2008.05.18. 18:24
Kirándulások - 1.rész
Amikor Hunor még csak kósza gondolat sem volt, mi már akkor is nagyokat kirándulgattunk hétvégente, -vagy amikor is időnk engedte-, hétköznaponként is. Szeretünk kiszabadulni a városi szmogból, forgatagból. Azért nem minősítem a kirándulgatásainkat "túrázgatásnak", mert minket gasztronómiai szempontok is vezérelnek az ilyen hétvégi országjárásokkor. Kicsi séták, hangulatos vidéki éttermek felfedezése, ott szuszogni-sem-bírunk-már állapotúra enni magunkat a helyi finomságokból, majd kicsit lesétálni a fogyasztottakat, aztán vissza a kocsiba, én általában rögtön elalszom, HuncApu meg hazamanőverez. Hunc megszületésével, igyekszünk szokásainkon mit sem változtatni, sokkalta inkább "beleneveljük" a kismazsolát ezekbe a hétvégi programokba.
Tegnap reggel, HuncApu úgy döntött, most az egyszer nem csak és kizárólagosan gasztronómiai célokkal vágunk neki a Pilisnek, hanem valóban túrázni fogunk. Mégpediglen úgy, hogy Hunor kenguruban az apján, én pedig hátizsákosan caplatok mellettük. Úticélként, nem kisebb magaslatot szúrt ki, mint magát a Prédikálószéket. Dömöstől, -HuncApu szerint- csak 4 kilóméter, teljesen nyugodt tempóban, ráérősen mehetünk, ahogy a kis fiatalember gondolja. A piros háromszöget kell követnünk, nem lesz semmi gond... ühüm, az első rögöcske, az volt, hogy nem volt piros háromszög, helyette viszont volt piros, sárga és zöld csík. Itt, Túravezetőnk kicsit elbizonytalanodott ugyan, de aszonta haladjunk a piros csíkon, mert szerinte az idomok változhattak az évek alatt, de a színek biztos, hogy nem (?!). Bensőmben gyerekkori túrák emléke ébredezett, amik azt mondatták velem, az évek alatt az idomok sem szoktak változni, de Túravezetőnk elszántságával nem mertem vitába szállni. Nem tudom, mennyit haladtunk a piros csíkon, időben közel másfél órát, (Hunor mérce szerint majd' 3-szori szoptatásnyit), én már kezdtem (najó, nem csak kezdtem) elveszíteni a türelmemet, mert jó is a zöld erdőben sétálgatni, de Huncos is fáradtkodott, én én sem láttam értelmét tovább vonulni a bizonytalanba. Visszafordultunk, a kiindulási pontnál derült ki, hogy teljesen más irányba kellett volna mennünk, de jó is, hogy nem arra indultunk, mert a távolság valóban csak 4 kilóméter, de az a 4 biza hegygerincen fölfelé vezet!
Megpihentünk (oké helyesbítek, Hunor evés után):
Hazafelé, elcsigázottan elpilledt a kenguruban:
Amikor felébredt a fiatalúr egy röpke villámlátogatást tettünk a Dömösi Prépostság romjainál is:
Tegnap reggel, HuncApu úgy döntött, most az egyszer nem csak és kizárólagosan gasztronómiai célokkal vágunk neki a Pilisnek, hanem valóban túrázni fogunk. Mégpediglen úgy, hogy Hunor kenguruban az apján, én pedig hátizsákosan caplatok mellettük. Úticélként, nem kisebb magaslatot szúrt ki, mint magát a Prédikálószéket. Dömöstől, -HuncApu szerint- csak 4 kilóméter, teljesen nyugodt tempóban, ráérősen mehetünk, ahogy a kis fiatalember gondolja. A piros háromszöget kell követnünk, nem lesz semmi gond... ühüm, az első rögöcske, az volt, hogy nem volt piros háromszög, helyette viszont volt piros, sárga és zöld csík. Itt, Túravezetőnk kicsit elbizonytalanodott ugyan, de aszonta haladjunk a piros csíkon, mert szerinte az idomok változhattak az évek alatt, de a színek biztos, hogy nem (?!). Bensőmben gyerekkori túrák emléke ébredezett, amik azt mondatták velem, az évek alatt az idomok sem szoktak változni, de Túravezetőnk elszántságával nem mertem vitába szállni. Nem tudom, mennyit haladtunk a piros csíkon, időben közel másfél órát, (Hunor mérce szerint majd' 3-szori szoptatásnyit), én már kezdtem (najó, nem csak kezdtem) elveszíteni a türelmemet, mert jó is a zöld erdőben sétálgatni, de Huncos is fáradtkodott, én én sem láttam értelmét tovább vonulni a bizonytalanba. Visszafordultunk, a kiindulási pontnál derült ki, hogy teljesen más irányba kellett volna mennünk, de jó is, hogy nem arra indultunk, mert a távolság valóban csak 4 kilóméter, de az a 4 biza hegygerincen fölfelé vezet!
Induláskor még vidáman:
Megpihentünk (oké helyesbítek, Hunor evés után):
Hazafelé, elcsigázottan elpilledt a kenguruban:
Amikor felébredt a fiatalúr egy röpke villámlátogatást tettünk a Dömösi Prépostság romjainál is:
Eredményes volt a túra: mindketten izomlázzal küzdünk, de bezzeg a kisded éjjel 11-ig fent kukorékolt, hogy aztán ismételten óránként-másfél óránként ébresztgessen... napközben már egészen úgy funkcionálok, mint egy zombi. Lassacskán mindent jegyzetelni fogok, hogy ne felejtsem el, hogy: meglocsoltam-e a muskátlikat, reggeliztem-e, megittam-e a kávémat, meg csupa ilyen fontos dolgot...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr12475639
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ingrid 2008.05.18. 19:09:22
Óóóó... az a megpihenős Hunor... Édes, ahogyan visszapillant a kamerába és azok a hátul keresztezős lábak... Puszilgatnivalók...
cucka 2008.05.18. 19:58:45
Hát igen, hihetetlen kamera-érzékeny a legényke! Hogy kitől örökölhette... rejtély... ;)
Mazsola01 2008.05.18. 22:06:13
Tündéri szép család vagytok!!!
Én úgy, hogy Marci még bent felírom, majd pipálom a dolgokat (azért azt nem, hogy reggeli, de pl.: virág meglocsolni-most leírva jöttem rá, megkéne megint-, macskát megetetni, stb.) :( :)))
Én úgy, hogy Marci még bent felírom, majd pipálom a dolgokat (azért azt nem, hogy reggeli, de pl.: virág meglocsolni-most leírva jöttem rá, megkéne megint-, macskát megetetni, stb.) :( :)))
Pocakos Macska 2008.05.18. 23:22:18
Szupeeeeeer képek :)))) Az elmaradt túrt sajnálom, de együtt voltatok jó levegőn, ez a lényeg.
Remélem Hunc hagy pihenni :(
Remélem Hunc hagy pihenni :(
bakacsimba · http://milanbaba.blog.hu 2008.05.19. 14:58:26
De jó, hogy már ennyire mobilisak vagytok! Szépek vagytok nagyon!
Hozzászólások: