Hetekkel ezelőtt hallottam meg az egyik reggeli-ébredéses, háttérzajként funkcionáló rádióműsorban... fülembe mászott, itt maradt az agyamban a karakteresen keserédes hang, egész nap dúdorásztam... aztán teltek a napok és az élményt elfedték a mindennapi történések, hogy aztán tegnap elementáris erővel újra a felszínre törjön és véletlenül ismét meghalljam ezt a Hangot!

Többtucatszor meghallgattuk, Hunc is vigyorogva "csi-csi"-zik már a refrénnél... és most jól beszerkesztem ide is, hogy könnyen megtalálható legyen...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.