HuncApu munkabeosztása ismét a régi, így újra vannak együtt töltött szabad délutánjaink vagy (a váltott műszak előnyei) reggeli elnyújtott együttébredéseink. Éppen ezért este úgy döntöttünk, babakocsis sétát teszünk a Városligetbe. A Hősök tere mellett elhaladva figyeltünk fel az elkerített részre, (nehéz lett volna nem észrevenni, mivel a fél Felvonulási teret elfoglalja), és ekkor tudatosult bennünk, hogy bizony ismét eltelt egy év és ismét Borfalu van!

Előbb csak egy halovány kísérletett tettünk a bemenetel ellen (nem volt parkolóhely a közelben), majd Huncost kocsibavágva határozott léptekkel a kapuk felé indultunk. Természetesen Hunor mondta ki a végső szót, még mindig állítja HuncApu, hogy határozottan igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy szerinte bemenjünk-e?

Aki ismer minket, az tudja, hogy halmozzuk a kulináris élvezeteket, ünnepekkori étkezéseink már-már hedonizmusba átcsapó kéjelgésekké szoktak fajulni. HuncApu életét tette fel rá és minden idegszálával azon van, hogy a mennyei étkek mellé mindig a legmegfelelőbb italt is társíthassa. Így az esti borturizmus maga volt a csúcsok csúcsa, hiszen nem csak csodálatos borokat kóstolhattunk, de kíválló borászokkal is véleményt cserélhetett HuncApu, valamint különleges gasztronómiai élvezetekben is részünk lehetett. Különleges sajtok és ínycsiklandó húskészítmények várják az arra járó vendégeket. Teljesen kúltúrált volt a környezet és üdítő színfoltot hozott a szürke mindennapjankba ez a nembetervezett kis kimenő. Ismét megkóstolhattam a ganádpusztai fekete ribizli bort, ami végigkísérte kismamaságomat, telítve ezáltal is mindkettőnk szervezetét a kellő vasmennyiséggel. (alig ciki, hogy a borász messziről integetve üdvözölt minket, nagypocakosan a békéscsabai kolbászfesztiválon is találkoztunk...)

Hunor ismét végtelen türelmével örvendeztetett meg bennünket, hiszen a kis esti séta közel éjfélig elhúzódott. Egy ideig élvezte a színpadon zajló zenei produkciót, (számomra teljesen ismeretlen volt az előadó, de itthon kutakodva kiderítettem,  hogy a fiatalember neve Farkas Gábor "Gábriel", mindenkinek jószívvel ajánlom, Frank Sinatrától Máté Péterig mindent elénekelt nem kicsit jól), majd békésen elszundított a borpárlatok árnyékában... és ismét reggelig húzta a lóbőrt... soha rosszabb éjszakát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.