A mélyzuhanást mindig magasröpte követi. (tán csak nem depresszió?) Nem vagyok hipochonder, de megboldogult lánykoromban előszeretettel húztam magamra mindenféle tanított betegséget, légyen az belgyógyászati, hematológiai vagy akár pszichológiai téma. Aztán jöttek a manapság oly divatos, öngyógyító, lélekmorzsolgató könyvek. Egész szép darabszámon rágtam át magam, ismét jó alanynak bizonyultam, nagyon sok új dolgot tudtam meg magamról. Aztán meguntam őket, gyerekeim születtek és az önmagam megtalálása-felépítése háttérbe szorult. Mint ahogy én is. Lett helyette munka, háztartás, gyereknevelés, házszépítés, minden más. Ezidáig sikerült elnyomnom lelkem jelzéseit, önmagamba mélyen beletaposva azt az érzést, hogy szükségem lehet valami másra is, de az elmúlt napokban igencsak tombolóan kitört a háttérbe szorított és elhanyagolt lelkem. Felőrölt a mindennapi mókuskerék.
A kitörés sok mindenre rádöbbentett: meg kell húzni kicsit a féket, különben értelmét veszti az egész eddigi utunk, borul a szekér és mi mindannyian lepotyogunk róla... tulajdonképpen örülök, hogy felszínre kerültek ezek a dolgok is... okot adtak arra, hogy módosítsuk az itthoni megszokottakat...

Aztán van nekünk egy hófordulós PuffancsLeánykánk is. Még mindig zökkenőmentes vele az élet. Eszik-alszik és olyan visszafogott, hogy sokszor már rég ébren van, ám mégsem szól, motoszkál-nézeget, néha a nevetésére megyek be. (az rejtély számomra, hogy ilyenkor min is nevet tulajdonképpen, a hálószobánk elég ingerszegény terep, össz-vissz egy ágy és egy dróton lógó villanykörte található meg benne, nomeg a sokszor emlegetett függöny!) Nevet, mindenen-mindig. Ha meghallja a hangunkat, ha meglát minket, ha Hunor rárobban. Bármikor. Csak akkor sír, ha éhesen ébred és valamilyen oknál fogva nem jut azonnal langymeleghez, hanem pl először tiszta pelust kap. A kiütései gyakorlatilag javulnak, bár néha bedurvul. Alapvetően száraz az arcbőre. Kenegetem. Napközben egyre többet van ébren, percekig képes rácsodálkozni a kezére, és szintén hosszú percekig fixírozza az arcom minden milliméterét. Egyre hosszabb ideig matat el a játszószőnyegen, miközben Hunorvirágszál legózik a saját ágyában. Legózni ott szeret, aludni köztünk. Mint ahogy Minka is. Továbbra is egyszer ébred, még mindig 4-5 óra magasságában. Álometetek, gyakorlatilag föl sem ébred rá egyikünk sem. Így jó ez mindkettőnknek.
Megmértük ma, mert úgy illik: 6230 gramm (90 gramm híján megduplázta kettő hónap alatt a születési súlyát...) és 62-es (68-as) ruhaméretű. Szépkékszemű, nagycsomagú mosolyvirágszál. Még mindig leginkább Hunorra hasonlít, csak sokkal lágyabbak a vonásai. Kislányom. Ízlelgetem a szót  és alig akarom elhinni, hogy ez a rózsaszín, tisztaszemű törékeny kicsilány tényleg az enyém... nem tudok betelni vele...

A bejegyzés trackback címe:

https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr401750934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Magdaleha · http://magdaleha.freeblog.hu/ 2010.02.12. 09:46:37

Ez a legnehezebb. Kicsit önmagad lenni, önmagadért tenni... De ahogy nőnek a gyerekek már nem akarsz majd annyira visszafojtott lenni. Ha mégis így teszel, akkor jön a kitörés, vagy valami jó kis gyerekbetegség, amitől fel sem tudsz majd kelni. Vagy ami a legjobb: a gyereked "beszól". Nagyon tudják masszírozni a szülői lelket, nagy tanítók Ők!
És a tavasz is jön, éled minden, sokkal könnyebb lesz!
üdv: M

voribegy 2010.02.12. 09:54:01

Drága Cucka!
mi nők olyan sokszor változunk,feleségek leszünk, kismamák leszünk, anyák leszünk, újra kismamák leszünk, újra anyák leszünk...közben háziasszonyok, takarítőnők, óvónők, tanárnők, szakácsok is lennénk...nehéz mindennek megfelelni, mert valahogy mindig van olyan rész, ami úgy érezzük nem kap belőlünk eleget, akkor próbálunk kompenzálni...
és bár ritkán, de jön a legnagyobb felismerés, hogy mi magunk elvesztünk ebben az egészben...a legkevesebbet mi magunk kapunk magunktól...
ilyenkor ki kell engedni a fáradt gőzt, akármilyen formában...
és utána lehet újra könnyezni egy mosolyon, egy szón, hogy kislányom...
túl vagy rajta, örülök...
és nem vagy egyedül...talán ettől is könnyebb kicsit, hogy másnak is vannak ilyen mélyrepülései...
(engem a barátnőim szombaton buliba hívtak...rám is férne...valószínű nem megyek, hiszen Dóri beteg, Tamara meg fogzik és elég kiszámíthatatlanul ébred és akkor csak cici jó, de már a gondolattal eljátszani, hogy akár mehetnék is, és mit vennék fel stb...már ezt is kicsit magamhoz térít...hogy igen, én is itt vagyok...
ölellek

Lyndy2 2010.02.12. 10:50:35

Boldog hófordulót drága Minka baba.

voribegy 2010.02.12. 11:05:01

Minkalány gyönyörűséges, kiütések ide, vagy oda...szép gyarapodás :)))
egyébként írtad, hogy száraz a bőre, akkor ha sudokrémmel is kentétek, az tovább szárította, remélem mostmár minden rendben lesz!

BPanka 2010.02.12. 11:12:27

Minkának boldog hófordulót, Anyájának meg boldog fordulatot! :-) Szerintem már az önmagában egy hatalmas - és pozitív! - változás, hogy felismerted, és bevallottad magadnak, hogy most így érzel, a változás továbbviteléhez meg néha tényleg olyan apró kis dolgok is elegendőek! Nagyon együtt érzek veled, és saját tapasztalatomból csak annyit tudok mondani, hogy mindez napról napra javul, ahogy nőnek a gyerekek! Közben persze elvész sok más jó, amiket meg később olyan jól vissza lehet sírni, de ez így van jól "kitalálva". :-) Puszit, ölelést, és egy nagy energiabombát küldök! :-)

gneke 2010.02.12. 11:57:10

Az első hófordulót még szépen számon tartottam, de milyen gyorsan eljött a második is!
Én is csak nézem mennyi program van most a városban amire szívesen elmennék, (koncertek, jó színházi darab, film)de mind esti, amikor bizony nekem is otthon a helyem. Egyelőre azoknak a hobbiknak élek, amit itthon a négy fal közt is tudok művelni, például tündéri kisbabákról szóló blogokat olvasok;-)

popianyus 2010.02.12. 13:04:15

Az én pici lányom a töküres falra és plafonra szórta első vigyorait, kacajait, a hideg kirázott sokszor, hogy mit láthat!? :-)) Nagyon édi Minka!! Boldog hóferdülőt!

Hencsi+Zita · http://kicsizita.freeblog.hu/ 2010.02.12. 13:35:51

Boldogat,MINDANNYIÓTOKNAK!
Szeretünk:)

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.02.12. 17:56:53

Boldog Másodikat a Csodaleánykának:)

WildShycu · http://igazvilag.freeblog.hu/ 2010.02.12. 18:49:40

Vége a rosszkedvnek, lenyugodtunk mindketten:)
Gyönyörű kis pufilány, annyira értelmesen tud nézni, mint aki azt kérdezi
-Anya, most fotózol? várj, még sminkelek...
Boldog hónapfordulót, és puszit küldünk Napucival:)

kata790313 2010.02.12. 20:11:39

Boldog hófordulót ennek a tündérkének!Olyan szééééééééééép!!!:)

Csilli81 · http://malibaby.freeblog.hu 2010.02.13. 11:27:49

Boldog hófordulót a tündéri pufilánykának:))

Nani 2010.02.13. 17:48:03

Boldog Hófordulót Minkus!

Cucka alapvetően optimista vagy, ha a gödörből a csillagokat nézed! :) Próbáld meg élvezni is, ne csak élni az életet!!!

masika 2010.02.14. 14:55:30

Nagyon Boldog Hófordulót, a gyönyörűséges "kislányodnak". Ízlelgesd csak a szót, hiszen még nagyon sokszor fogod neki mondani!

Melike80 2010.02.15. 06:42:48

Annyira gyönyörűséges.
Kitartást neked, remélem hamarosan jobban leszel, s megtalálod ami még hiányzik, ami megnyugtat.
puszi sok

bakacsimba · http://milanbaba.blog.hu 2010.02.15. 19:41:21

Boldog hófordulót! Gyönyörű a Kiscsaj :)
Cuckám, fel a fejjel, szuper, hogy ilyen családod van, melletted állnak.

ilgya1 2010.02.15. 23:42:59

Sok boldogságot a kis tündérkének!!Gyönyörűséges kis csillag!!!!
Már megint "kifogalmaztad"az érzéseimet,köszönöm. Nincs értelme depizni azt kell megbecsülni amink van!!!!
NAgy nagy ölelés mindnyájatoknak!!!!
süti beállítások módosítása