Szívem! Olyan leomló muskátlid soha nem lesz! hacsak nem költöztök Bajorországba vagy más hasonló éghajlatra.
Én ugyan a muskátlit nem szeretem, de tapasztalatom szerint a panell-éghajlatot nem szereti :(((((
Szóval, hajrá álló muskátli! :)
És úgy látom most van valami, amiben nem vagyunk egyformák. Ez pedig az "irgykedés" a fiatalokra. Nem tudom, de ahogy olvasom a soraid (és az imént ment el tőlünk is egy csapat...), valahogy nem hiányzik, nem gondolok vissza sem nosztalgiával, sem máshogy. Minden úgy van jól, ahogy most van. Olyan édes burokban élek... szerintem Te is ;)

Valóban igazad van, ezek a futómuskátlik nemcsak az éghajlatunkat, hanem a paneldzsumbit sem szeretik, ezért váltottam idén hagyományos társára. :) Kíváncsi leszek, nyár végére milyenek lesznek, egyelőre csodaszépek. :)
Valóban irigykedem egy kicsit a fiatalokra... annyi mindent másképp csinálnék... Valóban jó ez így, ahogy most van, minden jó és nem cserélnék senki mással... jó ez a megfogalmazás "édes burokban élünk" :)... és mégis, néha olyan jó ellesni a "fiatalok" pillanatait, na! ;)

cáfolok, csajok! ha fele nap árnyékos ablakba teszed, lehet leomlósod, nekem tavaly sikerült. bár nem paneloshelyen.. muskátlistápoldattal bővenbánva :)
a nosztalgiás dologban, Ingridhez húzok most :) úútáltam a gimit, a fősuli álom volt, mégis pontmost szeretek lenni ;) a középiskolásokat nem irigylem, talán a gimiutálat miatt... puszii

Én is osztom Ingrid véleményét, nekem sem hiányzik a diák élet. Bár az igaz, hogy ha tehetném, visszaforgatnám az időt és oly sok mindent másképpen csinálnék,,,de!! Én nem szoktam megbánni semmit, mert mindenből tanulok és tanultam...De hát Cucka, azt kivánom neked, álmodozz csak bátran!!!!

drága Cucc!
te is emlékszel, közel sem volt könnyú már akkorsem az élet... csak hát az ember hajlamos elfelejteni a rosszat és csak a szépre emlékezni. mindent jól csináltál eddigis, semmi nincs amit ne így tehettél volna, és nézd, a csodahálót sikerült létrehoznod, létrehoznotok.
sokszor azt hiszem, ha nem ér annyi pofon az életben, nem is lehet eljutni az "édes burok" megteremtéséhez, észrevételéhez, értékeléséhez.
*ölelés*

Én igenis "visszasírom" a középsulis éveket, mikor semmi felelősség nem volt a vállamon, mikor csak élvezni kellett az életet, most azért a felelősség nagyobb.... persze nem rossz ez az élet sem, de azért :)))

Én is néha visszavágyom és talán másképpen csinálnék dolgokat, de akkor lehet nem itt tartanánk :) Az pedig, hogy mi a "gondtalan" élet viszonylagos :) Ha őket megkérdezted volna, lehet nem tartják annak - vagy Te magad is csak azért, mert megszépültek az emlékek ;)