2007.09.12. 12:15
És a lényeg!
És már megint elfelejtettem a LÉNYEGET!!! Az esküvőnk éjszakáján, közvetlenül a menyasszonytánc után ;) egy nagyon kedves barátnőm -Szilvi- életet adott első kisbabájának! Ádám szeptember 8.-án 01.35-kor született 3250 grammal és 54 centivel. Baba-mama mindketten jól vannak, egészségesek!
Isten hozott Ádámbaba!
· 1 trackback 1 komment
Címkék: babaszületés
2007.09.12. 10:55
Köszönet...
Megérkeztünk -igaz már hétfőn!- de olyan fáradtak voltunk, hogy gyakorlatilag egy teljes napot átaludtam...Azt hiszem, most jött ki belőlem/belőlünk a stressz és végre megkönnyebbültünk egy leheletnyit, merugye azért a lakásfelújítás jövő héttől ismét folytatódik nálunk! :)))
Szóval, eszméletlen csodaszép volt minden....sajnos, fotóink még nincsenek, de szerintem legkésőbb jövő héten megkapjuk őket. A nap is kisütött délután 4-re és így mégiscsak a kastélykertben tartottuk meg a református szertartás szerinti esketést. A lelkész nagyon szívhezszóló beszédet tartott, főleg úgy , hogy szülővárosomból érkezett és személyes kapcsolatban is állunk. Az eskü szövege alatt ugyan megremegett a hangom többször, szerintem könny is szökött a szemembe, de azt hiszem, ez így természetes....
Aztán rengeteg fotó készült a kastélykertben, volt menyasszonyi csokor eldobása (annyira jól sikerült, hogy tényleg olyan valaki kapta el, aki a "következő" lesz :))) ), aztán nagyon finom vacsora, utána egy kellemes meglepetés műsor a család és közeli barátok szervezésében (mégegyszer köszönöm a "hangokat" :) és a fotókat! ), aminek a lényege egy gyerekkori fotósorozatból állt (Sóginő, Legkedvesebb Drusza és Anyóspajti jóvoltából), fűszerezve odaillő kommentárokkal , majd Micka készítésében egy hanganyag következett: a számomra kedves és fontos emberek mondták el pár szóban a véleményüket rólam/rólunk. Nagyon megható volt, az esküvőn igyekeztem annyira nem oda figyelni, hogy el ne bőgjem magam, de megvan a hanganyag és azóta már többször meghallgattam itthon! :))) Olyan jó volt ott lenni, körülvett az a rengeteg mosoly, ölelés és a tapintható szeretet... egy áthatolhatatlan szeret-búrában éltük meg azt a napot...rengeteg ajándékot kaptunk (hála a blognak sokan tudtak a lakásfelújításról és kaptunk pár személyreszóló kiegészítőt: a sárga szobáimba pl. nagyon szép festményeket, skicceket) , sőt mondhatnám Hunci már most sokkal többet, mint mi! ;) Lett hintaágya, sőt most már tényleg nem kell vennünk egy ideig semminemű babaruhát! :D
A menyasszonyi torta is isteni finom volt (Sík cukrászda Békásmegyer- ez itt a reklám helye! :))) ) és jó ötletnek bizonyult a többféle kisebb torta kivitelezése!
Többször energiatakarékos üzemmódba helyeztem magam, mert picit aggódtam, hogy Hunci, hogyan fogja viselni ezt az új helyzetet, de le a kalappal a pici fiam előtt: egy mukkanás nélkül végigcsináltuk a menyasszony táncot is és foglalkoztunk a vendégekkel mondjuk úgy reggel 6-ig! :))) TáltosApu is ekkortájt tért nyugovóra, azzal a különbséggel, hogy én már 9-kor felkeltem reggelizni meg búcsúzkodni az indulóktól. Férjuram csak déltájban volt képes előbukkani a barlangjából, kissé ödémás fejjel! :))) Már előtte megbeszéltük, hogy ráhúzunk a pihenésünkre még egy napot, úgy érzem, ránk is fért!
Tényleg nagyon csodálatos volt ez a szombati nap és mindenkinek köszönöm, aki közreműködött, ott volt vagy egyszerűen csak gondolt ránk és lélekben velünk volt! És köszönöm Lányok a jókívánságaitokat Hunci nevében is! :)))
Hétfőn már azon morfondíroztam, hogy már alig várom, hogy újra szervezhessem valaki esküvőjét! :))) Szegény Hunci! ;)))
Szóval, eszméletlen csodaszép volt minden....sajnos, fotóink még nincsenek, de szerintem legkésőbb jövő héten megkapjuk őket. A nap is kisütött délután 4-re és így mégiscsak a kastélykertben tartottuk meg a református szertartás szerinti esketést. A lelkész nagyon szívhezszóló beszédet tartott, főleg úgy , hogy szülővárosomból érkezett és személyes kapcsolatban is állunk. Az eskü szövege alatt ugyan megremegett a hangom többször, szerintem könny is szökött a szemembe, de azt hiszem, ez így természetes....
Aztán rengeteg fotó készült a kastélykertben, volt menyasszonyi csokor eldobása (annyira jól sikerült, hogy tényleg olyan valaki kapta el, aki a "következő" lesz :))) ), aztán nagyon finom vacsora, utána egy kellemes meglepetés műsor a család és közeli barátok szervezésében (mégegyszer köszönöm a "hangokat" :) és a fotókat! ), aminek a lényege egy gyerekkori fotósorozatból állt (Sóginő, Legkedvesebb Drusza és Anyóspajti jóvoltából), fűszerezve odaillő kommentárokkal , majd Micka készítésében egy hanganyag következett: a számomra kedves és fontos emberek mondták el pár szóban a véleményüket rólam/rólunk. Nagyon megható volt, az esküvőn igyekeztem annyira nem oda figyelni, hogy el ne bőgjem magam, de megvan a hanganyag és azóta már többször meghallgattam itthon! :))) Olyan jó volt ott lenni, körülvett az a rengeteg mosoly, ölelés és a tapintható szeretet... egy áthatolhatatlan szeret-búrában éltük meg azt a napot...rengeteg ajándékot kaptunk (hála a blognak sokan tudtak a lakásfelújításról és kaptunk pár személyreszóló kiegészítőt: a sárga szobáimba pl. nagyon szép festményeket, skicceket) , sőt mondhatnám Hunci már most sokkal többet, mint mi! ;) Lett hintaágya, sőt most már tényleg nem kell vennünk egy ideig semminemű babaruhát! :D
A menyasszonyi torta is isteni finom volt (Sík cukrászda Békásmegyer- ez itt a reklám helye! :))) ) és jó ötletnek bizonyult a többféle kisebb torta kivitelezése!
Többször energiatakarékos üzemmódba helyeztem magam, mert picit aggódtam, hogy Hunci, hogyan fogja viselni ezt az új helyzetet, de le a kalappal a pici fiam előtt: egy mukkanás nélkül végigcsináltuk a menyasszony táncot is és foglalkoztunk a vendégekkel mondjuk úgy reggel 6-ig! :))) TáltosApu is ekkortájt tért nyugovóra, azzal a különbséggel, hogy én már 9-kor felkeltem reggelizni meg búcsúzkodni az indulóktól. Férjuram csak déltájban volt képes előbukkani a barlangjából, kissé ödémás fejjel! :))) Már előtte megbeszéltük, hogy ráhúzunk a pihenésünkre még egy napot, úgy érzem, ránk is fért!
Tényleg nagyon csodálatos volt ez a szombati nap és mindenkinek köszönöm, aki közreműködött, ott volt vagy egyszerűen csak gondolt ránk és lélekben velünk volt! És köszönöm Lányok a jókívánságaitokat Hunci nevében is! :)))
Hétfőn már azon morfondíroztam, hogy már alig várom, hogy újra szervezhessem valaki esküvőjét! :))) Szegény Hunci! ;)))
Hozzászólások: