Huncorgó, mióta felelősségteljes kispasivá nőtte ki magát, úgy érzi, beleszólással tartozik a mindennapi viseletét illetőleg (is). A létező összes kommunikációs eszközét beveti a pelenkázás/öltöztetés kötelezettsége alóli kibúvásának kifejezésére.

Pelenkázás: mintha egy szilaj musztáng sörényébe szeretnék búzavirág-koszorút fonni. Kitekeredik, nyögdös, megfordul, négykézlábra áll és menekül!

Öltöztetés: hasonló, de itt már az igazi krokodilkönnyek is lapot kapnak, ha nem tudom kellően elterelni a figyelmét pl. énekléssel (minél hamisabb és nemlétezőbb a szövege, annál kikerekedettebb szemekkel néz rám és döbbenetében sírni si elfelejt, ezt kihasználandó van esély sikerrel abszolválni a feladatot). A sapkákat pár hónappal ezelőtt még büszkén viselte, az elmúlt hetekben viszont másodpercek törtrésze alatt képes megszabadulni bármilyen verziótól, ami elég rossz ómen az elkövetkezendő hideg hónapokat nézve...

Ma nálunk járt HuncNagyi és egy röpke bemutató erejéig (valóban röpke volt!), Hunor hajlandó volt elviselni gyönyörű sapekjait: