Napok óta lázasan munkálkodom... Talán, mert a fejem fölött érzem lebegni Damoklész kardját, talán, mert most kicsit magambafordulósabb időszakom van, talán, mert közeleg a karácsony, a Hunor szülinapja, talán, mert egyre hidegebb van odakint és olyan jó egy meleg fotelbe összekuporodni, kézimunkázni, miközben Hunormanó köröttem szedi szét az alsó egymétert... valami történik, valami érik bennem, valami változik... nem tudom megfogalmazni, de sokkal érzékenyebb és fogékonyabb vagyok a  kézzelfogható külvilágra és kevésbé vonz a virtuális része... képtelen vagyok írni... pedig rengeteg dolog történik, sok minden kavarog bennem, de mire odakerülnék, hogy bepötyögjem, rájövök: ezek a dolgok csak számomra ottbelül fontosak... (még mielőtt félreérthető lennék: nincs semmi baj, senki sem bántott, kösszépen, jól vagyok, csak begubózódom a téli álomra... )

Szépen haladok a manuális ajándékokkal is (hogy lehet ezeket úgy csinálni, hogy ne kötődjön hozzá érzelmileg az ember lánya? vagy ebben éppen ez a lényeg?), nomeg Hunormanó pulcsijával is... ő meg szépen haladgat a járás rögös útján. Most már nem azért nyújtogatja kis kezecskéit, hogy ölbe vegyük, hanem, hogy "járassuk"... sokszor szándékosan félreértem gesztusát, és ölbe kapom, ilyenkor morogva tolja le magát rajtam... kérem szépen, új derekat hol lehet igényelni?

Hunc a játszóházban hétfőtől új csoportba kerül, nagyobb fiúkkal lesz összeeresztve, Dórika bölcsis lett, elmaradt mellőle, pedig oly szépen összecsiszolódtak az elmúlt hetekben, mint drágakő az ékszerkészítő-mester kezei alatt. Mindkettejüknek saját kedvenc játékaik voltak, így tulajdonképpen nem zavarták egymás köreit, bár a közös játékra nehezen voltak rávehetőek. Féltem Huncost a csalódástól, annyira nyíltszívű és tisztalelkületű még... olyan jó lenne valahogy ilyen formában konzerválni Őt, de persze ez lehetetlen és élhetetlen lenne számára a későbbiekben ez az állapot... meg kell keményítenem a lelkem és el kell tudnom fogadni, hogy Manc elől sem húzhatok el minden falat, engednem kell, hogy megtapasztalja a saját megtapasztalnivalóit... persze, nem könnyű... tudatosan kell ezt is... bár ahogy ránézek, nem is kell őt annyira félteni, a szeme se áll jól...

(a kép minőségéről szólva: rejtélyes körülmények között átállítódott a fényképezőgépünk étel-fényképezéses üzemmódba...)

Nomegpersze öregszem kétségtelenül... még a konzervatív Zuram számára is viszonylag elfogadható, hogy a szomszéd, sokatdolgozó díjbírkózó neje, ebédidőben, abszolút természetességgel, hosszasan búcsúzott a családi baráttól a kapualjban az aligegyéves édesen szuszogó dedétől pár centire... öööm, és még én jöttem zavarba...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SEbők Anikó · http://matebaboca.freeblog.hu 2008.11.14. 22:10:54

Ilyenkor, tél idején, minden ember hangulata más irányba fordul. Az enyém is. Teljesen más minden.
Kinézek reggel az ablakon és nem ugyanaz ami nyáron van.
Nyáron felhúzom a redőnyt és süt a nap már, a madarak csiripelnek és pedig mosolygok.
Most felhúzom a redőnyt és nincs semmi aminek örülhetnék odakint.
Talán te is ezt érzed, lehet hogy nem igy van.

Válasz erre 

Adrienn 2008.11.14. 22:30:57

Hunor manó nagyon édes baba!

Válasz erre 

Ingrid · http://www.simoningrid.com 2008.11.14. 23:46:46

Juj, ismerem ezt a sétáltatós dolgot... szerencsére mi már tl vagyunk rajta (most majd jön más...), kitartást, nemsokára elindul!!!!
Manufactúra: imádom, hátperszehogy kötődsz hozzájuk!!!! :)
szomszéd: :DDDD Ejnye, Huncapu :)

Válasz erre 

Bea · http://www.pappb12.freblog.hu 2008.11.15. 08:38:24

Tél idején természetes, hogy egy kicsit lelassul az ember, magába fordul. ilyenkor jó a meleg otthon, nem feltétlenül keresi a társaságot. Ez a karácsony előtti időszak pedig különösen ilyen szerintem, aztán majd jön az új év, és újra minden felpörög.
Hunor édes-aranyos , és nagyon ügyes, hogy előléptették a játszóházban. A járkáláshoz gratula:)

Válasz erre 

lilibogar · http://www.babaszoba.hu/services/blog/bogar 2008.11.15. 19:46:17

Étel üzemmód ;) Az éppen aktuális :)
Az első karácsony, meg szülinap és egyebek elég sok érzelmet hoznak elő :) külön külön is :)
Puszi

Válasz erre 

Szösszenet · http://www.haromszosszenet.blogspot.com 2008.11.16. 00:51:03

Szerintem sokan érzünk így .. csökkennek mindenhol a blogbejegyzések .. Karácsony közeledtével meg aztán tényleg el leszünk havazódva, meg merengve :D

Huncos írtó édi, mint mindig!

Válasz erre 

Nani 2008.11.16. 07:51:58

Talán egy cseppet mi is "téli álmot alszunk", mint a mackók. Talán így helyes, különben hogy is tudnánk tavasszal akkora lendülettel megújulni???

Válasz erre 

Pankababa 2008.11.16. 17:41:52

Annyira nagylegény már ez a Hunc, és annyira édes!!! Ez a rejtélyes fényképezőgép átállítás pedig valahonnan annyira ismerős....(bár most a miénk fogalmamsincsholvan)

Válasz erre 

Lillus anyuja · http://www.kicsililla.freeblog.hu 2008.11.16. 20:03:19

Én is kissé begubóztam, sokszor még Lillus apujához sincs kedvem szólni... csak ücsörgök esténként, keresztszemes hímzek, közben meg készül a karácsonyi dekoráció. De nem is baj ez, nekünk is jogunk van némi belső magányhoz.
Ha kész lesz Hunc pulcsija, ugye megmutatod? :)

Válasz erre 

cucka 2008.11.16. 20:18:11

Igazatok lehet, ez valóban a tél hirtelen bejövetelével lehet kapcsolatos... Lillusanyu, hápersze, hogy eldicsekszem vele! :)))

Válasz erre 

Bingi 2008.11.16. 22:27:56

Hát igen, a szeme se áll jól és ettől annyira édes, zabálnivaló kiskrapek!:) Nagyon eleven, vidám kisfiú és ez tuti, hogy a Ti hatásotok!:)

Válasz erre 

vorosbegy · http://fioka.freeblog.hu 2008.11.17. 09:50:06

télen én is befordulok kicsit, de csak az elején, szép lassan megszokjuk, hogy kevesebb a napsütés, nade hátha majd ragyog a hó :) kíváncsi vagyok gyerkőceink mit szólnak majd első havazásukhoz, remélem fog esni :)
nekem mázlim volt a sétáltatással, mert Barni csakis kizárólag egykezes sétát űz, azt pedig lehet állva kivitelezni :) kitartás :)

Válasz erre 

Andy 2008.11.17. 12:34:39

Nem is baj h radtort a "magadbafordulas",mert azt a bizonyos pulcsit mar hordani kene,ugyhogy tessek iparkodni.Azert minket se hanyagolj el tulsagosan...de megertunk.Ja,es remelem a "dijbirkozo" nem olvas(?),

Válasz erre 

masika 2008.11.17. 14:56:16

Nekem sincs ihletem semmihez, utálom ezt az időszakot, most leginkább a Karácsonyt várom, hiszen ez lesz a mi első igazi közös Karácsonyunk, mert tavaly ilyenkor még nagyon kicsi volt Lili.
Érdekes, nálunk Lili egyáltalán nem sétált úgy, hogy fogtuk a kezét, csak is kizárólag egyedül ment, és a mai napig utálja ha megfogom a kezét, pedig kis pöttöm még:-)
Puszi nektek!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: