2009.07.03. 22:23
Idei Balaton, 2. felvonás
HuncApu tegnap délutáni hirtelen ötletétől vezérelve, aki nosztalgikus vágyakozással tekint vissza ifjúkora Balatonbogláron eltöltött nyaraira, bedobáltuk a legszükségesebbeket a nagytáskába és útnak eredtünk.
Ha azt mondom, hogy a fiam egy kacsa (vagy béka vagy hal, vagy bármi ami vízben él és virul), talán nem is túlzok... mindenestre rókakölyöknek egyre kevésbé nevezhetném, a tegnapi produkcióját tekintve. Alig lehetett kivakarni a Balatonból több, mint egy órás ücsörgés után erőszakkal vonszoltuk ki, hiába ígértünk fűt-fát-bokrot, kecsegtettünk bárminemű vacsora-fogásokat, az első adandó alkalommal igyekezett kisiklani kezeink közül (akkor mégicsak hal, talán ebi) és visszamenekülni a vízbe. Botrányosan távoztunk a rúgkapáló-üvöltő gyerekkel, a naplementét csöndesen figyelő és felénk elnéző mosolyokat küldő szemlélők előtt. Pöppet nyugtatott a látvány, hogy a háttérben egy 3 gyerekes család küzdött hasonló módon 3 azonos kaliberű kiskorúval...
A kezdeti lépések, melyekből úgy 20-25-szöri oda-visszát tartott Hunc:
egészen addig, amíg rá nem jöttünk, mi a baj, miért nem hajlandó megmerítkezni a habokban. Mert nem, nem a hidegtől félt, nem is a sokvíztől, hanem az úszópelenkától ódzkodott. Hogy mért tette azóta se értjük: ha termálozunk, teljesen természetes számára, hogy úszópelenkával mehet csak be a medencékbe, úgy látszik, szabadvizeken a naturalizmusnak hódol. Így, bár sok jópofa fotó készült a fiatalemberről (meg videó), ezek megmaradnak házi használatra és elsőbarátnő vagy nemszimpibarátnő riogatásra. (igen, tudom, randa anyós...)
Javarészt így láttam a fiúkat: apjuk vízbemerítkezve pár centire kölöktől, kölök magyaráz és csápol a nádbotjával maga előtt, mögött, a baltoni hullámoktól körülölelve. Én mindeközben pihentem a parton és élveztem a lenyugvó napsugarak meleg táncát a bőrömön. Aztán, amikor egy piskótányi időre kicsalogattuk a fiatalembert, hozzámbújt és (kritikusan) megnéztük a fentebbemlített háromgyerekesek jókedvű vizijátékát. (a morózus nézése az enyimé!)
Majd jusztse jöttünk haza, hanem kis kitérővel megszálltunk a lagzink színhelyén, tömény nosztalgiával fűszerezve. Kedvencpincérünk volt éppen, aki nem kis léleksimogatásként megsúgta, azóta is emlegetik héthatárban a milagzinkat.
Ma délelőtt még megejtettünk egy rövidke fürdést (ennek a végét egész jól tolerálta Huncmackó, alig kétszer akart meglógni előlünk), és már jöttünk is haza gőzerővel belevetődni a munkásélet szépségeibe.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tofika 2009.07.04. 01:18:38
A házvásárlásról mikor lesznek hírek?:):$ Csak kicsit vagyok kíváncsi!:D
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2009.07.04. 08:44:11
Tilagzitok:))) Nem tartanátok egy pótlagzit az új ismerősöknek?
Eriberi33 2009.07.04. 09:32:26
azért cenzurázva tehetnél majd csupisz képeket is! ;)
Lillencs 2009.07.04. 23:19:56
Jelentem pár napot a szomszéd faluban héderezünk a kék tó partján, ha esetlegesen arra ruccantgatnátok megint hirtelen felindulásból :)
cucka 2009.07.08. 00:21:36
(ház: most ismét stagna van ;) de amint lesznek hírek, ígérem szólok. :) )
@PBea: ígérem a 10 éveset ösmét megtartjuk. De csakis az újbarátok és a buli kedvéért. ;)
@Eriberi33: meglátom mit tehetek az ügy érdekében. majd lehet, hogy technikai segítségért folyamodom Hozzád. :)
@Lillencs: úgy tűnik csúszik a dolog, hiába egyeztettünk kismilliószor Zsóékkal is, de hallottam ám, hogy nemsokára Ti jöttök, akkor ha törik, ha szakad! és ezt vehetitek fenyegetésnek is akár! :DDD
@LiliBogar: no, igen, érthető! ;)
Hozzászólások: