valaki egyszercsak kibújik onnan, de a szülés közeledtével, egyre jobban levált rólam. Így történhetett meg az is, hogy abszolút flottul, számomra totál meglepő módon engedett el szülni, látogatott meg a kórházban mosolyogva, egyetlen legörbülő szájacska vagy könnybelábadó szemecske sem árulta el hiányomat. Mondhatni felnőttesen, példás önuralommal viselkedett, a kórházi napok alatt arra jutottam, talán azért (is) teszi mindezt, mert ezalatt a pár nap alatt feje tetejére állt a világ, minden az ő igényének és kedvének megfelelően történt. Azzal is magyaráztam még a dolgot, hogy mégiscsak jól működik ez a kötődő nevelés nálunk, hiszen 2 év nonsztop együttlét után, lazán tudta kezelni azt, hogy anya elment kistestvért szülni. Persze, ehhez az a fokú apa-fiú rajongásos kapcsolat is kellett, ami HuncApu és hőnszeretett trónörököse között leledzik.

A kórházban semmi okom nem volt panaszra, nagyon sokszor eszembe jutottak Gneke finoman megfogalmazott mondatai, amelyek arra utaltak, hogy hiába ez a 9 felkészüléses hónap, agyban szülésig még mindig csak egygyerekes anyuka maradtam, csak és kizárólag elsőszülöttem érdekeit szem előtt tartva. A látogatási tilalom kifejezetten jókor jött, nem zsibongott az osztály hajnal 7-től este 9-ig a látogatók tömegétől. (merthogy ebben a kórházban úgy szokás, hogy a látogatók bármikor jöhetnek a fentebbemlített időtartam alatt és gyakorlatilag bármeddig maradhatnak a sokágyas kórtermekben is!). Ott, és abban a szituációban értettem csak meg, hogy időre van szükségünk, Minkának és nekem ismerkednünk kell. Jó sokszor összebújni (nem is töltött sok percet a kórházi zsúrkocsiban), és jó nagyokat aludni napközben is. Közben megenni az ágybahozott reggelit, ebédet, vacsorát, olykor látogatókat fogadni, engedni a kényeztetésnek, és a nap 24 órájában nembetelni a királylányom szépségével. A három ágyas kórteremben, mind többgyerekes anyukák voltak, így volt közös témánk is, de mindannyian tudtuk értékelni a csöndet is.
Amint hazajöttünk, megosztottá vált a figyelmem, sőt: igazából a legkisebbre szinte alig jut idő, Hunor úgy varázsol, hogy leginkább vele és körülötte legyen elfoglaltságunk. Ha éppen nem éhes, akkor szomjas, és ezeket a dolgokat variálja és kombinálja napestig.

Szereti a kishúgát, puszilgatja, ha tehetné rápakolná az összes játékát, elhalmozza mindenféle földi jóval, de mindenemellett érezhetően vékony a jég... újra elkezdte rágni a körmét és az első itthontöltött napunkon, estére, amikor már kellően elfáradt, nem viselte el, hogy Minkát a miágyunkba szerettem volna megszoptatni. Végtelen türelemre van most szükség, hagynom kell, hogy saját kezüleg tapogassa, dögönyözze Minkát, hiszen a számtalan tiltás még nagyobb feszültségek forrása lehet. Néha nehéz... mert Hunc jószándékúan közelít, de nincs tisztában a négyszeres túlerővel, amit ő jelent a kicsi számára. Olykor megrángatja egy gyere felszólítással, máskor megcsípkedi, esetenként szeretné meglovagolni és néha szeretne vele is kutyásast játszani és megharapdálni... és olykor én is a türelmem határán táncolok, amikor egy napon belül cirka 228-szor használom, az óvatosan és az ésszel szavakat... Igyekszem feladatokkal ellátni, (pl.pelusozáskor ő hozza a pelenkát meg a popsitörlót), mindig adok választási lehetőséget Huncnak, (pl. tegyem vissza Minkust az ágyába vagy maradjon itt köztünk?). Sőt köldökcsonk ápolás közben bibibízve majdhogynem sírva nem fakad, szolidaritásból. Beválni látszik a dolog, ma önként kérte, hogy hadd vehesse ő kézbe Minkust. Odaadtam és ugyan csak egy villanásnyi ideig tartotta, utána hihetetlenül elégedett volt magával, vigyorgott és símogatta Hugit. Az esti elalvások a nehezek. Bízom benne, lassan lecseng az újdonság ereje.
Ma éjszaka megszomjazva, egyből a hugát kereste, adott neki egy puszit és mosolyogva aludt tovább. Nagy-okos bátyó.

Kis-erős hugi meg... igyekszik felkészülten fogadni a szeretethullámokat, igazi kis szumós módjára. Kicsit számokban: ugye ő 3160 grammal született szombat hajnalban, pár órával később, a csecsemőosztályon 2930 grammra mérték. Az első közös éjszakánkon 10 percenként csatlakozott rám, ennek koradélelőttre meg is lett a jutalma, vasárnap már igazi sárga anyatejet kortyinthatott. Kedden reggel jöttünk haza, új vezetéknevet ragasztottak a csecsemősök a kiskirálylányra: Döbrögi Minka lett (idomul a családhoz...), a zárójelentésén 3220 grammos súly szerepel. Szemmel láthatóan is gömbölyödik (főként arcra, mint a kölyökgólyák...), ám engem a kíváncsiság is vezérelt, amikor ma délelőtt ráhelyeztem a mérlegre: és azt hittem rosszul látok, egy hetesen 3640 gram súlyra tett szert! Mondjuk enni szeret, dől a tej, ebből is látszik mennyire jól is sikerült az a szombat esti tejfakasztó parti... Oly mértékben fakad a dolog, hogy a fagyasztás mellett Huncnak is kijár napi 2 deci frissen facsart... Így ismét élettársi kapcsolatban állok a mellszívómmal, ha mégis elfelejteném a dolgom, mint pl ma reggel, akkor Hunor az összeszerelt szerkezettel gyöngéden paskolgatva ébreszt...

Az éjszakáink továbbra is mintaszerűek: Minka 9 körül szopizik, belealszik, majd hajnal 3 és fél 4 között (véletlenül éppen akkor, amikor született...), minden éjjel felébred, eszik-rotyog-eszik-rotyog, kb fél 5-5-ig, majd reggel 8-ig alszik. Reggel szopi, nézeget, alszik, 10 után újra rámcsatlakozik, pár órát alszik (ekkor betársul Hunor is mellé), és 2-3 felé ismét ébred, eszik-rotyog, fénybenéz, majd alszik egy hosszabbat, amennyiben Hunor bátyó is úgy gondolja. Majd nézeget, szopizik néha és indul az esti fürdetés-evés-alvás. Megjegyzem: már most sokkal toleránsabb, mit Hunor volt ennyi idősen. Az éjszakáink meg ha tényleg ilyenek maradnak (gyakorlatilag egy-két ébredősek), egy szavam sem lesz.

Hunor újabb szavai: vuvávuvá (felvágott, hús), néni, kaka (ha tele a pelus... És mindenre az a válasz, hogy nem. Bármire irányuljon is a kérdés..

Még a kórházban sikerült elcsípnem egy féloldali Minkamosolyt. Ekkor volt 3 napos a kiskirálylány. Azóta igazibb mosollyal is képes már vigyorogni. Sőt: Hunor idétlenkedésén teli szájjal nevetni is szokott:

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pocakos Macska 2009.12.19. 14:17:24

Jól hahgzik a napirend, ügyesek vagytok! Úúúú, a mellszívó :)
Vigyázzatok magatokra! Csodaszép a hercegnőtök! Puszi!

Válasz erre 

Csillagbaba1 2009.12.19. 14:18:03

Minka hihetetlen bájos, megjegyzem a Döbrögi név még csak véletlen sem illik neki ;) Huncos viselkedése továbbra is "leakalappal" nagyon ügyes, igai nagyfiú :D Anya, neked kitartás az egyensúlyhoz, hihetetlen jól csinálod! Puszi

Válasz erre 

cucka 2009.12.19. 14:32:52

@Csillagbaba1: Te még nem láttad a pocakját! :)))) Két vékonyka kar, két hosszúláb és egy óriási nagy Döbrögi pocak! :))) Egyelőre "lavírozgatok", és igyekszem kitapogatni, hogyan is működik ez a kétgyerekesesdi...
@Pocakos Macska: remélem, marad is ez az idilli állapot. Nem az én érdemem, Minkaleánykáé az erény. :)

Válasz erre 

Eriberi33 2009.12.19. 17:17:32

Azért nem semmi ez a gyarapodás... :) Ügyesek vagytok! :)
Gyönyörű Kiscsaj... ;)

Válasz erre 

gneke 2009.12.19. 17:23:46

Nagyon kis bájos Minka, illik rá, hogy királylányka:-)
Igen, jól értetted amit akkor írtam és örülök, hogy nem lett belőle félreértés. Hiába, otthon már szakad az ember ezerfelé, a kórház az a hely amikor csak kettesben lehetünk együtt az újszülöttel. És a másodszülöttnek is kijár a csak velem foglalkozzon anya állapot.
Hunor pedig tényleg egy kis tündér, igen, ez is ismerős helyzet, hogy anyától kérünk egy kis vizet, épp mikor szoptatni kezdene, olvasd el ezt a mesét épp mikor tisztába tenni kellene, játsszunk együtt, épp mikor altatni kellene...Nyugi, mindenki jól fog kijönni belőle, még ha ilyenkor nem is úgy tűnik...És egyébként irigyellek, olyan jó a pici baba a háznál;)

Válasz erre 

Kinga85 2009.12.19. 17:53:18

gyönyörű :))) És nem semmi gyarapodás!!! Hunor meg kis tündér, igazi okos bátyója Minkának :)

Válasz erre 

WildShycu · http://igazvilag.freeblog.hu/ 2009.12.19. 18:23:56

Már három naposan is csábosan tud nézni!!! Hunor előtt kalapot elemek, én annak idején földhöz vágtam volna magam, ha kistesó jön(most meg már sajnálom,hogy nincs), jól érzékelem hogy olvastad a Suttogót? bocs, ha már volt téma erről, akkor lemaradtam...

Válasz erre 

Hencsi+Zita · http://kicsizita.freeblog.hu/ 2009.12.20. 15:28:17

Olyan szép gyerekeid vannak...

Válasz erre 

cucka 2009.12.20. 18:27:00

@gneke: hidd el, hogy egyetlen percig sem volt kétségem afelől, hogy nem a jószándék vezérelt, amikor leírtad a véleményed. :) Nem is mentegetőzöm tovább, na! ;)
@wildshyccu: én sem tudtam volna anno elképzelni, hogy megosztozzak egyeduralkodói mivoltomban valaki mással... persze, évekkel később már bántam, hogy sosem született testvérem. :) Óóóóó, olvastam én mindenféle okosító és nevelő könyveket a várandósságom alatt, kezdve a "vasszigorú" Spock doktorral és befejezve a legalternatívabb szabadneveléssel. Aztán megszületett Hunor és mindent úgy csináltam, ahogy számomra-számunkra megfelelő volt, ahogy a mi életritmusunkba belefért, azaz ösztönösen. Igyekszem igény szerint etetni-altatni a gyermekeimet, mindeközben arra is figyelni, hogy legyenek szabályaink, korlátaink. És hogy mennyire válik mindez be? Legkésőbb 20 év múlva kiderül. ;) :)))

Válasz erre 

masika 2009.12.22. 15:04:05

Nem semmi evőkéje van ennek a lánykának! Olyan jó olvasni a soraidat drága Cucka, Én is kedvet kaptam egy tesóhoz!

Válasz erre 

Beso · http://kitti-szonja.blog.hu 2009.12.23. 05:42:22

Gratulálok a gyerkőcökhöz! Szépek, aranyosak! (Pöstiesen szólva) nem semmi Minka gyarapodása!
Örülök, hogy Hunc ilyen jól viszonyul Minkához! S igen biztos lesznek kisebb-nagyobb veszekedések, de ahogy megismertelek az írásaidból "ide a rozsdás bökőt", hogy nagyon jól fogod kezelni ezeket a helyzeteket!!! Illetve jól fogjátok Huncapuval együtt!
Egyúttal itt szeretnék Neked és családodnak nagyon boldog, békés Karácsonyt kívánni!!! PUszi: Beso

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: