Szombat: MegaSzülinapi-Party, Helenka 1 éves mivoltát ünnepeltük, barátok közt. Volt sok hasonló korú gyerek, lelkes/kedves anyukák, majdolyan lelkes apukák, nagy találkozások, internetes kapcsolatok valóvilágossá tétele. Nagyon jól éreztük mindannyian magunkat, többször kellene okot találnunk a találkozásokra. Számomra megdöbbentő következtetés: Hunor imádja a játszóházakat, nomeg a lufikat, ügyesen feltalálja magát, és úgy lefáradt ezalatt a 2 óra alatt, hogy alig bírtuk ébren tartani az esti fürdetésig, sőt mitöbb éjjel csak EGYSZER! (tadadadammm!) ébredt! Most kutakodok Hunorlefoglaló-programok után.

Vasárnap: a jó időre való tekintettel Skanzen. Sajnos, délben indultunk, délután HuncApu rendelt, így sokáig nem maradhattunk, főként, hogy közben Mazsola Marcit is beugrottunk megvillámlátogatni. Meggyőződésem, -továbbra is ;) - hogy Hunor sosem volt kicsi baba, ő kérem szépen, így született ekkora méretekkel... MarciApu beléptemkor a kezembe nyomta a mi Marcinkat, akit -mit szépítsek?- alig mertem megfogni, először is, könnyű volt, mint a pille, másodszor meg nem kellett lefognom, mert nem ficereg állandóan ki a karomból, harmadszor meg olyan kicsi... (pedig tudom, hogy nem is az, de valahogy mégis olyan apró és törékeny...). Újabb megdöbbentő következtetés: Hunor már nagyfiú, jó lenne egy újabb picibaba, még a nőnemű lények (anyák) is hajamosak elfelejteni, hogy milyen pici is volt az övék és igenis, ki lehet esni a gyakorlatból!

Hétfő: felszámoltam a szennyeskupacot, a vasalnivalók többrendbeliségét, és kétrét görnyedtem, annyi munkám volt. (ezúton is jelezném, havazásos időszakaink vannak, igyekszem legalább elolvasgatni mindenkit, írni is fogok majdegyszercsak). Vállaimról a terhet HuncApu és Szőkeciklon Barátnőm kapkodta le felváltva, ezer hála érte. (nomeg a raklapnyi motivációs sütikért). Ezenkívűl fölmértem mik a hiányosságaink a téli időszakra, egész jól állunk mindennel, (bár mindig folyamatában derül ki, hogy mégse), jól jönne egy sétáltatós vastag overáll, de vagy álomszép babarózsaszíneket találtam vagy vasas színekben pompázó, szocreál piroskéket. Mondjuk, még ráérek megtalálni álmaim téli szerelését, de előrelátóan rajta vagyok az ügyön, mint Szimat Szörény Uszkár Oszkár ellopott fejedelmi sonkacsontján.

Kedd: az ma van, ugye?! Álomországban raboskodó Mancim mellett álmot őrzök, olvasgatok, meg itt ülök, és lábujjhegyen pipiskedek, ha fölébred séta+bevásárlás+addigra már újra melóhegyeim lesznek. Halkan megjegyzem, kicsit mintha szörcsögne a ded, de nem lázas, nem taknyos, látszólagosan nem fáj semmije. Mindenesetre megdobtam a reggelijét egy kis Cebion cseppel. (meg én is bombázom magam C vitaminnal meg teával, az én torkom is kaparász pöppet)

A kis ravaszdi, aki ugyan látványosan dülöngél és majd' összeroskad, olyan álmos és pontosan tudja, hogy aludnia kellene, ám ehelyett minden trükköt megpróbál bevetni, hogy még egy kicsit ébren maradhasson.

A sikítását hallgatni, pedig különösen jól esett az elmúlt napokat átívelő fejfájásom kellős közepén... és mégis, az a huncut mosolya... na, ez az, ami mindenért kárpótol...

Hogy ne csak elméletben regéljek Hunor szeretet-hullámairól, igyekeztem megörökíteni kettősüket fotók, illetve videó segítségével is (külön felhívnám Mindenki figyelmét Kokó  unott arckifejezésére):

(...nem jött oda és nem esett le...)

A Migrén: évek óta távoltartja magát hajlákunktól (kopp-kopp-kopp!), volt idő, mikor a lakást is képtelen voltam elhagyni, elsötétített szobában vártam a megnyugvást, nem segített ilyenkor sem fájdalomcsillapító, sem bölcs tanács. Az idő hozott mindig gyógyírt fájdalmamra. Nomeg igyekeztem a fölül eltávozott folyadékot rengeteg vízivással pótolni. (ez fejfájásra is lehet segítség, vérnyomáskülönbség van a háttérben, magyarázatként) Ma reggel ismét szerény kislakunkba látogatott ez a rém... valószínűleg könnyebben viselném, ha:

• nem változna plusz/minusz 10 fokokat alsóhangon a hőmérséklet naponta
• éjjel nem dvd-zünk hajnal hasadásig, mert végre egyszer 8-kor elaludt Hunc, igaz 11-kor fölébredt egy szopizásnyi időre, de aludt tovább
• nem magasCézne gyermekem korareggel óta
• besötétített szobában fekhetnék

Ehelyett:

• HuncApu egésznaposan dolgozik
• Örökmozgó ma örökmozog/sikít/rombol/macskákat üldöz
• rengeteg a melóm...

Örökmozgó lépeget, totyog, mindenhol feláll, már segítség/támasz nélkül is, ha megfeledkezik a kapaszkodásról, pár másodpercig úgy is képes megmaradni, kezében általában egy-két játékkal, szájában is valami csócsálnivalóval (itt éppen a ruhaszárítóról zsákmányolt HuncApuzoknival).  Nagyon ügyesen huppan a pelenkásos részére, csak estére fárad el annyira, hogy ön- és közveszélyes legyen. (ilyenkor esik, koppan, harap, nyöszörög, sír). Minden asztalt felér, és a szélén tárolt dolgokat leráncigálja, viszi pár métert, majd otthagyja.
Fogilag stagnálunk, ezzel a szépen, egymás méreteit beérő négy gyönggyel.
Egyik este HuncApu dühösen megjegyezte, hogy Hunc szétrágta kedvenc házimozija távirányítóját, mert nem működik, majd pár perc múlva kiderült, csak átállította gyerekzárassá bizonyos billentyű-kombinációk segítségével. (ha az életem lenne a tét se tudnám utána csinálni).
Napközben hangos csatakiáltásokkal közelíti meg szeretete kiválasztott objektumát, Coco Chanel lányunkat (a macskát). Átöleli, jól megszorongatja és a szőrébe fúrja a fejét, miközben Kokó cica elszörnyedve, kikerekedett szemekkel bámul rám, és nem tudja kezelni ezt a fokú személyeskedő, nagy szeretet-hullámot.

Lestrapált Anyuka: én, most, itt. Tudom, egyszer talán kialszom majd magam. Azért tudok a saját magam ellensége is lenni: beszereztem pár letehetetlen könyvet, így a fennmaradó szabadidőmben, amikor alszik Hunc, falom az aktuális könyvemet, mely visszarepít a 16. századi pazar és züllött francia királyi udvarba...

Péntekről szombatra virradó éjjel Huncorgó ugyan csöpp lázat még produkált, de mivel szombat délig jókedélyű láztalan maradt, ismét nyakunkba vettük a világot, jó nagy adag melegruhát, és mintegy elriasztásként, egy nagy adag lázcsillapítót csomagolva a gyermeknek. Meg sem álltunk atomvárosunkig, az Origo meleg puha szeretet-fészkébe, Huncos keresztszüleihez.

Az esti program, kihagyhatatlan volt, a Dunaföldvári Vár varázslatos és magávalragadó volt az éjszakai fények megvilágításában. Hunor a csípős levegőn bő két órát önkívületben szusszantott a dübörgő Zanzibár  (nadehogy ez a Rita ilyen picurka?!) koncerttől alig pár méterre, jó alaposan bebugyolálva, körbevéve pótcsaládunk gyűrűjétől... a forralt bor felmelegítette elgémberedett testemet és a hűs széllel jó párost alkotva, libapásztorlányos pírt varázsoltak az arcomra...

Hunor ma délelőtt is egy nagyot durmolt friss levegőn, majd a decemberi tejválságomért feláldozott konnektororrú sonkáját szeltük meg ebédre. Ismét feltöltődtünk hosszú-hosszú időre, még akkor is, ha ez a látogatás, mindösszesen egy rövidke napocskára sikeredett... ismét leckét kaptam emberségből, sőt... emberfeletti erőből, szeretetből és méltóságból is... bárcsak mindenkinek lehetne egy ilyen erő-köre...

Az egész a hirtelen jött hideggel kezdődött, meg az örökös földönmászkálással, amit ugyebár egy majdnemtízhónaposnak nem lehet megtiltani. A 19 fokos lakásban, hiába öltöztettem fel, zokniztam, melegruháztam, valami galiba mégiscsak becsússzanhatott.  (este óta mondjuk már fűtenek). Délután már nagyon bújós Hunorom lett, akit egyetlen percre sem tehettem le az ölemből. Gondoltam, minket is utolért a kedvenc babablogosok körében terjedő nyűgös-nyafizós-fogzásos járvány, így különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam a viselkedésének, talán még örültem is, hogy nyugisabb a gyerek. Mikor már határozottan vörösszemű álmoskának tűnt, hozzábújva megéreztem, ide bizony megérkezett Láz Géza. Ölbevettem, meghőmérőztem és csöppöm 38,5 fokos lázzal büszkélkedhetett. Volt még itthon a fájdalomcsillapító kúpból, amit még anno írt fel a doktornénink az oltás után esetleglázra. Szerencsére percek alatt hatott, és újra a tiszta szemű, kedves kisfiam gügyögött mellettem.

Más tünete nincs, se takonykór, se tüsszögés, talán pici torokfájás lehet, nehezebben nyeli a szilárdakat, de úgy tűnik, Huncos ételszeretete felülkerekedik még a torokfájásán is.

Az éjszakánk csapnivaló volt, rengetegszer ébredt, ugyan nem volt láza, de nagyon nyugtalanul, nyüsszögve vészelte át az éjjelt, volt olyan, hogy csak a ringató énekemre nyugodott meg, akkor  is csak közöttünk aludt valamicskét, azt is inkább hajnal 5 és reggel 11 között. (alig mertem megmozdulni, mert szenzitív csápjai még az egyszerű mosdójáratot is észlelték és panaszos nyöszörgéssel reagálták le). Napközben többször mértem, nem érte még el a 37 fokot sem a hője, 36.8 körül mozgott. Doktornénivel beszéltünk, figyelgessük, figyelgetjük.

Hogy mi volt és hogy elmúlt-e már, nem tudom. Lehet, megfázás vagy a jólismert fogzás a ludas, most is, nem tudom... az első 4 kibúvó fogánál, nem volt láza. Evvan...

(közben meg szétrágom az összes körmöm Mazsolánkért, aki a mai napon hozza viágra első szülött Marciját...)

Pocakosságom utolsó harmadában lehetett, azaz akárhogy számolom, minimum egy év is eltelt már azóta, hogy moziba jártam volna. Egy ideig még nyomonkövettem a moziműsorokat, mára már alábbhagyott a lelkesedésem, minek is fájdítsam a szívem, ha úgyse jutok el egyetlen előadásra sem?! Aztán a napokban csoda történt, kedvenc Barátnőmtől egy csajos-kimenős-mozis-utószülinapi ajándékos kupont kaptam, melyet éppen tegnap este váltottunk be.

Az egész nap szakadó eső belőlem a morózusabb énemet hozta ki, morogtam, mint egy bolhás kutya, semmise volt jó, HuncApu is az őrületbe kergetett, többször jól hallhatóan elismételte Huncosnak, hogy ma kimenője van a Máminak! Sikerült mindezt annyiszor elsütnie, hogy már az egyáltalánnemvicces kategóriát sem súrolta a poénja, miközben cifrázott egyet-egyet rajta... én pedig egyre nyamvadtabbul éreztem magam, a kisesti könnyedruhámat sutba dobtam, többtucatszor átöltöztem kedvenc pasijaim nem kis örömére, máig nem tudom, melyiküknek okoztam nagyobb derültséget, a kicsinek vagy a nagynak?! Mire eldöntöttem, maradok a lazán sportosnál, megszólalt a telefon és kiderült, a Pártner, übercsinibe nyomul, így kezdhettem mindent előlről...  Fogcsíkorgató szenvedésemet látva, HuncApu nevetve felajánlotta, elmegy inkább ő Barátosnővel szórakozni, maradjak itthon Huncossal én...

Már a finisben voltam, mikor kiderült, Fáradt Anyukának sikerült úgy elrejtenie emberi szemek elől a pénztárcáját (természetesen az életbenmaradáshoz feltétlenül szükséges összes benne lapuló irattal együtt), hogy csak leizzadásos keresgélés után került elő a fürdőszobából egy szennyeskupac aljáróról (hogy hogyan került oda? kezdem azt hinni, valóban létezik egy Pufi nevezetű háziszellemünk) Hosszas szenvedésemnek szinte egyeneságú következménye volt, hogy felejthetetelen estével gazdagodhattam... igazi csajos-koktélozós-mozissal. Egy olyan könnyed limonádé-filmet néztünk meg, néhol megkönnyezve, néhol kinevetve a szerény költségvetéssel készült trükköket, amilyenre HuncAput hatökörrel sem vontathattam volna be, de még különböző ellenszolgáltatásokért cserébe sem kísért volna el.

Tudományos tapasztalattal is gazdagodhattunk: nem csak a szarvasmarhák esetében nő a hozamtermelés zene és jó közérzet hatására... legalább kipróbálhattam az álometetést, Huncosnak igazán nem volt ellene kifogása...

Köszönöm Barátném az estét, megboldogult jánykorom fénykorában éreztem magam utoljára ilyen jól!

...lagziján vehettünk részt szombaton. A hirtelen hüvösre változott idő miatt kicsit rezgett a léc (főként ruhaproblémáim adódtak), de végül még a nap is előbújt megcsodálni, e két kedves ember, boldogító igen kimondását.

Hunc is megkapta az új kocsiülését, e napon került felavatásra, nem bántuk meg, hogy ezt választottuk, Hunor igazi skandináv kényelemben utazhat mostantól, ha akarja, minden lát az útból, ha mégis inkább pihenni vágyik, kényelmes alvósra dönthető.

A századfordulót idéző, hangulatos óbudai macskaköves utcácskában megbúvó házasságkötő teremben egy gombostűfejet sem lehetett volna leejteni, annyian voltak kiváncsiak a nagy eseményre. A vőlegény tanúja, nem más volt, mint HuncApu személyesen, akinek gyermekkori barátja volt a vőlegény. Hunor az események előtt ébredt pár perccel, így kiváncsian pillogott végig, és csak az utolsó pár percben adott hangot megilletődött szavainak (akkor is csak azért tette, mert a mellettünk ülő nénike sokadszori rosszalló pillantásától kísérve, elhúztam a hozzá átmászni akaró Huncost).

Azt gondoltam, az idei esküvős és lakodalmas dömping megkeményítette már kellően a szívemet (és eltömítette a könnycsatornáimat is), de nem így történt... a szertartás közepe tájékán, már igencsak Huncosba fúródott a fejem és a nyakába szipogtam meghatottságomtól könnyes orromat... elcsépelt közhelyek, de annyira szépek voltak... és akkor az elmaradhatatlan fotók:

és az unott hercegfi, akinek névreszóló ültetőkártyája volt (el is hoztuk emlékbe):

A csodás beállt rendszerünknek köszönhetően, Huncos úgy döntött,  megálljt parancsol eddigi duhaj életvitelének és nem hajlandó tovább átdorbézolni egyetlen éjszakát sem, 9-kor úgy elmentünk aludni mindketten, mint a kisangyalok...

Tegnap újra nyakunkba vettük Huncossal a világot és meg sem álltunk, fővárosunk egyik kertvárosi részének csöndes zúgába, ahová egy régvárt találkozót szerveztünk. Az ezeddig virtuális ismerettséget tettük nagyon is vizuálissá. Fiaink között mindösszesen 2 hét korkülönbség van, de szinte óramű pontosságú a fejlődésük. Néha elég elolvasnom Bea napi bejegyzését ahhoz, hogy tudjam, holnap mivel rukkol elő Huncos... sokszor egyszerre borul nálunk a bili és nagyon sok hasonló gondolat fogalmazódott már meg bennünk. Egy  kellemes napot sikerült együtt töltenünk és érzem, ez sem volt egy utolsó találkozás. Hunor angyal üzemmódba kapcsolt, első pillanattól otthon érezte magát Máté birodalmában, minden játékát végigkóstolta, miközben szegény Matyi megszeppenve pillogott, hogy ki lehet ez a legény, aki az összjátékáért cserébe egyetlen sárga kacsával érkezett, amit szinte azonnal ki is ragadott a kezéből, mihelyst egyáltalán megtapogathatta volna?! (később azonban már teljes rágcsálásra is odaadta neki)

Anyai szívem (és szavam) porba hullott, miközben az én úgysemeszimegaparadicsomot kijelentésemre, Hunor lelkesen megette Máté fele házi-bio-paradicsomos krumpliját, gyakorlatilag egy szuszra. Elégtételül szolgált, hogy a Bea által készített gyümölcsvarázsnál, Hunor inkább az otthonról hozottat választotta, viszont abszolút természetességgel bújt oda Beához, és fészkelte be magát az ölébe, mintha ezer éve ismernék egymást:

Ilyenkor (is) eszembe jut, hogy mennyire nincsenek véletlenek... véletlenül elkezdtem írni ezt a blogot, véletlenül akkor, amikor véletlenül nagyon szükségem lett a kommunikáció ezen formájára, és véletlenül csodálatos emberek vonzották be egymást... annak meg külön örülök, hogy a virtuális ismerettségekből, vizuális találkozások, majd egyre több barátság is születik...

Egyik kedvenc nőcis magazinom, nyári akciójaként, mellékelt egy vásárlói kártyát, mely minden hónapban, egy megjelölt napon, (még HuncApu szerint is), óriási kedvezményekre jogosít, adott üzletekben. Huncos valahogy megszerezte ezt a kártyát, és mint a mellékelt fotók is bizonyítják, igazi húsvér kozmopolita kispasival állunk szemben, aki nem és nem hajlandó kiadni a kezéből a nehezen megszerzett zsákmyányát:

Több helyen szembeköszönt már ez az újabb, blogokat körbejárós játék, ma reggel én is kedvet kaptam hozzá.

Kedvenc:

• Étel: több kedvenc is van, spenót bármikor bármilyen mennyiségben (jól elhitették velem, hogy majd ettől olyan erős leszek, mint Popey), rakott krumpli, nomeg a húsos dolgok
• Ital: szénsavmentes ásványvíz, baracklé
• Alhohol: száraz fehér- és vörösborok, Pina Colada, Mohito
• Szín: fekete, piros, narancs, rózsaszín
• Együttes: mindenevő, ami bármikor jöhet: Ákos, Charlie, George Michael és Madonna
• Színész: Robert De Niro, Ben Stiller
• Színésznő: Eszenyi Enikő
• Film: Apádra ütök, Mátrix
• Szám: 3

Hiszel-e:

• Horoszkópban: jó jellemrajzot ad általában
• Istenben: igen, és a Teremtő Erőben is
• Túlvilágban: inkább a reinkarnációban
• Földön kívűliekben: biztos, hogy van máshol is élet
• Magadban: most már igen

Mit gondolsz róla?

• Álmok: a szervezet jelzései
• Szerelem: van, teremtő-erőtadó
• Élet: megélni minden pillanatot és tanulni belőle
• Halál: méltósággal szeretnék találkozni vele
• Dohányzás: bár lassan két éve nem gyújtok rá, lélekben örök dohányos maradok...
• Káromkodás: néha ki-kicsússzan egy-egy cifrább...
   

Egyik-másik:

• Vanlia-csoki: vanília
• Sör-bor: bor
• Szárazföld-tenger: tenger
• Fekete-fehér: fekete
• Hideg-meleg: nagyon meleg!
• Nap-Hold: Nap
• Állat-ember: is-is
• Rend-rendetlenség: rend, szeretem, bár képtelen vagyok pár napnál tovább fenntartani.
   

Közösség:

• Szeretsz vásárolni: bármikor bármit!
• Szeretsz emberekkel találkozni: igen
• Szeretsz otthon lenni: bármilyen furcsának tűnhet ez tőlem, nagyon!
• Hogy jössz ki a környezeteddel: általában jól, bár vannak napok, amikor még önmagammal is háborúban állok
• Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat: tizenvalahány éve
• Szeretsz középpontban lenni : erre a kérdésre még egy oroszlánnak is válaszolnia kell? ;)
• Szereted, ha boldog emberek vesznek körül: persze
• És ha szomorúak: ha tudok és engedik, segítek
• Milyennek tartanak a többiek: egy angyali teremtésnek ;)
   

Előfordult már hogy:

• Ültél repülőn : igen, imádom!
• Voltál külföldön: igen
• Sírtál mások előtt: sokszor
• Másztál fára: óóó, igen, a házunk előttire
• Találkoztál már híres emberrel: igen
• Eltört egy csontod: kulcscsontom, mondjuk úgy, biciklizéskor Badacsonyban
• Be kellett feküdnöd kórházba: szüléskor, éppen elég is volt
• Telefonbetyárkodtál: persze, a kedvenc, Haló, Kis lakás?, cserélje Nagyobbra :)))
• Lógtál az iskolából: sokszor, de mindig megúsztam valahogy
• Úsztál a tengerben: igen
• Voltál templomban: igen
• Fent maradtál egész éjszaka: igen
• Táborban voltál: igen
• Gondolatban megöltél-e már valakit: igen, a volt főnökömet, többször egymás után is képes lettem volna, ma már csak megmosolygom érzelmi retardáltságát
• Volt-e már autóbaleseted: nem
   

Egyéb:

• Jobb vagy balkezes vagy: kétkezes, vannak dolgok amiket csak ballal tudok, és van amiket csak jobbal
• Mi van az egérpadodon: nics olyanom
• Mi van az ágyad alatt: alattomosan megbújó macskaszőr
• Mitől félsz a legjobban: a magánytól, de nem szeretek rágondolni sokszor, mert félek, hogy "bevonzom"
• Mi jár most a fejedben: még mindig alszik?!
• Vannak háziállataid: macsekok, TMC (tengerimalac)
• Leggyakrabban használt szavak: Hunor, szeretlek, anya telefonját, ne!
   

Múlt:

• Akit a legjobban hiányolsz: anyuésapu, Dalmi
• Amit a legjobban hiányolsz: kert
• Életed legszebb időszaka: most élem
• Életed legrosszabb időszaka: 2004 tele
• Ha visszamehetnél az időben, hova mennél: a századfordulós Budapestre
• Egy dolog, amit megbántál: lényegében semmit nem bántam meg, utólag visszatekintve, inkább bizonyos dolgokat másképp tennék, remélem, hasznomra vált és tanultam belőlük
• Mi akartál lenni, ha nagy leszel: protokoll szerint doktornéni, aztán sokáig légiutaskísérő, a szívem mélyén meg színésznő
   

Jövő:

• Állás: papíron van, de azt hiszem, valami egészen mást szeretnék csinálni, mint eddig, ha majd visszamegyek gyereknevelésből
• Házasság: fontos, alap az építkezéshez
• Gyerekek: terv szerint négyen lesznek
• Fiad neve: Hunor
• Lányod neve: ez még a jövő
• Hol fogsz lakni: ha sikerül, távol a várostól, nyugiban, családi házban, mókusokkal a szomszédságban
• Mit fogsz csinálni húsz év múlva: boldogan éldegélünk HuncApuval meg népes családunkkal egy festői tornácos parasztházikóban, még mindig hatalmas vendégforgalommal, saját kertemben termő zöldségek- gyümölcsök között... az orromban a friss kenyér illata, a kéményből hívogatóan barátságos füst száll az ég felé...

Bevallom hősiesen, csak mostanában kezdtem el Huncosnak sk főzni, annak ellenére, hogy széles mellszélességgel hírdettem, hogy namajdén! Volt rá okom is, hiszen Hunor nem szívesen fogadta el sem a gyümölcsöket, sem a szilárd ételeket, voltak napok, amikor alig tudtam beletuszkolni pár kanál gyümölcsöt vagy főzeléket, hiába vettük a nagyon finom és egészséges bio termékeket. Így áttértünk a kész babakonzervekre, általánosságban egy konzerv 2 és fél étkezésre volt elég, a hiányzó ételmennyiségét, fiam még mindig tejcivel pótolta ki. Aki valaha is a kezébe vett akár egy fakanalat is, tudja, ahhoz, hogy egy ilyen mennyiséget előállítson, szüksége van sok lábasra, tálkákra, turmixra, tároló edénykékre... és türelemre és ekkor a mosatlan edény-mennyiségről még nem is tettem említést, szóval, pepecselés felsőfokon, főként úgy, hogy elsőszülöttem, orrhuzogatással és ajakbiggyesztéssel fogadta a mama főztjét. Az elején még lelkes voltam (mi sem bizonyítja jobban, mint a fagyasztóban leledző különböző alakú jégkockatartókban lefagyasztott összeturmixolt zöldségfalatkák tömkelege), majd csappant a lelkesedésem és már csak hetente kóstoltattam vissza Huncost az általam készített főzelékekre, reménytelenül...  (csak halkan: a macskáinknak mindig bejött...) Tehát maradtak a boltban kapható, kész bio-babaételek.

A múlt héten állt be a forradalmi változás, amikor is egy teljes lefagyasztott adagnyi (100 gramm körüli) karfiol főzeléket hajlandó volt csöppfiam egy kis oliván megfuttatott és hozzáturmixolt csirkemellfilével egy ültő helyében bekebeleznie, mintha mindig is ezt fogyasztotta volna! Valódi gourmand módjára homlokösszeráncolva cuppogtatta a szájába kanalazott ételt, hozzá nagyokat kortyolt a csőrös poharából.

És azóta nincs megállás: párolok és villával összetörök, halat és szárnyasokat, gyümölcsöt és főzelékeket, és a gyakorlottságomnak köszönhetően, fél óra alatt képes vagyok párhuzamosan több heti Hunc kaját készíteni, szétosztani és a fagyasztóba helyezni.

Felállásban verhetetlen, mindenhol mindig fel akar állni (konyhában a szék mellett/alatt, a számítógép asztal alatt, ágyunkban, ágyában... mindenki képzeletére bízom, de még a leglehetetlenebb helyeken is megejt egy próbát), ébredés után pedig már így vár:

Huncorgó, mióta felelősségteljes kispasivá nőtte ki magát, úgy érzi, beleszólással tartozik a mindennapi viseletét illetőleg (is). A létező összes kommunikációs eszközét beveti a pelenkázás/öltöztetés kötelezettsége alóli kibúvásának kifejezésére.

Pelenkázás: mintha egy szilaj musztáng sörényébe szeretnék búzavirág-koszorút fonni. Kitekeredik, nyögdös, megfordul, négykézlábra áll és menekül!

Öltöztetés: hasonló, de itt már az igazi krokodilkönnyek is lapot kapnak, ha nem tudom kellően elterelni a figyelmét pl. énekléssel (minél hamisabb és nemlétezőbb a szövege, annál kikerekedettebb szemekkel néz rám és döbbenetében sírni si elfelejt, ezt kihasználandó van esély sikerrel abszolválni a feladatot). A sapkákat pár hónappal ezelőtt még büszkén viselte, az elmúlt hetekben viszont másodpercek törtrésze alatt képes megszabadulni bármilyen verziótól, ami elég rossz ómen az elkövetkezendő hideg hónapokat nézve...

Ma nálunk járt HuncNagyi és egy röpke bemutató erejéig (valóban röpke volt!), Hunor hajlandó volt elviselni gyönyörű sapekjait:

Rendszer ide vagy oda, egy viszonylag jó éjszakával magunk mögött, a friss hófordulós, délelőtt 10 órakkor úgy kidőlt a sorból, hogy -amire még sosem volt példa- egészen egyszerűen elaludt az etetőszékében. Kiemeltem, ágybatettem és most kihasználom a bónusz szabadidőmet, ami ki tudja meddig tart és milyen áldozatokat von maga után?! Ilyenkor mi van amúgy? Borul a rendszer?

Fejlődéséről nap mint nap számot adok, ezért most nem fogok tüzetesen kitérni rá... (paraméterei számokban: 9080 gramm és 74 cm hossz). Ül, áll (ha akar), gagyog (a mai napon éppen az "r" betű kimondását gyakorolja, bőszen berreg mindenre), bebebe-zik és bababa-zik. (érdekes Hunc sose mamama-zott ezidáig, Bingi szpesifiköli for jú) Labdát gurít, mászás közben elmaradhatatlanul hurcol valamit, jobb esetben az egyik, rosszabb esetben mindkét kezében. (zokni, toll... de semmi esetre sem a saját játékai).

Hanyag Anyuka, úgy gondolta, ideje bepótolnia, hogy ő sosem vesz semmilyen játékot gyermekének, ezért hagytam magam, magam által rábeszélni egy készségfejlesztő (ezt mindenre rá lehet húzni, még a dugóhúzóra is, azzal is egyfajta készséget fejlesztünk ugyibár), virágnak csúfolt szörnyetegre. A játék lényege: a virágszirmoknak nevezett különböző színű és méretű karikák le és föl húzogatásakor, a gilisztafej (na, ez hogy jön ide?) alatt található egy pici bigyuszka, ennek érintésével, különböző dallamokat játszik a törzs, miközben az átlátszó részek villognak. Fiam lényegretörően játssza a játékot: karikák szétszórva a lakás különböző pontjain, ő pedig szájjal irányítja a pöcköt... mindenki képzelőerejére bízom a látványt, juszt se teszek fel a netre ilyen fotókat, de a játék tervezőjével szívesen elbeszélgetnék egy langymeleg haboskávé mellett...

Tulajdonképpen a mai napon, Hunor éppen kétszer ennyi idős, hiszen 9 hónapon át a pocakomban lakott. Volt 9 gömbölyödéses szimbiózisban eltöltött hónapunk, majd 9 felfedezéses és megismeréses idekint. Egyetlen percét nem adnám másnak (azért az "n" az ixediken át nem aludt éjszakát szívesen árverésre bocsátanám...), és fájna, ha lemaradnék a napi fejlődéseiről.