2009.04.10. 10:40
A játszóterekről és miegyebekről
A jó idő beköszöntével szinte minden blogban megtalálható egy-egy negatívabb hangvételű bejegyzés a játszóterekkel, az ott fellelhető anyukákkal, konfliktusokkal kapcsolatban. Magam is tele vagyok ambivalens érzésekkel, mert egyik felem igenis szükségét érzi a langymeleg napsugárnak, a sok nyüzsgő gyereknek, a vígkedélyű szülőknek, a másik felem gyomra meg görcsberándul az ott kialakuló konfliktusok kezelésétől.
A játszóterezésünk hajnalán nem mentünk messzire, a házunk mögötti parkba látogattunk, itt ugyan 2 darab felnőtthinta, valamint egy óriási üvegszilánkokkal és cigarettacsíkekkel sűrűn teledobált homokozó található csak, mégis úgy gondoltam, kezdeti lelkesedésünknek (és ismerkedésünknek), bőven elég. És valóban, már az első napon "konfliktusba" kerültem/kerültünk egy igazi őslakos játszóteres anyukával, aki a kakaóscsigáját úgy osztotta szét a fia, és a fia barátai között, hogy közben az én ott ácsingózó és sikkantgató Hunoromon teljesen átnézett. Kevésszer facsarodott még így össze a szívem, mint ott és akkor, és a híresen nagypofám is elnémult, miközben könnyeimet nyeldestem, ölemben a szemmel látható igazságtalanságot nehezményező Hunccal megfogadtam, ide többet nem jövünk.
Tanulságként levontam: azóta sosem indulunk el itthonról rágcsálnivaló nélkül (házi, sütött pogácsa, kölesgolyó vagy buláta mindig lapul a táskám mélyén).
Pár méterre a lakásunktól, modern környezetben (az építőanyagokat szállító, böhöm nagy kamionok is annak számítanak, ugye?), egy épülő lakópark közepibe funkcionál a mi játszóterünk. (mondjuk arra igazán kiváncsi leszek, ha fölépül a hátralévő kb ugyanennyi lakótömb, hogyan fogja ez a picinyke játszótér kiszolgálni a környéket...). A felszereltsége kicsiny kívánnivalót hagy ugyan maga után (összvissz 1 baba- és egy nagyobb hinta, egy csúszda és pár lógnivaló szerkezet található rajta, nagyobbak számára), de ezt mindenképpen kompenzálja családias mivolta. Egyetlen hátránya, hogy csúcsidőben, minden négyzetcentiméterre jut egy gyerek, hiszen a környékünkön ez az egyetlen viszonylag modern játszótér, ahol délután nem a tinédzserek söröznek-cigiznek-bandáznak. (nem bántom őket sem, hiszen még élénken él bennem is, hogy mennyire nem volt hova mennünk nekünk sem a bimbódzó öntudatunkkal...).
Valahogy itt gördülékenyebb a helyzet, az alapszabályokat hamar magamba szívtam én is, bár értelmét továbbra sem látom mindegyiknek, de a birka szellem magával ragadott engem is:
- mindenki homokozószettel érkezik, melyet az anyuka megérkezésükkor gondosan kiborít a földre, teljesen fölöslegesen általában, mert magzatuk ilyenkor már messze, balra el, jobb esetben egy másik homokozószettet babrálgatva.
- több anyukával kommunikálva, sokakkal hasonló nézetekre jutottunk, mely szerint, gyermekünket általában hagyjuk maguk megoldani a konfliktusaikat, és csak akkor beleszólni, ha durvul a helyzet. (jajjdenehéz megtalálni azt az arany középutat, ami nekem még belefér/már nem fér bele, másnak még igen/már nem...)
Sokáig gondolkodtam, mért okoz ekkora frusztrációt, csontighatoló és vérremenő problémát a játszóterezés, aminek éppen a gondtalan felszabadultságról kellene szólnia. Talán azért, mert igazán most eresztődnek össze a különböző nevelési elveket és különböző nézeteket valló emberek, és itt felszínre törhet az a rengeteg feszültség, ami egyikünkbe-másikunkba oly hosszú hónapok óta elfojtódott. És a mi igazunk az egyetlen igazság, a mi gyerekünk a legtökéletesebb gyerek, a mi nevelésünk az igazi nevelési út... nehéz dolgok ezek, sokszor oly nehéz objektíven látni a világot. Azt gondolom, még mindig csak kapisgálom, hogy valójában mekkora felelősséget kapunk a kezünkbe egy-egy gyermek születésével... Mert a döntéseket nekünk, szülőknek kell meghozni, a tól-ig határokat nekünk kell kitűzni és mindezeket úgy, hogy figyelembe kell vennünk gyermekünk személyiségét, érettségét. Mert nincs két egyforma gyerek, szülő, helyzet, lelkiállapot, az azonos szituációkat sosem lehet éppenugyanúgy kezelni...
És mindezek ellenére: mi szeretünk játszótérre járni. (és tegnap a szemerkélő langymeleg esőben, amikor csak a miénk volt a tér, sikkantva én is lecsúsztam a gyerekcsúszdán... ).
13 komment
Címkék: játszótér beszéljük meg
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2009.04.10. 11:10:45
Eriberi33 2009.04.10. 13:46:27
Mi még ehhez kicsik vagyunk, de pár hónapon belül félek mi is hasonló helyzetben leszünk, már előre félek... :(
xor 2009.04.10. 13:48:36
Mazsola01 2009.04.10. 14:09:10
A szabályokat meg bevéstem az agyam rejtekébe, hogy mi az első igazi játszóterezésünkre már felkészülten mehessünk. :)
bingii 2009.04.10. 18:04:58
Nekünk szerencsére még nem volt konfliktusunk a játszón, de olykor elborzadok egy-egy anyukát látván, hogy mennyire letojja azt, hogy a gyereke éppen leesni készül a mászókáról, mert ő inkább a Barátok köztet dumálja ki a másik anyukával...
virubiru 2009.04.10. 21:06:05
Szöszi-Andi 2009.04.10. 22:18:39
Szerencsére itt jófejek vannak .. egyelőre csak magammal akad problémám ... :S ...
Amúgy mi is imádunk játszózni, hiszen 2 modern új is van a közelben, babahintával, sok jóval :)
Jó lenne hamarosan látni titeket ;)
bakacsimba · http://milanbaba.blog.hu 2009.04.11. 20:01:37
Kata76 2009.04.12. 00:38:29
Nekem még mindig nincs jó véleményem a játszótérről, és szerencsére egyelőre még A. sem szereti.
De örülök, hogy Ti megszerettétek!:)
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Nektek!! Sok puszi!
Pankababa 2009.04.12. 20:29:55
És vajon a Hunc hanyas bodyt hord a nyáron? Csak mert lassan letelik a 365 napos határidőnk ajándékozás címen:-) ?
Pankababa 2009.04.12. 20:30:06
És vajon a Hunc hanyas bodyt hord a nyáron? Csak mert lassan letelik a 365 napos határidőnk ajándékozás címen:-) ?
cucka 2009.04.14. 10:09:58
@Pankababa: szerintünk 86-ost. ;) (jájj, még seholse tartok az ajcsikkal... :S)
@bakacsimba: én már szeretnék ott tartani, hogy játszótér helyett kirakom a kölköt az udvarra. :)
@Szöszi-Andi: nemsokára találkozunk. :)
@virubiru: ezért vágyunk mi is már nagyon ki a fővárosból, a vidéki emberek másabbak, mint itt, ebben az elhidegült városban. :(
@xor: nicsak, ki van itt?! :))) örülök nagyon Neked! :)
Hozzászólások: