2010.08.03. 00:02
Nem megy a játék a szavakkal
Napok óta fejben blogolok. Dőlnek a posztok, kerekek, kifinomultak, érzelemgazdagok.
Írnék arról, hogy kedves vendégeink voltak, hogy milyen jól esett kicsit nosztalgiázni, hogy mennyire sokat jelentett számomra belenézni azokba a melegbarna gombszemekbe, hogy milyen jó volt látni (és hallani), egy csicsergő, ám előszörre megszeppent Matyifiút....
Aztán folytathatnám a sort egy másik látogatással. Egy hiánypótlóval. Nincs vér szerinti testvérem, ő a választottam. Jó lenne szavakba foglalni azt a megfoghatatlan érzést, azt a ránknehezedő és ettől minden elsimuló gondolatot, hogy a beszélgetéseinkkor mindketten pőrék leszünk, és nem is érezzük ruháink-festékeink hiányát. Nincsenek bántások, kritikák, elfogynak a magyarázkodások, a zavart közjátékok. Ettől válik minden vele töltött pillanat még értékesebbé. És ettől tud úgy fájni a hiánya, akár egy elvesztett végtagé. Mesélhetnék a nevetéséről, a zömök Garfieldosról, ami puhán pattan a kövön és amitől még a szakadék szélén szédelgő is kedvet kap az élethez és vele nevet. Ezek egy része még ittmaradt a falaink között, a másik része bennem kacag tovább.
És mesélhetnék az én szép, okos kisfiam könnyektől duzzadó szemeiről is, amikor az általa engedélyezett és igazolt egy órás távollét után (templomi esküvő, addig ő Nagyival és Hugival játszóterezett), türelmesen és szótfogadva várt ránk a templom kapujában és csak akkor futott oda, amikor hívtam és belémfúrta a fejét és szorított-ölelt és a szemei vaskos könnycseppekkel teltek meg. És férfiasan visszatartotta őket és átfúrta magát az apjához és mi csak dícsértük és ünnepeltük és semmihezsemfogható büszkeséggel nézem azóta is napról-napra bimbódzó kisfiúságát. És arról is írhatnék, hogy mennyire jól esett a lelkemnek a templom hűvöse és a megszokott rituáléja.
Elmesélhetném, hogy megakadtam a Nagybandó Toszkánájával, hogy megcsömörtem és rájöttem, hogy képtelen vagyok most mások fájdalmát is befogadni. Viszont belevesztem a mesék sűrűjébe, és lebilincsel és magával ragad Neil Gaiman zseniálisan groteszk világa.
Filozofálhatnék a kisnaplónk hogyantovábbjáról. Mert így ebben a formában nagy esélyekkel nem folytatható. A zárt struktúra gondolata is ellenkezik az elveimmel, a mesterkéltség szintén rendszeridegen számomra. A többszörösen átszitált mondatok, és akkurátus precizitással cenzúrázott gondolatok pedig egy régebbi, bukott rezsimre emlékeztetnek, amivel még felvetés szintjén sem szeretnék azonosulni. Jó lenne megtalálni a mikéntjét annak is, hogy kiáramoljon belőlem az a sok frusztráció és stressz, ami újabban beszorult. Írnom kell, mert ez az én terápiám. Ez az egy halál biztos.
És írhatnék a nyárról, a szabadságunkról, amely kicsit döcögősen indul ugyan, de tudom, hogy jó lesz, mert muszáj valamiből erőt merítenünk és feltankolnunk rossz időkre. És kíváncsian is várom, mert ilyen még sosem volt, hogy a két kicsivel, és pöppet izgulok is, hogyan is sikerül majd beszúrnunk a távollétbe egy-egy kényeztető masszázst, vagy pár lopott, kettesben elköltött percet. Na, még erről is írhatnék.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gneke 2010.08.03. 09:04:35
Neked terápia az írás, nekem, hogy olvashatom.
Azt veszem észre, hogy az általam olvasott blogok "halódnak" remélem nem azért mert olvasom őket, többen próbálkoznak a titkosítással, de így sem írnak többet, többször.
Én is próbáltam, tudod van a meghívós, rólam szóló, de hónapok óta nem írtam egy sort sem, amit odaszánok mindig nekem is fejben van meg, és csak emésztem magam továbbra is és próbálom feldolgozni amiket odaírnék, pedig jó lenne kiírni, hátha könnyebb lenne.
A nyílt blog még megy, egyre kevesebb írással, pedig próbálok nem csak arról írni, hogy mennyit nőttek, mit csináltak, hanem valahogy a családról szólót. Hogy mi lesz, ha már mindenki bekerül a mókuskerékbe, közösségbe, munkahelyre - elképzelni sem tudom.
Ügyes gyermekeid vannak, és ne félj a nyaralástól, fogsz tudni pihenni, már csak azért is, mert négyesben lesztek, gondtalanul. Jó pihenést!
cucka 2010.08.03. 10:55:44
Pocakos Macska 2010.08.03. 11:32:00
popianyus 2010.08.03. 12:22:01
A "zártság" miért ellenkezik az elveiddel? - halkan kérdezem, mint frissen bezárt (igaz, nem először, de utoljára. Mármint bezárt.)
Remélem, csak hullámvölgy és minden megy majd tovább. Addig is jó pihenést! PUszi!
cucka 2010.08.03. 12:36:20
A zártság csak az én habitusom számára elfogadhatatlan, a saját természetem tiltakozik ellene. Amikor elkezdtem a virtuális naplónkat, már akkor eldöntöttem, igyekszem úgy írni és olyan fotókat feltenni magunkról, hogy ezeket a későbbiekben bármikor felvállalhassam. Persze, 10 év múlva valószínűleg így is vérciki lesz, mint azok a fotók, amik a 90-es évekbeli hajviseletem, sminkem és ruházatomat örökítették meg. ;) És nem utolsó sorban, számomra fontos volt a visszajelzés, akár az idegeneké is, ami egy viszonylag szűk és zárt közösségen belül nem biztos, hogy őszintén működhetne. Persze, ez csak az én véleményem. Igyekszem dűlőre jutni skizó-másikfelemmel. ;)
Hencsi+Zita · http://kicsizita.freeblog.hu/ 2010.08.03. 12:59:50
Remélem,sikerül dűlőre jutnod Önmagaddal,én szurkolok neked,de csakis önző érdekből.Mert nagyon szeretlek olvasni:)
mbal 2010.08.03. 18:08:45
Csöppke · http://www.csoppkeblog.hu 2010.08.03. 20:07:30
Dius_78 2010.08.03. 23:00:55
A gondolatok meg majd jönnek, ha kicsit lecsendesedik a világ. Most nyár van, ilyenkor mindenki pörög-forog, minden zümmög, és rohan.. vele mi is.
Ha nem írnál tovább, sokat veszítenénk nagyon sokan, úgyhogy ezt semmiképp ne tedd. :)
Pihend ki magad, amennyire lehet, olvass vidám könyveket, és majd a többi meg jön úgyis magától.
A Toscanás olvasmányt sajnálom. Azt sem ajánlom, ami most van linkelve nálam.
Tuti 2010.08.04. 00:22:07
Kinga85 2010.08.04. 09:14:46
Kendemami 2010.08.04. 11:19:46
mhtimi 2010.08.04. 12:33:54
Az írói válság miatt ne aggódj, uborkaszezon van! Ha jön a rossz idő, beszorultok a házba, jönnek az írnivaló gondolatok is...legalább is remélem, mert nagyon szeretem olvasni a soraidat:)
nora72 2010.08.04. 20:14:20
zsofi88 2010.08.04. 20:25:18
Kezdetektől fogva zugolvasóként követlek benneteket és bízom benne nem fogod abbahagyni, mert mindig várom és élvezettel olvasom a bejegyzéseidet. Bár én még nem vagyok anya de irigylem a tündérkéidet!!
ilgya1 2010.08.04. 21:55:46
Hess hess "csúnya" gondolatok!!!Fel a fejjel!!
Önző módon én is arra buzdítalak,hogy folytasd,összetéveszthetetlen a stílusod,amit imádunk olvasni....
Meglátod a nyaralás után visszatér az ihlet!!!Jó pihenést nektek!!!!
Nagy nagy ölelés neked!!!!
cucka 2010.08.11. 12:58:14
és nem utolsó sorban: ismét köszönöm a kedves szavaitokat, hájjal kenegetve hazatérni mindig jó. ;)
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.08.11. 15:03:34
gabci 2010.08.17. 16:16:32
A Soseholt legalább 4 szer olvastam Anansi is rongyosra jár a kezeim közt. Ami pokoli nagy kedvencem tőle az az Elveszett próféciák, ha nem ismered szólj, na az nagyon kész van :) Hangosan nyerítős, sírva röhögős, imádom :)
cucka 2010.08.18. 09:44:49
Nem ismerem az Elveszett próféciákat, most készülök az Anansi fiúkra meg a CSillagporra. Szóval szóltam: nem ösmerem. :DDDD
Hozzászólások: