HuncApu tegnap délutáni hirtelen ötletétől vezérelve, aki nosztalgikus vágyakozással tekint vissza ifjúkora Balatonbogláron eltöltött nyaraira, bedobáltuk a legszükségesebbeket a nagytáskába és útnak eredtünk.

Ha azt mondom, hogy a fiam egy kacsa (vagy béka vagy hal, vagy bármi ami vízben él és virul), talán nem is túlzok... mindenestre rókakölyöknek egyre kevésbé nevezhetném, a tegnapi produkcióját tekintve. Alig lehetett kivakarni a Balatonból több, mint egy órás ücsörgés után erőszakkal vonszoltuk ki, hiába ígértünk fűt-fát-bokrot, kecsegtettünk bárminemű vacsora-fogásokat, az első adandó alkalommal igyekezett kisiklani kezeink közül (akkor mégicsak hal, talán ebi) és visszamenekülni a vízbe. Botrányosan távoztunk a rúgkapáló-üvöltő gyerekkel, a naplementét csöndesen figyelő és felénk elnéző mosolyokat küldő szemlélők előtt. Pöppet nyugtatott a látvány, hogy a háttérben egy 3 gyerekes család küzdött hasonló módon 3 azonos kaliberű kiskorúval...

A kezdeti lépések, melyekből úgy 20-25-szöri oda-visszát tartott Hunc:

egészen addig, amíg rá nem jöttünk, mi a baj, miért nem hajlandó megmerítkezni a habokban. Mert nem, nem a hidegtől félt,  nem is a sokvíztől, hanem az úszópelenkától ódzkodott. Hogy mért tette azóta se értjük: ha termálozunk, teljesen természetes számára, hogy úszópelenkával mehet csak be a medencékbe, úgy látszik, szabadvizeken a naturalizmusnak hódol. Így, bár sok jópofa fotó készült a fiatalemberről (meg videó), ezek megmaradnak házi használatra és elsőbarátnő vagy nemszimpibarátnő riogatásra. (igen, tudom, randa anyós...)

Javarészt így láttam a fiúkat: apjuk vízbemerítkezve pár centire kölöktől, kölök magyaráz és csápol a nádbotjával maga előtt, mögött, a baltoni hullámoktól körülölelve. Én mindeközben pihentem a parton és élveztem a lenyugvó napsugarak meleg táncát a bőrömön. Aztán, amikor egy piskótányi időre kicsalogattuk a fiatalembert, hozzámbújt és (kritikusan) megnéztük a fentebbemlített háromgyerekesek jókedvű vizijátékát. (a morózus nézése az enyimé!)

Majd jusztse jöttünk haza, hanem kis kitérővel megszálltunk a lagzink színhelyén, tömény nosztalgiával fűszerezve. Kedvencpincérünk volt éppen, aki nem kis léleksimogatásként megsúgta, azóta is emlegetik héthatárban a milagzinkat.

Ma délelőtt még megejtettünk egy rövidke fürdést (ennek a végét egész jól tolerálta Huncmackó, alig kétszer akart meglógni előlünk), és már jöttünk is haza gőzerővel belevetődni a munkásélet szépségeibe. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tofika 2009.07.04. 01:18:38

Tök jó, hogy ilyen mobil a család!:) Gondoltok egyet és hussssss.....:) Tudtam volna értékelni én is gyerekkoromban!:(

A házvásárlásról mikor lesznek hírek?:):$ Csak kicsit vagyok kíváncsi!:D

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2009.07.04. 08:44:11

Jófej Kishalatok van:))) Matyi is vacogásig ült volna a víz szélén, áztatva a hátsóját, és csak a parton lévő tetemes kavicsmennyiség volt az ami végül kicsábította:)
Tilagzitok:))) Nem tartanátok egy pótlagzit az új ismerősöknek?

Válasz erre 

Eriberi33 2009.07.04. 09:32:26

Olyan szépek vagytok! :) nagyon tetszik az a "színtelen" kép Rólatok! Mindig olyan nagynak láttam Kicsimacsót, de most, Apája mellett látszik, hogy még azért nem 180centi :)
azért cenzurázva tehetnél majd csupisz képeket is! ;)

Válasz erre 

Lillencs 2009.07.04. 23:19:56

Az első képen ahogy üldögél és az a pocak, valami tüneményes, nagyon jól sikerült fotó.
Jelentem pár napot a szomszéd faluban héderezünk a kék tó partján, ha esetlegesen arra ruccantgatnátok megint hirtelen felindulásból :)

Válasz erre 

LiliBogar 2009.07.05. 20:27:56

Ki szereti ha a mókát a kellős közepén szakítják félbe :)
Puszi

Válasz erre 

cucka 2009.07.08. 00:21:36

@Tofika: az az igazság, hogy Anyuék sem voltak ennyire mobilisak, nálunk egy egyszerű vidéki kiruccanást is hosszas szervezkedés előzött meg, viszont munkájukból adódóan rengeteget voltak terepen (mindketten építészmérnökök voltak) és nagyszülő hiány miatt, általában úgy oldották meg, hogy vittek magukkal. Kicsi korom óta szokva voltam a vándorélettel. ;) és szeretem most is, de nincs is jobb, mint hazajönni. :)
(ház: most ismét stagna van ;) de amint lesznek hírek, ígérem szólok. :) )
@PBea: ígérem a 10 éveset ösmét megtartjuk. De csakis az újbarátok és a buli kedvéért. ;)
@Eriberi33: meglátom mit tehetek az ügy érdekében. majd lehet, hogy technikai segítségért folyamodom Hozzád. :)
@Lillencs: úgy tűnik csúszik a dolog, hiába egyeztettünk kismilliószor Zsóékkal is, de hallottam ám, hogy nemsokára Ti jöttök, akkor ha törik, ha szakad! és ezt vehetitek fenyegetésnek is akár! :DDD
@LiliBogar: no, igen, érthető! ;)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: