2008.02.27. 16:23
Védőnőnk
Mára volt megbeszélve a védőnői látogatás, délre. Ehhez képest még fél 11 sem volt mikor csöngetett, gyerek éppen lefektetve aludni, anya kócosan hálóingben mosogat és próbálja délre rendszerezni a lakást, apa bevett szokás szerint szekrényt szerel össze (merugye, ez tegnap este elmaradt ;) ). HuncApu engedte be a védőnőt, akinek szóvá tette, hogy nem egészen ez az időpont volt megbeszélve, új védőnénink laza poénnal elütötte, nem a mosatlan mennyiségét és a lakásban uralkodó rendetlenséget jött ellenőrizni. (jó-jó, ez rendben van, de egy nőnek sosem esik jól, ha olyankor esik be látogató- főleg idegen!- mikor éppen szalad a lakás). Hunorra éppen csak egy pillantást vetett, hiszen aludt, érdeklődött alvásai, ébrenléti ciklusai felől, valamint etetési szokásainkról. Elmeséltem, hogy most újfent odavannak az átaludt éjszakáink, Huncmanó 2-3 óránként ébred, ilyenkor rövid szopizás, majd alszik tovább. (ugye, kedves Anyukák, egy ilyen 15-20 perces menet után már nem alszunk olyan kellemesen, mint előtte és másnap a szemeink alatti karikákat több réteg vakolattal sem könnyű eltűntetnünk.). Erre furi megoldást talált ki a védőnőnk, mert szerinte Hunc amúgy is jóltáplált csecsemő: hagyjuk mocorogni, cuppogni, nyekeregni és amennyiben ez nem szűnik meg, akkor ne én keljek fel a manóhoz, hanem HuncApu, mert természetes, hogyha megérzi az én szagomat, enni kér. Amúgy meg lehet, hogy csak egy kis közelségre vágyik, melege van, rosszul fekszik, stb... tehát ne tegyem azonnal mellre. Ebben a történetben csak két apró szépséghiba van:
1. én minden rezdülésére fölébredek Huncnak, míg HuncApunak mióta velünk él Huncorgó, egyetlen álmatlan éjszakája volt összesen, mikor nagyon fájt Hunc pocakja és bevettük hajnaltájt HuncAput is a csititgatós buliba. Magától viszont sosem ébred fel Hunc motoszkáira.
2. HuncApu minden nap dolgozik, reggelente kel, ügyeket intéz, bevásárol, én viszont itthonról dolgozom, ha többször kelünk éjjel és fáradtabb vagyok, délelőttönként összebújhatunk Hunccal egy órácskára, belefér.
A harmadik dolog meg... igen, lehet kicsit önző és maradi módon látom és gondolom ezeket a dolgokat, de azt hiszem, egy ekkora kisbabának a legnagyobb biztonságot az édesanyja jelenti, hiszen együtt éltünk egy csodálatos szimbiózisban 9 hónapon át. Még mindig érezzük egymás rezdüléseit és tudom, mire van szüksége. Éjjelente valóban nem mennyiségeket szopizik, de igénye van rá. Majd elmúlik, ha már nem lesz ennyire szüksége rám. Olyan rövid ez az idő, amíg még ennyire kiszolgáltatott nekem és olyan hamar eljön az az idő, mikor már zavarni fogja őt a puszilkodásom, a hozzábújásom. Elsősorban most anya vagyok és anyaként érzem azt, hogy jól van ez így ahogy van. Hogy fut egy kicsit a lakás? Kit érdekel, ha reggelente egy ilyen széles babamosoly ébreszt? Hogy nincs minden élére vasalva? helyette van vidám énekszó és gurgulázó babanevetés... ("heö" szavak sűrű használatával, valamint most már bizonyos "gigigi"-ket is emleget )...
Aztán megkérdezte, és miket csinál már a gyermek? Annyira zavarba jöttem, hogy szinte válaszolni sem tudtam. Zavar ez a megfelelési mizéria, elmondtam, hogy felismeri már az arcunkat, a hangunkat, hogy barátságos az idegenekkel, hogy mindenkire mosolyog, elmeséltem a kézjátékait, hogy tornáztatjuk, hogy babajógázik is. De hirtelen nem is jutott más eszembe, hogy mit mondjak. Azt válaszolta, hogy még nem vagyunk lemaradva semmiről (?!), de már megfordulhatna és egyik kezéből a másikba is illene áttegyen dolgokat (?!). Valamint ha tárgyat nyújtunk felé, lassan elvehetné (?!). Jó persze, tudom, hogy vannak fejlődési szakaszok, meg rutin kérdések, amiket fel kell tennie, de valamiért én azt érzem, korai még ezeket elvárni Hunctól. Nem szellemi fogyatékos, hanem halad a saját maga kis ritmusa szerint. Nem tudja, mi a papírforma. És ez is jól van így, ahogy van...
Védőnéni egyáltalán nem rosszindulatú, sőt, annak ellenére, hogy a tanácsaival nem értettem egyet, bólogattam, hogy majd fontolóra veszem. Megtanultam nem ellenkezni. Minek? Fölösleges konfrontálódás és energia pazarlás. 45 éve védőnő, nyugdíjából rángatták vissza dolgozni, ha egyébért nem is, ezért tisztelem, meg amúgy is... Jókat beszélgetünk bármiről, csak éppen nem értek egyet a nézeteivel...
Ilyenkor úgy érzem magam, mint abban a tanítómesében, a hályogkovácsban. Lehet, hogy szakképzettség nélkül teszem ezt a gyereknevelést, de a szívem azt mondja, mégiscsak jó úton haladunk Huncossal...
After post:
Ebben a teljesítmény orientált világban, amelyben élünk, azért mégiscsak szöget ütöttek a fejemben a védőnéni szavai. A délutáni ébredés és evés után azt játszottuk Hunccal, hogy a csörgőjét felé nyújtottam és bíztattam, hogy vegye el. A fiatalember szép határozott mozdulattal érte nyúlt, először egy kézzel, majd rásegített a másik kezével és azonnal betömködte a szájába! Szóval ezt is tudja, csak mi nem szoktunk ilyet játszani vele!
1. én minden rezdülésére fölébredek Huncnak, míg HuncApunak mióta velünk él Huncorgó, egyetlen álmatlan éjszakája volt összesen, mikor nagyon fájt Hunc pocakja és bevettük hajnaltájt HuncAput is a csititgatós buliba. Magától viszont sosem ébred fel Hunc motoszkáira.
2. HuncApu minden nap dolgozik, reggelente kel, ügyeket intéz, bevásárol, én viszont itthonról dolgozom, ha többször kelünk éjjel és fáradtabb vagyok, délelőttönként összebújhatunk Hunccal egy órácskára, belefér.
A harmadik dolog meg... igen, lehet kicsit önző és maradi módon látom és gondolom ezeket a dolgokat, de azt hiszem, egy ekkora kisbabának a legnagyobb biztonságot az édesanyja jelenti, hiszen együtt éltünk egy csodálatos szimbiózisban 9 hónapon át. Még mindig érezzük egymás rezdüléseit és tudom, mire van szüksége. Éjjelente valóban nem mennyiségeket szopizik, de igénye van rá. Majd elmúlik, ha már nem lesz ennyire szüksége rám. Olyan rövid ez az idő, amíg még ennyire kiszolgáltatott nekem és olyan hamar eljön az az idő, mikor már zavarni fogja őt a puszilkodásom, a hozzábújásom. Elsősorban most anya vagyok és anyaként érzem azt, hogy jól van ez így ahogy van. Hogy fut egy kicsit a lakás? Kit érdekel, ha reggelente egy ilyen széles babamosoly ébreszt? Hogy nincs minden élére vasalva? helyette van vidám énekszó és gurgulázó babanevetés... ("heö" szavak sűrű használatával, valamint most már bizonyos "gigigi"-ket is emleget )...
Aztán megkérdezte, és miket csinál már a gyermek? Annyira zavarba jöttem, hogy szinte válaszolni sem tudtam. Zavar ez a megfelelési mizéria, elmondtam, hogy felismeri már az arcunkat, a hangunkat, hogy barátságos az idegenekkel, hogy mindenkire mosolyog, elmeséltem a kézjátékait, hogy tornáztatjuk, hogy babajógázik is. De hirtelen nem is jutott más eszembe, hogy mit mondjak. Azt válaszolta, hogy még nem vagyunk lemaradva semmiről (?!), de már megfordulhatna és egyik kezéből a másikba is illene áttegyen dolgokat (?!). Valamint ha tárgyat nyújtunk felé, lassan elvehetné (?!). Jó persze, tudom, hogy vannak fejlődési szakaszok, meg rutin kérdések, amiket fel kell tennie, de valamiért én azt érzem, korai még ezeket elvárni Hunctól. Nem szellemi fogyatékos, hanem halad a saját maga kis ritmusa szerint. Nem tudja, mi a papírforma. És ez is jól van így, ahogy van...
Védőnéni egyáltalán nem rosszindulatú, sőt, annak ellenére, hogy a tanácsaival nem értettem egyet, bólogattam, hogy majd fontolóra veszem. Megtanultam nem ellenkezni. Minek? Fölösleges konfrontálódás és energia pazarlás. 45 éve védőnő, nyugdíjából rángatták vissza dolgozni, ha egyébért nem is, ezért tisztelem, meg amúgy is... Jókat beszélgetünk bármiről, csak éppen nem értek egyet a nézeteivel...
Ilyenkor úgy érzem magam, mint abban a tanítómesében, a hályogkovácsban. Lehet, hogy szakképzettség nélkül teszem ezt a gyereknevelést, de a szívem azt mondja, mégiscsak jó úton haladunk Huncossal...
After post:
Ebben a teljesítmény orientált világban, amelyben élünk, azért mégiscsak szöget ütöttek a fejemben a védőnéni szavai. A délutáni ébredés és evés után azt játszottuk Hunccal, hogy a csörgőjét felé nyújtottam és bíztattam, hogy vegye el. A fiatalember szép határozott mozdulattal érte nyúlt, először egy kézzel, majd rásegített a másik kezével és azonnal betömködte a szájába! Szóval ezt is tudja, csak mi nem szoktunk ilyet játszani vele!
13 komment
Címkék: érzések hunorfotó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr92356830
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csillagbaba · http://csillagbaba.freeblog.hu/ 2008.02.27. 21:03:55
Drága Cucka! Nem akarom védeni.. csak megmutatni a másik oldalt is... Bár beszélünk meg időpontot.. de nem mindig lehet tartani, hiszen egyik helyen jobban, másikon kevésbé időzünk.. mivel sok helyre kell eljutni nem lehet ácsorogni a kapuban, hogy a megjeleöl percben érkezzünk...
A szopis és éjszakai felkéléses történetről elmondtam a véleményem.. szerintem jól csinálod.. ( vajh nekem mit mondana kollegina ;))
A fejlődését pedig nem piszkálódás gyanánt kérdezte, hanem ezeket be kell írnia a lapra... és bár lehet a stílus volt túl kérdő... ezekre szüksége van....
A múgy HUnc ügyi volt akkor délután, remélem meg is nyugodtál, de Drága Édesanyák Gyöngye! :) Ölelés
A szopis és éjszakai felkéléses történetről elmondtam a véleményem.. szerintem jól csinálod.. ( vajh nekem mit mondana kollegina ;))
A fejlődését pedig nem piszkálódás gyanánt kérdezte, hanem ezeket be kell írnia a lapra... és bár lehet a stílus volt túl kérdő... ezekre szüksége van....
A múgy HUnc ügyi volt akkor délután, remélem meg is nyugodtál, de Drága Édesanyák Gyöngye! :) Ölelés
Kata763 2008.02.27. 21:16:12
Bár tapasztalatom nincs, de szerintem Hunci szépen fejlődik, nagyon ügyes!
És nem is szabad erőltetni semmit, nem kell tankönyv szerint nevelni egy babát sem, minden pici tudja, minek mikor jön el nála az ideje.
És lehet, hogy éjjelente tényleg nem is azért ébred, mert annyira éhes, hanem csak arra vágyik hogy Anyához bújhasson, de ez teljesen normális, hiszen Te vagy Neki a biztonság, a minden! Szóval, én Veled értek egyet!!!:)
Hunor egy tünemény!:) Puszillak!:)
És nem is szabad erőltetni semmit, nem kell tankönyv szerint nevelni egy babát sem, minden pici tudja, minek mikor jön el nála az ideje.
És lehet, hogy éjjelente tényleg nem is azért ébred, mert annyira éhes, hanem csak arra vágyik hogy Anyához bújhasson, de ez teljesen normális, hiszen Te vagy Neki a biztonság, a minden! Szóval, én Veled értek egyet!!!:)
Hunor egy tünemény!:) Puszillak!:)
Ingrid 2008.02.27. 21:46:06
Azért eléggé ki lehet borítani az ifjú anyukákat az ilyen kérdésekkel... én hetekig feszengtem, hogy nem forog a gyerek. Nálam a védőnő nyugtatott és ő volt olyan normális, hogy elmagyarázta, nem kell elkepkodni, de azért próbálkozzunk (hason fekvés, és hagyni, hogy dolgozzon a drága)...
Én is utálom, ha valaki alkalmatlan pillanatban jön. Olyankor nem is tudok figyelni, csak azt lesem, hol van porcica és melyik szék alól kandikál ki egy egy Bogyóapu-zokni.... Amúgy rend van nálunk, de sose lehet tudni...
Az éjszakákról: nagyon jól csinálod! Mondani sokkal könnyebb, mint megvalósítani, pedig nálunk is Heléna csak az apjánál volt hajlandó megnyugodni, pontosan a szagok miatt, rajta nem volt anyatejillat ;)
Egyszóval, ti mindenben tökéletesek vagytok, ne idegeskedj :) Sokszor ölelünk Benneteket! Hunci egyre édesebb, imádnivaló!
Én is utálom, ha valaki alkalmatlan pillanatban jön. Olyankor nem is tudok figyelni, csak azt lesem, hol van porcica és melyik szék alól kandikál ki egy egy Bogyóapu-zokni.... Amúgy rend van nálunk, de sose lehet tudni...
Az éjszakákról: nagyon jól csinálod! Mondani sokkal könnyebb, mint megvalósítani, pedig nálunk is Heléna csak az apjánál volt hajlandó megnyugodni, pontosan a szagok miatt, rajta nem volt anyatejillat ;)
Egyszóval, ti mindenben tökéletesek vagytok, ne idegeskedj :) Sokszor ölelünk Benneteket! Hunci egyre édesebb, imádnivaló!
Szöszi-Andi 2008.02.27. 23:01:11
Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen látogatás, ezekkel a kérdésekkel majd belőlem is hasonló post-ot vált ki ..
Érzékeny az anyuka ezekre a dolgokra. Szeretné mutatni, hogy van itt rend .. csak nem 24 órában. Szeretem én is, ha minden a mebeszélt időben történik, és ha kint lesz Alíz, biztosan még érzékenyebben fog ez érinteni.
Az éjjellel kapcsolatban egyetértek veled, és az is nagyon fontos, hogy Apuci dolgozik, nem lehet elvárni tőle, hogy ne pihenjen... jól csináljátok, hogy te foglalkozol vele. Elvégre nekünk ez a főállásunk abban az időszakban, nem? :)
És elhiszem, hogy mindent megér a mosolya, a boldogsága :)
Egy pillanatig ne érezd magad rosszul!
Édesek vagytok!!!
(Alig várom, hogy ÉN IS ÉN IS .. MI IS MI IS...)
Érzékeny az anyuka ezekre a dolgokra. Szeretné mutatni, hogy van itt rend .. csak nem 24 órában. Szeretem én is, ha minden a mebeszélt időben történik, és ha kint lesz Alíz, biztosan még érzékenyebben fog ez érinteni.
Az éjjellel kapcsolatban egyetértek veled, és az is nagyon fontos, hogy Apuci dolgozik, nem lehet elvárni tőle, hogy ne pihenjen... jól csináljátok, hogy te foglalkozol vele. Elvégre nekünk ez a főállásunk abban az időszakban, nem? :)
És elhiszem, hogy mindent megér a mosolya, a boldogsága :)
Egy pillanatig ne érezd magad rosszul!
Édesek vagytok!!!
(Alig várom, hogy ÉN IS ÉN IS .. MI IS MI IS...)
Lyndy 2008.02.28. 08:05:26
Teljesen egyetértek veled abban, hogy most nem azon van a hangsúly , hogy a lakás csillogjon-villogjon és még egy apró porszem sem szállhat el a llevegőben. Most Hunc úr a lényeg. Hogy veled lehessen. Az, hogy mikor kezd el ilyenket csinálni , amit említ a védőnő, az megint a gyerkőcön múlik. Úgyis csinálni fogja maint eljön az ideje. Nem kell erőltetni semmit. Gyönyörűen fejlődik és egészséges, szerintem ez a legfontosabb.
Pocakos Macska 2008.02.28. 08:24:33
Jaj... Ok, persze a mi védőnőnk is késett - jött hamarabb, de TELEFONÁLT, hogy nem vagyunk-e pl. sétálni. Mindig kérdi kb. mikor van ébren Norka, mert úgy szeretne jönni. Én kifejezetten szeretem a védőnőnket... Szerintem jól csinálod én sem voltam hajlandó beleszólni Nóri ritmusába. Minket főleg pár rokon b.szogatott, hogy ne keljen a gyerek már éjszaka, ne adjunk Neki enni - jelzem alig volt 3 hónapos és már csak egyszer kelt, ugye kisebb súllyal is jöttt... Lassan két hónapja meg magától alussza végig az éjszakát. Minden ANYA tudja - érzi, mi a jó a gyermekének. Az meg, hogy hogy halad a "fejlődésben" pont olyan, mint a pocin belüli növekedés : eltérő.
tollpihü · http://www.tollpihe-domborka.blog.hu 2008.02.28. 08:32:24
nekem is a halálom, ha valaki késik, vagy hamarabb jön. lehet csúszás persze, de akkor szóljon, ha más időpontban érkezik. én sem tudok koncentrálni,ha tudom, hogy valami még elmaradt..
Hunc szókincse pedig igen gazdag ;) lassan taníthatod neki: a jóreggeltvédőnéni,legközelebbnetessékkésni-t!
Hunc szókincse pedig igen gazdag ;) lassan taníthatod neki: a jóreggeltvédőnéni,legközelebbnetessékkésni-t!
pappb12 2008.02.28. 08:40:42
Én is azt mondom, hogy azért beszélünk meg időpontot, hogy tartsuk magunkat hozzá. Mert akkor ahhoz időzítem a szopit, meg a tiszta pelust, és akkor nincs nyűglődés. Nálunk a doktornő késett mindig. Én sem költeném azért fel Apát, hogy vígasztalja meg a gyereket, (ő sem ébred ám fel magától)felkelek én, annyiszor, ahányszor szükség van rá. Bár sokszor nem esik jól, de tudom, hogy így a legjobb Máténak. Hunc nagyon ügyi, ne aggódj miatta!
RKriszta 2008.02.28. 08:48:12
Nekem 2 dolog jutott eszembe...
1. még mindig nagyon szeretem ahogyan egy átlagos napról is irsz akár....(itt egy szivecskének kellene most villogni)
2. Ki nem állhatom a védőnőket. (remélem senkit sem sértek meg)
1. még mindig nagyon szeretem ahogyan egy átlagos napról is irsz akár....(itt egy szivecskének kellene most villogni)
2. Ki nem állhatom a védőnőket. (remélem senkit sem sértek meg)
Tündérke 2008.02.28. 12:19:33
:) De jó volt téged olvasni ma is :) Nagyon ügyesek vagytok és édesek, ez a legfontosabb, és főként az amit a szíved érez :);) cuppcupp
Bogár · http://www.babaszoba.hu/services/blog/bogar 2008.02.28. 21:26:00
Ismerős a helyzet... mit tud a baba... szerencsére nálunk határozottabban kérdezik (de nem a védőnő, mert azzal max az utcán találkozunk, vagy tanácsadáson :-S )
Én is beparáztam, mikor egy 1éves gyerek pszicho vizsgálatát elolvastam, hogy retardált a jányom, de azért, mert nekem nem fontos, hogy hol a keze, lába, még ő a "debil" ? Tudja hova való a cípő, kifújja az orrát... szóval tudja.
De ezek a mit tud a baba listák... brrrr. ;) de a babaszobás pozitív élménnyel tölt el minden kisamamát :)
Puszi
Én is beparáztam, mikor egy 1éves gyerek pszicho vizsgálatát elolvastam, hogy retardált a jányom, de azért, mert nekem nem fontos, hogy hol a keze, lába, még ő a "debil" ? Tudja hova való a cípő, kifújja az orrát... szóval tudja.
De ezek a mit tud a baba listák... brrrr. ;) de a babaszobás pozitív élménnyel tölt el minden kisamamát :)
Puszi
Andy 2008.02.28. 22:49:54
Nalatok ilyen meleg van,h ez a gyerek mindig rovidujjuban van?Egyebkent ne izgatsd magad,ugyis mindig a Te GYEREKED lesz a legugyesebb,legintelligensebb,legszebb...leg...leg...!Aki meg mast mond,az ugyis csak irigy,vagy vak,vagy egyszeruen o maskepp csinalja.Nekem is lenne nehany sztorim...pl.az en gyerekem mindig "sapadt"pedig csak egyszeruen feherboru.
cucka 2008.02.28. 22:56:37
Kedves Andy! Sajna, mi távfűtéses paneldzsumbiban élünk, mikor Hunort hazahoztuk 26 fok volt a hálónkban. Azzal bocsátottak utunkra, hogy a legegyszerűbb, ha úgy öltöztetem a gyereket, hogy kb.egy réteggel több legyen rajta, mint magamon. Én böcsülettel öltöztettem úgy, egészen addig, amíg egyik alvástól a másikig csoron vízesre nem izzadta magát. (izzadós típusú a szentem ;)). Azóta lazábban öltöztetem, általában rövidujjúban plussz kap egy nacit még a fenekére. Ő is fehérbőrű...azt hiszem, ezt az egy dolgot sikerült tőlem örökölnie! ;)
Hozzászólások: