Kislányként, mindig nagy családról álmodoztam. Talán az egykeségemből fakadóan, a sok átunatkozott délutánból, amikor tanulnom kellett volna egyedül a szobámban, de mindig arra vágytam, bárcsak lehetne egy testvérem, akivel megoszthatom örömöm-bánatom, akivel összebalhézhatok, hogy aztán jótestvérként kibéküljünk. Akivel kötne a vérem.
Emlékszem, 4-5 éves lehettem, amikor séta közben Anyuval, találtunk az utcán egy másfél éves forma kislányt. Beszélni még nem tudott, de valamért olyan mesébeillően sorsszerű volt számomra, hogy befogadjuk őt. A részletekre már nem emlékszem, azt tudom, hogy Anyuék jelentették a rendőrségen, de mivel senki sem kereste (!), valamiért nálunk maradt és azt az éjszakát velünk töltötte, együtt fürödtünk, és este úgy aludtam el, hogy hálát adtam Istennek, amiért így küldött nekem egy kistestvért.
Persze, a tündérmesének igencsak profán vége lett: másnap kijózanodva, a kislány ősi mesterséget űző anyukája, rádöbbent, hogy az este folyamán valahol elvesztette gyermekét, rendőrséghez fordult és így elég hamar zárult a kör. A kislány sírt, amikor elvitték tőlünk, és sírattam én is az elhurcolt álmaimat.

Az élet úgy hozta, hogy megtaláltam azt az embert (persze, hosszas keresgélés után), aki az életem Társa, aki hasonló álmokat dédelget magában, akinek hasonló gondolatai vannak, akivel félszavakból is megy minden, akivel éppenugyanúgy és éppenugyanott. Sosem volt kérdés, hogy lesz-e Huncnak testvére, mint ahogy az sem kérdés, hogy ha Isten is áldását adja rá, nem csak egy testvére lesz.

És most mégis elbizonytalanodtam... olyan korai még ez az öröm, annyira csöpp még az a picilény... bár tudom, hogy itt van (elég hatékonyan bizonyítja minden reggel-délelőtt), hogy velünk van, hogy máris alakítgatja az életemet és mégis félek, hogy ez az apró csoda bármikor szétpukkanhat, akár egy szappanbuborék... jobban kellene bíznom Benne, magamban... talán kísértjük a sorsot és nem lett volna még szabad telekürtölni a nagyvilágba... de mellette szóljon, hogy annyira boldogok vagyunk és annyira szorította már a mellkasom ez a jóhír... nem lehet baj!
És már megint annyi jól megrögzött ideám borult elemeire. Sok mindenkit meg kellene követnem, sokszor oly könnyedén ítélkezett bennem a rosszindulat, az általánosítás... Miért tart az élet ennyire kíméletlenül gyorsan görbetükröt nekünk?
(kicsit érthetőbben: én is azok táborát erősítettem jó sokáig, akik úgy gondolták, a szülő nők bizonyos csoportja, mintegy úri szeszélyként igényli a császármetszést, egészen addig, amíg meg nem született Hunor, sürgősségi császármetszéssel... a következő dogmám az volt, mely szerint csak és kizárólag azon kismamák leszenk rosszul, várandósan, akik nem is álltak teljes mértékben készen az anyaságra, mégha ezt tudat alatt is tették... aztán most itt állok minden reggel émelyegve és többtucatszor átgondolva, hogy vajon biztos minden apró sejtecskémmel készen álltam az új lélek befogadására vagy csak önmagammal is elhitettem, hogy igen... a lelkem tiszta, tehát ismét a begyöpösödött gondolkodásomat köll sutba dobnom...)

Vagynak ilyen elmélkedős-negatívabb napok is... evvan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2009.04.23. 08:16:03

Természetes, hogy aggódsz, szerintem minden ember lánya aggódik az 7-8dik hét tájékán, amikor már felfogódik, hogy igen, valóság, hogy ott bent egy pici élet növöget, és tudatosul, hogy bizony még nagyon védtelen, sérülékeny. Ez az aggodalom apadni fog idővel, de nem fog elmúlni, hisz tudod, átélted már egyszer. Azon, hogy jókor jön-e kár gondolkodni. Szerintem soha jobbkor és jobb családot nem választhatott volna a Picur.
A lényeg, nyugi!!! A rosszullevős napok elmúlnak egyszer, addig pedig pihi:)))
Megy távolból egy hatalmas ölelés:)))

Válasz erre 

LiliBogar 2009.04.23. 10:05:17

:) Micsoda dillemák :) Az agyalás nem mindig jó dolog. Tudom... ha valamin elkezdek monfondírozni, akkor biztos bekavarom magam és bizonytalanság lesz úrrá rajtam.
Nyilván nem egyszerű feldolgozni, hogy 2 gyermekes anyuka leszel.
Nekem az 1 et sokáig tartott. Még 1 év múlva is hihetetlen volt, hogy itt van és nem tűnik el egyik napról a másikra. :)
A rosszullét meg nem azért van, mert nem vagy kész. S a biológiát nem magyaráznám.
Elég az, hogy Én nem álltam készen szerintem. Akartam persze, de rossz volt az apa. Már akkor is tudtam, bár hatalmas szerelemből, nagyon sok fájdalomból született. Egyetlen alkalomból jött létre, amikor már leállítottam a babaprojektet... mégsem voltam rosszul, max ha korán keltem.
Természetesek az érzéseid :) , de akkor sincs 2 egyforma gyermek, 2 egyforma várandósság.
Puszi

Válasz erre 

Mazsola01 2009.04.23. 10:28:04

Minden rendben lesz, mert úgy kell lennie! A tesó már most okos, legalább annyira, mint a Hunor! Az egyik legszerencsésebb gyerek, hogy közétek érkezik.
Tesó kérdés: mondtam, hogy nekem mindig egy nővér hiányzott, szóval örökbefogadnálak... ;)

Válasz erre 

LindaDavid 2009.04.23. 11:24:33

Cucka, hű de rég jártam Nálatok, nem tudtam belépni és már sík ideg voltam emiatt, hogy lemaradok valami fontosról. És lám, tényleg lemaradtam! Mit olvasok, terhes vagy???? Úristen, de örülök, de nagyon jó, hű de irigyirigy vagyok! Kívánok minden szépet és jót Nektek, és egy gyönyörű kislányt! Én kislányt szeretnék Nektek! Jó lesz?
Ha van kedved és időd hozzánk is, küld egy email címet! Millió csók!!!!!

Válasz erre 

Nani 2009.04.23. 12:20:08

Én tudom, hogy mennyira vágytál a Csöpp Kis Babóra, aki megérkezett, mert jónak látta az időt. Veletek marad, nem lehet gond, tudod Te is, hogy nem azon múlik, hogy szétkürtölted-e vagy sem. És hogy készen állsz-e? Igen, mert a vágy megérett Rá, és ha még néhanapján bizonytalan is vagy, majd az első rúgások alkalmával már tudni fogod, igen készen állok! Csodás Anyja vagy Hunornak és ugyanilyen csodás leszel, ha majd Kistesó is Veletek lesz! Ölellek!

Válasz erre 

micka · http://micka.freeblog.hu 2009.04.23. 13:20:10

annyira szeretem, hogy mindig a dlgok mögé is nézel és nem mész el semmi mellett felszínesen.
engedd csak el a félelmeid, úgy ahogy sokszor máskor már sikerült, mert most itt minden jó lesz. tudod, a számok :-)
szeretlek.

Válasz erre 

Lillencs 2009.04.23. 14:58:50

Tudod Cuckám, nekem is voltak félelmeim, amikor kiderült, természetes úton nem lehet babánk, hogy nem erőszakolom-e meg a természetet, ha "művi" úton "erőlködöm". Aztán amikor először láttam dobogni a szívét, amikor először a kezembe adták, csak az járt a fejemben, hogy ő nekünk rendeltetett. Pontosan úgy, ahogy Nektek Hunor és most a kistesó, a félelmeink fel-fel bukkannak, elkísérnek, hiszen emberek vagyunk. Aztán ha majd nem is olyan sokára kétgyerekes anyuka leszel, csak mosolyogni fogsz ezen a poszton, érzések, hormonok és a nagy boldogság. Ölellek Bíborlili.

Válasz erre 

Gira 2009.04.23. 15:44:28

Nekem az első gyerekem 7 hós volt, amikor kiderült, hogy a második a pocakban van. Akartunk tesót, de nem ilyen gyorsan. Begyulladtam, sírtam, sirattam az elsőszülöttemet, hogy elveszem tőle az anyját. Aztán nagyon jól sült el. Az anyját se vettem el, és kapott egy testvért, amire így utólag visszagondolva nagyon nagy szüksége volt. Lehet, hogy Hunornak is :)

Válasz erre 

Eriberi33 2009.04.23. 17:28:20

Olyan jó, hogy leírtad az első bekezdést... Bár szeretnék KisTesót, néha elgondolkodom azon, hogy nem lenne egy jobb egy gyereknek MINDENT megadni (főleg magamból, és az odafigyelésre gondolok), de most már látom, hogy milyen egykének lenni. És hiába a szülői szeretet, KELL a Tesó, a Barát. Még jobban meggyőztél :D
Biztos vagyok benne, hogy nem azért vagy rosszul, mert nem akartad volna ezer %-osan! szerintem ennek a világon semmi köze ehhez! ;) Úgyhogy tessék szépen ezt elfelejteni! KisTesó a legjobb helyre fog kerülni! És nem lesz semmi gond Vele! ;)
Nagy nagy ölelés, és sok puszi Nektek!!!!

Válasz erre 

masika 2009.04.23. 18:32:20

Drága Cucka, köszönöm, hogy ezt leírtad, amint hazaérkezik a párom meg is mitatom neki! Sajnos nálunk Ő az, aki úgy gondolja, hogy az egyke gyereknek vidám az élete!
Veletek pedig hidd el nem lesz semmi gond. Ez a pici csoda a lehető legjobb helyre érkezik!

Válasz erre 

gneke 2009.04.23. 22:13:49

Szia!
Természetesen minden rendben van és rendben is lesz!
Kicsi félelem van még benned talán az ismeretlentől, milyen lesz testvéreket nevelni, hisz abban nincs még tapasztalatod - de ragyogóan helyt fogsz állni. A terhességeddel pedig semmi gond, mikor én a hányásra panaszkodtam a védőnőmnek mindig azt mondta, hogy élő terhesség jele, tehát nyugodjak meg.
Fantasztikus érzés, mikor megszületik majd a második baba, valahogy én akkor éreztem igazán hogy család lettünk. A harmadik gyerek születése meg maga a csoda! De arról majd akkor írok, ha aktuális lesz ;)

Válasz erre 

Szöszi-Andi 2009.04.23. 22:46:49

Először is egy hatalmas ölelés neked Gabi!!!!!!!!!!!!!!!!!!! +++++++++++++++

Másodszor, minden rendben van azzal a picike lénnyel odabent :) Alig várjátok, hogy köztetek legyen, és a lehető legjobb szülőket és tesót választotta magának!!
Sorsa nem azon múlik, hogy világgá kürtölöd-e :)
Édes az aggodalmad, de ne járjon az eszed semmi máson, csak a harmonikus családotokon! Azon, hogy szerencsés vagy, hogy Pároddal ilyen összhangban éltek, van egy csodás kisfiatok, és érkezik a második csemetétek ... ez olyan jóóóóóóóóóóóóó!

Szerintem is nagyon fontos a kistesó!!!!!!!! Remélem nekünk is adottak lesznek majd a körülmények hozzá .. annyira vágyunk rá!

A kislányos történeted szívszorongató :( Úgy elkeseredtem rajta, pedig tudom, hogy nem egy ilyen sors van ... és egyik élet sem érdemel rossz szülőket :(

Válasz erre 

Kata76 2009.04.23. 23:55:25

Szerintem természetes, hogy vannak Benned félelmek, hogy aggódsz, és jó, hogy kiírod Magadból. A kismamák nagy többsége aggódik, én pl. 41 héten keresztül mindig paráztam valamiért, mindig volt rá valami ok. MINDEN RENDBEN LESZ, Hunornak hamarosan lesz egy csodás KisTesója!:)
A lehető legjobbkor jön KisTesó, a lehető legfantasztikusabb családhoz, és tudod, hogy nem azon múlik, hogy mikor kürtölöd világgá a boldogságodat!!
Az émelygést, öklendezést sajnálom, biztos hogy nagyon rossz, főleg úgy, hogy Hunorral ilyen nem volt, de el fog múlni! Ez is csak azt erősíti, hogy egy piciny Élet fejlődik Benned!:)
Pihenjél, amikor csak tudsz!!
Ölellek, sok puszi!

Válasz erre 

popianyus 2009.04.24. 12:52:27

Nagy nagy ölelés neked! Nekem is dőlt már be sok ilyen dogmám...illetve omladoznak folyamatosan....és hálás lehetek a Jóistennek, amiért megérem azt, hogy bedőlnek....Így is fel lehet fogni.Puszi!

Válasz erre 

popianyus 2009.04.24. 13:00:37

Hű, ezt vissza is vonom, a részletek ismerete nélkül ez félreérthetőőőő!

Válasz erre 

snow(flake) 2009.04.24. 14:34:55

öööö én nem jártam erre pár napja technikai okok miatt, úgyhogy kezdeném azzal hogy nagynagy gratu és üdv újra a pocakosok táborában. :)))

a dilemmázást, aggodalmat megértem. nekem még most is jönnek elő ilyen gondolatok, meg lelkifurdalás előre hogy jajj mi lesz Milánnal, meg jajj nem tudok annyit foglalkozni Szofival mint Milánnal tettem, meg hogy hogy lesz mint lesz... aztán elhessegetem. jó lesz minden, meglátod te is, a buta gondolatokat meg rövidre kell zárni. csak pozitívan! ;)

Válasz erre 

*Nici* · http://szandibarbi.freeblog.hu 2009.04.24. 21:32:28

Én sem gondolom, hogy a rosszulléteknek bármi köze is lenne ahhoz, készen állsz-e rá, vagy sem! (én szenvedtem mindkét gyereknél, pedig nagyon akartuk, nem véletlenül lettek, és imádtam állapotosnak lenni, nem teherként éltem meg)

Örülök, hogy megtaláltad azt a társat magadnak, akivel azonosak a terveitek, és lám, már valóra is látszik válni :)

Válasz erre 

vorosbegy71 2009.04.25. 07:59:51

Cuckám!
Barnit én is a 12. héten tártam a nyilvánosság elé, Tamarával pedig az első 2 csíkos teszt sokkhatásával máris jelentkeztem :))))
az ilyen kétségek-agyalások nagyon is természetesek ilyenkor...tudod milyen sokat fogsz majd agyalni azon, hogy tudod-e vajon majd úgy szeretni, mint Hunort, el sem tudod majd képzelni, hogy fog helyet kapni az új gyerkőc a család életében...ezen minden anyuka átesik az második kismamiság során, ebben biztos vagyok...én még most a negyediknek érkező Tamarát sem tudom beleképzelni a szeleburdi napjainkba, de mikor itt lesz, akkor menni fog minden, mint a karikacsapás...mint ahogyan Neked is...puszilunk!

Válasz erre 

matusi · http://csoppdodom.freeblog.hu 2009.04.25. 21:33:34

Szépen leírtad kölcsön kapott "kistesó" történetét, én úgy érzem valójában megerősített Téged már akkor abban, hogy a te gyerekeid nem lesznek egyedül.
És ím a kis tesó kopogott, ami érdekes nem egy ember megérezte. Ilyen hullámvölgyek lesznek még,szerintem természetes, de minden egyes Uh alkalmával messze távolodnak tőled:)A görbetükör pedig kell, így vagyunkk azok akik vagyunk, főleg ha belemerünk nézni:)

Válasz erre 

Pocakos Macska 2009.04.26. 14:33:17

Érdekes dolgok ezek... :) Annyira megható volt a "történeted"...
Biztos vagyok benne én is, hoy készen állsz a kistesóra... Nekünk Norka olyan gyorsan jött, hogy lelkileg fel sem tudtam készülni, teljesen problémamentes terhességem volt (mmint a toxémián túl) pedig tele voltam kérdésekkel, kétségekkel... Mi azt vártuk meg a családi bejelentéssel, hogy orvos megerősítsen. Szerintem nem ezen múlnak... A császár meg.. Köszönöm, hogy van és hogy ezáltal nem lett baj! Néha összefacsarodik a szívem mikor néhány ember véleményét olvasom erről, sokan bele sem gondolnak, hogy túl a divaton (amire ez ki van hegyezve) életeket mentenek ezzel... (Bár én sem örültem neki, de ez van ;) ) Ölellek :)

Válasz erre 

cucka 2009.04.27. 21:28:59

Köszönöm, hogy leírtátok a gondolataitokat! Nagyon sokan ösztönösen újabb paráimat is felvetettétek (igen, Lillencs, a meddőség is egy ezeréves félelmem... ), és jól esett, hogy sokatokban vannak félelmek-kérdések-gátak.
Örülök, hogy vagytok! :) És hogy tudtatok őszinték lenni! :)

Válasz erre 

Blogtunderke 2009.04.28. 18:13:17

Szia Drága! Gratulálooook! És ne félj, a babód jönni akart és maradni is fog!!! :) Minden a legnagyobb rendben, jó helyen van, dobog a kis szíve, nyugi!!! :) Én is nyugodt vagyok, meg sem fordul a fejemben, hogy a kis apróságom mégsem marad, akar maradni, tudom, érzem :)
Most már össze kéne hozni tényleg egy jó kis randit, szólj ha erre sétálnátok, bár nem tudom, hogy Te hogy vagy vele, de nekem 5 körül már esik le a fejem... :) De hamarosan elmúlik :) puszika

Válasz erre 

bingii 2009.05.13. 22:02:23

Ahogy Linda valahogy én sem tudtalak olvasni, folyton hibát írt ki amikor olvasni tudtalak nem engedett kommentet írni, na de most végre csoda történt így aztán nagyon gyorsan, tiszta szívből gratulálok a pocaklakóhoz!:)
Azt is megjegyzem gyorsba, hogy szuperul nézel ki és nem tudom milyen plusz kilókról beszélsz egyik fentebbi bejegyzésedbe!;)
Hunor mellesleg nagyonk klassz pasi és látszik, hogy szeretetben, egy életvidám családban cserepedik fel!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: