2010.08.31. 21:59
Az elmúlt napokban
...voltak nagy találkozások és voltak egészen picik. Tesztelhettük, milyen is az, amikor valóban tele a ház. Jó érzés. Nagyon is az. Jó érzés szeretetbe mártózni, feltöltődni az érintésektől.
És ha csak rajtam múlna... (hát igen, van egy optimatizált jövőképem, mely szerint a sokgyerekem sokunokával ajándékoz majd meg, és hétvégente pontilyen nyüzsi lesz mifelénk... és a gondolataim azóta is egyre inkább visszatérnek a lelkem mélyén már megfogant harmadik gyermekünkhöz... )
"Még egyre kíváncsi vagyok rád, régi és új és újabb élet, egész világ! Csak az tud, aki lát. És ne hagyj el, kíváncsiság!"
Itt van az ősz, a hirtelen jött hideg megfagyasztott, lelassított. A mindennapjaim is egyre jobban befelé fordulósak, önmagam belső kitapintásával foglalkozom. Talán ezért is érintett érzékenyen a tegnapi bedobott levél, mely szerint Huncos óvodai szülőértekezletére vagyok hivatalos szerdán. (az már csak hab a tortán, hogy egyelőre megoldhatatlan feladat kilogisztikázni, hogyan is tudok gyerekmentesen eljutni erre az értekezletre... ) Eddig tudtam és éreztem, hogy jó a döntésem, de most ezernyi aprócska kérdőjel és kétség harapdál és marcangol... Most már nem vagyok benne biztos, hogy neki most mennie kellene, sőt, nem is értem, miért is hagytam, hogy magával sodorjon az ár... és most itt állok a kételyeimbe kapaszkodva és nem tudom, hogy eresszem vagy megtartsam. És ezt a hezitálást az überszenzitív Hunorvirágszál átveszi és így ő is hangulatfüggően reagál az ovi említésére. Hol lelkes és vigyorog, hol hevesen tiltakozik. Nem érti még, nem tudja milyen lesz. Mint ahogy nekem sincs még konkrét elképzelésem a mikéntekről.
Persze a józan eszem tudja, hogy egy próbát megér... és azt is tudja, hogy semmi sem kötelező. És ettől föllélegzem.
Cucc kis esti nyafogásait olvashattátok.
5 komment
Címkék: blog barátság gondolatok óvoda
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gneke 2010.08.31. 22:22:14
(Hasonló hangulatban vagyok én is, pedig már ketteskéről van szó, és nem is oviról).
Egyébként anyósom mondata nagyon tetszik a szülőikkel kapcsolatban: ő azt mondja, hogy furcsa az első, de el sem tudom képzelni milyen rossz lesz, amikor már nem kell menni. Szóval: hajrá, szülőire!
Kendemami 2010.08.31. 22:34:48
Jó lesz ez!!!!
Dius_78 2010.08.31. 22:51:44
Végül engedtem, és ment. Azt gondolom most, hogy mindennek azzal a gyerekemmel már nyolc éve, hogy jókor tudtam kicsit elengedni. Mert most nem ugyanaz lenne, ha akkor nem vagyok képes esélyt adni. :)
Ne félj őt másra bízni. Szeretni fogják, vigyáznak rá. És nem fog ettől ő kevésbé szeretni, vagy kevésbé ragaszkodni..
Vidd félnapra, vagy akár reggeli után, és ebéd előtt hozd el kezdetben. És úgy adsz is, kapsz is. :)
A könnyem csordult ebbe a kis esti nyavalygásodba, és ezzel a pár sorral próbáltam kis erőt adni. :)
A csoportkép nagyon jó. Ilyen népes famíliát majd nyugdíjas éveidre. :))
mhtimi 2010.09.01. 12:52:39
Mi ma kezdtük Hármaska Marcimmal az ovit, és borzasztó érzés volt ott látni őt a többi gyerek között, hogy jókedvűen játszik, nélkülem is boldog, és már nincs rám szüksége annyira, mint eddig. Nagyon fájt a szívem, hogy már ő is ilyen nagy, és nincs több kisbabám:(
DE.....éppen ezért én is úgy döntöttem hogy délben hazahozom, nem fogom ott altatni az oviban még,nekem van még szükségem rá, hogy mellettem legyen, és majd szépen lassan próbálom szokni az új helyzetet.Az eszemmel tudom, hogy el kell engednem a kezét, de még nem megy...A lányokkal is nehéz volt az ovikezdés, de ennyire nem szenvedtem tőle. Biztos öregszem....
Hozzászólások: