Hétvégén keresztelőn jártunk, majd megmártóztunk a szinte már kellemetlenül langymeleg Balatonba. Hamarabb nekivágtunk a hazaútnak, mint terveztük, mert eszméletlen mennyiségű fényes napsütésben is támadó szúnyog és bögöly nézett minket estebédjüknek. csúnya bögöly, dögölj meg. Fényképezőgépet, gondosan feltöltve vittünk és amilyen vízbiztosan elcsomagoltuk, úgy haza is hoztuk. Nem, nem felejtettük el használni, csak most kicsit megint olyan ciklusunkat éljük, amikor jobb megélni, nem fotózni. Minkus első nagytós fürdőzése így nem lett megörökítve, de gyöngykacaja még mindig a fülemben cseng. (valamint kevésbé nőies fuldoklása, valamért azt hitte ez a sokvíz mind arra vár, hogy ő megigya. Nem sikerült neki)

A parton ücsörögve aztán megtudtam, hogy a lányom pontolyan természetellenes combokat növesztett, mint a mellettünk táborozók szomszédjának a  lánya, és azt is, hogy ennek ellenére, milyen értelmesen néz mégis. A pihenés szele megcsapott, így nem fajultam vokális tettlegességig sem, inkább csak hátat fordítottam és próbáltam nem odafigyelve olvasni. Az azért még megütötte a fülemet, hogy ezek a mai fiatalok milyen ritkán adnak ilyen szép, régi bibliai nevet a gyereküknek. (és ekkor Hunorra gondoltak)

Aznap szembesültem Minka negyedik kibukkanó fogával  (két alsó és két fölső metszőfog már szabadlábon) és az ötödik startra késszel, mely a jobb alsó (oldalsó metsző),  még bogyóformájú egyelőre.

Hunor pedig... hátőőőő most a családunk büszkesége és hatalmas nagy rovátkát tett amellé az érvünk mellé, hogy mindennek eljön majd az ideje, ha eléggé éretté válik rá, mindenféle külső behatás nélkül, magától. Huncos a meleg és a múltkori sikeres délutáni alvás ellenére, fölöttébb ragaszkodó maradt a pelenkájához. A legnagyobb kánikulában viszont befülledthetett a meleg bugyorba, mert bibire panaszkodott alvég tájékon. Megragadtam az alkalmat, lebeszéltem a pelusról. Azóta is napközben mentes, ügyesen intézi folyó ügyeit, utcán félrehúzódva tőlünk, a lakásban szűkítővel a célhelyre, az udvaron szintén félrehúzódva. Éjszakára még nem mertem üresben hagyni, viszont Balatonról hazáig mentes volt. (az más történet, hogy közvetlen hazaérkezésünk után azonnal locsolni kezdett, és rossz volt az én általam javallott technika- szidtam is az uramat érte, hogy ezt miért is nekem kell-, mindketten hisztérikusan nyenyeregtünk és minden langymelegben úszott) Nagydolog ügyében hajthatatlan, csak és kizárólag pelenkában végzi, előzetesen szól, kéri a pelust.

Ma pedig megejtette az első szomszédboltos bevásárlását. (pont 6 méter a távolság kaputól kapuig). Kezibe nyomtam egy rövidke levelet meg egy Rákóczit ábrázoló bankóst, elmondtam, mit kell tennie és néztem ahogy fontossága teljes tudatában szedegeti aprócska tappancsait. Persze közben a szívem a torkomban dobogott és kisétáltam azalatt a másfél perc alatt elé az udvarra, (így tett a szomszédközértes lány is), ő meg jött büszkén, kezében a megszerzett fokhagymakrém és a visszajáró a blokkal. Persze tocsogóssá olvadtam...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MarcsiTobie 2010.07.19. 20:31:47

Kedves Cucka,
Na én most ettől a Hunorelsővásárlásától olyannyira meghatódtam, hogy szólnom, vagyis pötyögnöm kellett.
Drága kis Hunor, szinte látom magam
előtt, ahogy szép komótosan átbattyog a boltba. Nagyon ügyes kisfiù! Minka meg gyönyörűséges, a combikája meg olyan... természtes :o))

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.07.20. 08:02:57

Nagyon tetszett ez a poszt:)))) főleg a strandos élmények:) Az éjszaki pelusnélküliséghez még én sem vagyok elég bátor, de majd jön az is:))))

Válasz erre 

motymoty 2010.07.20. 12:06:19

Emberek közé menni mindig veszélyes. Az ember néha csak áll leesett állal és abba reménykedik, hogy amit lát az csak egy álom vagy film vagy.
Nagyon örülök, hogy Hunort el merted engedni.

Válasz erre 

motymoty 2010.07.20. 12:13:21

A sztoridról jut eszembe, hogy tegnap egy nagymamakorú és egy középkorű nőnek kellett elmagyaráznom, hogy ilyenkor a földszinten van a leghidegebb, nem a sokadik emeleten, ahogy ők azt gondolták. Eléggé meglepődtek, de örültek neki, hogy akkor náluk nincs is olyan meleg. :)

Válasz erre 

popianyus 2010.07.20. 15:04:29

Gyönyörűek a gyerekek! :-)
Parton ücsörögve milyen sok okosságot lehet hallani, hihetetlen. :-) Hunor, mint bibliai név? Hehe....

Bolti sztori jó, egyik álmom a sok közül, hogy egyszer majd a gyerekek hoznak nekem reggelire ropogós kiflit, friss zsömlét...De jobban átgondolva az egészet nem várom ezt az időt, mert addigra végképp megöregszem. :-) Éljünk csak szépen a mának, a mában! :-) Cupp!

Válasz erre 

Pankababa 2010.07.22. 20:02:38

Gyönyörűek mindketten. Huncos ezzel a bevásálással levett a lábamról:-)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: