2010.11.10. 10:07
Határidő
Ugyan nem írtam róla, de egy ideje már rendszeresen erről suttogtunk, amikor aludtak a kicsik. Annyira belelovaltam magam, hogy már határidőhöz is kötöttem a nembeszélését, hogy aztán szakemberhez forduljunk: mégpedig Hunor 3. születése napjához. Hogy ő ebből mennyit érzékelt-értett meg, azt már sosem fogom megtudni, így csak a száraz tényekre vagyok kénytelen hagyatkozni.
Ahhoz, hogy minden világos legyen, pár szóban el kell mesélnem a reggeleinket. Van egy titkos, kinemmondott egyességünk a Ház Urával, az éjszakák mindig az enyémek, cserébe megnyerte a reggeleket. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy 6 magasságában indít Micu, aki felpiszkálja Bátyust-Apust, majd kimennek a konyhába reggelizni-kakaózni-kávézni. Kinek mi az óhaja-sóhaja. Pelenkacserére is sor kerül általában, mire én 7 körül kitámolygok. Innen veszem át a stafétabotot. (és másnap reggelig magamnál is tartom jó szorosan fogva...)
Hétfő reggel azzal fogad a Hitös, hogy Hunorral tökjót beszélgetett reggel, meg hogy milyen aranyos volt. El is eresztettem a fülem mellett, különösebb jelentőséget nem tulajdonítotva ennek, hiszen ők ketten akkora szerelemben vannak, hogy jobbnapokon szavak nélkül is vígan eléldegélnének.
Napközben vettem észre, hogy mindent mond előttem-utánam, és ha jobban odafigyeltem, értettem is a szavait. (ebből meg azt a következtetést vontam le, hogy valószínűleg egész nap motyogok, miközben teszek-veszek, csak már észre sem veszem... ésjájj, hát csoda, hogy ez a eszös gyermök ezidáig nem jutott szóhoz?!) Igaz, a híresztelésekkel ellentétben (aki későn kezd el beszélni, az nagyon szépen, tisztán fogja azt tenni), Hunor nem beszél teljesen tisztán, előfordulnak hangzócserék, ellenben szépen hangsúlyoz, és érthetően formálja a szavait.
Kedden egész nap csacsogott a barátnőimmel, elkérte többször a telefonomat, minden kérdésre válaszolt, távirati stílusban ő is elmagyarázta mi történt itthon, a ház körül, mivel foglalatoskodott azidáig, hogy vannak a kecskék, a cicák, hogy hívják őket, mit csinál a Hugi vagy éppen ő, hogy kisvakondos mesét nézett, vagy éppen vajas pirítós kenyeret evett paprikával. Mindezt egész nap, a teljes ébrenléti idejében. Tudom, nekem semmi sem jó. De amikor arra vágytam, hogy beszéljen, hogy vicceseket mondjon, arról totálisan megfeledkeztem, hogy ezzel egyidőben, nem képződik rajta kikapcsológomb.
Ma folytatja töretlenül felfelé ívelő pályáját. És rájöttem, hol a bibi: míg én már megszoktam, hogy bárminemű reakciók nélkül mondom a magamét 7/24-be, addig a fiam tőlem igenis elvárja, hogy figyeljek rá, hogy megértsem, hogy válaszoljak a kérdéseire, hogy beszélgessek vele.
Úgy érzem, újabb tanulási fázisba léptem türelem és a szerteágazás képességfejlesztése terén.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
motymoty 2010.11.10. 14:24:33
lepkevár · http://lepkevar.blogspot.com/ 2010.11.10. 21:30:51
Bocs, hogy így ismeretlenül írok neked. A niveás játék óta olvaslak, szeretem a kendőzetlen őszinteséget és vidámságot, ami a blogból árad. :)
Az én középsőm 1 hónappal fiatalabb mint Hunor, és igazából (normálisan) az utóbbi 2 hónapban kezdett el beszélni, pedig ő lány, akik állítólag mindent hamarabb csinálnak. (Csak nem nálunk.) Előtte csak mi értettük a babanyelvét, azóta viszont egyre szebben beszél, és olyan összetett mondatokat-véleményeket alkot, hogy csak pislogunk. Néhány betűcsere még előfordul, de zongorázni lehet a különbséget. Az elsőszülött (fiú) 2 éves koráig meg sem akart mukkanni, utána viszont egyik pillanatról a másikra kerek mondatokban beszélt, pedig előtte nem nagyon hittem, hogy van ilyen. Pedig a hír igaz. :)
Meglásd, még pár hét, és el is felejtitek teljesen, hogy ez a gyermök nehezen indította a beszélőkéjét. Nálunk most az van, hogy a 2 nagynak be nem áll a szája egész nap (hangosan az asztalra kell csapni, ha mondani szeretnék valamit), és meg tudom érteni azt az anyukát, aki egyszer azt nyilatkozta, hogy kikapcsológomb híján a 2. gyerekét már meg sem tanítja beszélni. :)
A legjobbakat nektek, és még egyszer bocs, hogy így ismeretlenül belekotty.
Dius_78 2010.11.11. 19:30:10
A türelmet,és a mindent százszor elismétlős dolgokat pedig jól meg fogod tanulni.
cucka 2010.11.12. 09:51:10
@lepkevár: mmmm, drágakedves lepkevár! Köszöntelek itt és köszönöm a szívhezszóló szavaidat is. Vicces ez a véletlenekkel sűrűn teletűzdelt élet, mert én is a nivea játék kapcsán találtam a blogotokra, és nagyon megfogott az egyedisége, a sajátosan lebilincselő stílusa. Ritka gyöngyszem. :)
És örülök, hogy leírtad a saját gyermekeiddel kapcsolatos tapasztalatokat, megnyugtató, mert lassan kezdtem magam ufónak érezni, hogy míg másgyereke lassacskán két éve mondókáz-szövegel, enyémgyerek stagnál a maganyelve és a minyelvünk alapjai elsajátításánál.
@Dius_78: mert neked már harmadfokú gyakorlatod van gyerekbeszédügyileg, én meg még az elsőfoknál tartok. :P
@gneke: köszi. ;)
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.11.12. 11:52:54
lepkevár · http://lepkevar.blogspot.com/ 2010.11.12. 12:54:43
Visszatérve a gyerekek beszélőkéjére, az még a nagy élmény, amikor a másod(harmad, negyed, stb...)szülött kezd el babanyelven beszélni, a kedves szülők nem értik eleinte felét sem, a nagytesó(k) viszont kiválóan és hibátlanul tolácsol(nak). :)
(Ha nem bánod, kilinkeltelek. :) )
cucka 2010.11.12. 14:59:11
Már most látom, hogy Huncos sokszor jobban érti Minkus "beszédét", pedig még csak gügyög-bababáz-tetetéz. :))))
És köszönöm a linket, megtisztelsz vele, cserébe én is jógyorsan kibiggyesztelek. :)
Hozzászólások: