2009.09.15. 10:45
Semmiúj
Kifelé evickélünk lassacskán a mindent elborító tákonykórból (asszem, éppen 1 hete mantrázgatom ezt naponta akár többször is), néha már egész egyhangúnak érzem a trutymákos külvilágot. Pedig dolgok történnek, változnak, minden egyes nap valami új és apró csodát rejt.
Tegnap örömömben potyogtak a könnyeim és a meghatottságtól képtelen voltam akár egy értelmes tőmondatot is kinyögni. Gólyaérkezés vagyon, egy nagyon kedves és régóta erre vágyakozó fészekbe. Azóta akárhányszor eszembe jut a telefonbeszélgetés képtelen vagyok gátat szabni a kibuggyanó könnyeimnek, és nem győzöm elégszer Hunc szemére hágyni, hogy ők, picurka szuszmákoló csomagok, nem is sejtik, hogy mennyire lehet őket várni és hogy mennyire meg tudják változtatni az egész addigi életünk értelmét.
Aztán meg karnyújtásnyira álomvackunk, ezért akadnak örömkönnyek meg idegeskedés, meg aggódás, meg (alapos és alaptalan) félelmek, meg mileszhák, meg talánok és háthák bőven. Minden képlékeny és az összes idegszálunkkal figyelni kő ezerfelé, pedig még seholse tartunk, hol van még a vég?!
Közben meg almás pite versengés folyik kislakunkba, szigorú kritikusom HuncApu (meg a fia), akinek a mérce a nagyik által sütött almások. Az esti már egészen megközelítette állítólagosan az ízeket, (hurrá, jobb vagyok, mint Lajos Mari, aki receptje nálunk elvérzett, utólag bevallhatom, szemmértékes mérleggel készült a tegnapi süti...) így dagadó büszkeséggel a keblembe zuttyantunk le házimozizni. Megnéztük a soron következő Harry Pottert, nem részletezem, csalódtunk. Bár én már a könyvön is elcsodálkoztam, hogy hogyan is lehetett ebből a bájos és innovatív irányzatú meséből ennyire felnőttes realitásút fabrikálni... A kopott és fakó színek, a kameraállások inkább voltak depresszívek, mint életvidámak... nomindegy, ez is csak egy vélemény, és tudom, esse szép dolog, de nem bánom, hogy itthon moziztunk.
És egy olyan de olyan embertől kaptam egy kedves emailt, aki nagyon mélyen hatással volt a gyermekkoromra... símogattak a szavai, és újra 12 évesnek éreztem magam, aki csillogó szemekkel, rajongásig imádott tanára mélyen barázdált arcából próbál gondolatokat kiolvasni...
Szóval -a trutyiban úszva- öröm van meg bódottá!
8 komment
Címkék: gondolatok
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gneke 2009.09.15. 11:49:55
Várjuk a híreket az új házikóról (csak nem az első szerelem?). Jó, hogy kifelé lábaltok a náthából.
Almáspite: a héten itt is készül hazaiból...nagy kedvenc, gyakorlatilag mindenki szereti kiscsaládunkban - és ez nagy szó!
babahírek: én is olyan vagyok, hogy már sírok akkor mikor kiderül, aztán megszületés előtt mikor megtudom, hogy vajúdik a kismama. És ahol nagyon régen várják, ott bizony duplán örülök én is.
Eriberi33 2009.09.15. 13:08:54
Almáspitének ha megvan a receptje, KÉREM!!! ;)
Gratula a babásoknak! :)
Házról meg majd mesélj!
És remélem, tényleg vége a takonykórnak!
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2009.09.15. 13:14:02
Egy kis langymeleg almáspitét most én is szíves elnyammognék itt az esőben:)
Kinga85 2009.09.15. 15:12:48
Lyndy2 2009.09.15. 19:25:57
Potterben én is csalódtam. Nagyon nem tetszett. :-((
Csillagbaba1 2009.09.15. 20:22:28
cucka 2009.09.15. 20:39:17
masika 2009.09.16. 11:08:28
Almáspite, húú valahol van egy isteni receptem zsírostésztával készül, majd jól meg is keresem!
Hozzászólások: