Kisebb-nagyobb megszakításokkal nálam is aktívan működnek ezek a  bizonyos "pörölőhormonok" (ahogy kedves Vörösbegy párja hívja őket..és míly találóan?!). TáltosApu bármikor kitörhető vulkánként jellemzett tegnap. Ami tény: bármikor képes vagyok potyogó könnyeket produkálni, melyek hirtelen átcsapnak hasfájdító hahotázásba és fordítva.
Pénteken reggel lementünk egy nagyon kedves baráti párhoz Abasárra, ahol két nagyon szép napot töltöttünk. TáltosApu végre "ősi" hobbijának élhetett (a házigazda borászkodik) úgyhogy, szombat reggel 6-ig sikerült borokat kóstolniuk, valamint visszakóstolniuk...szerintem kellően eredményesen. :))) Ami számomra nagyon jó volt, az az, hogy Verus, aki szintén tavaly decemberben szülte meg tündéri kislányát, nagyon talpraesett és gyakorlatias tanácsokkal látott el. Nagyon jól látja/érzi a gyereknevelés körüli dolgokat és valahogy így szeretném én is csinálni. Hunor kapott egy csomó babaruhát is KicsiBobtól (ő a  baba!) , úgyhogy most már teljes induló stafirungja van, mert újabban folyamatosan kapjuk is a szebbnél-szebb rucikat. :)
Vasárnap koraeste érkeztünk haza, aludtunk egy jó nagyot, aztán hétfőn energiabombaként elkezdtük kipakolni a hálószobánkat. Nekünk így telt augusztus 20.-a. Rengeteg fölösleges dologtól megszabadultam és még a ruhásszekrényemig el se  jutottam! :) Sosem gondoltam volna, hogy Hunci ekkora fészekrakási energiát ad nekem. Minden mozdulatomban benne van már, hogy ezt érte/miatta teszem és nagyon feltöltő ereje van. Estére kivégeztük a  hálószobánkat, melynek romjain Kokó cica rendületlenül ült.
Aztán 9-kor lesétáltunk a  Duna partra (5 percre van a lakásunktól) és megnéztük a tüzijáték idáig is látható részét.
Nagyon furcsa így látni a  lakást. A franciaágyunk bekerült a  nappaliba, éjszaka nem is igazán értettem, merre megyek ki pisilni. :) Nem is aludtam túl jól, és reggel 8 után pár perccel meg is érkeztek a festők, akik azóta is dolgoznak odabent. Péntekre kész lesznek, jó is így, mert akkor megint van egy hétvégénk örömködni a szép új hálószobán! :) És engedélyt kaptam új függönyökre, karnisokra és csillárokra is (hála a  pörölő-hormonoknak, olyan meggyőzően potyogtak a  könnyeim, hogy ez a  gyerek/lakásfelújítás/rendrakás csak számomra fontos...stbstbstb....pedig nincs is igazam, TáltosApu már rég szabadkezet adott mindenben, de néha ezt is felhánytorgatom neki, hogy ez is csak azért van, mert Őt igazán nem is érdekli ez az egész! :) brrr...ilyenkor még én is érzem, mennyire nehéz lehet velem..."az a  baj"...szóval mindig éppen az a  baj, amit TáltosApu csinál...ha hagyja, hogy magam döntsek, akkor érdektelennek nevezem, ha véleméynt alkot és mit-ad-isten ellenkezik valamiben az enyémmel, akkor  neki semmi sem felel meg, csak kötözködik...)
Szóval így éldegélünk mostanság: hálószobánk romokban, de  a lelkem bizakodó! HuncÚr pedig sokat-ébrenlevő, mocorgó, egész-pocakot-rázóan-csukló baba lett! De annyira jó érzés...ezen is el tudom bőgni magam napjában többször is...Este azt játszottuk, hogy a  pocakomra tettem a távirányítót, Hunc pedig ütemesen mozgatta, egyszer majdnem sikerült is lerúgnia vagy leboxolnia.

A bejegyzés trackback címe:

https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr60144927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

micka 2007.08.22. 11:40:29

hát kitartást mindenkinek, HuncApunak különösen.
és gondolj arra, hogy nemsokára kész lesz a csodaszép lakás. úgy tűnik sikerül kilobbizni hogy már pénteken hajnalban ott lehessek nálad, a nagy nap előtt, úgyhogy majd segíthetek is ebbenabban.
puuuszi

Ingrid 2007.08.22. 12:06:35

Hunci a távirányítók réme :)
süti beállítások módosítása