2008.06.25. 23:50
Sűrű napok
Még mielőtt az örök feledés homályába merülne, szóvá kell tennem elmúlt napjaink élményekben gazdag mivoltát.
Tegnap a 30 fokos átlaghőmérsékletet a lakásban egyre kevésbé tűrtem és ennek igencsak éles hangot is adtam, majd már csak rezignáltan válaszolgattam telefonon HuncApu érdeklődő kérdéseire, hogy mit is csinálunk délelőtt, míg ő dolgozóba van?! (szétolvadunk, csak két pacát talál, mire hazajön, esetleg összeragadunk, ha itthonmaradunk, UV sugárzásnak teszem ki mindkettőnket, ha kimozdulunk...) Aztán, mégiscsak használt az öntözés, HuncApu kiadta a vezényszót: készüljünk el, mire hazaér, lemegyünk a Velencei tóra. Repestem, kapkodtam, dolgoztam, késve indultunk, egy órás kitérő volt, mire kiértünk csúcsidőben a városból, de aztán már sinen voltunk. Útközben nyári röpkeviharos felhők gyülekeztek, de engem még a jégeső se tántorított volna el attól, hogy elhagyjam a klimatizált autómobilunkat! Éppen annyi időnk maradt, hogy HuncApu és kicsifia megmártózzanak a langymeleg tóban (persze a fényképezőgépet itthon felejtettem, ezért mindenki képzeletére bízom úszónacis hurkás Hunor első megmártózását a Velencei tóban), megszáradtak, aztán meg is érkezett a tomboló vihar. Első gondolatunk az volt, hogy lent éjszakázunk, aztán ma még pihizünk egy kicsit, végül úgy döntöttünk, mégis inkább hazajövünk, hiszen akkor meghiúsult volna a mai programunk.
Ma a szokásos csajos napunkat ültük, Ficánka Helénával és csodaszép anyujával. Egy ilyen nap és rájövök: Hunor még annyira kismazsola Helénához képest... Heléna már csattogva követ a konyhába, rámol, rágcsál, mászik, járkál, feláll, leül, eldől, rendezkedik, mindenen és mindenkin keresztülgázol, beszél (no, ezt inkább majd az anyja mesélje el), Hunor meg csak arcára fagyott mosollyal igyekszik szemmel követni a rakétalédit! Igazi kaszkadőrlány, akire minden percben figyelni kell. Édesek voltak nagyon együtt, bár a pancsolós prodzsektünket bojkottálták a percre pontosan egymást váltó alvásukkal, de így se bántam, nagyon jót beszélgettünk...
Igazi kincsekre bukkantam este letöltve HuncApu telefonjáról a fotókat... Nem gondoltam volna, hogy a fiam így is tud nézni (azóta is azon gondolkodom, miket mondhatott ekkor neki az apja?!):
10 komment
Címkék: hunorfotó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bea · http://www.pappb12.freeblog.hu 2008.06.26. 07:16:40
Ingrid 2008.06.26. 08:38:07
És így is jó volt együtt lenni, pancsolás legközelebb, amikor képesek lesznek egyszerre ébren lenni a csöppségek hosszú távon és nem fáradtan :)
Velencei tó: erre már aznap is mondtam mennyire felháborító, és mindezt csakis IRIGYSÉGBŐL :)
Ingrid 2008.06.26. 08:39:27
ÉÉÉÉDEEEES!!!!!! Imádom! Az első a legjobb. olyan őszinte arckifejezés és véleménnyilvánítás a dolgokról ;)
micka 2008.06.26. 08:51:19
csipiketörp · http://lakatnelkul.blogspot.com 2008.06.26. 10:10:43
nani · http://nanye.blog.hu 2008.06.26. 11:16:20
PM · http://www.pocakos.freeblog.hu 2008.06.26. 11:22:17
Csajok de jó lehetett, G-al azóta is emlegetjük, hogy szegény Huncot Norka jól "helybenhagyta" elkobozva minden játékát, akkor elképzelem Helénát, hogy a gyerekek nem voltak a karjaitok és a babakocsik fogságában :D Hű, ez a két kép szenzációs, azt hiszem nem szeretném, hogy megharagudjon rám a nagylegény :D
Jó szórakozást ;))))))
eriberi 2008.06.26. 11:22:48
Sajnálom, hogy a fényképezőgépet otthon hagytátok, de majd legközelebb! ;)
Lyndy 2008.06.26. 11:45:02
Atya ég ezzel a nézéssel bármit kiharcol magának, igaz??
cucka 2008.06.26. 12:44:42
PM, köszi, holnap beszámolok róla! ;) Hát ez az, Hunor mindenét odaadja és simán tűrte, hogy Heléna percenként keresztülgázoljon rajta, esetenként megharapdálja az aligfogacskáival! :)
Hozzászólások: