2007.09.05. 15:50
Ez nem az én napom...
Kezdjük ott, hogy kora reggel óta szakad az eső, aztán mi ugyebár 7-re voltunk terheléses vércukor vizsgálatra bejelentkzve. Már ez is dosztig elég lett volna, de ismerve engem ez kevés lett volna ahhoz, hogy most itthon üljek totál leeresztve! :) Persze, pici hajnali dugóba keveredtünk, persze leheletnyit késtünk, de még ez sem lett volna igazából probléma, mert reggel úgy tűnt, nehezen ébredt a város, rajtam kívül senki sem várakozott vérvételre. Szakmai ártalomként nem vagyok túlzottan jó vénákkal eleresztve, de azért megtalálhatóak és használhatóak (évekig véradó is voltam), de a megszokott kedves asszisztensnő helyett, ma egy fiatalabb és sokkalta szőkébb, bögyösebb és szabadszájúbb kivitelű fogadott, ami nem is lett volna ismét probléma, ha mindez egy szórakozóhelyen történik és nem egy terhesambulancia vérvételi helyiségében. Miután megkaptam, hogy neki mennyire "szar",és mindenki "b...meg" mert mindenki szabin van és jelen pillanatban ippeg 3 ember munkáját végzi, összetapogatott sosem tapogatott helyeken ereket keresve, majd közölte a maga kis finom modorában, hogy "jó szar vénáim" vannak és nagyon reméli, hogy nem nála akarok szülni. Megnyugtattam, hogy erre nincs semmi reális esélye. :))) Majd újabb okosat mondott: az a vénám, amit félve mertem ajánlani neki, hiszen mióta az eszemet tudom, mindig abból történt a vérvétel és mindezt a szúrások nyoma céltáblaként bizonyítja "egy kis vacak szar", amiből nem fog lejönni 5 cső vér. Az öt csövet sem igazán értettem, mert szerény számításaim szerint maximum 3-al kellett volna levennie (vérkép, véralvadás, és kémia), de hősiesen tűrtem, hogy miért?...nem tudom, talán, mert nagyon reggel volt és baromira be voltam tojva a cukros lötyitől...Végül kézfej vénát szúrt, természetesen szétdurrant, de itt már csak abban bíztam lejön mind az 5 cső vér, mert ha mégegyszer meg akar szúrni én bizisten sikoltva elrohanok! A cukros víz mindehhez álom volt, gyorsan felhajtottam, hogy mihamarabb kimenekülhessek Ursula nővértől. Volt két szabad óránk ami a pesti forgalomban, pont arra elég, hogy ...gyakorlatilag semmire, főleg, ha szakad az eső, és nekünk a Hungária körúton kellene a reggel csúcsban továbbmennünk, ígyhát beültünk a kocsiba és összeállítottuk az esküvői asztal-ültetést és felhívtuk a kastélyszállót, hogy most mi lesz, hiszen szakad az eső napok óta és napokig még fog? Valószínűleg a szertartást a kastély dísztermében fogjuk megtartani, a lakodalmas rész pedig marad a kertben sátorban. Kb.addigra végeztünk is mindezzel, mire lejárt a 120 percem, így vissza Ursulához, aki éppen csecsemősnővér szerepben díszelgett. Újrakezdte volna a reggeli cécót, de mostanra már eléggé felébredtem és közöltem vele, legyen szíves szúrja meg azt a "kis vacak szart", mert higgye el, le fog jönni belőle az vérmennyiség, ami egy vércukorvizsgálatra kell. Láttam eléggé szkeptikus volt, de érezte, hogy jobb nem vitatkozni velem, persze megszúrt, persze lejött a mennyiség, de ezek után éppenhogy ki nem dobott az ajtón, még egy nyavalyás ragtapaszt se kaptam! 
Semmi másra se vágytam, minthogy hazaérjek és végre csillapítsam hangosan korgó gyomromat. Amúgy HunciApu egy hős, végig tűrte mindezt szenvtelen arccal és mindösszesen egyszer akart csak bejönni asztaltborítani! :))) Terveim szerint mára betábláztam egy vásárlásos napot, mert ebben a 10 fokban nem nagyon van mit fölvennem és nem utolsó sorban még mindig nincs menyasszonyi cípőm, bár HunciApu szárazan megjegyezte, erre nem érdemes költeni, majd kölcsönadja a gumicsizmáját, amilyen idő van! :))) De annyira leszívta az energiáimat ez a korai kelés meg ez a tortúra, hogy egészen egyszerűen nem mentem el vásárolni, áttettem holnapra. És ettől ki is akadtam rendesen, mert ha már vásárolni sincs kedve az ember lányának -és főleg nekem, amikor ez mindig vigasz a bajra!:)- akkor ott tényleg valami nem kerek. :)))Viszont a mellettünk lévő könyvtárba leugrottam dacolva az időjárási viszonyoknak, persze teljesen fölöslegesen, szeptember 1.-ével megváltozott a nyitvatartásuk és ma csak délig voltak nyitva. Szóval, ez tényleg nem az én napom...szerencsére Hunc ma nagyon toleráns és csak a kötelező köreit rója a pocakomban: csuklik, mocorog, egyet-egyet rúg jelzésképpen, de nem bántóan! :)
Asszem, elkezdem pakolászni a konyhapolcaimat... ott nem érhet nagy csalódás! :)))
3 komment
Címkék: vércukorterhelés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr50158090
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
micka 2007.09.05. 17:48:49
Cucckaaa....
te ne nagyon hagyd magad az ilyen Ursuláknak kitéve lenni, amúgy biztos vagyok benne, hogy előbújt belőled a szakember és kiokosítottad. így volt? remélem...
a konyhapolcot pedig csak óvatosan.
és na. minden jókat.
és holnapra jó vásárlást:-)
te ne nagyon hagyd magad az ilyen Ursuláknak kitéve lenni, amúgy biztos vagyok benne, hogy előbújt belőled a szakember és kiokosítottad. így volt? remélem...
a konyhapolcot pedig csak óvatosan.
és na. minden jókat.
és holnapra jó vásárlást:-)
Loletta 2007.09.05. 18:30:52
Szia!
Sajnálom, hogy mégsem jött össze a könyvtár. :-(
Ami pedig a nővért illeti, csak tudnám, hogy az ilyenek miért épp egészségügyben dolgoznak?! Máshová biztos nem vették fel. De legyünk optimisták! Reméljük, hogy nem lesz ovónő. :-)
Sajnálom, hogy mégsem jött össze a könyvtár. :-(
Ami pedig a nővért illeti, csak tudnám, hogy az ilyenek miért épp egészségügyben dolgoznak?! Máshová biztos nem vették fel. De legyünk optimisták! Reméljük, hogy nem lesz ovónő. :-)
Zsibrák 2007.09.06. 10:05:29
Az ilyen napok után mindig jobbak jönnek, Ursulával meg ne is foglalkozz.
Sok cupp
Sok cupp
Hozzászólások: