Igaz, egyelőre még csak "járókerettel" teszi, de határozottan halad vele!

Filmünk főszereplői: Dörzsi (a tengerimalacunk), és Enyveskezű Manca (őt már ismeritek). Dörzsi az én malacom és sajnálattal kell bevalljam, hogy egyre kevesebb időm jut rá, már nem futkározik a nappalinkban esténként, már nem kuporodik az ölembe, ha tévézünk. Szerencsére, Hunc ráérzett a Dörzsölt Öreghölgy magányosságára, és nap-mint-nap kitalál  számára valami új elfoglaltságot. Mostanában rendszeresen bedobál mindenféléket hozzá a szarka fiam. (távirányító, asztal széléről leegyensúlyozott cd, toll,  kölesgolyó), de annyira jófej a malac, hogy ezeddig sosem rágcsált meg semmit (és le sem pisilte őket!). Dörzsi roppant kíváncsi erre a kisemberre, aki energiát és időt nem sajnálva tőle, bearanyozza öreg napjait és meggyürkészi (ha eléri), benyúl hozzá és bügyörgeti az orrát (nem harapja meg), sőt most már körbesétáltatja a lakáson is! 

Külön köszönet Dörzsi végtelen türelméért, mert nélküle ez a videó nem jöhetett volna létre!

A kis ravaszdi, aki ugyan látványosan dülöngél és majd' összeroskad, olyan álmos és pontosan tudja, hogy aludnia kellene, ám ehelyett minden trükköt megpróbál bevetni, hogy még egy kicsit ébren maradhasson.

A sikítását hallgatni, pedig különösen jól esett az elmúlt napokat átívelő fejfájásom kellős közepén... és mégis, az a huncut mosolya... na, ez az, ami mindenért kárpótol...

Hogy ne csak elméletben regéljek Hunor szeretet-hullámairól, igyekeztem megörökíteni kettősüket fotók, illetve videó segítségével is (külön felhívnám Mindenki figyelmét Kokó  unott arckifejezésére):

(...nem jött oda és nem esett le...)

Pár napja emlegettem Hunor négykézlábas tudományát. Mára oly tökélyre fejlesztette, hogy addig-addig lóbálta magát, míg hason-négykézlábazva felült! Reggel 5-kor pedig rötyögve ébresztett, ugyancsak ezzel a játékkal.
Ma délelőtt végre sikerült lencsevégre is kapnom, miközben keményen edzett: 

A melegre való tekintettel képtelen vagyok épkézláb gondolkodásra, életfunkcióim lecsökkentek, mint egy vizilónak (csak a tópart hiányzik hozzá). Hunor ragacsbaba, hihetetlen módon izzad és erőlködik. Erőlködik, mert szeretne megindulni mászni, egész nap négykézlábaz, (térdel és előre-hátra imbolyog, a fejével szigorúan kitámasztva a földet) majd lefotózom, (videózom), hihetetlenül aranyosan igyekszik felülkerekedni a gravitáción (meg a nehéz fején).
Reggel megkérdezte gyermekem apja, hogy ugye milyen kipihenten aludtunk, most, hogy megérkezett a hidegfront? Igyekeztem apránként megemészteni minden szavát és elgondolkodni azon, hogy én mért emlékszem arra, hogy fél 2 és fél 6 között négyszer (vagy hatszor?) voltam fent és, hogy ha valóban jól aludtam, az rám mért nincs ilyen hatással, és én mért nem így emlékszem? de hangosan nem mondtam semmit, csak pislogtam ki az ágyból, oldalamon az örökmozgó négykézlábazóval. Aztán vetett egy pillantást az ablakraszerelt hőmérőnkre és konstatálta, hogy ahhoz képest, hogy még csak 8 óra, már 28 fok van... továbbra is értetlenül pisloghattam, mert megjegyezte, talán mégsem érkezett hidegfront ma éjjel... rosszalló tekintetemtől kísérve pillanatok alatt távozott dolgozóba, otthagyva a magyarázó aligcsipással és az ébredéses kusza gondolataimmal (álmodtam? vagy tényleg ezt mondta volna?)... arra jutottam, talán meg(s)üthette a nap Életem Értelmét...

Hétvégén megkezdődött Hunor űrhajós kiképzése, melyet nagy örömmel fogadott:

... avagy a ded szórakozik:

...Huncorgó nevet, mert az olyan vicces: