Világunkban megszaporodtak a zseniképzők, szinte már természetessé vált a csecsemők (!) idegennyelvre való oktatása, a képességfejlesztő játszóházak gyakori látogatása. Valahogy könnyű belecsúszni ezekbe a trendi dolgokba és sodródni az árral. Képességfejlesztő játszóházba mi is járunk, (bár Hunor képességei egyáltalán nem szorulnak fejlesztésre, sőt!), és bevallom, én éreztem szükségét annak, hogy heti egyszer részt vegyünk valamilyen babás-mamás elfoglaltságon, és mivel a közvetlen környezetünkben nem találtam baba-mama klubot, ezt választottam. És azt hiszem, ezáltal meg is fogalmaztam az egyik oldal aspektusát: nekem, mint itthonülő anyukának volt szükségem a kimozdulásra, beszélgetésre, hasonló élethelyzetben élő, kortárs anyukák társaságára, és talán csak másodsorban gondoltam gyermekem fejlesztésére.
Aztán van egy olyan oldal is, akik szinte már presztizs-kérdést csinálnak abból, hogy csecsemőkorú gyermekük már mennyiféle elfoglaltságra jár (!). Van egy ismerősünk, az ő alighathónapos kisfia babausziba jár heti egyszer, babaangolra heti kétszer és képességfejlesztő játszóházba, szintén heti egyszer. Ehhez különösebben nem fűznék hozzá semmit... ezzel a fajta gondolkodással nem tudok és nem is szeretnék azonosulni... ilyen esetekben mindig egy kicsit azt érzem, a szülő önmaga elvesztett lehetőségeit igyekszik gyermekébe tuszkolni, valamint a saját elszenvedett frusztrációit kompenzálja eképpen...
Véleményem szerint, ahhoz, hogy gyermeink képesek legyenek befogadni idegen kultúrák, idegen nyelvek ismeretét, meg kell ismerniük és meg kell szeretniük saját anyanyelvüket, népük és nemzetük történetét, saját gyökereiket. Hiszen gyökerek nélkül, bármilyen szépen is pompázhat ideig-óráig, mégis elpusztul a növény...   Az emberek sem élhetnek  a múltjuk és a hozott értékeik, azaz gyökereik nélkül. Ezért, mi szülők vagyunk a felelősek, hogy mit adunk tovább és, hogy hogyan is tesszük mindezt. Hogy mennyire fontos azokat a dolgokat, amiket mi is hoztunk otthonról, felülvizsgálni és átértékelni, jókat-rosszakat egyaránt, mert oly sokszor ezek okozzák napi szinten felmerülő gondjainkat, problémáinkat... a megoldás nagyon sokszor szinte karnyújtásnyira, az orrunk előtt lebeg, csak sokkal könnyebb önmagunk kivesézése helyett, másokat kinevezni bűnbaknak... Abban az esetben tudunk saját gyermekünkkel egy jólműködő, erős kötelékekkel teli kapcsolatot kialakítani, amennyiben felülkerekedünk önmagunkon és feldolgozzuk saját vélt- vagy valós lelki sérelmeinket és önnön problémáinknak reális, világos, élő konfliktusoktól mentes magyarázatát tudjuk adni.

Néha le kell tudnunk tenni vállunkról a súlyt és nagyon őszintén önmagunkbanézve le kell meztelenítenünk a lelkünket ahhoz, hogy tovább tudjunk élni... nekem Hunor adott erőt ehhez, hogy szembenézzek a saját démonjaimmal, hogy megvívjam lelkem sötét bugyrával a csatákat és hogy átértékeljem (és olykor megértsem!) szüleim tetteit, gyermekkorom "traumáit"... mióta szülővé váltam, értettem meg a miérteket, a hogyanokat, azóta tanultam meg megbocsátani... mert mindannyian útravalót hozunk otthonról magunkkal: gyökereket és szárnyakat...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

micka · http://micka.freeblog.hu 2009.02.25. 17:59:51

annyira szépen megfogalmaztad ezt. és igen, abszolút így van, hozzuk a félelmeket, a kompenzálásokat a frusztrációkat és továbbadjuk, ha nem figyelünk fel rájuk, nem oldjuk fel önmagunkban. tényleg csak kellő önismerettel (ami a démonokkal való szembenézés) lehet olyan felnőtté nevelni a gyerekeket, akik mentálisan egészségesek.
jót tesznek neked ezek az olvasós, filmezős napok:-)

Válasz erre 

hugomum · http://hugoelete.blogspot.com 2009.02.25. 18:32:04

igen,nagyon szepen leirtad:)
az anyasag sokmindent megtanit,legfokeppen magunkat megismerni...
bar a mi gyermekunk 4 nyelvvel no majd fel,remelem sikerul gyokeret noveszteni neki.de csakis a sziveben. szarnyai meg amugyis vannak,hiszen a minden gyermek szabad...angyal.

Válasz erre 

vicger · http://vicger.blog.hu/ 2009.02.25. 20:02:04

Minden soroddal mélységesen egyetértek. Nincsen semmi baj azzal, hogy a gyerkőc képességeit nem hagyjuk elsorvadni, hanem lehetőséget adunk a kiteljesítéshez, de épeszű keretek között. Mert azt soha nem szabad elfelejteni, hogy egy gyermek, az gyermek, neki pedig a legfontosabb tanulási módja, útja, az önfeledt játék! Nem csak csecsemő, kisgyermek korban, de 7-8 évesen is nagyon fontos, hogy játszhasson, hogy gyerek lehessen. Ha ezek teljesülnek, akkor egészséges, értelmes, érző felnőtt, Ember lesz belőle, aki nem a világban látja sorsának megkeserítőjét, hanem tudja, hogy mit tehet érte, s ellene.

Válasz erre 

Eriberi 2009.02.25. 20:15:14

Nagyon tetszik -megint- a megfogalmazásod!

Otthon azt hiszem mi is járnánk valami társaságba, de inkább miattam... Talán itt is eljön majd az ideje. De nem a fejlesztés miatt, csak a társaság miatt!
Szerintem aki ola sok programra jár, annak egy rohanás az élete, nincs is nagyon ideje foglalkozni, kettesben lenni a babájával, persze lehet, hogy rosszul látom!
A gyökerek ismerete-megléte nekem is nagyon fontos, főleg így, hogy ilyen messze szakadtunk a hazánktól. De biztos vagyok benne, hogy Lilu tudni fogja, hogy honnan jöttünk! Ismerni fogja a gyökereit!

Válasz erre 

LiliBogar 2009.02.25. 22:00:02

Hát... alig 6 hósan nem hinném, hogy sok helye van fejlesztő foglalkozáson... Ringató, az igen, az nekik való...
A babaangolról nem egyezik a véleményünk, de mindkettőnknek szíve joga nemdebár ;) Sajnos nem járunk, mert nem jó időben van... viszont német nyelvű ovi van a faluban :) SZóval nekem ez tetszik :) (meg annyira h...e vagyok az idegen nyelvekhez, hogy alapot szeretnék a dednek)
Bevallom, mi is rengeteg helyre járunk, heti 3 alkalommal. :) nekem legalább annyira jólesik, mint Bogárnak :) A maradék 4 napból 2 meg az enyém :-D 2 nap a pihié. Nekünk így a jó. Izgő mozgók vagyunk, de csak úszni kezdtünk 6 hónaposan.
A gyökerek... remélem nem bolondulok meg... elvégre csak töri szakos lennék ;)
Szép és színes a világ, most is látszik, ez ugye nem bólogatós blog ;)
De ettől még nincs harag ugye :)?
Puszi

Válasz erre 

Szöszi-Andi 2009.02.25. 22:54:42

Mennyi igazság :)
Szépen és jól beszélsz! :)

Válasz erre 

tsetten 2009.02.26. 07:56:19

Cucka, sok mindenben igazad van, de hadd mutassak meg én egy másik oldalt is. Főleg azért, mert már van két kisiskolás gyerekem, velük ugyanazt vallottam, mint te most. Így visszatekintve nagyon bánom, hogy bizonyos dolgokban nem kérdeztem meg korábban szakembert, vagy nem voltam rámenősebb, amikor úgy éreztem, hogy a gyerek lemarad. Nem kell minden babazsúrban kötelező jelleggel jelen lenni. De - különösen, ha az embernek kételyei vannak - akkor bizony nagyon nagyon hasznos lehet a korai fejlesztés. (Most, hogy így végiggondolom, mi nem is babaklubbokba járunk, hanem egyéni foglalkozásra a korai fejlesztőbe, szóval nem nekem van szükségem a társaságra, hanem a gyereknek az odafigyelésre)

Válasz erre 

virubiru 2009.02.26. 13:47:34

Nagyon tetszik az írásod. És egyetértek veled hogy az otthonról hozott dolgok fontosak.

Válasz erre 

Lyndy2 2009.02.26. 15:34:37

Teljesen igazad van. Én sem szeretem az olyat aki mindenfélére járatja szerencsétlen gyereket, csak azért mert ő azt szeretette volna lenni ami és nem sikerült, most majd a gyerek az lesz. Persze..:-( Ez butaság. Nagyon szépen leírtad. És igazad van.

Válasz erre 

cucka 2009.02.26. 17:31:40

@micka: édes vagy, és lelketsimogató! :)
@hugomum: szerintem az abszolút más szituáció, ha egy baba kétnyelvű szülők között nő fel mondjuk egy idegen nyelvű országban, mint az, amikor a csecsemő idegennyelv oktatásra jár, amikor még magyarul sem tud beszélni! :S nekem ez nagyon ellentmondásos továbbra is.
Szerintem Nálatok nem lesz gond, csodálatos útravalókkal látod el Hugóbébit már most. :)
@vicger: @Eriberi: Továbbra is az a véleményem, hogy a gyerek maradjon gyerek, amíg lehet! Hagynunk kell játszani, hiszen ő ezzel a móddal fogja az élet szabályait megtanulni.
@LiliBogar: szívesen fogadom az ellenvéleményt is, győzködni senkit sem akarok és értelmét sem látom. :) Azt gondolom, minden anyuka ösztönösen érzi, hol az a határ, mi az, amit a gyermeke még be tud fogadni és szeret is. :) A baj akkor kezdődik, ha az anyuka önmaga elfuserált álmait igyekszik gyermekébe préselni, és azt sem veszi észre, ha a kicsi tiltakozik ennek befogadása ellen.
@tsetten: Bocsánat, egy dolgot valóban nem említettem meg, mégpedig azt az oldalt, amiről Te is írsz! Mert nem hülyeség és kidobott pénz a fejlesztés, amennyiben valóban szükség van rá, mert látod, hogy pl. a gyermeked elmarad a többiek mellett. És ettől a ponttól kezdve ezt természetesen fölösleges is tovább ragozni, mert ameddig a játszóház 14 hónapos állapotfelmérésén, a fiam teljesítménye egy átlagos 18 hónaposnak felel meg (no, ezeket a felméréseket se szeretem, mert sztem igenis sok függ attól, hogy a gyerek éppen milyen passzban van!), addig, úgy érzem, nincs okom aggódni és joggal érezhetem úgy, hogy ezek a foglalkozások inkább rólam szólnak, mint róla. :)
@Lyndy2: @virubiru: köszönöm szavaitokat és örülök, hogy Ti is így gondoljátok! :)

Válasz erre 

Ingrid 2009.02.26. 19:53:13

Ez egy nagyon szép bejegyzés!
Igazad van, nem kell túlzásba esni, bár egy-két foglalkozásra el lehet vinni a gyereket, az nem árt neki, sőt! Szükség van ingerekre, fejlesztésekre, mozgásra.
A babauszi egyszerre több mindent jelent a babának. Mondókák, játékok, szocializálódás és még mozgás-lubickolás. Hatalmasat fejlődik a gyerek egy ilyen foglalkozáson, fölösleges még két-három másikat beiktatni mellé. Egyszerre csak egy dolog. Ők még picik, gyerekek, ráérnek ezekkel a sűrű programokkal...
Nagyon jó csinálod, Kell Hunornak az a heti egy alkalom, ne aggódj :)

Válasz erre 

Csillaglany 2009.02.26. 20:42:03

Hát azt hiszem én azok közé a trehány anyák közé tartozom akik sehova nem jártak, Legkisebbnek itthon énekeltünk közösen, összebújtunk, tánciztunk... ( Na jó majdnem annyian vagyunk mint egy játszócsoport ;-) ) De nagyon jól leírtad a dolgot!! És nagyon igazad van! És az a heti 1x alkalomra mind a kettőtöknek szüksége van! Puszi

Válasz erre 

tollpihü · http://www.tollpihe-domborka.blog.hu 2009.02.27. 07:52:32

teljesen egyetértek Veled. és persze Tsettennek is igaza van. a lényeg itt is, hogy gyerek igényeihez alkalmazkodjunk (és a sajátunkhoz ;)).

Válasz erre 

popianyus 2009.02.27. 13:13:20

Egyetértek. De. Azt gondolom, hogy mint mindenben, a "babaprogramokban" is meg lehet, sőt meg kell találni józan paraszti ésszel az egyensúlyt. Nem túlzásokba esni, de kicsit nyitni is a világot a baba körül. Hat hónapos korban még felesleges (szerintem) nyelviskolába járatni szegény gyereket, engem speciel az sem dobna nagyon fel, ha angolul bökné ki az első szavait...sőt, elszomorodnék, de nagyon. Ugyanakkor óvodás korban már ne korai egy kis angolozás, németezés. Semmi present perfect persze. ;-)Még mindig szerintem.
Játszóbölcsi, Ringató, Tücsökzene, ki hogy hívja...szerintem ezek mind hasznosak és kb. 1 éves kor felett jót tesz a Totyogóknak egy kis társaság.

Mi tavasszal kezdjük a játszóbölcsit, mert látom Popin, hogy ha összeengedem a barátnőim gyerekeivel, szárnyakat kap, csillog a szeme, jól érzi magát. KELL neki a gyerektársaság.


A túl sok babaprogramba és nem azt látom, hogy az anyuka gyerekére vetítené saját álmait,inkább csak unatkozik otthon, függetlenül a gyerek igényeitől NEKI MUSZÁJ programokat szervezni. Nem a baba miatt, saját maga miatt.

Válasz erre 

motymoty 2009.02.27. 14:23:33

Szia!

Pár hónapja olvaslak benneteket, bepótoltam mindent az elejétől :). Sok megható, jó dolgot írtál, de ez különösen tetszett: " mert mindannyian útravalót hozunk otthonról magunkkal: gyökereket és szárnyakat..."
Olyan szép :) és olyan igaz. És milyen nehéz lehet ehhez minden lehetőségt megadni egy porontynak. De Neked ez jól megy :).

Válasz erre 

masika 2009.02.27. 17:08:12

Ismét jól szóltál Cucka! Szerintem is elég egy olyan dolog egy ilyen picinek ami neki való, és itt nem a Babaangolra gondolok! És igen, nekünk is kell, hogy kimozduljunk egy kicsit!

Válasz erre 

Zsibrák 2009.02.27. 19:29:13

A mai mondanivalód második fele úgy igaz és úgy szép ahogy leírtad. Szerintem. Milyen jó lenne, ha ezt sokan így éreznék!
Hanem az első fele, tudod, mindig elszomorodok, amikor egyik anyuka a másikat analizálja... azt aki nem olyan elvek szerint neveli a gyerekét mint ő....

Válasz erre 

cucka 2009.02.27. 20:36:46

@popianyus: mi is készülünk tavasszal váltani, azaz inkább zenebölcsire vagy csiribiri tornára járni, mint képességfejlesztőbe. :)
Amit írsz, az nálunk is megjelent már, azaz Hunor is nagyon jól érzi magát a barátnőim hasonlókorú gyermekeivel, órákon át hullafáradtra randalírozzák magukat. És ez egyre inkább így lesz! :)))
@motymoty: köszönöm a kedves szavaid, és örülök, hogy előbújtál a néma olvasók közül, akár egy mondat erejéig is. ;) visszalátogatlak én is! :)
@Zsibrák: Zsibi, sajnálom, hogy így látod, nem állt szándékomban semmilyen más anyukát analizálni, és úgy érzem, nem is tettem, hiszen nem fejtegettem az okokat, a miérteket, csak a saját gondolataimat, érzéseimet írtam le erről a témáról. Ehhez pedig menthetetlenül a környezetem, amiben élek adja az alapot. :)
@Csillaglany: @tollpihü: @masika: úgy látom, akad itt még "önző anyuka"! ;) :)))

Válasz erre 

popianyus 2009.02.28. 19:30:37

Mondjuk felénk nincs is képességfejlesztő. GEkko sincs a városban, ami jó, mert még csak meg sem kísért, hogy elvigyem Popperemet. :-)))

Szerintem nem analizáltál senkit, de ha analizáltál volna sem lenne baj, mert IGAZAD VAAAAN! ;-)

Válasz erre 

popianyus 2009.02.28. 19:31:31

Egyébként meg kicsit elszomorítottál...Én miért nem tudok így írni???? :-)))))

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: