A gyerekkel töltött itthonlét általában kezelhető-szerethető, főként, ha méhünk gyümölcsével (nomeg annak apjával) már egy ideje összeszokott párost is alkotunk, ismerjük egymás szokásait, rigolyáit. Betéve tudom, kb. mikor  passzolható le a gyerek a zapjának, mikor tudom beszorítani a napimelót, mikor végzem el a házimunkát (értsd vacsorafőzés) és mikor van a délutáni pihenő. 

Talán erről még nem írtam, de a jólbejáratott napirendünk pár hete szisztematikusan borul. Ugyanis HuncAput egyre többször szólítja el a kötelesség, hol idegenbe jár műteni-rendelni, hol a saját házuk táján adódik valami időigényes különlegesség, ami nem passzírozható be a megszokott rendelési idejükbe, ezért van az úgy, hogy akkor indul dolgozni, mikor mi még föl sem ébredünk, és akkor érkezik, amikor Kicsi Trónörökösének már semmisejó, pici vörös nyusziszemeit már csak egy apapillantásnyi időre képes nyitvatartani. Vagy képtelen ébren megvárni. A héten ez zsinórban a harmadik ilyen napunk, (igen, beleértve a vasárnapot is), napközben ugyan beszéltek kétszer telefonon, amikor is HuncApu megígértette Egyetlenével, hogy igenis jógyerek lesz, (erre hevesen bólogatott!), és, hogy hagyja az anyját dolgozni, akinek -mit ad Isten?!- két napja szinte egésznapos melói vannak. Ebbe kellett beiktatnom egy bevásárlást, egy rövidke sétás-játszóterezést és a máskor oly megszokott Hunoros közös összebújásainkat. Ezenkívűl beköszöntött a kívánósság embertpróbáló időszaka, tegnap esti felszusszanásként eltüntettem egy liter habbá olvadt epres-sztracsatella fagyit (nem elírás, ilyen állagúnak szeretem), ma meg sajtos rudakat sütögettem a 40 fokban, a krumplileves mellé. Fene a fura hóbortjaimat továbbra is.

Persze, tudom, áldott állapotunk van minékünk, bőséggel hozzászoktatva a jóhoz, hiszen Apjuk nagyot sok időt tölt Hunorral is meg velem is, sok terhet levéve ezáltal a vállamról. És igazán ezekben a napokban érzem, amikor fut a lakás, hullafáradtan zuhanok be az ágyba esténként... Persze, mindent meg lehet szokni, mindent el lehet viselni, ki lehet bírni, ám én mégis emelem most virtuálisan azon nők-anyák előtt a kalapomat, akik ezt mindig is így csinálták, akik esetleg egyedül nevelik gyermeküket, vagy akik esetében természetes és mindennapos dolog, ha a Papa elutazik olykor-olykor hosszabb vagy rövidebb ideig...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mazsola01 2009.07.28. 19:54:51

Sajnálom a HuncApu nélkül töltött időket, drukkolok hogy ezek a napok gyorsan lecsengjenek!
Kívánósnak lenni: sosem felejtem el az érzést, hogy azonnal ennem kell, mégpedig csak azt az egyetlen ételt, ami tuti elérhetetlen számomra az adott pillanatban... a fagyi meg pont a leírt módon tökéletes ;)
(Sms várja a válaszát :)))

Válasz erre 

Kinga85 2009.07.28. 20:08:16

Napirend borulását sajnálom, remélem túl lesztek ezen az időszakon :S Addig is kitartás!!! Kívánosság: Hi-hi, hát én remélem ezt letudtam az első tri-ben, döbbenet mennyit tudtam enni... na de tudom, ez hiú ábránd, utol fog érni engem is :D

Válasz erre 

Eriberi33 2009.07.28. 20:34:16

Én is mindig ilyenkor jövök rá, hogy bár szegényt mennyit szekálom, valójában Levi nagyon sokat segít... És nekem is mindig eszembe jutnak az egyedülálló Anyukák, akik el nem tudom képzelni, hogy csinálják?!
Kitartás, előbb utóbb HuncApu újra CSAK A TIÉTEK lesz! )

Válasz erre 

LiliBogar 2009.07.28. 21:27:09

:) Mi inkább nem sajnálunk ;) Örülnénk egy rengeteget dolgozó, de szerető apának :)
Puszi

Válasz erre 

hugomum · http://hugoelete.blogspot.com 2009.07.28. 21:44:17

ki is porszivozott nalatok vasarnap?:DD
en total megertelek, a ferjem workoholic:D
en is mindig arra gondolok, hogy masoknak milyen lehet, akiknek egyedul, de tenyleg egyes egydul kell mindennel megbirkozni. ez kemeny, es erot ad...de nagyon tud hianyozni nekunk is...

Válasz erre 

Bingii 2009.07.28. 22:54:07

Egy cseppet irigykedek a kívánósságod miatt, mert sajna én is folyton az vagyok, de nincs mire fognom:DDDD
Amúgy örülök, hogy jól vagytok, még ha Huncapu olykor nincs is Veletek. A lényeg, hogy mindig hazajön és helyre áll a rend;))))

Válasz erre 

ilgya1 2009.07.28. 23:07:34

Tudnak ám hiányozni ezek a kis apróságok (apa apróságok)a mindennapokból.......nálunk akkor is tud futni a lakás,ha apa itthon van,sőt akkor fut csak igazán.....
Én mindkettővel a töltött káposztát kívántam,még jó,hogy olyan hamar elkészíthető ételeket...

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2009.07.29. 08:36:05

Átérzem minden sorodat:((( Egy együtt töltött hétvége alatt is úgy összeszoknak az enyémek is, hogy a hétfő-kedd szinte csak apakereséssel zajlik. Nem könnyű egyedül, főleg egy örökmozgóval, az esték ilyenkor még megerőltetőbbek, a hétvégékről ne is beszéljünk. Meddig tart ez a nagy hajtás?
Kívánósság:))) Vasárnap este én is pogácsát sütöttem:))))

Válasz erre 

masika 2009.07.29. 13:55:58

Én is tudom miről beszélsz, mert nálunk szinte az egész nap Apa nélkül telik el.
A napirendet sajnálom, az egy jó dolog, de remélhetőleg lassan majd helyre áll a rend.
Kívánosság:-) Én koviubit ettem dinnyével folyamatosan!

Válasz erre 

Andi82 2009.07.29. 16:46:21

Napirend borulasat sajnalom. :( Remelem gyorsan helyre all.
Naluk is nagyon keveset van itthon Apa, de mi mar igy alakitottuk ki a napirendunket. Inkabb akkor van borulas, ha itthon van par napot. :))
Kivanossag :)) Meg elenken el az emleke bennem is. Jo, mert barmit megehetsz, ra lehet fogni Valakire. :)

Válasz erre 

LindaDavid 2009.07.29. 21:50:02

hogy én miért nem tudtam ilyen pasit kifogni? Apa sosincs itthon, semmit nem segít, gyerekre egy csöppet sem vigyáz, ha mennem kell valahova anyós jön 60km-ről. Fene mázlista vagy!

Válasz erre 

Csillagbaba1 2009.07.29. 23:02:41

Nagyon nehéz egyedülálló szülőként ezt sajnos tapasztalatból tudom. És ugyan igaza van Hugómum-nak, hogy megerősít, de ki is vesz nagyon sokat.... Azt is ismerem, hogy milyen mikor 24 és 12 órákat nincs itthon, mikor az esti rituálékat úgy kell szervezni, hogy vannak napok ( nem is kevés) amikor nélkülözni kell Apát.... De ezeket kárpótolja ( mert pótolni nem lehet) az az idő amit együtt töltünk :) főleg ha az tartalmas :) És ez Nálatok is így van, hisz mindez kitűnik a soraidból. HuncApu Értetek is van távol és majd jó lesz újra együtt, csak kitartás addig! A kívánósság meg egy nagyon jó állapot, főleg ha könnyen kielégíthető ;-)

Válasz erre 

cucka 2009.07.30. 09:23:19

A napirendet nem úgy kell elképzelni, hogy kőbe vésett volt, csak kiszámíthatóbb volt Huncos számára az élet. Azaz, tudta, hogy déli alvása körül nagy valószínűséggel előfordul itthon az apja. (vagy akkor jön, vagy akkor megy). Most meg jóformán 3 teljes napon át nem látta, és valószínűleg jódarabig ez még hasonlatosan fog működni. :s
Én belátom, hogy nem vagyok az a kimondottan "egyedül nevelem a gyerekemet" típus. Sőt. Imádom a fiamat, mióta megszületett talán ha két napot (értsd összesen 48 órát) ha töltöttünk egymás nélkül, nagyszülők aktívak, dolgoznak, sosem volt "lepasszolva" Hunor. Az itthoni lepasszolások meg olyanok, hogy én dolgozom az egyik szobában, a fiúk meg javarészt mögöttem szöszmötölnek. ;) Talán túl partszakítóan hangzik, de én úgy vállaltam a gyereket és úgy szeretném a továbbiakat is, hogy a gyerekellátás ne 100 százalékban rám háruljon, 5-10 százalékot vegyen ki az édesapa is belőle. És nem csak nekem van erre szükségem, Hunor is imádattal várja a fiús perceket. :) Továbbra is a a véleményem, hogy szükség van az apákra, egészen más típusú játékokat játszanak ők ketten, mint amiket mi. Így egészül ki a puzzle és ettől lesz kerek a világ. :)
Most kicsit éreztem milyen lenne egyedül... nagyon kemény! Ezért is tiszteletem azoknak, akik ezt így csinálják. :)

Válasz erre 

Ingrid 2009.07.30. 10:15:41

Ez számomra nagyon kényes téma.
Én is úgy gondolom, hogy egy gyereket KÉT ember vállal: egy férfi és egy nő.
Ha az apa a megélhetésért a nap 95%-ban távol van, az nem bűn részéről, az anyának igenis helyt kell állni és végig kell csinálni, DE!
Ez nem normális állapot. Magunkon látom, ha a férjem sokat dolgozik, sokat van távol, ő hazajön, eszik, lepihen és este tízkor akár el is aludhat. Én pedig még vasalok, összeszedek, felmosok, mosogatok, teszek-veszek, sokszor akár éjfélig is.
Nekünk, anyáknak a gyerek mellett (ami állítom, sokszor van olyan fárasztó, mint egy napi nyolc órás munka, sőt!), még ott marad a háztartás is, szemben a pasikkal, akiknek "könnyű" elintézni ezt a dolgot azzal, hogy pénzt keresnek, egzisztenciát teremtenek.
És eddig még csak a hétköznapi dolgokról írtam csak, arról, hogy lelkileg, érzelmileg és a gyerek fejlődésének is szükséges a mindennapos együttlét, apa jelenléte, az még csak ezután (vagy ez előtt) jön!
Apa nélkül gyereket nevelni egészségesen nem lehet! Ebben biztos vagyok. Apuka ne a telefonon keresztül nevelje a gyereket, hanem aktívan és erős támaszt nyújtva érzelmileg és fizikailag is!

Cuckám! Ezek a sorok nem nektek szólnak, tudom, hogy a ti elképzeléseitek és terveitek nem a mostani pár napos valóságnak felelnek meg és azt is tudom, hogy ha tehetné, Huncapu egész nap veletek lenne.
Ritka az ilyen férj és apa, és ezt sajnálattal mondom, mert biztos vagyok benne, hogy a sok-sok tönkrement házasságnak, boldogtalan kismamának és kiegyensúlyozatlan gyereknek a hátterében ez áll: Az elfoglalt apuka, a kevés együttlét és a sok-sok anyára hárult feladat...
Remélem a kis házikedvencek jobban vigyáznak ezentúl az egészségükre, és a ti mindennapjaitok visszabillennek a megszokott kis rutinba :)
Hunorkám! Tarts ki, Heléna azt üzeni, segíts sokat Anyának, amíg Apa szabadabb nem lesz.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: