Tavaly szeptemberben, a tomboló nemalvásos, 15-20 darabos ébredéses éjszakák egyike után, jegyezte meg reggeli közben HuncApu, mi lenne, ha rágyúrnánk Hunor kistestvérére. Abban a pillanatban pontosan azt éreztem, mint amikor a Somlói vár fokára felmászatott magassarkú csizmában a tükörjeges erdei ösvényen, én szuszogva és sarasan próbáltam feloldódni és betelni a tavaszi táj gyönyörűségével, ő meg vigyorogva megkérte a kezem. Elöntötte még az agyamat is a forróság... dühömben. Mert azt hittem viccel. Most is. Hiszen egy épkézláb összetett mondat kimondása is komoly feladatnak bizonyult azidőtájt, hiszen rabokat távolkeleten nemalvással vallatnak és tesznek idegileg ronccsá. Élesen vágtam vissza és igyekeztem úgy fogalmazni, hogy legkevésbé legyek bántó... asszem, valami olyasmit mondhattam, ha majd egyetlen egy éjszakát a ház ura is végigcsinál Hunorral, akkor térjünk vissza újra erre a beszélgetésre.

Mindamellett, hogy belül éreztem, hogy így van ez rendjén, el fognak múlni ezek a hónapok, hogy jól működünk mi így együtt ifjabb Pelenkási úrral, a kialvatlanságom könnycsorgató dühében sokszor gondoltam arra, miért is nem voltam keményebb az elején, mért hagytam, hogy így alakuljon, mért akartam ennyire természetesen, ennyire emberközelien nevelni Hunort???? hiszen roncs vagyok, idegileg, emberileg, testileg, a nőiességem a béka segge alatt van, örültem, ha le tudtam zuhanyozni, ha hajat moshattam. Fakó és fehér volt a bőröm, és még mindig sok, számomra túl sok kiló ragadt rajtam.

Belül mégis gyökeret eresztett bennem a kistestvér gondolata... mondjuk ezzel párhuzamosan az is sokszor végigcikázott a fejemben, fogom-e tudni úgy és annyira szeretni, mint Hunort, aki maga a tökély, aki a legszebb, akiért gondolkodás nélkül odaadnám az életem... hogy lehet-e ezt mégegyszer és ugyanígy? nehéz dolgom volt, hiszen én egyedüli gyerek vagyok, nem azért, mert nem szerettek volna a szüleim többet, hanem, mert ennek az egynek is csodaként tudtak örülni, hosszú volt az út, míg végre bejelentkezhettem hozzájuk... csak vágyakozva néztem a testvérrel rendelkező osztálytársakat, barátokat... nem tudtam a saját bőrömön tapasztalni, milyen lehet az, ha egy anya több gyereket szeret, ha osztoznom kell valamin... Anyu engem nagyon szeretett, csak ezt tudtam alapul venni... és azt, hogy ő végtelenített szeretetgázzal volt feltöltve, gyerekként ebben biztos voltam, hiszen olyan burkot épített körém, ami még felnőttként is sok mindentől megvédett...

Teltek a hetek, én pedig öntudatlanul elkezdtem figyelni a napokat, hogy mikor is lehet esedékes a dolog,  mondjuk szinte lehetetlenség volt, hiszen a sűrű szoptatásoknak és az alapból meglévő rendszertelen ciklusomnak köszönhetően, esélytelen volt bárminemű számítás is. Vaktában lövöldöztünk, majd vélt- és valós tüneteket kezdtem el fölfedezni magamon és furcsán megdöbbentő érzés volt szembesülni egy teljesen más dologgal egy rutin nőgyógyászati vizsgálat kapcsán... talán, mert abban az állapotban szinte lehetetlennek tűnt, talán a nemlátszó fény az alagút végén tette, de elkezdtem vágyakozni egy újabb kisbaba után.

Mindeközben teltek a hónapok és Hunor elkezdett már csak 2-3-szor ébredezni éjjelente, ez nekem már sétagalopp volt, a köztes időszakban komatózusan aludtam és éreztem, ahogy lassacskán viszatér belém az erő, ezáltal több időm-kedvem-energiám maradt magamra is. Talán még fogytam is, bár azzal, hogy visszatért az egészséges öniróniám már sokat dobtam a saját magam alkotta összképemen.

Aztán, amikor már újra a régi voltam, testestől-lelkestől, Hunor gyakorlatilag átaludt éjszakákat produkált zsinórban, és én is hajlandó voltam végre elengedni a görcseimet, félretenni önös érdekeimet, és újra önfeledten szeretni a világot, az érintést, az életet... na akkor, akkor költözött a pocakomba ez a királylány. És attól a pillanattól kezdve, hgy megtudtam, hogy itt van velünk, ugyanolyan szeretettel várjuk és ugyanolyan torokgombócképző érezni a -gyöngédnek továbbra sem mondható- mozdulatait.

"Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint a szellő jelzi
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret -
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a világ,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget -
mindenkinél jobban téged
így szerettelek."

(Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak?)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hugomum · http://hugoelete.blogspot.com 2009.08.07. 11:19:55

joggal mondható, hogy minden szempontból felkészült vagy...

tőlem is egyre többen kérdezik, (nameg magamtól is), hogy kistesó? Mivel mi még a "15-2o-szor kelőset" tapossuk keményen, én azt mondom, hogy lelkileg és testileg akkor kivitelezhető a dolog, ha először átalszom egy éjszakát:))

magassarkúban jeges úton hegyet mászni:DDD megérte!

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2009.08.07. 11:38:33

Nagyon szépet írtál:)
Emlékszem ezekre az időkre...Akkoriban tényleg olyan távolinak tűnt minden Nekem is, az átaludt éjszaka, a nyugodt hétköznapok, a lelki béke... aztán látod, helyére kerültek a dolgok. Én hiszem, hogy a gyerekek tudják, mikor kell jönniük, és Minkaleányka is a legjobbkor jött:)))És a harmadik,negyedik is jókor fog jönni, és ugyanígy fogjátok várni, óvni, szeretni, mint az első kettőt:)))

Válasz erre 

bogi_es_kira · http://www.piciangyalkam.blogspot.com 2009.08.07. 11:44:21

Ismerős gondolatok, érzések...
Nekem más a helyzet, mert nem csak a kialvatlansági fokom, hanem a tanulmányaim is jócskán beleszólnak a második baba tervezésébe...
Kicsit/nagyon irigy-irigy ezekért a gyönyörű hónapokért! :)

Válasz erre 

gneke 2009.08.07. 11:49:02

Cucka, a Te írásaid annyira beszédesek, hogy nagyon nehéz egy ilyen kis helyen egy rövid kommenttel válaszolni. Szinte minden bejegyzéshez tudnék egy válaszposztot írni, gyakorlatilag minden sorodra ráigenelve.
Viszont az átalvatlan éjszakákban nem tudok osztozkodni, mert nekünk ilyen alig volt, legalábbis nem a gyerekek jóvoltából (vizsgaidőszakok mondjuk), de számomra is felér a kialvatlanság egy emberkínzással.
Nem lehet tudni, hogy legközelebb milyen alvó babátok lesz, de a gyermektervezésnél én mindig hozzá szoktam tenni: 9 hónap míg megszületik és azalatt annyi minden változhat, pl egy alig egyéves baba kétéves lesz, a kétévesből közel hároméves stb ami nyilván valamilyen szinten könnyebbség, mert azért egy nagyobb gyerekkel csak könnyebb boldogulni (más téren nehezebb, de ez már nem ide tartozik). Egykeségről írtam már én is, hasonlóan hozzád nem direkt lettel egyke, de bele lehet jönni a többgyerekes anyaságba, hozza az élet magával a szitukat, aminek könnyedén meg fog felelni. Hihetetlen hogy lassan már a harmadik harmadban vagy.

Válasz erre 

gneke 2009.08.07. 11:51:29

Megint én, a versről: Adrika születése előtt ezt hímezgettem (keresztszemezés)és azóta is a szobája falát díszíti. Ebben a versben minden benne van.

Válasz erre 

Lyndy2 2009.08.07. 13:19:12

Nagyon szépen leírtad a babavárás minden örömét, aggodalmát. Én is bármit feláldoznék érte, lennék én túlsúlyos és kialvatlan csak átélhessen újra a csodát egy egészséges baba mellett.

Válasz erre 

cucka 2009.08.07. 20:08:12

@hugomum: sztem mindenkinek más és más az az ideális időpont, amikor készen áll egy újabb baba befogadására. Így talán nincs is ideális korkülönbség a tesók között sem, hiszen, bármekkora is köztük a korkülönbség, mindig vannak előnyei és hátrányai a dolognak. A legfontosabb, hogy az anya érezze felkészültnek magát és elérkezettnek az időt. :)
@PBea: én is hittem a miértekben. tudtam, hogy el fog jönni az az idő, amikor "helyére kerülnek a dolgok" és minden értelmet nyer. :) Most minden nagyon jó. :) De hát Te is érzed. ;)
@gneke: én most csak abban bízom, hogy egy jólalvó kiskirálylányt osztanak nekünk az Égiek, bár ha előre tudnám, hogy szintén csak egy évig lesz éjszakai alvásmentes, bevállalnám újra. ;) (és köszönöm a szavaid, nagyon jól esnek, és általában zavarba is hoznak... )
@Lyndy2: Drágám, én csak azt tudom kívánni Neked teljes szívemből, hogy nemsokára a Te soraidat-gondolataidat olvashassuk ugyanebben a témában. :) Ölellek!

Válasz erre 

Lyndy2 2009.08.08. 19:53:07

Nagyon köszönöm! De hidd el én már annak is örülök, hogy hozzátok érkezik egy új csoda. :-))

Válasz erre 

Ingrid 2009.08.09. 09:14:32

Ennek igazán örülök :) Ilyen gondolatokra-érzésekre még számítok a közeljövőben...
öööö..... talán pár év múlva ;)

Válasz erre 

Kinga85 2009.08.09. 14:37:20

Ismerős gondolatok, bár az éjszakáinkra egy panaszom nem lehetett, de volt épp más... Aztán meg mégsem úgy alakult, ahogy terveztük :( De most nagyon jó, és imádom ezt a verset, és olyan rég hallottam, köszi :)

Válasz erre 

matusi · http://csoppdodom.freeblog.hu 2009.08.10. 11:27:16

Másodszor is csodálatos tud lenni igen:)Különlegesebb, hiszen az első csoda mindennap mutatja Neked, mi is készülődik odabent.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: