2008.04.21. 19:08
Hogy bírom?
Mostanság, sokszor, sok helyen nekem szegezik ezt a kérdést. Olyanok is, akik régről, személyesen is ismernek, és sok ismeretlen ismerős is. Igen, valóban furcsa lehet ezt a választ az én számból hallani és - talán magamnak is félve merem bevallani, - kicsit én is tartottam az itthonmaradástól. Ugyanis, régebben valóban minden sokkal másabb volt. Más életem volt, más fontossági sorrenddel. Egy sokkalta felfokozottabb élet, állandó pörgéssel, programokkal, bulikkal, utazásokkal tarkítva. Ezzel szemben most, egy kívülálló számára, valóban sokkalta unalmasabbnak tűnő életet élek, amit az éjjeli ébresztések és az elhasznált pelenkák száma határol be.
Amikor várandós lettem, több okból kifolyólag úgy döntöttünk HuncApuval, itthon maradok és nem folytatom a munkát. (azaz igen, csak kicsit más formátumban, itthonról). Már ekkor sokan kételkedtek a kitartásomban, és nagyon sok vészmadár vijjogott körülöttem, hogy majd meglátom, mennyire meg fogok őrülni a magánytól. Ehelyett, imádtam, hogy addig alhatok ameddig akarok - azok a régi szép idők! (ez amúgy is állandó problémát okozott a mindennapokban, krónikus elalvó/elkéső vagyok/voltam), hogy délelőttönként piacra járhattam, hogy süthettem-főzhettem, hogy nagyokat és idő betartások nélkül sétálhattam. (persze a pocakom növekedésével és a nyári nagymelegek bejövetelével nem mindig éreztem séta- és főzőképesnek magam én sem) . És imádtam, hogy várhattam Huncot. Hogy naponta megfigyelhettem szokásait, hogy volt időm és energiám rögzíteni is őket és nem utolsó sorban "felügyelőasszony" lehettem itthon, a lakásfelújításkor. (bár azidőtájt sikítva könyörögtem, hogy legyen már vége... hiába az idő valóban mindent megszépít!).
Mostanában, hála Hunor áldott jó természetének, gyakorlatilag az életünk mit sem változott. Bizonyos dolgok ugyan kívánnak némi átszervezést vagy egy kis rugalmasságot, de az alapjaink megmaradhattak. Talán egy dologban mégiscsak van változás: kimaradnak a bulik mostanság az életemből, de valahogy még nem is igénylem őket. Örülök, hogy egy-egy átbulizott éjszaka után nem macskajajjra ébredek. (a dallamos Hunor sikkantások sem sokkal jobbak ;) ).
Hogy mi a titkom? Talán az, hogy világ életemben családra vágytam, arra, hogy anya lehessek, hogy virágokat ültethessek az erkélyen, hogy főtt étellel várjam a Szerelmem, hogy a friss kenyér illata lengje be otthonunkat, hogy megláthassam és megmutathassam a gyereke(i)mnek az apró szépségeket, csodákat, mely körülvesz mindannyiónkat, csak ebben az őrült tempóban már észre sem vesszük őket...
És köszönhetem ezt HuncApunak is, aki csodálatos Társ és mellette az lehetek, aki most vagyok, aki mindig is szerettem volna lenni, csak nem mertem felvállalni. Ő az, aki mindenben támogat és mindig mellettem áll. Mellette asszony lehetek és szerető, gondoskodó feleség és anya, mert Ő tesz azzá. Visszatalálhattam egy nő klasszikus szerepéhez, lehetek meleg kályha és puha, erős háttér...
...és van még egy titkos receptem: azok pedig Ti vagytok, Ti, akik nap mint nap olvastok, Ti, akiket én is olvasok, akik mindennap hozzámszólnak, véleményeznek, vagy éppen csöndben követik nyomon életünket, akiket megismerhettem, akik a barátaim lehettetek. Akik hasonszőrűen babásak, vagy akik még csak abban a fázisban vannak, hogy tervezik vagy már éppen babára várnak, akik előtt nem ciki, ha rossz napunk van, akikkel kivesézhetem a macispelenkák mennyiségét és milyenségét, félelmeimet, kérdéseimet.
Nem győzöm elégszer megköszönni a létezéseteket!
Amikor várandós lettem, több okból kifolyólag úgy döntöttünk HuncApuval, itthon maradok és nem folytatom a munkát. (azaz igen, csak kicsit más formátumban, itthonról). Már ekkor sokan kételkedtek a kitartásomban, és nagyon sok vészmadár vijjogott körülöttem, hogy majd meglátom, mennyire meg fogok őrülni a magánytól. Ehelyett, imádtam, hogy addig alhatok ameddig akarok - azok a régi szép idők! (ez amúgy is állandó problémát okozott a mindennapokban, krónikus elalvó/elkéső vagyok/voltam), hogy délelőttönként piacra járhattam, hogy süthettem-főzhettem, hogy nagyokat és idő betartások nélkül sétálhattam. (persze a pocakom növekedésével és a nyári nagymelegek bejövetelével nem mindig éreztem séta- és főzőképesnek magam én sem) . És imádtam, hogy várhattam Huncot. Hogy naponta megfigyelhettem szokásait, hogy volt időm és energiám rögzíteni is őket és nem utolsó sorban "felügyelőasszony" lehettem itthon, a lakásfelújításkor. (bár azidőtájt sikítva könyörögtem, hogy legyen már vége... hiába az idő valóban mindent megszépít!).
Mostanában, hála Hunor áldott jó természetének, gyakorlatilag az életünk mit sem változott. Bizonyos dolgok ugyan kívánnak némi átszervezést vagy egy kis rugalmasságot, de az alapjaink megmaradhattak. Talán egy dologban mégiscsak van változás: kimaradnak a bulik mostanság az életemből, de valahogy még nem is igénylem őket. Örülök, hogy egy-egy átbulizott éjszaka után nem macskajajjra ébredek. (a dallamos Hunor sikkantások sem sokkal jobbak ;) ).
Hogy mi a titkom? Talán az, hogy világ életemben családra vágytam, arra, hogy anya lehessek, hogy virágokat ültethessek az erkélyen, hogy főtt étellel várjam a Szerelmem, hogy a friss kenyér illata lengje be otthonunkat, hogy megláthassam és megmutathassam a gyereke(i)mnek az apró szépségeket, csodákat, mely körülvesz mindannyiónkat, csak ebben az őrült tempóban már észre sem vesszük őket...
És köszönhetem ezt HuncApunak is, aki csodálatos Társ és mellette az lehetek, aki most vagyok, aki mindig is szerettem volna lenni, csak nem mertem felvállalni. Ő az, aki mindenben támogat és mindig mellettem áll. Mellette asszony lehetek és szerető, gondoskodó feleség és anya, mert Ő tesz azzá. Visszatalálhattam egy nő klasszikus szerepéhez, lehetek meleg kályha és puha, erős háttér...
...és van még egy titkos receptem: azok pedig Ti vagytok, Ti, akik nap mint nap olvastok, Ti, akiket én is olvasok, akik mindennap hozzámszólnak, véleményeznek, vagy éppen csöndben követik nyomon életünket, akiket megismerhettem, akik a barátaim lehettetek. Akik hasonszőrűen babásak, vagy akik még csak abban a fázisban vannak, hogy tervezik vagy már éppen babára várnak, akik előtt nem ciki, ha rossz napunk van, akikkel kivesézhetem a macispelenkák mennyiségét és milyenségét, félelmeimet, kérdéseimet.
Nem győzöm elégszer megköszönni a létezéseteket!
20 komment
Címkék: blog érzések hunorfotó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr64435849
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mazsola01 2008.04.21. 19:43:04
Ezt olyan szépen írtad le, fogalmaztad meg, és tudod mit, én is ilyen akarok lenni: ízig-vérig ANYA/NŐ/FELESÉG!
Eriberi 2008.04.21. 22:59:02
Mi is köszönjük, hogy vagy nekünk!!! Remélem, nekem is sikerül ilyennek lennem...
Olyan jó olvasni a soraidat! Olyan jól, és szépen írsz!
Olyan jó olvasni a soraidat! Olyan jól, és szépen írsz!
Zsó - nikibaboca.freeblog.hu · http://baboca.blog.hu 2008.04.21. 23:11:36
Mostanában én is csak zugolvasóként,, de minden nap!!!
És nagy örömmel olvaslak, hol megnevettetsz, hol megdobogtatod a szívem. Köszike!
És nagy örömmel olvaslak, hol megnevettetsz, hol megdobogtatod a szívem. Köszike!
Bea 2008.04.22. 08:20:37
Én csak az utolsó 2 hónapban voltam itthon pocakossan, de én is iszonyatosan élveztem. Nekem is volt 2 kolleganőm, aki szinte minden héten megkérdezte, hogy " és mit fogsz csinálni otthon?" És most már Mátéval is nagyon élvezem az itthonlétet. Minden nap egy új csoda. És én is, aki valaha munkamániás voltam, néha azon kapom magam, hogy azon gondolkozom, hogy még sok-sok gyereket szeretnék. Szóval kedves ucka, már megint a szívemből-szívemhez szóltál:) köszönöm:)
Pocakos Macska 2008.04.22. 08:35:52
Nagyon jó volt olvasni a soraidat :) Csodálatos családod van, és Te is csodálatos Nő vagy. :) Szuperül veszed az "akadályokat" :) A blogvilággal kapcsolatban pedig én is úgy látom, nagyon megérte elkezdeni írni - és olvasni másokat, mert ha kétség merül fel máris könyebb úgy, hogy valaki tanácsot ad - vagy leírja Neki is nehéz, illetve jó végigélni másoknál is az örömöket :)
Ingrid 2008.04.22. 09:08:40
Igen, ismerős érzések... avval a különbséggel, hogy én nem dolgozom, de így is minden pillanatom hasznosan töltöm ki. tudom, hogy Te is így vagy ezzel!
Én köszönöm, hogy vagy!
ölelgetünk a másik felügyelőasszonnyal...
Én köszönöm, hogy vagy!
ölelgetünk a másik felügyelőasszonnyal...
Tike · http://www.bogarkam.freeblog.hu 2008.04.22. 09:46:32
Eddig csak zugolvasóként követtem nyomon mindennapjaitokat, de ezt olyan szépen fogalmaztad meg, hogy muszáj volt leírnom.
Azt hiszem, hogy egy teljesebb életet élsz, mint Hunc előtt, még ha ez kívülről mások számára unalmasabbnak is tűnik.
Irigylésre méltó:)
Azt hiszem, hogy egy teljesebb életet élsz, mint Hunc előtt, még ha ez kívülről mások számára unalmasabbnak is tűnik.
Irigylésre méltó:)
Lyndy 2008.04.22. 10:02:57
De jó, hogy leírtad. Én is nagyon bulizós voltam, meg kis csavargós, de mindig azt szerettem volna, hogy fiatalon lehessek anya és boldog legyek a férjemmel. És most, hogy ez teljesült, már nem is kell nekem más. Ezt az életem semmiért nem cserélném el. Nem ér egy buli sem ennyit mint a gyerkőcöm. Imádom és nem is akarok mást. Csak őket.
És mi is nagyon örülünk, hogy te írsz. Én nagyon szeretem olvasgatni az írásaidat.
És mi is nagyon örülünk, hogy te írsz. Én nagyon szeretem olvasgatni az írásaidat.
vorosbegy · http://fioka.freeblog.hu 2008.04.22. 11:29:31
szinte mindennap akad olyan blog, ahol megejtem az aznapi "blogelérzékenyülősbőgésemet"...ez ma Nálad történt! csodálatosan leírtad :))) köszönöm és azt is, hogy én is a csapat részese lehetek!
a témához kapcsolódva, már utálom azt a napot, amikor mennem kell vissza dolgozni, pedig imádom a munkámat :(
a témához kapcsolódva, már utálom azt a napot, amikor mennem kell vissza dolgozni, pedig imádom a munkámat :(
Kata763 2008.04.22. 11:51:57
Drága Cuckám, ezt annyira szépen leírtad, hogy megkönnyeztem! Mi is köszönjük, hogy megismerhettünk, hogy írod ezt a blogot, hogy megosztod velünk olvasókkal az életetek egy részét! Én személy szerint Tőled próbálok erőt meríteni, a Te optimizmusodból, és nagyon-nagyon szeretlek olvasni!
És hálát adok a Sorsnak, hogy személyesen is megismerhettelek!!!!!!!!!!!!!!!!!! CSODÁLATOS EMBER VAGY!!!!!!!!!!!! Puszillak!
És hálát adok a Sorsnak, hogy személyesen is megismerhettelek!!!!!!!!!!!!!!!!!! CSODÁLATOS EMBER VAGY!!!!!!!!!!!! Puszillak!
Bingi 2008.04.22. 15:57:27
Jajj Drágaság! Kívánom, hogy mindig ilyen boldog és kiegyensúlyozott maradj! Annyira örülök, hogy vannak még ilyen boldog családok, ahol még együttélnek a gyermek szülei...mert ugye ez is ritkaság sajnos. Kívánom, hogy mardjatok meg ilyennek, amilyenek vagytok és örülök, hogy megismerhettelek!
nani 2008.04.22. 16:44:05
Csatlakozván az előttem szólókhoz nagyon szép gondolatokat írsz és öröm Téged olvasni. Te voltál az első, akit olvastam és miattad kezdtem a blogomat. Nagyon jó érzés kiírni magadból a dolgokat és megosztani másokkal, ha rossz, ha jó.
tollpihü · http://www.tollpihe-domborka.blog.hu 2008.04.22. 18:21:40
nem tudok szebbet, jobbat írni a többieknél. Huncanyunak születtél és blogírónőnek, puszi!
ps: köszönöm a bíztató szavakat itt is, nem is tudod mennyit jelentett nekem :)
ps: köszönöm a bíztató szavakat itt is, nem is tudod mennyit jelentett nekem :)
cucka 2008.04.22. 18:47:12
Hú, csajok, igyekszem, mindenkinek válaszolni! ;)
Mazsó, Eriberi, tudom, hogy így lesz, mindketten nagyon jó anyukák lesztek! :) Hiszen, mellettetek is a nagybötűs Társ áll, aki segít, aki támogat és aki mellett ki tudtok teljesedni Ti is. :)
Drága Zsó... Tőled külön jól esnek a kedves szavak, örülök, hogy "megvártál" szüléskor! ;)
Bea: dettó ;) mármint a munkamánia meg a közös hullámhosszon-lét
Macskusz, köszönöm, szerintem Te sem vagy semmi, aki főállásban dolgozik a kislánya mellől! és igen, így van, a közel mindennapi blogírás "kötelez" arra, hogy ne süppedjek a dagonyába és használhassam az agytekervényeimet. Volt idő, mikor úgy gondoltam abbahagyom, de most már tudom, hogy nem teszem... legalábbis még egy jó darabig szeretném folytatni! ;)
Lyndy, örülök, hogy szeretsz idejárni. Én is szívesen nézegetem a Botond fotókat Nálatok :)
Vbegyem, olyan ritkán gyüssz... tudom, az állandó dobozolás... na, majd nemsoká, az álomházból fogsz jelentkezni! :)
Ingridem, viszont ölelgetünk a Mormota Mancival ;)
(írtam mélt :) )
Tike, köszönöm, hogy felfedted zugolvasói mivoltod. :) Próbálkoztam a Hozzád bekukucskával, de TitkosVlimos vagy, és nem sikerült :(
Kata, csillagvirág, öröm látni Téged is. Még lógsz egy sétával ;)
Bingi, én Mindenkinek ezt kívánom, és úgy látom, mostanság ebben a körben, amiben mozgunk, mindenki rózsaszín vattacukorfelhőn utazik :DDD
Nani, drága...ezt nem is tudtam... akkor én is elárulok egy titkot: engem Ingrid motivált blog-írásra :)
Édes Pihü és Luckalány... örülök, hogy jól vagytok, nagy ölelés! :)
Mazsó, Eriberi, tudom, hogy így lesz, mindketten nagyon jó anyukák lesztek! :) Hiszen, mellettetek is a nagybötűs Társ áll, aki segít, aki támogat és aki mellett ki tudtok teljesedni Ti is. :)
Drága Zsó... Tőled külön jól esnek a kedves szavak, örülök, hogy "megvártál" szüléskor! ;)
Bea: dettó ;) mármint a munkamánia meg a közös hullámhosszon-lét
Macskusz, köszönöm, szerintem Te sem vagy semmi, aki főállásban dolgozik a kislánya mellől! és igen, így van, a közel mindennapi blogírás "kötelez" arra, hogy ne süppedjek a dagonyába és használhassam az agytekervényeimet. Volt idő, mikor úgy gondoltam abbahagyom, de most már tudom, hogy nem teszem... legalábbis még egy jó darabig szeretném folytatni! ;)
Lyndy, örülök, hogy szeretsz idejárni. Én is szívesen nézegetem a Botond fotókat Nálatok :)
Vbegyem, olyan ritkán gyüssz... tudom, az állandó dobozolás... na, majd nemsoká, az álomházból fogsz jelentkezni! :)
Ingridem, viszont ölelgetünk a Mormota Mancival ;)
(írtam mélt :) )
Tike, köszönöm, hogy felfedted zugolvasói mivoltod. :) Próbálkoztam a Hozzád bekukucskával, de TitkosVlimos vagy, és nem sikerült :(
Kata, csillagvirág, öröm látni Téged is. Még lógsz egy sétával ;)
Bingi, én Mindenkinek ezt kívánom, és úgy látom, mostanság ebben a körben, amiben mozgunk, mindenki rózsaszín vattacukorfelhőn utazik :DDD
Nani, drága...ezt nem is tudtam... akkor én is elárulok egy titkot: engem Ingrid motivált blog-írásra :)
Édes Pihü és Luckalány... örülök, hogy jól vagytok, nagy ölelés! :)
Áronbaba 2008.04.22. 19:38:55
Cucka, drága, aki azt hiszi, hogy egy négy és fél hónapos mazsolaszem mellett unatkozni lehet, hát az valami nagyon fontosról lemaradt...
Ti nagyon szép életet éltek és ez a lényeg. Az xy bulira talán már nem is emlékszel, de arra, hogy milyen érzés volt amikor Hunc ezt vagy azt produkálta először? Arra mindig, mindig...
Puszillak
Bea
Ti nagyon szép életet éltek és ez a lényeg. Az xy bulira talán már nem is emlékszel, de arra, hogy milyen érzés volt amikor Hunc ezt vagy azt produkálta először? Arra mindig, mindig...
Puszillak
Bea
vorosbegy · http://fioka.freeblog.hu 2008.04.22. 21:59:49
drága Cuckám, inkább itt lézengenék egész nap, elhiszed? :)))
sokkal kellemesebb nálatok, mint a dobozhegyek között :))) persze a cél nemes, csak már ott tartanánk :)
puszillak!
sokkal kellemesebb nálatok, mint a dobozhegyek között :))) persze a cél nemes, csak már ott tartanánk :)
puszillak!
rkriszta · http://www.barni.blog.hu 2008.04.23. 06:19:35
Cucka, tudod, hogy Te voltál idáig is a titkos favoritom, (NA Persze mindenkit imádok!!!!!), de most hogy ezt olvastam....hát nem véletlenül!!!!
Tike 2008.04.23. 10:09:03
Cucka ha adsz egy mail címet, kapsz cserébe egy meghívót:)
Bécsi Tóth Szilvi · http://indafoto.hu/milanbaba 2008.04.23. 14:37:33
Azt hiszem, az előttem szólok mindent elmondtak, amit szerettem volna. Talán még annyit tennék hozzá: elég ránézni a gyönyörű Egyszem Fiúra, látszik, mennyire jó anya vagy :)
puszi
puszi
masika 2008.04.23. 19:14:58
Azt hiszem már az előttem szólok minden leírtak amit lehetett.
Így Én csak annyit teszek hozzá, hogy ha Huncra ránézünk (így fényképen is), látszik rajta, hogy mennyire kiegyensúlyozot baba. Ebből pedig csak arra lehet kövekeztetni, hogy otthon is minden rendben van!
Így Én csak annyit teszek hozzá, hogy ha Huncra ránézünk (így fényképen is), látszik rajta, hogy mennyire kiegyensúlyozot baba. Ebből pedig csak arra lehet kövekeztetni, hogy otthon is minden rendben van!
Hozzászólások: