2007.11.10. 08:13
Vélemények
Azért kezdtem el blogot írni, hogy kiírjam magamból azokat a gondolatokat, félelmeket, örömöket, problémákat, amik foglalkoztatnak a várandósság alatt, azokat az érzéseket, amelyeket nem tudok néha kimondott szavakba foglalni. És nem mindig a barátaimra, a társamra zúdítani a vélt vagy valós sérelmeimet...csak egyszerűen kiírni magamból és ezzel megszabadulni tőlük...amúgy is hiperérzékeny vagyok a kritikára, hát még ebben az áldott állapotban! :))) És nem mellékesen tényleg emléket szerettem volna állítani ennek a kilenc hónapnak a maga szépségeivel, kudarcaival, egyre nehezedő-szuszugó lényemmel és egyre jobban fejlődő pocaklakómmal... a pocaklakómnak. Első szárnybontogatásaimról szólni sem mertem senkinek, majd egyre több emberkét "avattam be" vagy talált rá magától a bejegyzéseimre. Nem szoktam naponta a statisztikámat bújni (és egészen őszintén ehhez annyira nem is értek), ezért sokszor zavarba jövök, amikor baráti társaságban eszembe jut egy pár hetes/hónapos történet és még mielőtt elmesélném, valaki mosolyogva közbevág: igen, olvastam a blogodon. Sokan olvasnak, néha magam is meglepődöm, hogy az egymás blogját olvasó, egymást hellyel-közzel ismerő és állandóan kommentező társaságon kívül, mennyi látogatóm lapul névtelenségbe és mégis akár naponta többször is visszatérve olvas, akár született aznap bejegyzés, akár nem. És nincs is ezzel semmi baj...
Nos, azt gondolom, ezt a naplót, elsősorban magam miatt hoztam létre, hogy magam számára minél könnyebben menjen a visszaemlékezés. És már most csodajó érzés visszaolvasni a kezdeteket... Minden igyekezetemmel és erőmmel azon vagyok, hogy ne bántsak meg és ne hozzak kellemetlen helyzetbe senkit sem, legfőképpen a születendő kisfiamat, a férjemet, az újdonatújan megkapott családomat... örök fájdalom marad, hogy nekem már senki sem tudja elmesélni, hogy hogyan várt engem a kilenc hónap alatt, hogy milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy hamarosan közéjük érkezem, mit érzett, amikor először megérezte az első pillangószárny-csapásokat a pocakjában... hogy milyen félelmei voltak, milyen álmai , milyen gondolatai abban a kilenc hónapban ...és nincs aki válaszoljon a kérdéseimre, mert nincs kinek feltennem őket... ugyan tudom, hogy itt vannak velem és velem örülnek, velem izgulnak, de már nem tudják fogni a kezem, már nem tudják letörölni a könnyeim, nem tudnak átölelni, ha támaszra van szükségem, megvígasztalni, ha valami nagyon bánt és tanácsot adni, ha elbizonytalanodom... és azt sem tudom, milyen volt engem várni, hiszen nagyon kevésszer beszélgettünk erről, mert akkor még nagyon nem volt aktuális... ezt az űrt -is- szeretném valamelyest "pótolni", hogy Hunor mindig érezze, hogy mennyi szerettel vártam/vártuk Őt, hogy milyen sokat jelent nekem, hogy egyáltalán várhatom az érkeztét...
És most kiírtam magamból és ... :)))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr3223874
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zsibrák 2007.11.10. 14:16:00
Ez nagyon szép volt.
Ne foglalkozz azokkal akik kritizálják azt amit csinálsz, talán éppen azért, mert tudják, hogy ők nem lennének képesek rá ezen a szinten. A blogod őgy jó ahogy van, azért olvassuk és szeretjük ennyien.
Ne foglalkozz azokkal akik kritizálják azt amit csinálsz, talán éppen azért, mert tudják, hogy ők nem lennének képesek rá ezen a szinten. A blogod őgy jó ahogy van, azért olvassuk és szeretjük ennyien.
micka 2007.11.10. 14:16:19
én örülök, hogy írod a blogod. bár tényleg sokminden nem kerül, nem kerülhet bele, azt hiszem jól kezeled a blog nyilvánosságát.
a kételkedőknek üzenem, hogy gondoljanak kicsit bele abba, hogy az anyaság egy olyan szerep, amire fel kell készülni, és ha neked ez a blog egy segítség ebben, mert közösséget építesz, mert megfogalmazhatod a napról napra fejlődő anyaságod, napi rendszerességgel, magadnak jobbára, vagy hasonló helyzetben lévőknek, akik értik miaz hogy dagadt láb, vagy kiütés, és értik milyen öröm az, ha végre megvan a kiságy, stb, szóval ha neked ez kell, akkor fogadják már el.
sokkal több a pozitiv ebben a történetben mint negativ, ha van egyáltalán negatív benne.
örülök, hogy használod ezt az eszközt, és örülök hogy HUncut majd valamikor visszaolvashatja. bizta büszke lesz a mamájára.
a kételkedőknek üzenem, hogy gondoljanak kicsit bele abba, hogy az anyaság egy olyan szerep, amire fel kell készülni, és ha neked ez a blog egy segítség ebben, mert közösséget építesz, mert megfogalmazhatod a napról napra fejlődő anyaságod, napi rendszerességgel, magadnak jobbára, vagy hasonló helyzetben lévőknek, akik értik miaz hogy dagadt láb, vagy kiütés, és értik milyen öröm az, ha végre megvan a kiságy, stb, szóval ha neked ez kell, akkor fogadják már el.
sokkal több a pozitiv ebben a történetben mint negativ, ha van egyáltalán negatív benne.
örülök, hogy használod ezt az eszközt, és örülök hogy HUncut majd valamikor visszaolvashatja. bizta büszke lesz a mamájára.
Pöttye 2007.11.10. 17:30:09
Én is örülök, hogy írsz,é s kérlek ne foglalkozza negatív kritikával.
Gondolj Huncúrra és Huncapura és mindenki más csak másodlagos.
(ölelés)
Gondolj Huncúrra és Huncapura és mindenki más csak másodlagos.
(ölelés)
PM · http://www.pocakos.freeblog.hu 2007.11.10. 22:28:38
Természetesen azzal, hogy a blogod nyilvános lehetőséget adsz embereknek, hogy véleményt nyílvánítsanak róla(d). DE! Hogy ebből mi jut el igazán Hozzád, az csak rajtad múlik. Írd csak ki magadból, ami jól esik és ne foglalkozz mással, azt hallgasd meg, aki fontos számodra! :)
Bogi 2007.11.13. 14:09:04
Szia!
Én is úgy jártam, mint az, aki azt mondta egészen más embert ismert meg a blogodat olvasva, mint emilyennek a felületes ismerettség alapján gondolt. Örülök, hogy megismerhettelek!
A negatív kritikáról meg csak annyit, hogy akinek van gyereke, aki már féltette a gyerekét tudja, hogy miről beszélsz, akinek ezután lesz gyereke, sejtése lesz arról, hogy mi minden játszódik/játszódhat egy kismamában és körülötte, akinek meg nincs és nem is szeretne gyereket, az minek olvas kismamanaplót...
Minden nap gondolok Rátok, még ha nem is tudlak minden nap olvasni!
Én is úgy jártam, mint az, aki azt mondta egészen más embert ismert meg a blogodat olvasva, mint emilyennek a felületes ismerettség alapján gondolt. Örülök, hogy megismerhettelek!
A negatív kritikáról meg csak annyit, hogy akinek van gyereke, aki már féltette a gyerekét tudja, hogy miről beszélsz, akinek ezután lesz gyereke, sejtése lesz arról, hogy mi minden játszódik/játszódhat egy kismamában és körülötte, akinek meg nincs és nem is szeretne gyereket, az minek olvas kismamanaplót...
Minden nap gondolok Rátok, még ha nem is tudlak minden nap olvasni!
Hozzászólások: